Pihennek az orc harcidobok, pengék siklanak vissza a hüvelybe és a halottakat (esetleg másodszor is) eltemetik. Khíddón városállamára így vagy úgy (meglátjuk majd az eredményekből), de újabb törékeny és illékony béke száll le a legközelebbi történelmi és történeti megpróbáltatásig. Addig is a tábortüzek és sörivók árnyékos, meleg tüzénél összegyűlhetnek a kalandozók, hogy ki hogy futott neki, miként élte meg és milyen kihívásokkal szembesült, milyen véres vagy éppen békés megoldással ért el sikert.
Úgyhogy eme bejegyzésben várjuk véleményeiteket, ami nem fért fel a lapra és szívesen kiadnátok magatokból tanulságul mások vagy éppen a szervezők felé. A kalandmodul és a rendezvényen készült képek fokozatosan kerülnek majd ki és fel, előbbi a honlapra, utóbbiak több részletben az arckönyvre. A legközelebbi közös kalandig, amely a Regélő Főnix lesz januárban kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt és békés új esztendőt kívánunk mindenkinek! A fa alá pedig sok Inventáriumot és Toron kártyát.
Sziasztok!
Friss az élmény, még a hatása alatt, de már Debrecenben.
A helyszín: A 10 Minute Bistro. A helyszín megközelíthetősége nagyon jó, a parkolás jó pénzért a Corvin plázában kényelmesen megoldható. A google értékelése a helynek 3,3. A vélemények az ételekről és a fényképek róla egy életre elriasztanak. Az asztalok elég közel vannak egymáshoz, paravánok nincsenek így ha hangos csapat mellé kerülsz akkor kevesebbet hallasz a te csapatodból, de amúgy is nagy a hangzavar. Többször számomra nagyon hangosan kellett kommunikálnunk csapaton belül, mert nem hallottuk egymást. Délutánra a folyamatos zaj szint nagyon lefárasztotta az elmémet és érzem a torkomon is az emelt hangerőt. A Wc tiszta volt, a hely tiszta volt, meleg volt, voltak asztalok és székek. Összességében talán 2,5/5.
A játék: Húúú, nekem nagyon tetszett, remélem készül a következő kaland az írótól! Nagyon tetszettek a képek a karakterekről, a leírások, az események, a kaland felépítése. Tetszett, hogy volt benne mini játék <3 És az is tetszett hogy a lore-t nem kellett mélyen szántóan ismerni. A csapat is jó volt, igaz a végére kovácsolódott össze igazán, több jó megmozdulásunk is volt. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Csaba Tamás volt a mesélőnk. Nagyon rendes volt: segítőkészen narrált a lore-ról, egyszer felállt és megnézte az egyik karakter statjait mert nem hitte el hogy ilyen könnyen elájult. 😀 Nem közömbösnek éreztem, hanem mintha ő is velünk élné át a kalandot. Viszont amikor keményebben kellett fogni, akkor megmondta hogy mi a "hülyeség", vagy csökkentett a gondolkodási időből. Emiatt nagyon kibalanszoltnak éreztem a mesélését. Többek között profizmusának, na meg persze a szuper csapatnak köszönhetően a végére is értünk a kalandnak, pedig még szükség lett volna időre. Érzetre még kellett volna 2 óra, hogy a vége ne kutyafutta legyen, mert így a legvégét narrálva kaptuk. Ez az egy hátrány, de végig gondolva a kalandot nem vennék ki belőle semmit.
10/10
A szervezők és az ott lévők egyébként mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak, szeretem ezt a közösséget. Sajnálom, hogy az afterre nem tudtam menni, de majd lesz még alkalom. 🙂
Nagyon szépen köszönöm a munkáját a szervezőknek, a mesélőnek és a csapatnak, nagyon jól éreztem magam a zaj ellenére is!
Sziasztok!
Szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget és a türelmet Amund részéről, hogy elkészíthettem ezt a modult a találkozóra. A csapatom hozzám hasonlóan a klasszikus M.A.G.U.S. rajongója, így nagyon hamar összeszoktunk és sikerült 17:55-re lemesélnem a modult. Számomra az volt igazán nagy élmény, hogy láthattam, ahogy a modulom életre kel, és látatom azt is, ahogy a csapatom végig izgulja az egész cselekményt.
Nagyon jól éreztem magam az egész rendezvényen és köszönöm a szervezőknek a profi munkát!
Úgy láttam a modul legalább annyira volt szórakoztató, mint amennyire túlélhető. 🙂
Ui: Hórusz alias öcsémtől származnak a térképek és várról készült rajzok.
Üdvözlettel:
Virág Laca
Sziasztok!
