Úgynevezett kalandozók… – A XX. Vándorkrónikák központi moduljának második hangulatkeltője
A késő délutáni fény tompa aranyként simult végig Equassel ódon negyedének palafedeles háztetőin, miközben Sina, a hallgatag fejvadász, Aden, a délceg harcos, Gorab, az udvari ork és Ulyess, a könnyed léptű tolvaj a szűk utcák zegzugában haladva megérkezett ahhoz a szerény, ám kifogástalan ízléssel berendezett épülethez, ahol Shao Shin-Kao advocatus várta őket a megbeszélt időpontban. A szuke jogtudor híre messze földön ismert volt, hiszen nem csupán a törvény paragrafusait forgatta kivételes éleselméjűséggel, hanem olyan ügyeket is vállalt, amelyekbe mások még belegondolni sem mertek, ezért egyikük sem számított arra, hogy a nehéz tölgyfaajtón belépve nem maga az ügyvéd fogadja őket, hanem egy halálsápadt, kezét szüntelenül tördelő írnok, akinek tekintetében a rettegés olyan mély nyomot hagyott, hogy első pillantásra is nyilvánvalóvá vált: olyasmit látott, amit ember nem kívánhat magának.
– Meghalt… meghalt az úr… – hebegte a fiatalember, miközben ajkai remegtek, és úgy kapaszkodott az íróasztal szélébe, mintha lábai bármelyik pillanatban cserbenhagynák. – Én… én találtam rá… az irodájában… Erik Dorn úr… ő már elrohant a városőrségért… bizonyára perceken belül visszaér…
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra