29. KalandorKrónikák M.A.G.U.S. Szerepjátékos Találkozó – 2025. november 29.
Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről itt olvashattok és írhattok véleményeket külön is. A helyszín új volt és igyekeztünk egy ehhez illő, új helyszínt bemutatni mélyebben. 12 csapat vágott neki a küzdelmeknek és kihívásoknak, de azt remélem, hogy odafent a fák között mást is találtak maguknak és önmagukban.
Az Északi Szövetséget egy titkos háború első csapásai érik, melyben ismeretlennek tűnik az ellenség és céljai. Haonwell titkosszolgálatának egyik vezetője parancsot ad a Kiméra-művelet elindítására, melyben részt vesznek Doran varázslói, kalandozók és a nemrégiben előkerült Káosz kardja is fontos szerepet kap. A cél sokszor nem csupán a régi szövetségek megerősítése, az elveszett utak újranyitása, hanem ősi titkok felderítése is, majd az idő különös természetének megértésére is szükség lesz, hogyha sikerrel akarják teljesíteni a megbízásokat és boldoggá tenni az Álmodókat.
A kalandmodulhoz készült képek és az egyéb illusztrációk külön tömörített csomagban is letölthetőek a mesélés megkönnyítésére és a játékosoknak vizualizálni az eseményeket esetleg. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a kalandot létrejönni, a kalandmestereknek, hogy vállalták a lemesélését és a játékosoknak, hogy éjszakába nyúlóan kutatták titkait minden asztalnál, minden nap. Kívánom, hogy ne feledjék el és ha leszűrtek maguknak tanulságokat belőle azt őrizzék meg és a kalanddal együtt adják tovább a jövőben.
LETÖLTÉS: Virágzene teljes // Virágzene képek
- Vidám szivárvány fenn az égen // Nubosse a második neve //Bajnokok hordták nászi éjen // Harminc varázslót sújta le // Gi-Elron megáldotta régen …
- Tudok olyan inkvizítort, aki már csak azért is rakatná a gyújtóst a máglyádhoz, hogy idézel a Himnuszok a teremtő káoszból – Alyr Arkhon elszakította tekintetét a palota ablakán túli fehér habú tengertől – Iriogo Orel azonban valóban páratlan volt a bárdok között, csak egyet ismertem nála, aki kalandosabb életet élt. Igaz, nem sok dalt költött…
Észrevehetően az emberélet útjának felén(?) sok kreatív ember talál rá önmagában egyfajta veszélyes területre, zavaros vidékre amelybe a behatolás kockázatát túlragyogja a lehetséges zsákmánnyal járó előny. Nem volt ez másképpen Dante Alighierivel, a Sztrugockij fivérekkel és láthatóan Seres Zsolttal sem. Az utóbbiak esetében talán sokkal erősebb volt a hidegháborús esztétikával megcsapott stalkeres hangulat, aminek következménye aktuális vizsgálatunk tárgya.
Sistergett a beton a Teve utcában, mikor a haldokló júniusban megjelent/átvehetővé vált az egyik legújabb madzsar lapozgatós könyv. Csalok, mert én már hetekkel (hónapokkal?) korábban kapcsolatba kerültem vele tesztelés gyanánt így nem kiégetett relékkel kellett megküzdenem vele, most csak felelevenítettem az élményeket és megvizsgáltam a változásokat. Nem utolsósorban immáron képet is kaphattam a korábban csak a szövegben olvasott lényekről és helyszínekről, de ne rohanjunk ennyire előre.
Amund jóvoltából megérkezett az első hangulatkeltő novella az idei nyári tábor hétvégi főkalandjához. Tőle már-már megszokottan, a korokon átívelő történet gyökeréhez vezet vissza minket, hogy végül augusztus 10-e estéjére összeálljon bennünk is a teljes kép.
***
Hitük szerint mindig is léteztem és velem így ők is. Tőlem kapták ezt a tudást, de nem a tudásom egészét. Mikor rádöbbentem, hogy szerelmem elég mindannyiunknak megteremtettem őket magamból, s megkapták a szívem hevét önmagukban. A magasból zuhantunk és a mélységből emelkedtünk fel sisteregve, gőzölve, folyva. Otthonuknak a száraz földet találták meg, ahogy belőlem egyre több lett sokasodtak. Az Első Éjjel megszakadtak a síkok és mint bennem úgy bennük is egy vágy és parancs lett hangossá: hódíts! Én vagyok a Halál Ura.
Múlik az idő…
A nyár eleje sohasem látott lapozgatós könyv dömpinggel kényeztetett el minket strandoláshoz, s ezek közül a DeltaVision Online könyvhétre becsobbanó újabb Halhatatlanok epizód különös meglepetésnek bizonyult. Egyrészt, hogy nagyobb csinnadratta és előzetesek nélkül tényleg csak úgy megjelent, másrészt, hogy vele párhuzamosan egy, az eddigi kettővel közös világának leírását is kézbe vehetjük, amit a II. FHSZ Expón még csak kíváncsian forgathattunk.
Nouros világára térünk vissza, A Baziliszkusz árnyéka után, de egy egészen más helyen és egészen más szereplővel, szerepkörrel. De mielőtt belevágunk nem szabad és lehet szó nélkül elmenni a borító mellett, ami egyrészt egy kis hideg verejtéket csepegtet a forró hétköznapjainkban (pozitív), zöld színeket tartalmaz (mega pozitív) és egyébként kifejezetten szép, nem utolsósorban kapcsolódik a címhez, ami felette van és a könyv eseményeihez, amik utána következnek. Szendrei Tibor festménye, s a fentiekért együttesen nagy taps a veterán művésznek.