Külső világ

Nem emlékszem mikor találkoztunk először és nem az utolsó alkalom él bennem a legerősebben. Epizódok a kettő között. Telefonon beszéltünk, mikor a párom elment munkába és mikor hazaért már megint/ még mindig a kagylón lógtam és csak annyit kérdezett mosolyogva, hogy "Csiri, ugye?". Mindent értett. Tényleg fagyos reggel a parkolóban, amikor izgatottan vártuk, hogy mindenki befusson és közösen távoli helyekre vágtathassunk kalandozni. Egy szűk budai lakás, amikor megállt a játék 4 órára egy pszi-diszciplína értelmezése miatt és mindenki szó nélkül hagyta. Egy cípóból kanalazott magyaros leves, aminek minden kanálja után mosolygott egyet boldogan. Egyszer egy mesélésemben egy játékostársa levágta a veterán harcos karaktere kezét, azt hitte ezzel megregulázhatja, ő pedig azt monda: "A másik kezemmel felveszem a kardforgató kezemet a foldről és AZZAL rohamozom meg!"

A hobbink története önmagában is egy összetett és csavaros történet arról, hogyan vált tábornokok terepasztalából, ólomkatonákon keresztül háborús stratégiából műanyag figurák megszemélyesítésén át egy egészen új kifejezési forma, kultúraformáló médium és sikeres termék. Sokan és sokféleképpen kutatják ennek eredetét: legutóbb egy regény jelent meg az alapító életéről és már készül is a dokumentumfilm a nagy vízen túl közösségi finanszírozásból. Részletesen és igényesen, magyar nyelven a következő cikket ajánljuk a témában az érdeklődőknek.

Érdeklődésünk és kutatásunk tárgya azonban ebben a cikkben sokkal inkább egy olyan eleme a nagy egésznek, amely jelenleg része, de hitem szerint a jövőben egy különállóbb irodalmi műfaj előfutára és mióta létezik, megosztja a szerepjátékosokat, de jelen van és teret követelt a hobbinkon belül. Könnyű párhuzam volna azt mondani általánosítva, hogy már ennek is voltak előképei a kultúránkban (színdarabok, forgatókönyvek), de úgy gondolom, hogy a megközelítése eredendően olyan más és annyira különbözik a kialakulása, hogy nem lehet ennyivel elintézni.

A KALANDMODUL, mint fogalom is érdekes és újszerű és az egyik nyelven sem ragadja meg tökéletesen és hibátlanul azt, amit ki szeretne fejezni. Éppen ezért mindig is jó táptalajt szolgáltatott arra, hogy mint fenomén, sokat foglalkozzanak vele játékelmélet gyanánt, „egyszerűbb” keretek között meséléstechnikai tanácsadó cikkekkel. Jómagam is szenteltem neki egy cikksorozatot, ahol már a kifejezés boncolgatásával kezdtem az eszmefuttatást, így ha valaki a fentebb vázolt módon segítséget keresne ilyesmiben, ilyesmihez, annak továbbra is jó szívvel ajánlom.