Az erdőből, hegytetőről leözönlő krónikások serege ellepte az utakat, autópályapihenőket, vasút- és buszmegállókat. Reméljük, hogy jó élményekkel távoztatok idei táborunkból. Első alkalommal vándoroltunk el ide és ha nem is teljesen első alkalommal láttuk, veletek együtt először hallgattuk a fák, lombok, traktor suhogását és hajtottuk álomra fejünket kétségbeejtően későnek tűnő időpontban.
Ezért (is) éppolyan fontos nekünk, hogy ti is elmondjátok a véleményetek és gondolatotok az elmúlt 6 napról. Jót és rosszat egyaránt várunk: ha valami tetszett és folytassuk így amit csinálunk akkor jelezd és támogasd azzal, hogy szóvá teszed, ha pediglen van ami elkeserített és gátolná, hogy ismét velünk vándorolj legközelebb ne tartsd magadban. Legközelebb a 29. KalandorKrónikák során találkozhatunk november 29-én Budapesten.
Ha készítettél képet, akkor azt kérlek küld el Ishidunak, a voulnak. Ha meséltél szabad játékot és megosztanád készre írt modulodat azt is küldd el, hogy kitegyük és más is megismerhesse. A főkalandot szerdán tesszük ki, de véleményezni már itt is lehet a lejátszottakat. A legközelebbi közös krónikánkig pedig szép életet kívánunk mindenkinek, remek otthoni kalandokat, 00-át a játékosoknak és lelkes játékosokat a kalandmestereknek.
Üdv mindenkinek,
Az idei tábor számomra felüdülést jelentett helyszínváltozás szempontjából, ugyanis első két alkalmam Abádszalókon volt, így érdekes volt kicsit másképp megélni a tábori napokat.
A helyszín nagy előnye, hogy természetközeli, frissítően hat a hatalmas fák által körbevett terület, ami megfelelő árnyékot is nyújt, valamint izgalmas meredek ösvényeket, amik edzik alföldhöz szokott lábaimat. 🙂
Ellenben néhány fontos kritikát is meg tudok fogalmazni a helyszínről, ami hallomásom szerint többünknek is visszás volt: igaz, én sátraztam, de ennek az is az oka, hogy a házak nem felszereltek külön mosdóval, így azon felül, hogy hőszigeteltek, a házak szinte semmivel nem adnak többet mint a sátrazós opció (innen kezdve preferencia, nem pedig praktikum kérdése). Emellett habár hatékonyan szét tudtunk szóródni a játékok idejére úgy, hogy alig legyen áthallás a csapatok között, ez viszont visszahatott abban is, hogy a közös esti bulizós alkalmakkor is eléggé szétszeparálták a domborzati és ház/sátorelhelyezkedési viszonyok a népet egymástól. Arról nem beszélve, hogy a hűtő-fürdő/konyha-mosdók-szálláshely viszonylag messze voltak egymástól, így a sok járkálás elengedhetetlen (hacsak nem jössz 2 saját hűtővel, mint egyesek), bár egy ponton ez megszokható volt.
Játékok terén kicsit szűkösebben tudok nyilatkozni, hiszen változatlanul jól szórakoztam és kihoztam a legtöbbet, amit csak az egyes alkalmakból lehetett. Idén volt szerencsém kifejezetten olyan – nem mellesleg kiváló – KM-eknél játszani, akikkel még sosem ültem egy asztalnál, így ez külön élmény volt.
A’frad Hunter játéka borzongatóan jó első élményem volt a rendszerben, a beleélhető settingtől kezdve a lassan kibontakozó thriller hangulatig.
Ezután Amundnál a Szeszélyes erények című kisebb modult játszhattuk le, ami bepillantást adott a KM egyedi leíró stílusába, valamint nem győzöm hangsúlyozni, mennyire értékelendőnek tartom a realisztikus határok lefektetését a játékban (itt nincs mese, nincs „jó’van, megadom” 🙂 ). Mindazonáltal ültem volna szívesen még pár órácskát az asztalnál, de ettől függetlenül remek élmény volt.
Ezt követően a főkalandot Unity mesélésével, a Nomen Fatum Mortem csapat tagjaként játszhattam, ami a hektikus csapatdinamikával együtt ugyancsak emlékezetes volt. Ahogyan azt javallották, mindent megszagoltunk s megnyaltunk ami a modulban volt, egyszóval szerepjátszottunk a javából – ami a modul sandbox jellegét dicséri -, mígnem vasárnap éjfélkor nagyjából elkezdtük a modult (hehe). Annak ellenére, hogy időről időre többünk kihullt (természetesen én képviseltem a legkisebb állóképességet), szerintem amit lehetett, azt kihoztuk belőle, és ami a legfontosabb, hogy reményeim szerint mind jól szórakoztunk!
