Líthas Kalandozók!
Remélem mindenki kijózanodott vagy hazaért épségben.
Ahogy ígértük itt is van a véleményező poszt 🙂 Akik elsőnek használják, jó ha tudják, hogy minden jó és rossz dolgot nyugodtan le lehet írni, hogy fejlődni tudjunk a jövőben (mert bizony lesz jövőre is előre láthatóan Regix). És természetesen továbbra is tartom, hogy kitalálunk valami pluszt a kommentelőknek 😀 Nagyon hálásak vagyunk nektek, hogy velünk tartottatok bármelyik pontján a találkozónak, természetesen akár a játékosi, akár a mesélői oldalon erősítettek minket (vagy esetleg ha azon szerencsések között vagytok, akik sokáig hallgatták a „Pici Jéger” kifejezést az este folyamán :D).
A képek és a videók, valamint a kalandmodul a napokban/hetekben érkezik, és előbbiekkel kapcsolatban továbbra is kérek mindenkit, hogy keresse a szerzőséget, hogyha nem akar rajta lenni bármilyen képen 🙂
Találkozunk a következő alkalommal!
Üdv,
A Regix Szervező csapata
Ahoy,
nem tagnap volt, hogy az első Regélő Főnixen részt vehettem és minden alkalom mégis más. Az út már azért ismerős. Ezalkalommal is kalandmesterként vehettem részt az alkalmon, s módom volt belelátni a kaland fejlődésének szakaszaiba. Ráadásul a hangulatkeltő születésénél is bábáskodtam most, ami külön öröm volt. Így mondható, hogy nekem az idei rendezvény már hetekkel ezelőtt aktívan elkezdődött.
A KvadránSok(k) csapat toroni kompániáját kísérhettem a Quiron-tenger baljós szigetére, s abban egyetértettünk, hogy nem voltak a legegyszerűbbek a lehetséges játékos csapatok közül. Szigorú kasztrendszerük a játékban is megmutatkozott, mind a csapatvezető lovag boldogulásáért éltek haltak és ami ritka, így különleges látvány is volt, hogy a saját karaktereiket teljesen alárendelték magukat a nemesnek. Alázat, odaadás, hűség … a toroni értékrend azon részeit mutatták be, amelyeket esetleg hallomásból ismerünk, de ritkán kötünk empírikusan a Birodalom alattvalóihoz.
A szervezés kiemelkedően flottul ment, a hangzavar nem ütötte túl a medium fokot, a rendezvény zárása egyszerre volt megható és ízléses (egy szervezőtársra emlékezve), a jutalmak asztala gazdagon volt terítve, s a csapattól még egy díszes toroni vérkelyhet is kaptam, hogy napközben finom pálinkát tarthassak benne. Az esemény utáni átvonulás és átszellemülés is hangulatos volt, bár néha érződött, hogy ahogy a rendezvény helyszínét, úgy lassan ezt a különtermet is kinőjük.
Jó volt látni, hogy a Regélő Főnix él és gyarapodik, hálásan köszönöm a teát, a jó beszélgeteseket, a modulírást, a játékosaim felkészültségét, profizmusát, de legfőképpen bátorságát és lelkesedését. Szokás szerint nem tudtam mindenkivel annyit (~eleget) beszélni, mint akivel akartam de remélem, hogy ezt senki sem vette magára és a legközelebbi, olvadás utáni/tavaszi eseményeken sor kerülhet majd rá.
Kívánok remek évet a helyi klubnak és újabb hasonlóan jó rendezvényeket!
Nem csak az esetleges ajándékért…. 😉
Első bálozó voltam Debrecenben.
Az odajutás rendkívül fárasztó volt vonaton, így remek döntésnek bizonyult, hogy péntek délután már megérkeztünk, és rá tudtunk pihenni a napra.
A csapatunk a HHIE+M vegyes csapat volt, de az egyik legobban összedolgozó, de mégis mindenki a saját érdekei mentén a kalandban létező kalandozóval.
Egyik legjobb játékélményem volt ez.
Pusztító egy zseniális KM, aki nemcsak ismeri, hanem használja is a szabályokat, figyelembe véve, hogy a helyzet éppen mennyi hajlítást igényel. Szigorú volt, de egy pillanatig se éreztem, hogy nem velünk együtt játszotta, élvezte volna a kalandot.
