CXXXV (135). Hírlevél – Vár a NYÁR!
m.a.g.u.s.
Hamvak udvara – a XIII. Fanfár a Hősökért Tábor M.A.G.U.S. kalandmodulja
P.sz. 3726, Uwel harmadik havában Erion városában leég egy árvaház, ami olyan események soár indítja be három óriás negyedben is, ami a Hamvak és Csontok ünnepét szokatlanul hevessé tesz. Ötödrangú démonok, elfelejtett istenek és szépkorú kalandozók, a városőrség legalább két gárdája és az orkváriak éppúgy belekeverednek az eseményekbe, mint azok a gyanútlan kalandozók, akik az Ezüst Holdban várják éppen a hideg évszak elmúltát és az újabb veszélyes, de jól fizető kalandot.
A XIII. Fanfár a Hősökért táborról már egy külön bejegyzésben megírhattátok gondolataitokat, most pedig a kalandmodult ismerhetitek meg teljes valójában. Igyekeztünk sok újdonságot megmutatni benne, a 30 éve játszott Erion olyan részeit és titkait is bemutatni, amelyre korábban még nem volt példa, szakítani jópár megszokott konvencióval a különleges tábori hangulat segítségével, de egyensúlyban legalább annyi régi forrásra támaszkodva, hogy senki ne érezze magát elveszve ebben a városóriásnyi útvesztőben.
A hagyományainkhoz híven és a hitelesség kedvéért letölthető egyrészt az a verzió, amelyik a táborban került lemesélésre és amiből a játékosok is kaptak a mese végén, de egyúttal a közben elkészült, eredetileg tervezett végleges, szerkesztett verziót is láthatjátok, amelyet nagyon köszönünk Komattrénak, igazán kitett magáért és a modulíró hibájából/késéséből fakadóan nyert plusz időt igazán tartalmasan használta fel a kaland végső formába öntéséhez.
LETÖLTÉS:
1, Hamvak udvara (táboros, első verzió) és
2, Hamvak udvara 2.0 (Komattre edisön, végleges verzió)
VARJÚSZÁRNY #2 (FANTASY & SF SZEREPJÁTÉK MAGAZIN) – II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
Lemaradva április 1-ről, de éppen ezért még komolyabban árkezett el a Varjúszárny második számba továbbra is erősen Darton-Maremita vonalon, de erősítve sok más világ és téma segítségével. Az első szám pozitív fogadtatása sokban hozzájárult, hogy ez ilyen tartalmas lehessen, úgyhogy reméljük ezt is legalább annyira fogjátok szeretni. Következzenek a szerkesztő szavai, amivel szerényen bevezeti az aktuális számot:
"Köszöntelek Kalandor!
Egy újabb esztendő érkezett és vele meglepetéssel egy újabb szám is. A magazin ötletcsírája egy múltidézésnek indult, azonban a mag kisarjadni látszik. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és ezt övező hatalmas lelkesedést. Ezt ezúton is köszönöm nektek és ezzel arányosan az én lelkesedésem is szárnyra kelt. Nem is indulhatott volna jobban az év, mint egy régen várt Alter Bridge koncerttel (01.28). Amellett, hogy nem mindennapi élmény volt, Miles Kennedy torkából hallani elrepülni a "Fekete madarat" (tudom, tudom feketerigó, de had engedjem meg magamnak, hogy kicsit átértelmezzem), szimbolikus jelentéssel bírt. Hát repüljön ez a fekete madár is a széllel, meglátjuk merre viszi útja. A második számunk ugyanazt a felépítést követi, mint elődje, kiegészülve új rovattal és néhány új íróval, akikkel óriási megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy emelik a lap nívóját. Az első számot követően lezajlott két igen színvonalas M.A.G.U.S. rendezvény is, a KalandorKrónikák és a Regélő Főnix, melyen volt szerencsém részt venni. Előbbinek részletes beszámolóját el is olvashatjátok ezen szám lapjain. Mint mindig, kiváló szervezés, légkör és élmény kövezte mindkettőt. A szerencsések haza is vihettek magukkal a Rowon kiegészítőből (váljon javatokra). Nem ígérek a jövőre nézve semmit, mert ha valamit tanulhattunk a nagy elődtől, az az, nincs rosszabb, mint egy megvalósulatlan ígéret, ezt viszont nem lesz nehéz túlszárnyalnunk sem. Feltétlenül meg kell emlékeznünk emlékeznünk még a szebb napokat megélt Taknyos Varnyú Vendégfogadóról is, melynek eszmei értékeit megörökíteni célunk, és a már-már elfeledett történeteit lapjainkra vetni. Bár a fogadó bezárt, helyére megnyílt a Varjak Fészke ivó és megpróbálja tovább hordozni halotti máglyája fényét s tüzének erejét. Köszönet és hála minden testvérnek. Kapjon hát szárnyra a második hírmondója a Hallgatag úrnak...
Meono
És ne feledjétek: Minden holló varjú, de nem minden varjú holló…."
XX. VándorKrónikák Szerepjátékos Nyári Tábor – Augusztus14-20.
Részletek és információk a jelentkezésről | Szabad játékok | Csapatkereső
A hétvégi főkaland hangulatkeltő novellái: Úgynevezett diplomácia
Közös karakteralkotás 2026 | Facebook esemény
XX. VándorKrónikák Szerepjátékos Nyári Tábor – Augusztus 14-20. – Részletek és jelentkezés
Líthas Kalandorok!