Nem is tudom, mit mondhatnék még. Hiányoztok, beütött a poszt-tábor-depresszió, mint mindig, de ez csak tovább visz, hogy a következő alkalmakat is várva várjam.
Azért pedig külön köszönetem mindenkinek is, aki a felkészületlenségem okán edénnyel, gázzal, némi élelmiszerrel, mégtöbbmelegruhával, és ezzel-azzal megszánt.
Jó hazautat+pihenést!
Blurdie
(PS: fekete körömlakkot valaki?)
Sziasztok!
Köszönöm az idei évben megjelent táborozóknak ezt a sok élményt!
Előljáróban elmondanám, hogy szerintem a tábor hossza így pont egy nappal rövidebb mint kellene lennie. Na majd jövőre lehet hosszabb lesz egy nappal 🙂
Nekem nagyon különleges alkalomra sikeredett az idei tábor mert nemhogy a feleségemmel és egy lakóautóval utaztunk le, hanem a legfiatalabb krónikást is magunkkal hoztuk Joja személyében. Kicsit féltünk, hogy mi fog történni, hogy fogja bírni a kiképzést és a fő kalandban már fél évesen is mesélést 🙂 Utólag elmondhatom, hogy kifejezetten szerencsésnek tartom magunkat, hogy ennyire probléma nélkül tudott lezajlani az egész és ennyire jól viselt mindent a gyermek. Egy este viszont nagyon rászedett mert amikor a lakókocsiba kialakított kicsi gyerekágyban mellé feküdtem mert sírt akkor a drága feleségem kivette és átvette magához a nagy ágyba… így szegény Voul egy nagyon pici ágyban kuporgott aznap este 🙁
NA de ami sokkal fontosabb, hogy mik történtek. Az új helyszín nagyon rendben volt és az első két nap estére beköszöntött iszonyat hideg ellenére is. Egyetlen komoly kritikám lenne, hogy kettő WC ennyi emberre egyenlő a pusztulással. Ezt egy igencsak nagy kritikának szeretném itt hagyni. Nagyon kedvesek voltak a helyiek, a büfét nem nagyon használtuk és a fent említett lakó miatt csak futólag ismertem meg a házakat is.
Az érkezés felemelő bulizása után az első nap én máris belevetettem magam MagicHorse – Ősök útján kalandjába ami annyira jól sikerült nekem mint évek óta szerintem semmi. Helyben kifejtettem részletesen de nagyon hálás vagyok a csapatomnak és a mesélőmnek is, hogy egy ennyire egyedi és meglepődésekben közelsem szerény alkalmat átélhettem. (Annyira jó ez a kaland gyerekek, hogy volt amikor úgy felvisítottam, hogy az egész tábor hallotta 😀 )
Pénteken pihenéssel, barátkozással és bulizással töltöttük. Ezt kiegészítette egy nagyon egyedi élmény: A főkaland írója a kaland egy részéhez filmes javaslatot tett a hangulatot illetően ezért a szomszédunkból átblattyogott MagicHorse és körülültünk néhányan egy nagyon pici laptopot és megnéztük az a nagyon király epizódot egy nagyon fasza kis sorozatból. Egyedi élmény volt.
A szombat-vasárnap nagyon sűrű volt és nagyon érdekes. Hárman meséltünk 3 embernek és nagyon felkészült csapatot kaptunk úgy hogy Voulnéval a páros mesélést próbálgattuk amit már egy ideje próbára teszek más rendezvényeken. A kaland nekem kiemelkedően sikeredett a csapat pedig alázattal és lelkesedéssel játszotta végig. Ezernyi dilemma és epicus harc díszítette ezt a kampányzáró alkalmat! Köszönöm nektek és, hogy erre a két napra a családunk részeivé váltatok, ahogy vigyáztatok a gyerkőcre és velünk voltatok. Köszönök mindent!
A hazaút már annyira fájdalmas és szükségszerű volt, hogy nem fecsérelnék rá sok szót. Nagyon meghittre sikerült az is és utitársaimnak hálával tartozom a nagy lelkizős beszélgetésért.
Köszön mindent a VOUL család és találkozunk jövőre!
Líthas!
Azt már megszoktam, hogy két tábor között rengeteg dolog történik, de az elmúlt egy év a szokásostól is eseménydúsabb volt. Távolinak érzem a tavalyit, és hiába volt sok-sok rendezvényünk, már nagyon vártam, hogy megérkezzek, mert nyári tábor azér’ mégiscsak egy van. Azt nem vártam, hogy vége legyen, de közel a harminchoz elfogadom, hogy telik az idő. Illetve jelen sorokat írva egy gyönyörű cicc ül az ölemben, egy másik meg a lábamnál dörgölőzik, úgyhogy nem utálatos az itthonlét sem.