A hely számomra ismert, mivel évek óta járunk ide csapatommal az In Vino Veritas-szal. Kezdeném is a helyszínnel. Kicsit túlságosan zsúfolt és zajos tud lenni, de ezt már megszoktuk. A személyzet a korábbi évekhez képest 180 fokos fordulatot vett. Kedvesek, aranyosak, segítőkészek. Az ételekről sajnos már nem nyilatkozatok ennyire pozitívan. Az a kisebbik gond, hogy nem pontosan azt kaptam amit rendeltem, a fő probléma azonban az, hogy feleségem estére gyomorrontás-ételmérgezés tüneteit mutatta a velem elfogyasztott kétszemélyes tál után. Én lényegesen könnyebben megusztam, csupán másnap reggel volt rossz a közérzetem. Nem tudok más ételre gondolni, mivel nem vittünk be ilyet, előtte pedig különböző ételeket fogyasztottunk. A modul és a km hozta az általában megszokott magas színvonalat. A rendezvény természetesen színvonalas volt, jól éreztem magamat.
Üdvözlettel: Flagellum Dei
Üdvözlet mindenkinek!
A kalandozótársaimmal múlt évben is akartunk jönni az eseményre, de hamar beteltek a csapathelyek. Így idén külön öröm volt számunkra, hogy a csapatunk részt vehetett az idei találkozón. Számomra ezek a találkozók egyfajta közösségi élmények. A csapattársakon kívül számos olyan személlyel is összefutok, mégha csak egy köszönésre is, akikkel csak ilyen formában találkozhatok. A helyszín ismerős volt számomra, többször is jártam már ott és számomra könnyen megközelíthető. A kiszolgálás számomra remek volt, külön köszönet Biankának. Mivelhogy zárt térben voltunk, így a morajlás, az alapzaj nagyobb volt, semmint egy nyári tábori helyszínen. Ahogy tapasztaltam, hogy a csapattársakkal és a Kalandmesterrel is tudtunk kommunikálni. A csapatunkhoz csatlakozott Unity is, akivel még nem voltunk csapatban és még nem volt alkalom, hogy ő lett volna a mesélőnk. Az előző játékülésünkön nem voltam oly aktív, sokkal inkább követtem a többieket, nagyon keveset tudtam hozzáadni a kalandhoz, így mindenképpen motivált voltam, hogy aktívabb legyek, de mégsem leuralni az asztalt. A hangulatkeltőben megemlítésre került Új-Godon, így a csapatból úgy döntöttünk ketten, hogy egyikünk Domvik papot hoz, én pedig Shadoni-Shadleki birodalmi zsoldost, melyekkel a Mester-Tanítvány toposzt használtuk. A Shadoni-Shadleki zsoldos azért volt számomra egyfajta cél, mert a Shadleki buzogányt választhattam fegyverként. A toposzok, melyek opcionálisan választhatóak voltak, számomra kivaló ötletadóak, mert azon kívül, hogy színesítik a kalandot még a játékosok közötti kohéziót is erősíti. Remélem legközelebb is lesznek ilyen választható toposzok. Ahogy tapasztaltam, a csapatban egy nagyon jó kohézió és egyensúly alakult ki. A kalandmesterrel, Psycho-val jó kommunikáció tudott kialakulni. Voltak nézetbeli különbségek, de ezen túl tudtunk lendülni. A kaland élvezetes volt, az intrikák kezelését még tanulnom kell. A kalandot végigvittük, nem teljesen úgy alakult a vége, ahogy terveztük, de Domvik hite mellett végig kitartottam. A találkozó elején megjelentek MAGUS írók, többek között John J Sherwood és Malcolm J Hunt, kikkel lehetett dedikáltatni és néhány szót váltani. Terenyei Róbert a Delta Vision kiadó képviseletében nyitotta meg az eseményt. A találkozó után még maradtunk egy kicsit a helyszínenen, csöndesebb környezetben tudtunk kommunikálni. Utána átmentünk az Afterparty-ra a Grund-ba. Ott lehetőség volt átbeszélni a kalandot és a jövőbeli terveket. Ezúton is szeretném megköszönni a szervezést, a lebonyolítást, a kalandot és természetesen a közösségnek. A következő kalandnál találkozunk.
Üdvözlet mindenkinek!
KM-ként vehettem részt másodjára. Idén is nagyon élveztem a mesélést, ami két dolognak köszönhető: a jó modulnak és a kiváló csapatnak – Vadásztestvérek.
Amúgy azt tapasztaltam, hogy elég hosszú volt a sztori, ha kicsit szociálisabb beállítottságúak a karakterek, és kijátsszák a karaktert, akkor a játékidőből könnyen kifuthattak… Nálunk is ez történt, pedig nagyon jól csináltak mindent.
Jótanácsom mesélőként: íjászként mindig célozz fejre! 😀 (Mocsok Gajdarnak mázlija volt…)
A hely számomra is zajos, nagyon nehéz mesélőként annyira hangosan beszélni 8 órán át, hogy azt minden kedves játékosom egyformán jól hallja. Persze sok más előnye pedig van a helyszínnek, így érthető a választás.
Nagyon remélem jövőre is részt vehetek KM-ként, már most nagyon várom a 2026 nov. 21.-ét!
Sziasztok!
