
Abban a korban, amikor az előadók versengeni látszanak a vásárlók kegyeiért, hiszen egyre vadabb tartalmakkal látják el a zenei cédés kiadványokat (képregények, dvd mellékletek, szobrocskák) vannak olyan alkotók, akiknek nincsen szüksége ilyesmire. Ilyen előadó Loreena is, akinek rajongói miután letöltve meghallgatják legújabb albumait pironkodva haladnak el minél előbb ugyanazt eredetiben is megvenni. A varázs része ez is.
Mi a titka annak a nőnek, akinek koncertjein gyakorlatilag szívesen ázik el a közönség? Mindenekelőtt az őszinteség, ami sugárzik dalaiból. Minden kinyilatkozása, minden megnyilvánulása olyan természetes nyitottságról árulkodik, amit minden nő megirigyelhet és minden férfinak vonzó lehet. Ez akár egy jól sikerült marketing fogás, akár a valóság lassan második évtizede tartja hatalma alatt a kitartó és többgenerációs rajongótábort.
Az új album megjelenése előtt már lehetett az interneten belehallgatni a közelgő dalokba és megízlelni azok zamatát. No nem mintha az a veszély fenyegetett volna, hogy egy erőteljes stílusváltással trash-metál köntösben üdvözölhetjük viszont az érdekes arcú dívát: az album inkább erőteljes visszatérés a gyökerekhez mint bármi egyéb.

Erőteljes nép dalok és masszív háttérzene az új album gerince, ami kilenc számot foglal magába. Mindegyik szám olyan amire egy szüreti ünnepen jó kedéllyel kérnéd fel azt a lányt akit már egy éve nem mersz megszólítani („T
he Star of the county down.”). A címadó dal ezzel ellentétben inkább a misztikus kelta hangulatra épít, amitől még a jeges, ír partoknál tomboló óceán is visszatartja a lélegzetét, hogy a fövenyen halkan daloló nő jobban hallatszódjon.
A cím egyébként könnyen párhuzamba hozható a 2006-os ír szabadságharcos film témáival (otthon,
…
Olvass tovább