kép

A VI. Hullámkirály moduljának hangulatkeltője – Montovani virtus

A meleg évszak tikkasztó hősége az erioni Montovani kúriában - mint minden magát valamennyire is gorvikinak valló családnál - hatalmas volt a tumultus és a hangzavar. A család épp délebédhez készülődött. A felnőttek többsége már az étkezőterem aprólékos hímzésű abraselyem terítővel lefedett asztalánál ült - vagy legalábbis támaszkodott - hangosan vitázva a mellette ülőkkel, vagy épp az asztal átellenes oldalán helyet foglalókkal a legkülönfélébb témákról. Közszájon forgott itt a Perszonálunió aktuálpolitikájától a megemelkedett erioni csatornaadón át a szomszédságról faragott pletykákig minden. Mit sem törődve a felnőttek pörölésével, a sarjabbak vígan sikongatva és kiabálva fogócskáztak a teremben, míg egy anyai füles, vagy atyjuk kivillanó ramierája a helyükre nem térítette őket. A ricsaj még akkor sem csillapodott, mikor a szolgálók ínycsiklandó falatokkal gazdagon rakott tálakat helyeztek a vendégek közébe.

Ám amikor az asztalfőn ülő Lucelli felemelkedett, a zsivajt mintha elvágták volna. A csendben körbehordozta tekintetét az asztalnál ülőkön, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki rá figyel. Mikor konstatálta, hogy Arlo, a kövérke unokaöccse szájában is megállt az elcsent csibeszárny, belekezdett mondandójába.Montovani ebéd

Az V. Hullámkirály Szerepjátékos Találkozó kalandmodulja

A balatonparti sziklákat tajtékzó hullámok ostromolták és újra kockacsörgést vitt a szél, mert ötödjére is megrendezésre került a Hullámkirály Szerepjátékos Találkozó! A három nap alatt a tikkasztó hőség mellett kalandorainknak Ynev árnyakban lapuló fenevadaival is ádáz csatát kellett vívniuk.

Fogadjátok szeretettel az V. Hullámkirály modulját. Immáron harmadjára vetődhettek kalandoraink Új-godon földjére, ahol egy ereklyét és az azt őriző rendet kísérve megannyi evilági és túlvilági rettenettel  kényszerültek szembenézni.

  Letöltés: Sinestro – V. Hullámkirály modul

Vélemények a IV. Hullámkirály Szerepjátékos Találkozóról

Ahogy az ünnep lángjai elhamvadtak, az utolsó kalandozó is elhagyta az utolsó kalandozó is elhagyta Porta-gella városát, ahogy a játékosok is a IV. Hullámkirály helyszínéül szolgáló Siófokot. Reméljük, egyikőtök sem tért haza üres kézzel, táskátokon, pólótokon kitűzővel, emlékeitekben pedig újabb élményekkel, melyeket Ynev kontinensén éltetek meg!

Kérünk titeket, osszátok meg élményeiteket, véleményeteket a modullal, mesélőtökkel és a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy következő alkalommal még jobbak lehessünk!

Nem kell sokat várni, és újra találkozunk a XVII. Vándorkrónikákon!

Szilágyi János: Mindenki a napra tör (novella)

lilaMielőtt az Elveszett Mesék Társasága átalakult és megalapította a Krónikák.hu néven ismert rendezvényszervező konstellációt eredetileg egy kreatív alkotókör, írói műhely volt mindennel, ami akkoriban ezzel járt. Így rendszeres feladatokkal, melyek egyike az volt, hogy egy sárkányos kép alapján ihletődjünk és hagyjunk nyomot magunk után. A feladatot Fekecs Máté (Komattre) barátom akkor így oldotta meg, én pedig az alább következő írással igyekeztem eleget tenni neki. A bejegyzéshez tartozó kép volt egyébként eredetileg a "feladvány". Aktualitását több okból is érzem most közzé tenni, bár időközben a Nomád fanzinunkban is meg kellett volna jelennie. A címe egyértelműen kölcsönzi a David Bowie filmét, akit mint Kobold Királyt mindig hiányolni fogunk. De az igazság, hogy valóban ... mindenki a napra tör és ez akkoriban sem volt másképpen. 2006 nyarán, amikor a novella megszületett. Hasonlóság a főszereplő karaktere és Alucard Ront'e Rone között nem véletlen: a történet, amit el akartam mondani vele és velük sokáig nem találta meg a végső formáját.

Scroll to Top