Második hangulatkeltő novella – Hová tettem?
A dombok hullámokként terültek el a varázsló szeme előtt megannyi fodor formájában, amiken keresztül kell gázolnia. Üveges zöld szemei a látóhatárt kémlelték, bár messze járt gondolatban, ahhoz a helyhez képest, ahol volt. Beletúrt rövid, de bozontos hajába, hogy a napi verítéket a homlokáról is letörölje, mely az egész napos fáradságos baktatás eredménye volt. Ezt követően a domboldal egyik részében észrevett egy kisebb tanyát. Bár teste elcsigázottnak tűnt, mégis akarata révén a fáradtságot lesöpörte a válláról és megindult a tanya irányába. Oldalán vezette lovát, mely egy kisebb szekeret húzott benne különböző formájú és nagyságú ládákkal, rajtuk erős pántok és díszes rajzolatok. A megkettőzött tempónak köszönhetően hamar a tanya közelébe ért és a földön dolgozó öregasszonyt meg is szólította.
- Elnézést öregasszony! – vetette oda Mirko.
- Öreg vagyok és asszony is, de a nevem Messe Lorett kérlek ezután így hívj.
- Értem, nem látott valahol egy száz karátos spinellt? – kérdezte Mirko
- Spin .. micsodát? Hívom az uramat, talán ő tudja. Gaid gyere ide itt egy öreg keres valamilyen spirált. – válaszolta zavarodottan
- Spinelt hölgyem. - reflektált Mirko
- Ó, én ismerem Önt, láttam már benn a városban. Maga a nagy Mirko varázsló. A bűzlő és áporodott ruházatáról szagodat már messziről lehet érezni. Asszony vigyázz, mert mindjárt elbájol Téged! – mondta Gaid viccelődve a varázslóval
- Nem áll szándékomban. Csak egy drágakövet keresek, egy 100 karátos spinelt. – replikázott ingerülten Mirko miközben próbálta türtőztetni magát és karját erősen az oldalához szorította.

Líthas kalandorok!
Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről
Rajtuk kívül idén azonban még egy csapatot fontos kiemelnem. A Slayers századik rendezvény részvétele után úgy döntött, idén mind felveszik a mesélői stafétát, hogy az asztal másik oldaláról élvezzék a játékot.