Mi nem a végigrohanós banda voltunk, hanem a lehetőségekhez mérten megnéztünk mindent, és beszélgettünk mindenkivel. Így persze sok minden kimaradhatott (most olvasom a modult).
Kicsit megint az az érzésem volt, hogy 2-3 napig szívesen játszottam volna a kalandot ezzel a csapattal, KM-el. (nyári táborba nagyon, nagyon szeretném ezzel a felállással folytatni)
Remélem lesz még ilyen alkalom.
Nekem külön öröm volt az elszeparált hely, mert így oda tudtam figyelni mindenkire, és mindenkit tökéletesen hallottam. (Sajnos a zaj engem nagyon kivesz a játékból és elfáraszt)
Így sikerült bárdnak maradnom, és fürödhettem ismét benne. Köszönöm.
A boszorkányunk hozta a kötelezőt, hisz ő a világmegmentő, de remekül összejátszott mindenkivel.
A fejvadász harci megoldásai kellettek a győzelemhez, amit okos taktikákkal oldott meg.
A kyrvérű harcosunk az erő, és a hatalom útját választotta a csapat segítéséhez, és így mindenkinek megvolt a helye, teret engedve a másiknak.
Pazar volt.
A teás kis kedvesség nagyon jól esett a rendezők részéről, és finom is volt.
Köszönöm.
A megemlékezés helyén, és rendben, hiszen megöregedtünk már annyira, hogy közülünk is már mennek előre, hogy fogadhassanak minket.
Minden eddig eltávozott barátunknak köszönöm az együttet, és hitem szerint folytatjuk.
A kis Voulka őrzése meg a szívem pici szeretetfélszigete ismét <3 😉
Igazán sajnálom, hogy messze lakunk egymástól, de ebben az évben mindenképpen szeretnék még Debrecenbe játszani, és természetesen, ha Fejérben jártok, a Hétköznapi Hősöknél mindig nyitva a kapu. Palacsinta, és pálinka mindig lesz 😉
Köszönöm, hogy egy lehetek közületek.
Regemondó
Líthas!
Zsinórban sokadik debreceni rendezvényem nekem is, és ezúttal már az sem volt furcsa, hogy nem a helyi erőket képviseltem, hanem a fővárosból utaztam le. Kényelmes indulás, remek út (köszönjük Jack White-nak, a Sárkánykönny zenekarnak és Zene #19-nek), jó szállás jó helyen jellemezte a pénteki lejutásunkat, amit a Félholt közös megnézése emelt egy katarktikus szintre.
Jó látni, hogy az AKE egyre kellemesebben néz ki, és hogy a résztvevő is egyre több (szemre legalábbis). Mi egy külön teremben játszhattunk a Lumina Cornu csapatával, ami sokat hozzáadott a kényelemérzethez. Egy fejvadásszal kevesebben voltunk végül a jelentkezésben foglaltakhoz képest, amit nagyon sajnáltam, de bízom abban, hogy tudjuk majd pótolni a közös játékot egy másik alkalommal.
A csapat jelenlévő része kitett magáért, nagyon jó érzékkel hozták meg a döntéseket, kreatív ötletekkel álltak elő, és nagyon jó viszonyt tudtak kialakítani az NJK-kal. Az utolsó akadályt is remekül vették, voltak epic jelenetek, voltak vicces pillanatok, több remek szerepjátékos pillanattal, szóval egy kifejezetten remek hangulatú játék volt ez számomra.
Az este hangosabb volt, mint általában szokott lenni, sok emberrel sikerült valamennyit beszélni, de nem eléggel nem eleget. Majd legközelebb. Várom, hogy újra találkozzunk.
A hazaúton tiszteletünket tettük Gyöngyös városában a Manhattan Burgerben, ami egy kellemes zárása volt a hétvégének. A hazautat szponzorálta az Aetrigan, Jack White, Zene #19 és a Texas Chainsaw Massacre soundtrack, innen köszönöm nekik is a hozzájárulást.
Enielnek gratulálok a megírt kalandhoz, ami atmoszféráját tekintve nagyon erőteljes, és egy kifejezetten szép és igényes kiadvány lett belőle.
Mindenkinek másnak köszönök mindent, innen folyt. köv. hamarosan!
Üdv mindenki,
Harmadik Regixem volt az idei, és mint mindig, most is izgalmakkal teli volt – az eddig talán legemlékezetesebb.
