Moorlan Gadett: A Fagy Zsarnoka (Fantasy Játékkönyv) kritika
A nyár eleje sohasem látott lapozgatós könyv dömpinggel kényeztetett el minket strandoláshoz, s ezek közül a DeltaVision Online könyvhétre becsobbanó újabb Halhatatlanok epizód különös meglepetésnek bizonyult. Egyrészt, hogy nagyobb csinnadratta és előzetesek nélkül tényleg csak úgy megjelent, másrészt, hogy vele párhuzamosan egy, az eddigi kettővel közös világának leírását is kézbe vehetjük, amit a II. FHSZ Expón még csak kíváncsian forgathattunk.
Nouros világára térünk vissza, A Baziliszkusz árnyéka után, de egy egészen más helyen és egészen más szereplővel, szerepkörrel. De mielőtt belevágunk nem szabad és lehet szó nélkül elmenni a borító mellett, ami egyrészt egy kis hideg verejtéket csepegtet a forró hétköznapjainkban (pozitív), zöld színeket tartalmaz (mega pozitív) és egyébként kifejezetten szép, nem utolsósorban kapcsolódik a címhez, ami felette van és a könyv eseményeihez, amik utána következnek. Szendrei Tibor festménye, s a fentiekért együttesen nagy taps a veterán művésznek.
A nehezen kezdődő 2025 azért beváltotta indulásnak egy tavalyi(?) ígéretét és Szlobodnik Gábor kiadásában megjelent egy új magyar lapozgatós könyv. Önnön besorolása szerint a Távoli Világok Krónikái sorozat második darabja ez, a 
Időrendben visszafelé haladva ezúttal a tavalyi esztendőben napvilágot látott album hivatalos publikálására kerül sor a Krónikák hasábjain. Zenei utazásunk a fantázia birodalmába invitálja a kedves hallgatót, barangolásaink során népies dallamokkal, és a középkori régizenét idéző hangsorokkal ugyanolyan jó eséllyel találkozhatunk, mint electro és industrial elemekkel, vad szintetizátor refrénekkel, vagy katonás, menetelő ritmusokkal. Izgalmas zenei kísérlet ez a különféle stílusok, néhol teljesen ellentmondásosnak tűnő hatások összevegyítésére.
Éljenek az új hóbortok. Az utóbbi években annyiféle szórakozási mód született vagy éppen eresztett gyökeret a világunkban, hogy követni sem lehet jóformán fejlődésüket és ívüket. Ki hitte volna például, hogy ennyi év után a hagyományőrzés és a szerepjáték után az élő szerepjáték ennyire népszerű, elterjedt és hangsúlyos lesz? Hogy a hagyományos point-and-click kalandjátékok tetszhalott állapotából ilyen termékeny időszak köszönt be a tárgykeresős programok jóvoltából?