Relokációm miatt ezúttal nem a debreceni különítménnyel érkeztem, hanem egy mesélőkkel teli kocsival, A’fraddal, MagicHorse-al és Amunddal (innen is elnézést, hogy nem beszélhettek miattam a kalandról). Jó hangulatú út volt. Dinnyét ugyan soha többé nem fogok enni (ne kérdezz rá), de van még egy pár gyümölcs, amit szívesen feláldozok a közös utazásunk oltárán.
Abádszalók már hozzánőtt a szívemhez hiányosságaival együtt is, hiszen minden nyári táboros élményem ott történt, de azért nem bántam, hogy most máshová megyünk. A hegyeket jobban szeretem, mint a vizet, a hideget jobban bírom, mint a meleget, és az árnyékban is szívesebben ülök, minthogy tangózzak érte. Olyan hiányosságot nem tudok mondani, ami elviselhetetlenné teszi a helyet: a hidegre lehet készülni, a vizesblokkok és a kajahely közelebb van, mint a Füzesben, így egy reggeli, ebéd, vacsora vagy mosdószünet közel nem vett el annyi időt, mint a korábbi helyen. Játék közben egyszer-kétszer alaposabban megfigyeltem a tájat, és minden ilyen alkalommal regisztráltam, hogy gyönyörű helyen van ez a kemping. Első nap féltem, hogy a Világ Leghangosabb Traktorja egész héten fakitermelni fog, de (szerencséjére) letett erről a szándékáról. A kaja szerintem kifejezetten jó volt, tetszett a rendelős opció is. Jó áron jókat ettem, a hétköznapokon velünk foglalkozó hölgy kedves és rugalmas volt. Érezhetően változott valami a hétvége folyamán, ahol mintha nem foglalkoztak volna a megnőtt lélekszámmal. Ennek meg is lett a következménye.
Az éjszakáink még a hidegben is jól teltek, Eniellel és Amunddal az egyik este már alaposan betakarózva sikerült a szokásos sírvanevetős beszélgetést folytatni. Később is csupán különböző játékaink, illetve a mesélők modulra készülései fosztottak meg ettől a lehetőségtől. De eddig az útra is, meg a szállásra is igaz, hogy „jó helyen, jó emberekkel”.
Egy szabadjátékban volt alkalmam részt venni, mert sajnos lekéstem a jelentkezésről. Eniel (Dobrán) saját M.A.G.U.S kalandját játszottuk, olyan emberekkel, akikkel nagyon ritkán kerülök egy asztalhoz. Caledonia Adron papja, Toma és FatWolf shadoni lovagja, Amund Kyel hitű (és fajú) Haragszentje illetve az általam hozott bárd számomra nagyon ritkán tapasztalt potenciával gyalogolt át egy nemkedves határon. Ennyire jó dinamikával rendelkező csapattal nem gyakran van alkalmam kalandozni, és ez egy nagyon gördülékeny játékot eredményezett. Sajnos nem tudtuk képességeink felső határát feszegetni a kaland során, de az biztos, hogy öreg ízeltlábúak és magányos sintérek is PTSD tüneteket produkálnak a piros és kék színtől, az ikerkörtől, és hét buzogánytól még a nyolcadkor után is. A modullal kapcsolatos véleményeinket még az este folyamán prezentáltuk a mesélőnknek, ami remélem, hogy megfogadásra és feldolgozásra kerül általa a későbbiekben.
A pénteki napot végül pihenéssel és tájnézéssel, beszélgetéssel és játékokba való belehallgatással töltöttem. Szívesen játszottam volna, de belátom, egyáltalán nem baj (sőt), hogy hagytam egy nap szünetet.