Nekem, és debreceni társaimnak a kaland már előző este kezdődött, amikor 22:30-kor a pakolás tetőfokára hágott, ahogy én 3 másik lánnyal egyetemben néztük, ahogy 2 megtermett „villanyos” társunk próbálja a szék tetején egyensúlyozva hatástalanítani a lámpát, forró jelenetek közepette.
Ez igazi hangulatkeltés volt, bár korántsem annyira hangzatos, mint a John J. Sherwood tollából származó hangulatkeltő, ami egyszóval több, mint megfelelt a célnak.
A kaland Enielhez hűen epic epic hátán volt, ami úgy érzem, megfelelően balanszolva is volt, és szép kis történetté kerekedett, amiben adott volt minden lehetőség, hogy side quest-eken keresztül akár több erőforrást is gyűjtsön a csapat, ami önmagában számomra tetszetős dinamika.
A kalandot a Baljós Bagázzsal, név szerint Zsoltival, Álmossal, Berillel és Vivivel játszhattam, utóbbi csodálatos ikrem volt, akivel toroniak voltunk, és nem fejvadászok.
Levi mesélésében élhettük át a kalandot, aki KM-i stílusban, realitásokban, karakterkijátszásokban nagyon ott volt, szuperül tárta elénk a kihívásokat, ám minden igyekezete ellenére sorra dobta a duplanullákat, annyit, amennyit egy kalandban még nem láttam egymás után (4!!!!4!!), így sajnos csapatomból csak ikertestvérem élte túl, aki elegendő aranyat zsebelt be, hogy hátralévő élete végéig fizesse a terápiáját…
Ez. Az ilyen kalandokat szeretem. Ami hagy maga után egy hitetlen űrt, és amihez mindenki, hangulatkeltőtől az utolsó játékosig hozzájárult ahhoz, hogy valami maradandót alkossunk. Ami után az ürességet csak az újabb kalandok, és némi sör töltheti be. Köszönöm az élményt!
Az aftert is ide kell soroljam, mert mint mindi, ám most különösen jó lezárása volt a történetnek megélésem szerint. Számomra tele volt szeretettel, bensőséges kalandozói pillanatokkal és öleléssel. Egyszóval minden megvolt benne, hogy kiteljesítse az esemény végét.
A helyszín – mint mindig – otthonos volt számomra, amit jó volt látni kalandorokkal megtelve. Talán más nem így élte meg, ám szerintem jól sikerült a hangszigetelést megoldani a térelválasztókkal, ugyanis hiába középen ültünk, nem okozott gondot a fókuszálás zajok terén. A tea pedig életben tartó erő, hálás leszek, ha megtartjuk! Köszönettel tartozik a csapat Sárának, aki újdonsült segítőként hozzájárult mindehhez, és remélem legközelebb játékosként találkozhatunk vele. 🙂
Összegezve, komolyabb kritikát nem tudok megfogalmazni, ami volt, az az 1-2 apróság az értékelőlapon fellelhető, de egyébként kiváló volt ez az alkalom, és örülök, hogy távoli társaimat is láthattam! ✨️
Blurdie
Hali mindenkinek!
Az idei volt az első Regixem és egyben az első hosszabb MAGUS kalandom is. Kezdőként kicsit izgultam, de a csapattársaim nagyon befogadóak és kedvesek voltak velem és minden kérdésemre türelmesen válaszoltak. Rengeteget segítettek abban hogy gyorsan bele tudjak rázódni a játékba. Ezúton is külön szeretném megköszönni Istinek a figyelmét és a hatalmas segítségét a karakteralkotás során.
A hangulatkeltő írás nekem különösen tetszett! Többször is elolvastam a rendezvény előtt és egyre kíváncsibban vártam a játék napját. Nagyon jól megalapozta az egész történet atmoszféráját és sikerült teljesen ráhangolódnom a közelgő játék hangulatára.
A Szelíd Vihar Krónikái csapatnév alatt vágtunk neki a kalandnak. A mesélőnk végig remek hangulatot teremtett az asztalnál. Sokat nevettünk és több frappáns apró részlet is volt ami külön mosolyt csalt az arcomra. Teljesen átjött hogy milyen régóta mesél, mennyire tapasztalt és mennyire szereti a rendszert, valamint Ynev világát. Kifejezetten örültem annak is, hogy sikerült teljes egészében végigjátszanunk a modult és valóban eljutottunk a történet végére. Izgatottan vártam mindig a következő helyszínt és nagyon tetszett hogy a történet folyamatosan reagált a döntéseinkre és a tetteinkre. Külön pozitívum volt számomra hogy a mesélő egyszer sem hagyta leülni a tempót, végig pörögtek az események, így egy pillanatra sem veszett el az izgalom. Összességében nagyon örültem, hogy egy ilyen lelkes és tapasztalt mesélőt kaptunk.
