Tanti: Utórezgés (CoC kalandmodul)
Seres Zsolt: Az 52-es körzet fosztogatói (Játékkönyv) kritika, avagy MINDENKINEK SAJÁT ZÓNÁT!
Észrevehetően az emberélet útjának felén(?) sok kreatív ember talál rá önmagában egyfajta veszélyes területre, zavaros vidékre amelybe a behatolás kockázatát túlragyogja a lehetséges zsákmánnyal járó előny. Nem volt ez másképpen Dante Alighierivel, a Sztrugockij fivérekkel és láthatóan Seres Zsolttal sem. Az utóbbiak esetében talán sokkal erősebb volt a hidegháborús esztétikával megcsapott stalkeres hangulat, aminek következménye aktuális vizsgálatunk tárgya.
Sistergett a beton a Teve utcában, mikor a haldokló júniusban megjelent/átvehetővé vált az egyik legújabb madzsar lapozgatós könyv. Csalok, mert én már hetekkel (hónapokkal?) korábban kapcsolatba kerültem vele tesztelés gyanánt így nem kiégetett relékkel kellett megküzdenem vele, most csak felelevenítettem az élményeket és megvizsgáltam a változásokat. Nem utolsósorban immáron képet is kaphattam a korábban csak a szövegben olvasott lényekről és helyszínekről, de ne rohanjunk ennyire előre.
Moorlan Gadett: A Fagy Zsarnoka (Fantasy Játékkönyv) kritika
A nyár eleje sohasem látott lapozgatós könyv dömpinggel kényeztetett el minket strandoláshoz, s ezek közül a DeltaVision Online könyvhétre becsobbanó újabb Halhatatlanok epizód különös meglepetésnek bizonyult. Egyrészt, hogy nagyobb csinnadratta és előzetesek nélkül tényleg csak úgy megjelent, másrészt, hogy vele párhuzamosan egy, az eddigi kettővel közös világának leírását is kézbe vehetjük, amit a II. FHSZ Expón még csak kíváncsian forgathattunk.
Nouros világára térünk vissza, A Baziliszkusz árnyéka után, de egy egészen más helyen és egészen más szereplővel, szerepkörrel. De mielőtt belevágunk nem szabad és lehet szó nélkül elmenni a borító mellett, ami egyrészt egy kis hideg verejtéket csepegtet a forró hétköznapjainkban (pozitív), zöld színeket tartalmaz (mega pozitív) és egyébként kifejezetten szép, nem utolsósorban kapcsolódik a címhez, ami felette van és a könyv eseményeihez, amik utána következnek. Szendrei Tibor festménye, s a fentiekért együttesen nagy taps a veterán művésznek.
Új kaszt: Dűnesámán
"A dűnesámánok tapasztalati mágiahasználók egyes nomád életmódot folytató dzsad törzsekben; jellemzően állatfamulusok segítik őket, és korlátozott, de azért észrevehető befolyással bírnak olyan, a Taba el-Ibara sivatagában a szokottnál is bizonytalanabb jelenségek, mint a szél- illetve homokviharok, és a felszín alatti vizek fölött. Közkeletű tévedés, hogy hasonlítanak a déli nomádok szellemekkel és démonokkal társalgó sámánjaihoz, vagy az északi barbárok sámánpapjaihoz, a dűnesámánoknak ugyanis nincsenek vallásos tanaik, saját isteneik vagy szellemhitük. Egy olyan ősi, még a dzsad nép kialakulása előtti mágikus hagyomány örökösei, amely a szakértők egybehangzó véleménye szerint Galradzsa, Doldzsah és Dzsah papjainak megjelenésével jelentőségét és vonzerejét is elveszítette, és csak leszármazotti úton, de akkor is csak kivételes esetekben élt tovább. Képviselőik olyan kevesen vannak, hogy a második manifesztációs háború előtt az Ibarán kívül szinte nem is hallott róluk senki, maga Roxund is csak egyszer említi őket a Homoki históriában, széljegyzetként."
Czicza Ádám: A Bíbor Úrnő Árulása (Fantasy játékkönyv) kritika
A nehezen kezdődő 2025 azért beváltotta indulásnak egy tavalyi(?) ígéretét és Szlobodnik Gábor kiadásában megjelent egy új magyar lapozgatós könyv. Önnön besorolása szerint a Távoli Világok Krónikái sorozat második darabja ez, a (jól sikerült) Viszályok ideje után. Mivel azonban én ennél szigorúbb vagyok, ha a polcra nézek „csak” mint az ötödik vindgardiás cuccként azonosítom.