A Vándorkrónikák rendezvénysorozat a elérte a második X-et! Ismét a hegyek közt várunk titeket, a fák hűs lombjai alatt, Hollóstetőn! Úgy döntöttünk, ebben az esztendőben csavarunk egyet a tábor szokásos menetén, és a végével kezdünk. Azaz a hétvégi két napot felölelő M.A.G.U.S. főkalanddal! Így mindannyian frissen élhetjük át a tábor központi elemét, és bőségesen marad idő az élmények megosztására! Eképpen a tábor kapui ez évben augusztus 14-én pénteken nyílnak meg előttetek, a búcsúzás napja augusztus 20. csütörtök lesz. Ez pedig nem mást jelent, minthogy idén nyáron újra hét napos táborra várunk titeket!
M.A.G.U.S. Eredet #34 és Panteon #5: Rosanna de Lamar, avagy a Kalandozók Hadura
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a '80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint "kobrabőr" vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O'Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
Magyar Gergely: Ynev évszámai V4 (M.A.G.U.S. kiegészítő cikk)
Fantasztikus munka került ki ismételten Magyar Gergely keze alól, aki a M.A.G.U.S. nagyjaihoz hasonlóan egzotikus tájakon és távolságban tőlünk űzi a hobbit jelenleg, de még mindig saját polgári neve alatt idegenben is. Évszámgyűjteménye eddig is nagy segítségeünkre volt már sokszor kalandjaink megalkotásában, a kalendárium vezetésében és otthoni játékaink során is vagy éppen tisztázni néhány fontos tényt/dolgot parázs viták hevében.
"A most már több, mint húsz éve gyűlő évszámogyűjtemény 201 oldalon tartalmazza Ynev minden évszámát. A több, mint 5700 bejegyzés immár nem csak a szabálykönyvekből, regényekből és kalandmodulokból összegyűjtött évszámokat rendezi sorba, de beépítésre került a regények és novellák ideje, a kalandmodulok, mint események is. Némi szemléletváltás után, és a gyűjtemény teljességét szem előtt tartva immár a hibás, a többinek ellentmondó évszámok is szerepelnek a gyűjteményben.
A mérföldkőnek számító eredmény, és az évek óta hangoztatott igények okán ezúttal egy egyben olvasható PDF változat került fel, de természetesen nem áll meg az oldal online évszámyűjteményének frissítése sem.
A dokumentumban is megtettem, de itt is szeretnék k9sz9netet mondani mindenkinek, aki az évek során ötleteivel, kutatómunkájával, javító- és szerkesztő munkájával, vagy csak egy-egy észrevétellel hozzájárult a gyűjtemény mai állapotának eléréséhez. "
Használjátok, forgassátok és olvassátok olyan Ynev-szeretettel, ahogyan készült.
Jó játékot, mesélést, írást és fejlesztést mindenkinek!
LETÖLTÉS: ynevevszamaiv4(mg)kalandozok
(forrás: kalandozok.hu)
… és a sötétség – a XIII. Fanfár a Hősökért tábor második hangulatkeltő novellája
… és a sötétség
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
- Kijutunk – mondogatta Ju előbb magának halkan, aztán bíztatóan a háta mögé azoknak, akik vele kerültek egy cellába, aztán dacosan előre meredve bátorítóan Mea irányába – Kijutunk innen, Mea. Együtt… mind…
- Kész van a kulcs – mordult fel Tégla, amikor megjelent egy harmadik zárka rácsai között a feje. Ő is meggyötört volt, mint bármelyikük – Csak az én ujjaim nem elég ügyesek és vékonyak, hogy kívülről…
A fény… – a XIII. Fanfár a Hősökért tábor első hangulatkeltő novellája
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra került, hogy ki megy majd érte. Az egyik zömök fiú, Köldök, kiosztott két pofont azoknak, akik rá szavaztak. A felmenői között valahol kellett legyen egy vanír is, mert amennyire jól állta a sarat a játékban és a verekedésben, legalább annyira utálta, ha öt lépésnél messzebb kellett mennie bármiért. A legszélen álló Nomád már önként jelentkezett volna sóhajtva, mert amennyire nem értette sokszor a többiek nyelvét, annyira szerette a játékot, amikor magassága ellenére egyenrangúnak érezte magát a többiekkel… legalább is a csapattársaival.
Ju ugrott ki a sokaságból, s szó nélkül megindult a pálya széle felé, eldöntve a kérdést mindenki számára égzengésnél is érthetőbben. Származása megállapíthatatlan volt a nevelők számára is: a neve sokkal inkább a gyökértelenségére utalt, mint bármi másra. Mandulaszín bőrével éppen úgy lehetett északi kyrek, mint sivatagi dzsadok leszármazottja, vágott szemei egyformán lehettek kráni vagy nara felmenők öröksége, s sötét, kefeszál vastagságú haja már fésűket és ollókat is csorbított ki. Szemei azonban szürkék voltak, s kedvétől függően idézték a fehér bárányfelhőket, vagy az öböltenger vize felől érkező viharok sötét komorságát. Békítőleg visszamosolygott barátaira, akik megnyugodtak döntésében. Mindannyian verekedtek már vele, nem is egyszer, és tisztelték is a kimenetelétől függetlenül. Olyasmit tanított nekik nap mint nap, amit az évszakonként váltakozó tanítóiktól nehezen kaptak volna meg: a vereség emelt fővel fogadását és a győzelem szerény elismerését. S ha az utóbbi időben ingerlékenyebb is volt velük amióta elérte a „kort”, mégis legtöbben őt tartották a nem létező bandájuk fejének.