A modul története szintén nagyon tetszett. A mellékküldetések önmagukban is érdekesek és egyediek voltak és több olyan különleges NJK-val is találkoztunk akikre szerintem még sokáig emlékezni fogok. Külön öröm volt számomra, hogy a végkifejlet nálunk kifejezetten epikusra sikerült, méltó lezárást adva az egész kalandnak.
Összességében egy nagyon jó hangulatú, élményekkel teli napot tölthettem veletek, amit ezúton is nagyon köszönök a szervezőknek, a mesélőnknek és természetesen a csapattársaimnak is!
Üdv, srácok! Felocsúdva a hétvégi eseményekből, egy pár szóban én is beszámolnék a kalandról. Otthonosan éreztem magam a helyen, már csak azért is, mert hetente legalább 1-2 napot itt töltök, így erre nem is különösebben fecsérelném a szavakat. Ismerem és szeretem a helyet, annak minden nyűgével és előnyével együtt is. A külön terem viszont a csapat moráljára egyöntetűen jól hatott, így egy szemernyi problémába sem ütköztünk ezzel kapcsolatban.
A hétvégén a Lila Koponya formációjának terelgetésével töltöttem, a csapat zenekari alapokra helyezett koncepciója pedig remek alapot kínált arra, hogy az elfekhez is igencsak közel álló művészeti vonalat helyezzem előtérbe. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz a modul számos lehetőséget kínált arra, hogy ezen tudásukat megcsillogtathassák, legyen szó akár a Nodoriktól, vagy az elfekkel való kapcsolatteremtésről. Mindemellett a kaland is bővelkedett izgalmakban és bár az első encounter rendkívül hosszadalmasra sikerült, emiatt pedig a végjátékot kellett kapkodósan befejezzük, nem éreztem töménytelenül hosszúnak a modult. Egy kis optimalizálással egészen bele lehet férni az időbe. Persze, ha RP-vel kitöltöm, ezzel is el lehetne szórakozni akár egy kétnapos modul ideje alatt is, ami újfent a modulíró érdeme, hisz bőven van mihez nyúlni. A modulban található rendszertechnikai segédletekért külön hálás vagyok, kár, hogy a piros kiemelés elveszett a fekete-fehér nyomtatásnak hála. És ha már a modulíró…
Nagyon hamar egyik kedvencemmé vált ez a történet, már csak azért is, mert a hangulata és stílusa szinte rögtön a klasszikusabb fantasy címeket juttatta eszembe, különös tekintettel a Gyűrűk Urára vagy épp a Warcraftra. Az abszolút azonban egyértelműen a főellenfél, ami a Heroes of Might and Magic 3 óta az egyik kedvenc lényem, így külön élmény volt a nem létező bőrébe bújni.
A csapat rendkívül összetartó módon játszott és bár nem egy gyakorlott teamről van szó, igen jó ötletekkel és néhol egészen elképesztő megoldásokkal álltak elő, amit külön öröm volt látni. Innen is kudos nekik.
Mindent összevetve remekül éreztem magam, nagyon jól esett többeteket látni a kínált tea és nasik tartották a lelket a csapatban és a Valhallában is sikerült leengedni a gőzt. Top tier hétvége lett, az egyik legjobban sikerült esemény, ami csak méginkább a szívembe zárja a helyet. Kíváncsian várom a turné következő állomását.
Líthas,
Véleményt és élményt írni mindig nehéz elkezdeni. Már sokadik Regixen vagyunk túl, de még mindig ugyanolyan jó érzés, mint amikor először voltam. A helyszínt ismerem és szeretem: az AKE már-már a második otthonommá vált az elmúlt minimum három év alatt, ahol a klubnapjainkat is szervezzük. Jó érzés ezt másokkal is megosztani, csak azt sajnálom, hogy évről évre nem tud nagyobb lenni.
A modul kifejezetten érdekes volt, izgalmas helyzetekkel és egy csipetnyi Gyűrűk Ura hangulattal. Spoilermentesen bátran ajánlom mindenkinek, aki még nem mesélte vagy játszotta és szereti elengedni a Mágus világát. Dobrán nagyon kitett magáért!