A főkalandra már régóta készülünk. Egy szép nagy játékos-halmazunk gyűlt össze a Nomen Mortem csapatnév alatt, így az erioni lelencekből álló My Alchemical Romance zenekarunkat két részre szedtük. Többen több kalandot is játszottunk a kampányból, viszont volt olyan is, akinek teljesen ismeretlen volt a terep. Összekerültem Kakash udvari ork Kyel papjával, Álmos navigátorával, és a már letesztelt csapattárssal, Szabi fejvadászával a Nomen Saltatio Mortem különítményben. MagicHorse volt a mesélőnk, aki idén májusban már mesélt néhányunknak, méghozzá saját kalandját. Így, hogy nem volt ismeretlen mesélőként, már az elején komfortosan éreztem magam, ami azt eredményezte, hogy mind a két nap egy pörgős, dinamikus, aktív szerepjátékkal töltött igazi kalandozós fantasy játékon mentünk végig. A második nap közepén volt egy nagyobb megfáradás a csapatnál (úgy hallottam, ez több embert is érintett), de annyira jól megtaláltuk egymást, hogy példaként tudok csak mutogatni erre a játékunkra, miszerint valami ilyesmiért ülök le az asztalhoz kockákkal a kezemben. A kalandot pozitív kicsengéssel zártuk, amit beárnyékol saját karakterem halála. Rossz döntéseim és a tökölésem nehéz helyzetbe hozták az egész csapatot, és örülök, hogy én ittam meg a levét, nem más. A kockák és bizonyos helyzetek lehetővé tették, hogy a karakter cselekedje meg azt az epikus dolgot, amit utolsó leheleteinek egyikével egy kalandozó megtehet, és hagyjon is maga után valamit: Lehn Sihn K’Sidertha elf varázsló új íjával egyetlen lövést adott le, de az olyan volt, amilyennek lennie kellett. Még keresem a módját, hogy hogyan tudok elbúcsúzni tőle. Viszont ez – bármennyire is szomorú – semmit nem vesz el abból a játékélményből, amit két napig folyamatosan megkaptam. Nincs kritikám, ez szimplán k*rva jó volt. A végigjátszásunk során a modul is nagyon tetszett, várom, hogy elolvashassam.
Összességében ennyi. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy mindenkivel sokkal kevesebbet tudtam beszélgetni, mint szerettem volna, még a korábbi táborokhoz képest is. Remélem hamarosan találkozunk mindannyian, és be tudjuk pótolni az elmaradt beszélgetéseket. Addig is minden jót mindenkinek!
U.i.: Ha valaki lát egy sirályruhába öltözött embert, ne habozzon felkeresni. Van némi elintéznivalónk.
Sziasztok Kalandozók.
Röviden, ahogy szoktam 😉
A hosszú utat nem ecsetelem, más is átélte.
A sátor hely megtalálása, és csapattársaimnak a faház elfoglalása viszonylag gyorsan ment.
A helyszín adottságai remekek voltak az elszeparált játékhoz, ugyanakkor pont ezért egy kicsit nekem el is választott másoktól.
Sérülten érkeztem, így a mászkálást minimalizáltam, és az első olyan alkalom után, amikor kétszer kellett a hűtő, és a konyha között mászkálnom a pisiszünetben, akkor letettem róla. Nem is értettem, hogy miért nem a konyhában kapott helyet.
Én szeretem a nomád fílinget, ez a hely rendesen azt adta…
Az első két este hidege sokat kivett belőlem, de aztán a lelkesedés átsegített a nehezén.
1nap SR-t játszottam, ahol sajnos nem tudtuk az egymáshoz való kapcsolódást megoldani.
Így nekem egy kicsit hiányérzetem marad, ezzel kapcsolatban, de random csapatnál ez előfordul.
2. nap Afrad magus meséjében, az öregek falujában kalandoztunk.
A felvetés érdekes volt. Lassan indultunk be, de aztán, amikor végre elindultunk, hogy csináljunk is valamit, akkor már haladt a dolog. Nyilván a sok interakció miatt a vége egy gyors lezárást kapott, de nem bántam. A csapat egyben volt.
Persze a feszkó levezetéseként megalázott helyi polgármester a rongyokkal, csengőkkel feldíszített, obszcén jelekkel megfestett paripáján, a csodás travi arcfestéssel, és a pánsíppal kísért hősi beszéde már csak hab volt a tortán. Istenek az égben mennyit nevettünk
Köszi srácok, és Afrad, felejthetetlen lett 😉
3-4 nap.
Voul családdal töltöttük a fő kaland két napját.
A mese egy igazán jó történet volt, és törpeként fürödtem benne, nekünk íródott.
A csapatunk egy jól összeszokott baráti társaság, a saját megszokott köreivel, amit Ishiduék remekül kezeltek.
A lelkesedés amit a nagy Voul beletolt a hangulat megteremtésébe, és Dorottya szerethetően megformált NJK ja olyan egységet alkotott, amire azt kell mondjam, eddig most ez a történet, és mesélő(k) a kedvenceim. Joja az első nap kivette részét a hangeffektekkel a mesélésből, így ezt is kipróbálhattuk.
Második napra sajnos már mást tervezett, így elmaradt az első dobása mesélőként, amit sajnálok, mert nagyon szerettem volna benne lenni.