Ez egyébként nem rossz pedigré: a saját erőből felálló magyar lapozgatós könyvsorozat simán ráver a Harcos képzelet legtöbb darabjára, aminek a kulcsa szerintem a könyvről-könyvre megjelenő új, kísérletező elemek, így mindegyik után azt mondhatjuk volt itt ebben valami amit még nem láttunk. Lássuk hát, hogy mivel kívánja borzolni kedélyeinket Czicza Ádám, aki (ha jól tudom) még elsőkönyves szerző.
Kezdésnek a fülszöveggel elárulja, hogy mélyen a föld alatt leszünk ’80-as évek dungeoneer hangulatban sokat és jól válasszuk meg szövetségeseinket, mert valamelyik majd jól elárul, s lesz aki a lelkünket is akarja majd. Azért leleményesen oldalra sandítva jegyzem meg, hogy ezeknek a fülszövegeknek lassan lehetne valami új funkciót találni, mert a limitáltan 500 példányban kiadott könyvet NEM egy boltban X másik mellett megfordítva fogjuk eldönteni a szöveg alapján, hogy érdekel e minket. Elsősorban egy sármos újpesti arctól lehet beszerezni két doboz Marlboro áráért (és még cukrot is ad).
Magyar Szerepjátékos Fanzinok 19 – Rubin Kódex (Arturus verzió) +
"Egy hároméves kaland ért tavaly véget.
Még 21 őszén kezdtem érdeklődni, a Rubin Kódex iránt, Birkás Barnabás gyűjtése nyomán.
Követve a nyomokat és a korábban erről szóló cikkeket végül sikerült megtalálni a készítőket.
Ennek eredménye lett egy nagyon szép scennja a Kódexnek, amit D. Tünde egészen kiváló módon felújított és rakott egy pdf-be.
A készítők korabeli iskola újságja (DM Option), ami három számot ért meg.
Egy kimaradt karakter, ami az egyik alkotó szekrényéből került elő :)
Végül, de nem utolsó sorban, a Jakab Zsolt - Kovács Adrián féle DnD Játékosok könyve kivonat, ami mai ismereteim szerint az első ismertebb, és a közösségben terjedő DnD forrás.
Fogadjátok ezeket nagy szeretettel."
- Arturus (a Kockalandor csatorna műsorvezetője)
M.A.G.U.S. Hagyomány #6 – Akhilleusz-támadás
A hétvégi rendezvény beszélgetései során felelevenedett egy házi szabály(unk) 2004-ből. Akkoriban robbant be a mozikba a Trója és annak nyitójelenetében (majd a filmben még párszor) a Brad Pitt által előadott akrobatikus támadás. A kapcsolatom a filmmel sokáig ambivalens maradt, de a hatása szinte azonnali volt: előbb az otthoni játékokon, majd a rendezvényeken is egyre több játékos fogalmazta meg és írta le úgy a támadását, hogy "akhilleuszosan". Így kénytelen voltam mesélőként megadni nekik a lehetőséget, mely játéktechnikailag a következőképpen festett.
A bejelentett támadás dobása előtt egy Ugrás képzettségpróbát kértem a játékostól. Amennyiben az sikerült, úgy a dobott támadáshoz még hozzájárult +5 TÉ és Félhátulrólnak minősült a támadása. Amennyiben az Ugrás nem sikerült a JK elveszítette az adott támadási lehetőségét.
Olyan szélés skálán mozgott az alkalmazók kráni fejvadásztól, toroni elit harcosokon át gladiátorokig, hogy akinek volt Ugrása mindenki megpróbálkozott vele. Így nem is kellett/tudtam kötni szorosan kultúrához vagy kaszthoz és általálános Harci Cselként és Trükként alkalmaztam. Persze, volt aztán, hogy játékosként én is 'akhilleuszoztam' (azt nem mondom, hogy sikeresen). Úgyhogy nektek is ajánlom (bár egyesek szerint pár évtizeddel megkésve), hogy egyszer próbát tegyetek vele. Jó ugrálást!