Mesélőként a Fekete Mozaik csapatot kísérhettem végig a történeten, és nagyon remélem, hogy ők is legalább annyira élvezték a játékot, mint én. Bízom benne, hogy számukra is kerek egésszé állt össze a történet.
A szervezés szerintem nagyon jól sikerült, a tea és a bundás kenyér pedig különösen jól esett, ha Ádám nem kínálja fel, egész nap elfelejtek enni a nagy izgalmak közepette. 😀
Ezúton is nagy köszönet a segítőknek!
Alig várom, hogy újra találkozzunk, és ismét kalandra kelhessünk!
Köszönöm mindenkinek az élményt, és csak így tovább!
Ha helyszín nagyon hangulatos volt nagyon jól működtek a hangszigetelő paravánok.
A Km nagyon realisztikusan mesélt.
Hangulatos minden kaszt számára volt lehetőség kijátszani azt.
Nagyon jól éreztem magam.
Veteránnak számító csapattagokkal vághattam neki az ismeretlen ismerős helyen a kalandnak. Azért volt ismeretlen, mert sok évvel ezelőtt jártam utoljára az emeleten és akkor még teljesen másként nézett ki. Lent is fedeztem fel újításokat és úgy összességében úgy látom, hogy fejlődik a helyszín, méghozzá előnyére.
A kalandot úgy érzem kellően végigjártuk, de sok háttér motívumra magyarázatot még a KM-ünk sem tudott szolgáltatni, nem hogy a kaland. Ezekre a pontokra az esti szocializációs eseményen kínált szerencsére megfejtést a modul írója. Bár többször elhangozz, hogy ez a modul inkább rá jellemző, mint a Magusra, én ezzel az állítással nem értek egyet. Igen, voltak benne részek, amik szerintem erőltetettek lettek, azért hogy ismeretlenül is minden partyval játszható legyen kényelmesen, de összességébe szerintem illet Ynev képébe az elf-eledett sziget. Kötődött a történelméhez, a lakók fajának történelméhez, meg úgy általában felismerhetőek voltak a világra jellemző motívumok, még ha kissé elszeparált világban is, mint valami vadasparkban.
Az, hogy átolvassam, még hátravan, így a végső véleményem akkor fogom kialakítani róla. Nem hiszem, hogy a favoritok közé fogom sorolni okokból, ámde inkább a ranglista felső felében van nálam, valahol a középmezőnyben.
Sziasztok!
Szervezés: odaadó, magas színvonalú, teljesen elégedett vagyok vele. Hogy még teát is felszolgáltak, csillagos ötös. 😉
Helyszín: szerintem egyre jobb. Az hogy saját kis szobát kaptunk, szerintem nagyon jól jött. Szerethető és kielégítő.
Kaland: nekem a legjobbak közé sorolhatónak tűnt. Még1x le szeretnénk játszani, hogy mindent felderíthessünk ráérősen. 😉
Mesélő: kezdőként kellett egy eléggé összetett és szerteágazó kalandot mesélnie egy tapasztalt és nyüzsgő csapatnak. Nem volt könnyű dolga, s nem is feltétlen sikerült mindent flottul átadnia, de igyekezett derekasan helyt állni. Köszönöm a kitartást és az odadó mesélést!
Összegezve: remek helyszín, remek kaland, szeretnék legközelebb is részt venni a rendezvényen, s csak ajánlani tudom másnak is.
Köszönök mindent:
Khuriboow
Sziasztok!
A feneketlen teáskancsók, és fáradhatatlan hordozói olyan elemei minden Regélő Főnixnek, ami miatt azt kell mondanom, hogy a debreceni vendégszeretet világbajnok! <3
Hála nekik és Andornak, ez volt az első rendezvényem az elmúlt 20 évben, ami után nem kaptam hangszálgyulladást.
A csapatunk a jó öreg Ynávrávizs volt, bár az eredeti tagokból csak mesélőként volt jelen mindannyiunk kedvenc Amundja. Mr Rowon, Laci, Unity, MagicHorse és jómagam indultunk egy izgalmas kalandtúrára Don iránymutatásaival.