Összességében remek két napot töltöttünk együtt, ami alatt volt időnk jobban megismerni egymást, mint ember, és egy remeket játszani.
Köszönöm, hogy beengedtetek kicsit a családotokba, és lehettem két napig a dinnyés nagybácsi 😉
Az az lelkesedés, empátia, felkészültség, és rugalmasság engem teljesen megvett, amit a mesélői résztől kaptam. Tudom, mert mindig elmondod, kik a „mestereid”, de nyugodtan írom, hogy máshogy, és legalább annyira remekül teszed a dolgod. (mindenkinél játszottam már, a te mesélési stílusoddal tudok kibontakozni Nagy testvér, így remélem lesz még ilyen…illetve, ahogy beszéltük, jk ként is szeretnék veled kalandozni.)
Dorottya, a kis ficsúr a szívembe került, ahogy a mogorva medve is, „ édes faszom” így az én meséimbe a szövetség oldalán meg fog jelenni, mert a hősök nem halnak meg soha 😉 Köszönöm.
Összességében a táborról.
Remek rövid beszélgetésekben volt részem akár a wc re menet, vagy a konyha környékén.
Jó volt napokig csak a szeretett hobbimban élni a barátaimmal.
Rövid volt
Köszönöm mindenkinek a hozzátett értéket, szervezést stb.
Köszönöm, hogy egy lehetek közületek.
A becenév nélküli 😉
Sziasztok.
Kaland nagyon jó volt! Jó a tarsaság!
Még fantasztikusabb mesélő! Sajnos beszélgetésre nem volt sok idő.
Nekem a táborral anyi gondom volt hogy rosz volt a kaja adagolás, ez így nem müködik. Nem is volt finom.
A fürdés kultulárt volt de melegvíz nem nagyon volt.
Nekem az Abátszaloki tábor sokal jobban tetszet erélhető távolságra volt a bolt ilettve más étkeztetési lehetőség. Meg a strand. Jobb mint a vöröshangya invázió !
Amúgy köszönöm a szervezőknek a munkáját,és mindenkinek aki résztvett !Nekem nagy élmény volt és igyekszem máskor is résztvenni.
Sziasztok!
Sátor/2 éjszaka/kutyával
Az út: az út nem volt hosszú, jó volt a társaság. Út közben megjegyeztük, hogy legközelebb a diósgyőri várban is lehetne a játék. 😀 Külön köszönöm Konrádnak, hogy kutyástul felvett minket, és haza is hozott.
Tény, hogy ha autóval nem tudtunk volna menni, akkor nem sátrazunk, mert a tömegközlekedés a helyszínre eléggé eltántorítónak tűnt. Előbb egyeztettem az utat, mint hogy jelentkeztünk a táborra. Alvási problémák miatt pedig a több ágyas szállás nem opció, bár most így sem aludtam…
A szállás: nagyon szeretek sátrazni. Nagyon pozitív, hogy volt „nyugis” sátras rész! Sajnos beköszöntött egy nagyon hideg az első estére, arra keltem hogy álmomban még a fejem is behúztam a hálózsákba. Ez még a kisebbik gond. A hely google véleményei között ott van, hogy van egy kakas. Egy kakas mind fölött, egy kakas amelyik nem tudja mi a csend. Szóval első éjszaka hajnalában (mert 5 óra az nem reggel) már nyomta, és sokáig nyomta, így kb 3 óra alvásra futotta… Második éjszaka jobb volt a helyzet, mert már annyira készen voltam, hogy nem keltem fel a kakasra. Minden esetre szerintem meglátszott rajtam a 2 nap kialvatlanság. Így sajnos a sátrazást a kakas miatt (a tulaj szerint párzási időszakban a páva még rosszabb) nem igazán ajánlom ezen a helyen olyannak aki nincs hozzászokva ezekhez.
Az étkezés: én olyan de olyan boldog voltam, hogy volt vegetáriánus opció!
A játék:
Az első nap D&D-ztünk Novánál, az egész egy várfal védéséről szólt. Nagyon hosszan védtük a várfalat, sok minden történt, és talán életemben most láttam a legtöbb nat 20-ast egy alkalom alatt. Szuper volt látni a barbárt ahogy szárnyra kap, vagy a rangert aki szétosztlatja a sötétséget, de Alkonyt is aki tényleg elhozta a megvilágosodást. Nova mesélése nagyon tetszett, nem volt túl megengedő de nem is akart azonnal megölni, számomra nagyon balance-os volt. Külön tetszett amikor még nem verbális kommunikációval is rásegített. Tetszett nagyon, hogy a (NJK) karakterekről voltak képek, és az is hogy az egész csapat nagyon kedves és lelkes volt. Remélem még lesz alkalmam Novánál D&D-zni, egy mesélősebb kalandban is részt vennék.
