… és a sötétség – a XIII. Fanfár a Hősökért tábor második hangulatkeltő novellája
… és a sötétség
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
- Kijutunk – mondogatta Ju előbb magának halkan, aztán bíztatóan a háta mögé azoknak, akik vele kerültek egy cellába, aztán dacosan előre meredve bátorítóan Mea irányába – Kijutunk innen, Mea. Együtt… mind…
- Kész van a kulcs – mordult fel Tégla, amikor megjelent egy harmadik zárka rácsai között a feje. Ő is meggyötört volt, mint bármelyikük – Csak az én ujjaim nem elég ügyesek és vékonyak, hogy kívülről…
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra 
Egy héttel a rendezvény után nagyon remélem, hogy mindenki kipihente az eseményt, az ott történeteket és az azt követő bulit. Aki nem, vagy csak nem akarta elengedni a kis elfeledett szigetet és visszatérne oda, még egy kicsit barangolni, azoknak elhoztuk hamisitatlanul és minden apró részében tökéletes másolatát annak a kalandnak, amelyet lejátszhattak a kalandozók a VIII. Regélő Főnix Szerepjátékos találkozón. Fogadjátok szeretettel és jókívánságok egész hadával Eniel barátunk első rendezvénykalandját, amibe beleöntötte vágyát ... amit a fantáziavilágok nehezen kiismerhető, olykor lassúnak tűnő, de végtelenül kitartó és jószívű népe iránt érez.
Líthas Kalandozók!
Ahogy a kandalló lángjai parázzsá szelídülnek a fogadóban, a kockák is megpihennek a karakterlapok mellett. Az elmúlt év minden egyes kalandjával próbára tettük a bátorságotokat, és minden döntésetekkel új kihívások elé állítottunk benneteket; legyen szó egy elveszett futár megtalálásáról, morális kérdések latolgatásáról vagy egy ork tábor felderítéséről.
Az ünnepek idején tegyétek le a fegyvereket - ahogy mi is halogatjuk még egy kicsit a nyári modul elkezdését - és gyűjtsetek erőt a következő nagy kalandhoz. Kívánjuk, hogy ez idő alatt visszatérjenek az életerőpontok, a játékosok okozta traumák elhalványuljanak és az új év még több epikus történetet hozzon az asztalotokhoz!
"Amikor Rowon heraldikáját emlegetjük, eleve egy nehezen meghatározható fogalomból kellőképpen összezavaró címet kapunk. Ynev történelme során Rowon ugyanis számos alapvető változáson esett át, ami hatást gyakorolt a címereire is. Egyébként is egy kevert kultúrájú országról és népről van szó. Ráadásul Rowon egyszerre volt egy, a Quironeiában lévő ország, valamint annak fővárosának neve is, ráadásul a hetedkor végére a Maremita lovagrend szent városává, az örök alkony birodalmává is vált, és az ezt övező cselszövések és furcsaságok viharában még a város helye is megváltozott – az új város pedig szintén eljátszotta a maga szerepét a heraldikában is. Cikkemben tehát egyszerre villantok fel képeket a rowoni sabard őslakosok, a később beáramló wagandák és a dartonita lovagok heraldikai elemeiből is, inkább szemezgetve, mint teljesen és kizárólagosan leírva mindent, meghagyva ezzel a lehetőséget a téma későbbi továbbfejlesztésére, kiegészítésére is."
Nosztalgia és múltidézés egyben. Darton északi híveiről különben is sokan gondolják, hogy náluk minden nap április 1 és Halottak napja egyszerre (hogy mást ne mondjak), így nem meglepő, hogy az ő nekromanta képességeik révén ilyen különös anyag született meg. A korábban a 