CXXXIV (134). Hírlevél – bele a hideg éjbe … acél és kovakő legyen
Regélő Főnix
Amund: VirágzΣnΣ (19. VándorKrónikák M.A.G.U.S. kalandmodulja)
Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről itt olvashattok és írhattok véleményeket külön is. A helyszín új volt és igyekeztünk egy ehhez illő, új helyszínt bemutatni mélyebben. 12 csapat vágott neki a küzdelmeknek és kihívásoknak, de azt remélem, hogy odafent a fák között mást is találtak maguknak és önmagukban.
Az Északi Szövetséget egy titkos háború első csapásai érik, melyben ismeretlennek tűnik az ellenség és céljai. Haonwell titkosszolgálatának egyik vezetője parancsot ad a Kiméra-művelet elindítására, melyben részt vesznek Doran varázslói, kalandozók és a nemrégiben előkerült Káosz kardja is fontos szerepet kap. A cél sokszor nem csupán a régi szövetségek megerősítése, az elveszett utak újranyitása, hanem ősi titkok felderítése is, majd az idő különös természetének megértésére is szükség lesz, hogyha sikerrel akarják teljesíteni a megbízásokat és boldoggá tenni az Álmodókat.
A kalandmodulhoz készült képek és az egyéb illusztrációk külön tömörített csomagban is letölthetőek a mesélés megkönnyítésére és a játékosoknak vizualizálni az eseményeket esetleg. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a kalandot létrejönni, a kalandmestereknek, hogy vállalták a lemesélését és a játékosoknak, hogy éjszakába nyúlóan kutatták titkait minden asztalnál, minden nap. Kívánom, hogy ne feledjék el és ha leszűrtek maguknak tanulságokat belőle azt őrizzék meg és a kalanddal együtt adják tovább a jövőben.
LETÖLTÉS: Virágzene teljes // Virágzene képek
II. Sárkánymonda Tavaszi Tábor – Élmények, emlékek és vélemények
Kedves Kalandozók és Mesélők!
Immár másodszor gyűltünk össze Létavértesen, és reméljük, mostanra már otthonod melegéből, egy jó kis Long Rest közben gondolsz vissza ránk.
Bízunk benne, hogy élményekben gazdag napokat töltöttél velünk – hálásan köszönjük mindannyiótoknak, hogy részesei voltatok ennek a közös kalandnak!
Kérünk, oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, az ajándékról, a helyszínről és az étkezésről – minden visszajelzés segít abban, hogy jövőre még emlékezetesebb élményt nyújthassunk nektek!
A modul szövegét és a táborban készült képeket
a napokban meg fogjuk osztani veletek!
A táborban készült képeket és videókat kérjük, küldjétek el a regelo.fonix@gmail.com címre.
Ha esetleg személyesebb visszajelzést szeretnél megosztani, azt is örömmel fogadjuk.
Azok, akik véleményt írnak és megadják e-mail címüket, megkaphatják a modul egy
korai változatának ötletbörzéjét, vagyis a Megváltó című kalandmodul kezdeményét.
Találkozzunk jövőre, illetve a következő rendezvényeinken:
– VI. Hullámkirály – 2025. június 20–22.
– XIX. VándorKrónikák Tábor – 2025. augusztus 6–11.
– XXIX. KalandorKrónikák – 2025. november 29.
VII. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó Kalandmodulja – Rododa
Sziasztok Kalandozók!
Hát véget ért a VII. Regélő Főnix Találkozó és ezzel lezárult első teljesen önálló kampányunk is a Hallottalak Suttogni című trilógia. Az utolsó kaland a Rododa címet viseli és egy régen ismert, ám ritkán használt helyszínre kalauzólja el a játékosokat, az Elátkozott Vidékre. Javasoljuk nektek, hogy a kampány korábbi részeivel együtt otthon játszátok végig a teljes történetet és reméljük, hogy annyi élvezetet találtok bennük, mint mi, akik a rendezvényeken végig játszottuk. :)
Hallottalak Suttogni Kampány: I. Rész: Aznap éjjel daloltak a csillagok II. Rész: Toroni EposzIII. Rész: Rododa
VII. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó Hangulatkeltő Novellája
Azok az Umichok…
-
-
-
- Meleg évszak - Erigow
-
-
Dreonar a szobában volt, és csendben figyelte a két nőt. Hosszú élete során már megtanulta, hogyan maradjon mozdulatlan, amikor egy tárgy alakját ölti magára. Jelen esetben egy váza alakját. Ennél közelebb a két nőhöz már csak akkor lehetett volna, ha széknek álcázza magát, de azt nem merte bevállalni. Bizonyosan nem bírta volna megállni, hogy le ne dobja magáról, azt a vén, utálatos nőszemélyt, ha amaz ráült volna. Még a gyomra is felfordult a gondolatra, a vörös köd elöntötte az elméjét, pedig Dreonar kifejezetten nyugodt Umichnak tartotta magát. Sosem találkozott fajtársával ugyan, de Erys sokat olvasott neki az Umichokról. A könyvekben, tanulmányokban úgy festették le őket, mint lelketlen bestiákat. Olyan gyílkos teremtményeknek, akik tőrbe csalják áldozatukat, megtévesztik őket, majd pedig felfalják a csapdába esett szerencsétlent. Minden sor, mely róluk szólt, azt üvöltötte, hogy gonosz teremtmények. Ilyenkor Dreonar mindig elmerengett, hogy vajon, tényleg igazak ezek az állítások? Ő sosem vágyott ölni, sosem csalt tőrbe senkit. Kedvelte a nyugalmat, érdekelte a világ és érdekelték az emberek. Szerette nézni az arcukat, hallgatni a meséjüket. Nem véletlen töltött ötven évet színpadi függönyként. Persze evett, de nagyrészt a színházból lopott ételeket, vagy levadászott kisállatokat. Dreonar ezeket a történeteket, tanulmányokat hallgatva elbizonytalanodott. Vajon ő is ilyen lenne? Kegyetlen gyilkos, lelketlen bestia? De Erys megnyugtatta, minden alkalommal úgy beszélt az olvasottakról, hogy “Azok az Umichok”. Ügyelt rá, hogy Dreonar azt érezze, ő nem tartozik közéjük, hogy ő más, ő jobb. Emberibb. Annak ellenére is embernek tartotta, hogy Dreonar bármikor fel tudta ölteni élettelen tárgyak alakját. Erys szerint lenyűgöző, hogy képes látni, érezni, hallani akkor is, ha ezek az érzékszervek - ahogy a lány szerint a gyógyítók nevezik - nem voltak a felvett alak részei. Ilyenkor Dreonar büszkeséget érzett, és megszerette ezt az érzést.
CXXXI (131.) Hírlevél – Egyenes úton Anterynbe …
Ha még nem kapsz tőlünk hírlevelet rendszeresen, de szeretnél, ITT tudsz rá külön feliratkozni.