A második nap Mágusoztunk egy keményebb kalandban Amundnál, ott is kijutott a harc bőven, bár többségében úgy éreztem hogy ez olyan harc amiben a karakteremmel nem sokat tudok tenni. A karakter csapat nem igazán kovácsolódott össze, ez az én részemről a (nem feltétlen rossz) karakterválasztásomnak is köszönhető. Ez volt az első olyan kalandom ahol olyan csapattagok is voltak akiket sose láttam előtte. Érdekes volt kipróbálnom ezt a hátterű és lelkületű karaktert, de nem valószínű hogy többet hozok ilyesmit, mert mint játékos nem igazán tudtam vele azonosulni.
Értem a kaland felépítését, hogy miért volt olyan amilyen, és akármennyit gondolkodtam rajta, arra jutottam hogy csak nem ezt, hanem a másik felépítést preferálom. Nem a beszélgetés hoz össze, hanem a közös tettek, még ha kisebbek is.
Ettől függetlenül jól éreztem magam, nagyon szép mozis képek voltak benne, és örülök hogy már második alkalommal lehettem Amunddal. A sztereotípiákkal ellentétben… nem akart megölni (azonnal :D). Nem lehet nála teketóriázni az biztos, de kezdő játékosokkal nagyon korrektül viselkedik, és ha szükséges tanár bácsisan magyaráz is. Köszönöm utólag is.
Összességében szeretnék még részt venni ilyen táborban, lehetőleg sátorban, vagy elszeparált alvási lehetőséggel, és több napra mennék. Remélem lesz még alkalmam Helvécziázni is.
Köszönöm mindenki beletett energiáját!
Líthas!
Rövid, nyugis táboron vagyunk túl, ami rövidségét annak is köszönhette, hogy idén elég sok rendezvény sűrűsödött.
Nevéhez híven a Vándorkrónikák helyszíne pár évente változik. Mivel a vízpartot a túlnyomó többség az elmúlt jó pár évben csak akkor használta, ha konkrétan benn volt a tábor területén (lásd Fadd-dombori tábor), így a klímaváltozás hatására megcéloztuk a hegyeket. Nekem roppant jól esett a gondolat, hogy a hétvégén csak 30°C volt és nem az abádszalóki 37°C-t kellett élveznünk, valamint volt bőven árnyék.
Akivel beszéltem idén a házakról, azok ezúttal az ágyakra vagyok azok méretére, a beltér tisztaságára sem panaszkodtak. Mondjuk sátorhelynek túl sok vízszintes terület nem volt.
Ami az étkezést illeti, az mindig nehéz eset, mert a kempingek jellemzően nem rendelkeznek menzával. Mivel mi előre lesütött, ipari mennyiségű saját kajával jöttünk, így az idei etetési megoldási próbálkozásról nem tudok közvetlen véleményt mondani, de ahogy hallottam, illetve itt is olvasom, vegyes a végeredmény.
Kalandok tekintetében az első teljes napon kísérletet tettem a tavaszi tábor két napos modulját egy napba besűríteni. Ezt kisebb lemetszések árán sikerült is, magam részéről jobban sikerült most a hangulatot felidéznem magamban és úgy láttam a társaság is alapvetően jól szórakozott.
A péntek kellemes pihenéssel, hétvégi modul olvasgatással és Longmire S02E01 nézéssel telt, bár utóbbi sötét jeleneteiből, a napsütötte szabadban, a kis laptopon nem sokat lehetett látni. Azért a hangulat átjött.
A hétvégi kaland a Nomen Mortem egyik permutációjával telt, jó ütemű táncként. Tetszett a csapatdinamika és egész hatékonyan, sok minden részletre kitérve sikerült végigkanyarogni közös Ynevünk északi partján, majd a távoli szigeten.
Felmerült a sorozatnézés után ismét a közös filmezés gondolata. Azt gondolom, hogy ha az első napra megint játék mentes, közös megérkezésben gondolkodunk, akkor ott esetleg lehetne próbálkozni ilyesmivel, de ez még a jövő év témája, ötletelése egyelőre.
Köszönöm mindenkinek a közös játékot és a beszélgetéseket!
Sziasztok!
Számomra nagyon kellemes volt a tábor, a szervezői megbeszélésen sem tudtam negatívumot felhozni (kivéve a palackos zsákba dobott műsoros zsepi). Kellemes volt az idő, csodálatos a környezet, a társaság pedig kifogástalan. Stratégiailag remekül pozícionáltuk a lakókocsit, mert hol zuhanyzás, hol mosogatás előtt/után mindig tudtam beszélgetni egy kicsit valakivel.