Az alap felütés egyrészt nagyon tetszett, izgalmasan hangzott a felfedezés lehetősége, de el is szomorodtam picit, hogy ez is egy zárványvilág lesz. Értem, hogy miért él ezzel az eszközzel sok modulíró, de számomra sokat elvesz a szerepjátékos lehetőségekből. Mivel a karakterem nyelvtudása hiányosnak bizonyult, így nem tudtam különösebben kapcsolódni a mellékszereplőkkel, de meglehetősen szórakoztató pillanatokat éltünk meg emellett is. Külön öröm számomra, hogy végre volt tere olyan varázslatoknak, amiket eddig nem volt lehetőségem alkalmazni, bár a Lávafolyam most is kimaradt. XD
Nagyon vártam Don mesélését, mert más világokban óriási élmény volt együtt játszani vele, vagy épp mesélni neki. Igazán különleges az, ahogy a karaktereit megformálja, ez pedig a mesélésben is megjelenik nála. Innen is köszönöm a belénk fektetett időt és energiát!
Puszi,
A’frad
Sziasztok!
A rendezvény helyszíne ugyan olyan mint minden évben. Úgy gondolom, hogy ennyi csapattal pont jól el lehetett helyezni mindenkit, hogy ne legyenek gondok mesélés és játék közben.
A csapatom az Ynevi kószák a modul 2-3 órájában skippelték az összes mellékszálat. Ettől függetlenül nagyon élveztem nekik mesélni és már én is látom miben és hogyan fejlesszem magam mesélés közben.
A modul szerintem jól össze volt építve. Úgy éreztem, hogy egész jól volt balanszolva a jaték, és olvasás során. Nem éreztem, hogy valamire túl sok vagy túl kevés lenne adva. A csapatom jóvoltából éreztem, hogy a harcok nem bizonyultak nehéznek, viszont abban is biztos vagyok, hogy ez nem mindenkinél volt így.
Összességében nagyon élveztem és remélhetőleg még találkozunk egy másik rendezvényen.
Üdv!
A helyszín szerintem is teljesen jó, az külön öröm, hogy a fenti részen van lehetőség külön szobákban is lenni. A Slayers csapatával mi az egyik fenti kisebb szobácskában voltunk, így nem hallottuk egyszerre 2-3 szomszédos csapat játékát a sajátunk mellett, ami segíti, hogy a halkabb szavú szerepjátékosok is tudjanak azért érvényesülni.
A helyszínen lehetett kávézni, és jött mindig a teahordó különítmény is, ami szintén piros pont.
A rendezvény előtt egyik tagunk (Viii) sajnos lebetegedett, de egy utolsó pillanatban érkezett, számunkra eddig ismeretelen beugró játékos (Norbi) segítségével nem kellett nélkülöznie a csapatnak a Krad-papot, akinek a jelenléte szerintem sokat hozzátett a játékélményhez. Innen is pacsi Norbinak a játékáért.
Mesélőnk Szabi volt, akin érződött némi izgulás, és utólag elolvasva a kalandot én sok mindent kicsit máshogy meséltem volna. De nem ez számít, hanem az, hogy nagyon igyekezett, és szerintem jól tudtunk együtt játszani. Az irány szerintem jó, egy kis rutint meg tapasztalatot kell még gyűjteni.
A kaland kapcsán egyetértek az előttem szóló MagicHorse-al. Bár már jópár évvel ezelőtt olvastam John J. Sherwood-tól a Hőseposzt és a Százháborút, ezen művek hangulatához és lore-jához, az ezekben ábrázolt elfekhez szerintem teljesen illett ez a kalandmodul. A világ többi részétől elzárt sziget, mint zárvány helyszín meg annyiban teljesen érthető, hogy ezek a művek korokkal ezelőtt játszódnak, azóta Ynev teljesen más lett, így ha valaki ilyen kalandot szeretne írni, akkor vagy az időutazós megoldást használja (volt erre is példa nem is oly rég), vagy ezt a zárványvilágos megoldást. Nekem összességében tetszett a modul, és tervezem is lemesélni a rendezvényre el nem jutott játékostársak egy csapatának.
A rendezvény után az afterparty a Valhallában most már szokássá váló program, bár idén majdnem nem mentünk el rá a csapat egy részének fáradtsága miatt. Bár én ilyen nagyobb társaságban sosem tudok mindenkivel beszélgetni, akivel szeretnék, de nem bántam meg, hogy elmentünk erre is.
Remélem, hogy jövőre is találkozunk.
Tisztelettel: Lord Nova