M.A.G.U.S. Eredet #34 és Panteon #5: Rosanna de Lamar, avagy a Kalandozók Hadura
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a '80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint "kobrabőr" vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O'Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
Régen adtunk életjelet eme sorozatunkról, de nem tétlenkedtünk. Sajnos Aranykor lovagjaink hiába járták a távoli helyeket legendák, mendemondák és pletykák nyomában, nem tudtak a remélt grimórumokkal visszatérni. Olykor előfordul, hogy délibábokat kergetünk. Persze maradt még megosztani valónk és tartozásunk, amit most igyekszünk csökkenteni valamicskét.
Fantasztikus munka került ki ismételten Magyar Gergely keze alól, aki a M.A.G.U.S. nagyjaihoz hasonlóan egzotikus tájakon és távolságban tőlünk űzi a hobbit jelenleg, de még mindig saját polgári neve alatt idegenben is. Évszámgyűjteménye eddig is nagy segítségeünkre volt már sokszor kalandjaink megalkotásában, a kalendárium vezetésében és otthoni játékaink során is vagy éppen tisztázni néhány fontos tényt/dolgot parázs viták hevében.
"Amikor Rowon heraldikáját emlegetjük, eleve egy nehezen meghatározható fogalomból kellőképpen összezavaró címet kapunk. Ynev történelme során Rowon ugyanis számos alapvető változáson esett át, ami hatást gyakorolt a címereire is. Egyébként is egy kevert kultúrájú országról és népről van szó. Ráadásul Rowon egyszerre volt egy, a Quironeiában lévő ország, valamint annak fővárosának neve is, ráadásul a hetedkor végére a Maremita lovagrend szent városává, az örök alkony birodalmává is vált, és az ezt övező cselszövések és furcsaságok viharában még a város helye is megváltozott – az új város pedig szintén eljátszotta a maga szerepét a heraldikában is. Cikkemben tehát egyszerre villantok fel képeket a rowoni sabard őslakosok, a később beáramló wagandák és a dartonita lovagok heraldikai elemeiből is, inkább szemezgetve, mint teljesen és kizárólagosan leírva mindent, meghagyva ezzel a lehetőséget a téma későbbi továbbfejlesztésére, kiegészítésére is."
Nosztalgia és múltidézés egyben. Darton északi híveiről különben is sokan gondolják, hogy náluk minden nap április 1 és Halottak napja egyszerre (hogy mást ne mondjak), így nem meglepő, hogy az ő nekromanta képességeik révén ilyen különös anyag született meg. A korábban a 
Pihennek az orc harcidobok, pengék siklanak vissza a hüvelybe és a halottakat (esetleg másodszor is) eltemetik. Khíddón városállamára így vagy úgy (meglátjuk majd az eredményekből), de újabb törékeny és illékony béke száll le a legközelebbi történelmi és történeti megpróbáltatásig. Addig is a tábortüzek és sörivók árnyékos, meleg tüzénél összegyűlhetnek a kalandozók, hogy ki hogy futott neki, miként élte meg és milyen kihívásokkal szembesült, milyen véres vagy éppen békés megoldással ért el sikert.
A dombok hullámokként terültek el a varázsló szeme előtt megannyi fodor formájában, amiken keresztül kell gázolnia. Üveges zöld szemei a látóhatárt kémlelték, bár messze járt gondolatban, ahhoz a helyhez képest, ahol volt. Beletúrt rövid, de bozontos hajába, hogy a napi verítéket a homlokáról is letörölje, mely az egész napos fáradságos baktatás eredménye volt. Ezt követően a domboldal egyik részében észrevett egy kisebb tanyát. Bár teste elcsigázottnak tűnt, mégis akarata révén a fáradtságot lesöpörte a válláról és megindult a tanya irányába. Oldalán vezette lovát, mely egy kisebb szekeret húzott benne különböző formájú és nagyságú ládákkal, rajtuk erős pántok és díszes rajzolatok. A megkettőzött tempónak köszönhetően hamar a tanya közelébe ért és a földön dolgozó öregasszonyt meg is szólította.