Idén is minden nap meséltem, két saját modult és persze a főkalandot.
Csütörtökön egy Hunter történettel kezdtem. A csapatom néha ugyan botladozott picit, de hol az ír katolikus duó, hol Michael Blake tűzoltószázados New Yorkból, a fényben tartotta a kis csapatot. Ugyan Blurdie véletlenül beszélgetni kezdett a megszállással próbálkozó entitással, így sikerült is beengednie, de ezt a fiaskót betudtuk az éjjel fél 2-nek. Végül 2-re sikeresen megmentették a Raven Peak Campinget és Moose kedves lakosait, akik örökké hálásak lesznek. Vagy amíg fel nem falja az emlékeiket és a lelküket valami. 😉
Őrült jó volt a csapat, imádtam minden pillanatot, és remélem jövőre újra mesélhetek nektek egy megintnemvámpíros Huntert! Addig is… Michael Blake tűzoltószázados New Yorkból óvjon mindőnket!
Pénteken a Még egy kör című modulunkat meséltem le, mivel az év során többször is felmerült, így kedvet kaptam hozzá. Megint csak olyan csapat gyűlt össze, akiknek öröm mesélni, mert proaktívak, kalandozó lelkületűek és minden kavicsot megnyalnak a kaland során. Azt hiszem soha nem fogom kiheverni a teljes harci díszben parádézó Isaac Merin falubíró uraságot. Ehhez már a terápia is kevés! Köszönöm, Uraim, hogy ilyen szép emlékkel gazdagították a trauma gyűjteményem!
A főmodult pedig a Káosz Brigádnak mesélhettem. Az első napon úgy hasítottak végig, mint slan kard a vajon, leszámítva az arcra eső tini fejvadászt, ám a második nap elején megtorpantunk kicsit. Az NJK-k és a csapat egy része is mindent megtettek, hogy tovább düböröghessen a Brigád, és leigázhass… izé, megmenthessék Beriquelt. Végül olyan, de olyan szerepjátékos jeleneteket prezentáltak, hogy sokszor önző módon csak hallgattam őket, és élveztem. Voltak rossz élményeim, hogy valaki hogyan alakított Arel papot és elfet, így nem is szeretek ezeknek mesélni (kivéve Kacatot), de FatWolf és Porpi olyan szépen, jó ízléssel játszották mindkettőt, hogy éreztem, ahogy behegednek a régi sebek. Niki, Vera és Máté is olyan pillanatokat adtak, amik sokáig elkísérnek még!
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a végjátékban felállították a stratégiát, bekészültek, a harcművész még a Mászókesztyűjét is kölcsönadta az Arel papnak, hogy felmásszon egy fára, a feszültség annyira nagy volt, hogy mindenki felállt az asztalnál, majd az elf megszólal: ”Pszt! A kesztyűt azért dobd már le, had másszak fel én is!” 😀
Végül a csapat nagyobbik fele nem meghalt, hanem legendává vált, a maradék pedig hőssé. <3
Alig várom, hogy ismét összetalálkozzunk Yneven!
A modult összességében nagyon szerettem. Volt benne minden, ami kell: epikus üldözés, rejtély, kaland, széttáruló női combok, kihívás, jó NJK-k, hangulatos “töltelék” jelenetek, amik nagyon jól sültek el, a számomra hiányos részek pedig kényelmes teret adtak a rögtönzéshez. Köszönöm, Amund!
Na meg köszönöm az imádott szervezőtársaimnak is munkájukat, különösen Unitynek, aki a tábor hőse volt! Végtelen hála illeti Joját, aki a legfáradtabb pillanatokban is képes volt feltölteni!
Puszi,
A’
Sziasztok!
Először is hálásan köszönöm a szervezőknek, hogy idén is fáradságos munkát áldoztak azért, hogy mi ilyen jól szórakozhassunk.
Mi kisgyermekkel voltunk jelen, így számomra az önálló játék kizárt opció volt, a főkaland mesélésébe segítettünk bele a picurral. 🙂
Helyszín tekintetében nekem ez sokkal jobban tetszett, mint Abádszalók: sok az árnyék, a hegyek összességében hűsebbek, jobban el lehet szeparálódni, közelebb van az étkezés helye, és SOKKAL de SOKKAL hangulatosabb a helyszín. Viszont sajnos hátrányai is voltak bőven: az egymástól távoli WC-zuhanyzó, a házakban a vizesblokk hiánya (oké, hogy nem voltam házban, de ez szerintem is rossz 🙁 ), a „szedj-magadnak” típusú tálalás, amikor kevés étel van sok emberre. Minden bolt nagyon messze van, az az egyetlen büfé pedig oltári drága és nem jó a kínálat.
