Kora tavaszi szellő szűrődött be a hercegi lakrészbe mellyel Haldon herceg és a vele szemben álló hosszúkás arcú öregúr is megfelelő forrást kaptak egy spontán, de szinkron sóhajhoz. A lakrész nagysága lehetővé tette volna, hogy akár egy lovas osztag tiszteletét tegye az uralkodónál. A fenséges berendezés, a faragott és lemezelt ládák, a márványasztal a hatalmas kandalló mind-mind megfelelő kellékei lettek volna egy könnyed és nyugodt pihenésnek. Mégis a jelenlévők csak a hivatásukra és az eljövendő sorsdöntő eseményre tudtak gondolni. Ruházatuk alapján a külső szemlélő szerzeteseknek vélhette az egymással szemben álló alakokat. Haldon esetében a nyakban hordott hercegi medalion árulkodott királyi származásról. Carmennis hosszú bíborvörös tunikáját az egyik ládán pihentette. A teremben tartózkodó magába meredő, fiatalos arcú herceg és segítője egyhelyben álltak s meredten egymás szemébe néztek. Végül az idős pap törte meg a csendet:
– Hogyan segíthetnék Ő Felségének? -kérdezte Carmennis finoman
– Ennyire gondterheltnek tűnik az arcom? Vagy talán gondolatolvasásra is képes vagy? – válaszolt nyersen Haldon
Carmennis mély levegőt vett mint, aki hosszú fejtegetésbe kezd.
– Hosszúidőbe telt míg mindezt sikerült elérnünk. Lein jövője biztosított. A kialkudott apanázs révén Új Godon-nak meghódolt területeken…
– Gorvik? szólt megint élesen közbe Haldon
– Ez az ország már nem létezik. – Carmennis határozott, de nyugodt hangon reflektált Haldon felvetésére, aztán folytatta az alábbiak szerint.
– Helyette új országot építünk. Amire nekünk szükségünk van az mind megvan benned: tettvágy, elhivatottság, élvezed a Domvik egyház teljes támogatását, továbbá …
– Az apanázs sem lesz haszontalan az ügy érdekében. Haldon ismét megszakította Carmennis monológját, majd ő folytatta látván, hogy Carmennisban benn akadt a szó. Megértem miért akarsz nyugtatni, nem vagyok naiv. Ha a békemegállapodást holnap aláírjuk, azzal hosszú időre garantáljuk Lein békéjét. Laidex részéről biztosított apanázs megfelelő lesz arra, hogy saját földet szerezzek Go.. illetve Új Godonban és megalapozzam a jövőm…, akarom mondani a békét.
Carmennis az őszinte szavakat követően kicsit félrevonta szemöldökét, mint aki olyan tanítványra tekint, aki nem megfelelően vizsgázik.
– Édesapátok Theoderik mindent megtett Lein biztonságáért, sikeresen kiűzte a nomádokat. A fivéred Laidex jelentősen megritkította az orkokat, bár még nem világos előttem, hogy pontosan melyik törzs lehetett, leginkább a Mindent látókra gyanakszom. De ez most mellékes is. Bármennyire is neheztelsz a Te sorsod más és Domvik engedelmével meghatározóbb is lehet. Meggyőződésem, hogy Új Godonba visszatérve már mindent másképp fogsz látni. Fenségednek most nem a kísértő múltra kell koncentrálnia, hanem a fényes jövőre. Menjen ki az emberek közé a városba és szórakozzon, ahogy azt fivére Laidex is teszi. – mondta Carmennis, majd kitekintett a herceg lakrészének széles ablakán.
Haldon Carmennis mellé állt és letekintett a fellegvárbeli lakrészéből. Lein alsóvárosában már tumultus volt látható, emberek szokatlan áradata foglalta el a várost. A várost körül ölelő faházakon túl több száz sátor volt látható. A falak és a házak között már a tömeg ráhangolódott a holnapi ünnepségre, ez egyértelműen hallható volt a fellegvári ablakból is. Ismét Haldon szólalt meg.
– Értem, hogy mit szeretnél mondani. A manifesztációs háborút követően Laidexnek sikerült stabilizálni a régiót, kiirtott az amundok, orkok, goblinok, vagy nomád, kráni csoportosulások maradékait…
– Domvik kegyelméből – vágott közbe ezúttal Carmennis
– Nyilvánvalóan – folytatta Haldon – most úgy gondolod, hogy jobb lenne, ha a vészterhes időszakot lezárnánk ezzel a megállapodással, hiszen az emberek békére vágynak.
– Valahogy így – mondta Carmennis