A M.A.G.U.S. megjelenése óta nagy népszerűségnek örvendett a Harcművész főkaszton belül a kardművész kaszt és még inkább az általa forgatott slan-kard. Sok játékos akár még a borsos ára ellenére is vásárolta és forgatta más kaszttal játszva annak ellenére, hogy sok kalandmester szúrós szemekkel nézte az ilyesmit, s őszintén szólva még csak nem is mindig a kedvező (és valóban a rendszerből ki-kiugró) harcértékei miatt választották. Tagadhatatlanul romantikus volt egy katanát forgatni szinte bármilyen kasztú karakterrel, s erre a M* irodalomban is találhattunk példát: Gorduin a tiadlani dorchától kapott élő fém kardja, a shadoni Celestius testvér, aki Garmacor oldalán küzdött szerzetesi csuhája alól előkerülő slan-kardjával …
Ráadásul ott volt az a tény is, hogy a slan-kardról nulla órától tudhattuk, hogy nem ez az eredeti „katana”, csak az Ynev nagy részén elhíresült variánsa, amit a külvilágban forgatnak a kardművészek. A HGB illusztrációja alapján sem teljesen, 100%-ban katana, a hegye merészebben ívelt, mint például az egyazon kiegészítőben megjelenő mesterkard, ami már jobban hasonlított a vágyott ’romantikus’ eszközhöz, persze harcércértékeiben jócskán elmaradt (sajnos?).
„A Slan kifejezést először Tiadlanban kezdték használni a Niaréből odatelepedett szerzetesek. Így hívták azokat a tanulókat, akik nem a sárgák népéből származtak, mégis igen tehetségesnek bizonyultak a harcművészetek elsajátítása terén. A szerzetesek fél évszázad múltán – uruk kívánságára – hazatelepültek, a kifejezés azonban maradt. Azóta Slannek nevezik a harcművészeket. A Slan technikák mára már nem teljesen azonosak forrásukkal; a niarei módszerekkel ötvöződtek a helyi küzdőművészetek egyes elemei, s a Slan mesterek tudatosan is továbbfejlesztették azokat.” – KKUK/ETK (részlet)
Egy ősi forrásból (GuRúna) tudhatjuk és most már Magyar Gergelynek köszönhetően nagyobb közönséghez is eljuthat (Ynev évszámai) a tudás, miszerint Niare P.sz. 400 és 460 között nyitott a külvilág felé, s ez idő alatt tudásának és kultúrájának egy részét is megosztotta. Akikre a legnagyobb hatással volt ez az időszak kétségtelenül a tiadlaniak voltak, ahonnan (a fenti idézet alapján) maga a slan kifejezés is eredt.
Léteztek azonban más iskolák is, magányos mesterek a Quiron-tenger mentén, akik másokat is befogadtak, tanítottak, s egyes mesterek nem is tértek meg a sárkány keblére, hanem a külvilágban fejezték be életüket. Az ő leszármazottaik és tanításaik méginkább elkülönböztek a niarei ősökétől, s bár nem alkottak olyan politikai egységet, mint Tiadlanban a Dorcha hívei, de a tengermelléken ma is büszkén vallják magukat egyes harcos iskolák magukat yasheon-nak, s eredeztetik magukat valamely nyitás kori mester örökösének. Ezeknek a nagy része valószínűleg nem az. Ám mindig hallani olyanokról, akiknek képességei még a slan-pszi nélkül is vetekszenek a kardművészekével.
S aztán ott van Enoszuke, ami a nyitáshoz képest sokkal később, P.sz 1131-ben születik meg. Azt tudjuk, hogy országát sokáig elválasztotta a világtól a démonikus köd, amin keresztül csak az uralkodó akaratával lehetett átjutni, de a Hetedik Fekete Lobogó felbukkanásával P.sz. 2791-től Toron oldalán harcolva a Zászlóháborúkban már megjelenhettek (végre) az ő „katanáik” is a hadszíntereken, elsősorban a tengeri hadviselésben.