Örömmel vettem rész az eseményen! A helyszín már ismerős volt és vele kapcsolatban csak egy negatívum van: zajos. De tudom az eddigiek alapján, hogy ennyi lelkes játékos bárhol is gyűljön össze ott nem lesz néma csend 🙂
A szervezés szokás szerint hibátlan volt, a kaland is rendben. Köszönet a mesélőnknek a remek előadásért a szervezőknek a szervezésért és persze mindenki másnak aki részt vett, hogy létrejöjjön a találkozó 🙂
A kaland jó volt, a végére is értünk.
A mesélő felkészült volt… legalábbis belőlünk biztosan. Lásd később. 🙂
A lényeg, hogy nem igazán alakult ki a kémia a csapat és a mesélő között.
„Némileg” rontotta a játékélményt, hogy az első harcnál (falu) a csapat legharcképesebb tagját már a harc előtt egy semmiből jött lövés 0 ÉP-re ütötte, csak a Morális Szabály mentette meg az insta haláltól. Ezután jött a harc, amiből így a fegyverforgató, és az őt gyógyító karakter is lényegében kimaradt. Ez még nem is lett volna gond, van ilyen, csak miután elolvastuk a kalandot, akkor derült ki, hogy az ellenfélnek sem eszköze, sem pedig megfelelő képzettsége, harcértéke nem lett volna ennek kivitelezésével, ezért így utólag élünk a gyanúval, hogy ez tervezetten az adott karakter kiiktatása érdekében történt. (főleg, hogy közben a KM dobálózott mese közben a kockákkal, és amint 99-lett az eredmény, már jött is a lövés a semmiből).
A másik pedig egy karakter halálhoz vezetett. Egyetlen volt, akinek nem volt Pszi-je, azt pedig – bár beszéltünk róla – elfelejtettük mondani, hogy épít neki az egyik karakter statikus pajzsot. Úgyhogy, ezzel élt is a KM, így a karakter egyetlen varázslattól meg is halt a játék vége felé, mintha csak az ellenfél tudta volna róla. 🙂 Elvileg ott is le volt írva a kalandban, hogy milyen varázslatokat használ az NJK, de természetesen minden KM-nek joga élni a mesélői szabadsággal, itt is ez történt és insta karakterhalálhoz is vezetett.
Úgyhogy, a kaland jó volt, a játékélmény kevésbé, de van ez így néha.
A keserű szájíz meg talán majd jövő őszig elmúlik.
A szervezés szokás szerint szuper volt, és gratulálok a kaland írójának is!
Ensirion az elmúlt 7-8 évben általában mesélőként szokott részt venni ezeken az eseményeken, így üdítő volt, hogy 3 év után (most a harmadik alkalommal), ismét játaszhattunk együtt, most először ráadásul egy szerelmespárt hoztunk! Mindketten wier bárdok voltunk (Ensirion észak legendás rocksztárja, magam pedig egy tapasztalatlanabb, de annál lelkesebb, friss művésznő), barátaink egy ember boszorkánymestert, egy félelf harcművészt és egy félóriás harcost hoztak, szóval izgalmas, és ezúttal kicsit dark volt a Lila Koponya névra hallgató csapatunk összetétele – ráadásul a prekoncepcióinkkal ellentétben elég ütőképesek voltunk! 😀
A kaland izgalmas volt, és mint utólag kiderült, gyönyörűen ki volt dolgozva, hogy milyen döntés esetén milyen folytatás várható. Gratulálok innen is az írónak, szép munka! Remekül szórakoztunk, sokat nevettünk, és ügyesen vettük az akadályokat – még a varázstárgyakat is összeszedtük, pedig nem vagyunk egy nagyon összeszokott csapat.
A kidolgozottságnak köszönhetően ezúttal a pontozás sem a szokásos volt (amikor a mesélő 1-től 100-ig ad egy pontot a csapatnak), hanem nagyon összetetten állt össze a pontszám, amit a döntések határoztak meg. Így még kimagaslóbb a végeredmény, hogy 2. helyezést értünk el a 25 csapatból! Noha ez igazából soha nem a versenyről szól, és eddig is mindig benne voltunk az első 10-ben, mégis nagy büszkeség töltött el, hogy életünkben először dobogósok lettünk! 😀
Ezúttal Raze mesélt nekünk, aki gyönyörűen tartotta az időt, nem hagyott mindket nagyon lacafacázni, így remekül belefértünk a 8 órába a 3/4 órás ebédszünet és az egyéb kis szünetek mellett is. Látszott, hogy nagyon tapasztalt, szépen írta le a jeleneteket. Kicsit halkan beszélt, úgyhogy nagyon kellett figyelni, de ez igazából végül szerintem csak hozzáadott a koncentráltsági szintünkhöz.
A helyszín továbbra is szuper, tiszta, jól megközelíthető. A „hangossággal” nincs mit tenni: ha 25 csapat játszik egyszerre, az bármilyen zárt térben nagyon zajos.
Végül, de nem utolsó sorban ismét köszönjük Amundnak a szervezésbe fektetett rengeteg munkát! <3 Hatalmas érték, hogy 30 éve tartja életben ezt a nagyon niche, de annál értékesebb szórakozási lehetőséget!