A nien kard egy hagyományos, enyhén ívelt, egyélű kard. Jellemzője a kb. 60-80 cm feletti pengehossz, a markolatvédő a rája- vagy cápabőrrel borított markolat és a lakkozott fa hüvely. Megjelenésére az Ynevi Kóborlások modulgyűjtemény Rossz csillagzat alatt című kalandjáig kellett várnunk, ahol egy enoszukei csapat felszerelésében végre megismerkedhettünk vele. Az NJK-harcértékekből visszaszámolva pedig a mai napig így használatos:
| tám | ké | té | vé | sp | súly | ár | |
| nien kard | 1 | 9 | 20 | 10 | 1k10+2 | 1,5 | 3a |
| nien-tőr | 2 | 14 | 4 | 9 | k6+2 | 0,6 | 2a 2e |
Súlyát és árát a nemrég megjelent Inventárium című kiegészítőben ismerhettük meg. Köszenet érte! A kard, mint a legtöbb ynevi egzotikus fegyver, párja a nien-tőr, melyet a Keleti Legendák kampány folyamán egy, az enoszukei karakterekről szóló cikkhez alkottunk meg (s most kiegészítettük súllyal és árral).
A nien-tőr nevével ellentétben kevésbé tőr, mint rövidkard. Pengéje jellemzően 30-60 cm (12-24 hüvelyk) közötti, enyhén ívelt és egyélű. Belharcban is kiválóan forgatható és ellentétben a hosszabb karddal, ezt az illem szerint is magával viheti vendégségben a házba magával a forgatója.
Ebben az időben az ezoterikus tartalmak (végre) lebombáztak minket igényes harcművészeti-történelmi filmek és animék formájában. Az Enoszuke kiegészítőben például találhattunk már két, inkább niarei eredetű gyilokot, amit azonban (hatására az említett vizuális alkotásoknak) szeretettel fogadtunk keblünkre az otthoni játékok során és kalandokban, rendezvényeken sem idegenkedtünk megjelenésüktől.
„A niarei egyenes kard; miként a neve is mutatja szintén a Nyugati Császárságból hozott örökség. Ez egy 60-80 cm hosszú, mindkét élére fent kard. Szúrni is kiválóan lehet vele, sokszor párban forgatják.
A bojtos kard sok társával egyetemben- egyike a még Niaréból hozott fegyvertípusoknak. A kontinensen megszokott hosszúkardoknál árnyalatnyival rövidebb, egyenes pengéjű, mindkét élére fent fegyver. Markolatához rövid zsinóron feltűnő színű, nagyméretű pamutbojtot erősítenek, mely sokfelé repülő finom szálával, levegőben leírt váratlan kacskaringóival eltereli a vigyázatlanok figyelmét- így tökéletesen alkalmas az ellenfél megzavarására. Kialakításából következően gyors, köríves, „hurkoló” mozdulatok jellemzik a kard harci stílusait.” – Enoszuke (részlet)
Sokkal inkább a Final Fantasy játékok, mint a történelmi nodachi mintájára készült el anno a slan-pallos, mely egy renegát niarei nemes fegyvereként szerepelt a Morális Szabály című kalandban. De utána több játékosnak is engedtük használni rendezvényeken, s lett statisztikája, most súlya is lett. S persze forgatható Chi-harcban is …
| tám | ké | té | vé | sp | súly | ár | |
| niarei egyenes kard | 1 | 7 | 15 | 14 | 1k10 | 1,2 | 2a 4e |
| bojtos kard | 1 | 7 | 16 | 14 | 1k6+2 | 1,2 | 2arany |
| slan-pallos | 1 | 4 | 10 | 4 | 3k6+5 | 2,2-5 | 200a |
Ami leginkább az apropót nyújtotta mostani cikkünkhöz egy régi adósság, ami még a Keleti Szél legutóbbi újraolvasása után realizálódott bennünk. Ismerjük a slant, ismerjük a tiadlanit, ismerjük a szukét, de mi van a trú-váj eredeti „katanával”? Ennek a kérdésnek talán senki más nem hitelesebb megválaszolója, mint maga Gáspár András, akinek barna tokú kardja nem maradt örökre a hüvelyében és remélem írás közben is megpörgette párszor inspirációhoz, például, amikor ezt írta:
„Kesztyűbőr lábbelije viseltes, ám annál kényelmesebb, pengéje a niarei eredetű, ezredéveken át tökéletesített kinzai középhosszú változata volt – rövidebbet csak elbizakodott, hosszabbat csak kegyetlen ember választ olyan harchoz, melyet két fegyver helyett két spirituális lény vív egymás ellen, s melynek végkimenetele, a tapasztalatok szerint, már a tényleges összecsapás előtt eldől.
(…)
Sima mozdulattal vonta elő kardját: a középhosszú kinzai (melynek másait a mérföld-ezrek távolába szakadt tiadlaniak éppúgy szentségként tisztelték, mint ő) arányló ívet metszett a levegőbe, és hárította a vesszőket, melyek a szemközti házak tetejéről szálltak felé.
(…)
kinzai (nara) – enyhén ívelt, egyélű harci penge”
– Wayne M. Chapman: Keleti szél (részlet)
A középhosszú kinzai így hát az „eredeti” ynevi katana, amiből a legtöbb és az arra legjobban hasonlító mesterkard is ered. Egyélű, ívelt, 130 cm teljes (a markolatban is futó) pengehosszú keleti kard. Markolata, keresztvasa, cubája nem feltétlenül van (hogy lehessen Kill Bill-es verzió is).
A hosszú kinzai a niarei csatakard, a nodachi vagy odachi, amit ostromok során használtak elsősorban és naginata módjára lóról is alkalmazható hosszabb markolattal, szálfegyverként (az MTK idevágó szabályainak megfelelően).
!!!Mindkettő esetében a sebzésnél található zárójeles érték arra vonatkozik, hogyha két kézzel forgatják, bármilyen védekező eszköz, vagy – fegyver nélkül. Egykézben forgatva (pl. lóról vagy kardpárral) a zárójel nélküli értékkel adható le a sebzés.!!!
A rövid kinzai ebben az esetben sem a klasszikus tőr feladatát látja el, hanem kiegészítő rövidebb fegyver szerepét, s így a rituális feladatait is. A Keleti Szélben például Oni is gond nélkül forgatta képzett lopakodóként a történet során.
| tám | ké | té | vé | sp | súly | ár | |
| középhosszú kinzai | 1 | 9 | 17 | 13 | 2k6+1(+1) | 1,3 | 15a |
| hosszú kinzai | 1 | 5 | 8 | 4 | 2k6+7(+2) | 3,9 | 25a |
| rövid kinzai | 2 | 13 | 12 | 6 | 1k6+1 | 0,7 | 10a 5e |
Tekintettel arra a tényre, hogy ezek a fegyverek egyazon ideát testesítenek meg, sőt, leírásaikban sem tudnak ezért különösebben eltérni játéktechnikailag nem látjuk értelmét, hogy az azonos jellegűek (pl. nien kard és a középhosszú kinzai) forgatásához külön Fegyverhasználat képzettség kelljen. Megkockáztatom, hogy ez (kalandmester hatáskörében) kiterjeszthető a slan- és mesterkardra is némi belátással. !!!Így elegendő egy fegyverhasználat az azonos típusú, méretű fegyverekhez.!!!
Remélhetőleg így már a keleti kardok rajongói olyan fegyvert írhatnak fel a karakterüknek és így kötözhetnek az oldalára a játékok során amelyik a legjobban illik elképzelésükhöz és illeszkedik az általuk választott kultúrához. Ezek mindegyike alkalmazható a slan-pszi diszciplínáival, de használhatóak bármilyen más kaszt tagjainak a lovagtól a szerzetesig. Érdemes továbbá kísérletezni a különböző „craftolási” lehetőségekkel is velük, amit az Inventárium vagy az aktuális karakteralkotás megenged, nem elfeledve a Korona és Kehely regényben szereplő meteorit acél katanás testőr példáját és a hírhedt lunírbevonatú slan-kardot a legendáriumunkból. Azzal együtt persze, hogy általában ezek a fegyverek rettenetesen összetett, bonyolult kovácsolási eljárással készülnek alapból.
Gyakorló fegyverek, ezesetben a bokken, minden kard esetében külön számolandó ki. Fegyverhasználatban ugyanaz vonatkozik rá (tehát nem kell külön), Tám/kör nem változik, harcértékei (KÉ, TÉ, VÉ, CÉ) fele a fegyvernek, aminek fából készült verzióját használnánk, találat esetén a sebzésnek csak a felét tudja leadni (Fp-ként), túlütés esetén is a fele sebzés számít, immáron Ép-t sebezve (ugyanakkor zúzófegyverként a magasabb sebzésjárulék erőből és a kötelező Ép vesztés megilleti). Súlya a duplája lesz az eredeti fegyvernek. Megfelelő faanyagból szakma és fegyverismeret nélkül is, csupán fegyverhasználattal kifaragható. 01-es támadó dobás esetén azonban minden esetben eltörik.
Csak a hüvelyt használva védekező fegyverként a yasa harcértékei is hasonlóan alakulnak, mint a bokken esetében, sebzése azonban csak k6/2 lesz és zúzófegyvernek számít. Külön képzettség nem kell a forgatásához. A fordított pengéjú vagy élezetlen kard esetében a sakabato a fegyver teljes harcértékével bír, azonban sebzése mindkét (találat/túlütés) esetben az eredeti fegyver felének számít és zúzófegyvernek minősül. !!!A felezések után minden esetben felfelé kell kerekíteni!!!
Vértek esetében is akad két példa, ami elsősorban a játékaink tapasztalatai alapján születtek.
„Rövid, fémbetétes fegyverkabát, a hajlatoknál sodronybetétekkel megerősítve.” A legendás szombathelyi kalandozócsapat, a Holdsólymoknál jelent meg először így, ETK-ra átdolgozva két évtizeddel ezelőtt ez a metódus. Részben a hagyományőrzők által elképzelt páncél alá vett darab, ahogy a beküldött karaktereket olvastam, sokszor annál sokkal több is. Így elképzelhető rengeteg féle variációja.
A fegyverköpenyt egy harcművész zsoldos NJK-csapat, a Csapások számára írtuk, elképzelve a minimális harci öltözetet, amit még akadály nélkül viselhet egy slan, de jócskán eufemizmusa is a hosszú bőrkabátnak vagy – dzsekinek, ami jócskán része az elképzelt M*-os esztétikának, s természetesen többféle színben, hosszúságban és bőrminőségben kapható byzontól az elfszabásúig.
| Anyaga | MGT | Súlya | SfÉ | Ár | Megjegyzés | |
| Fegyverkabát | Posztó, bőr, fém | -1 | 6 | 2 | 3e | STP 30, MGT nem érvényesül ha nincs más vért rajta |
| Fegyverköpeny | vászon, posztó, bőr, fém | 0 | 0,2 | 1-2 | 1a/SFé (max 2) |
Természetesen ezzel még nem teljes és mindenre kiterjedő a keleti fegyvereket, eszközök bemutatása (ez most csak a kardokról szól). Sose felejtsük el, hogy ott van még a Shenar, a maga kardjával, a Rúnában megjelent harcművész fegyverek, amelyeket a Kalandmesterek Készletében is összesítettünk, de a nemrég megjelent Inventárium toldozta be a statisztikáik tátongó hiányosságait, úgyhogy azt is érdemes hozzájuk forgatni.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a cikket és ha tetszett, akkor legközelebb fejezd ki azzal, hogy valamelyik fentebbi darabot a felszerelésedhez csapod és kipróbálod milyen vele kalandozni. Köszönöm Lui segítségét a statisztikák véglegesítésében, aki nélkül lenne megint néhány hézag, illetve pontatlanabb is lenne, de azt most már nem akartam megengedni magunknak ennyi idő után.
(Érdekességnek: a cikk írása közben kétszer végigment a háttérben a Penge Szövetsége.)