A főkalandot életemben először a kulisszák mögött ismerhettem meg segédmesélőként. Könnyen olvasható és értelmezhető tapasztalat nélkül is, szerintem mesélőbarát. Összességében nagyon tetszett.
A Hétköznapi hősök csapatának meséltünk hárman: Ishidu, a fő mesélő, Joja és én segédmesélőkként. Így nagyon családiasan telt a két nap, a féléves gyerek lelkes visongatásával teljesítette a feladatát, az első nap teljes erőbedobással, a második napból sajnos az alváshiány miatt mindketten kiestünk (mármint a mesélésből, de azért többé-kevésbé jelen voltunk). Hálás vagyok a csapatnak, amiért rugalmasan alkalmazkodtak hozzánk, elfogadták jelenlétünk hektikusságát, és szeretettel fogadták a gyerek jelenlétét.
És köszönöm minden táborozónak, aki akár pár percekre át-átvette a gyereket, hogy a mosdóba el tudjak szaladni 😀
Ez – hasonlóan a korábbi évekhez – egy életre szóló élmény volt, köszönjük mindenkinek.
Jövőre találkozunk! (Csak kössem fel a gatyát egy másfél évessel táborozásra…)
Üdv néktek kalandozok!
Én végig voltam a táborban, nagyon röviden így tudnám megfogalmazni ezzel kapcsolatos érzéseimet: k***a jó volt! 🙂
3 különböző meselonel, 3 csapattal játszottam. Öröm volt látni, hogy mennyire színes a társaság.
Első nap MagicHorse-nál játszottam. Rendkívül szemléletesen mesélt, lelki szemeim előtt láttam, ahogy megelevenedik ez a világ. A csapatdinamika megvolt, roppant jó hangulatban telt a kaland. Meglátásom szerint ezt két kilométeres körzetben mindenki is hallotta.
Ja és rohadt menő volt hatalmas kotomboket “roptetni”.
Második napon Amund kalandjaban vettünk részt. Volt egy, a karakterem szemében felettébb idegesítő npc, akit nagyon szórakoztató módon mesélt KM-ünk. Nagyon tetszett, ahogy eloadta a kalandot, az meg főleg, hogy csak egy halottunk volt.
Sajnos itt kevésbé működött a csapatszellem, ez meg is látszott a játék kimenetelében. De annyi baj legyen, a hibáinkból tanulunk.
Úgy vélem, Amund nagyszerű mesélő, higgadtsaga példaértékű volt, főként, hogy állandóan szavába vágtunk. (Utólag is elnézést.)
A fokalandot A’frad mesélte nekünk. Az első nap meglepő hatekonysaggal lement. Vasárnap nevünkhöz híven (Káosz Brigád) játszottunk. A’frad kifejezetten élvezetesen mesélt, sokat segített nekünk. Az általa használt szofordulatok felettébb szórakoztatóak voltak, teljes mértékben sikerült atadnia a modul hangulatát. Tény, hogy a végén a csapat fele elhalalozott, de hát nem meghaltunk, legendakka váltunk. 😀 szeretném kiemelni társaim játékát, autentikusan formálták meg karaktereiket. Pacsi! Megegyszer hatalmas köszönet A’fradnak, hogy vegigsegitett minket a kalandon és mindent meglett, hogy a csapat ne essen szét.
Most pedig jöjjön a kritika:
Étkezés – egyik nap nem jutott mindenkinek élelem, amit később korrigaltak, hát de na.
Zuhanyzó: a nőiben nem volt melegviz, nem annyira kellemes a 14 fokban hideg vízben zuhanyozni
A mosdó 20 km-re volt.
Faház: csapatunk másik felének érkeztekor úgy kellett matekozni/”kilalkoltatni” másokat, hogy elferjunk.
A fentiek ellenére tetszett a helyszín, nagyon kellemes volt a 86 fok után a hűvösben lenni, a festői szépségű tájról nem is beszelve.
Köszönet a szervezoknek, remélem mihamarabb újra talalkozunk!
Üdvözletem!
A táborból nekem csak a patak monoton csörgése hiányzott. Faházban kellemes idő volt a fáknak köszönhetően, az ágy rendben volt. Az ételt sajátot hoztam két napra, hétvégére(finom és elég volt).
Egyetlen negatívum az úton, hogy 70 fölött a fránya kerékpárosok csak hip-hop ott teremnek előtted az éles jobbra kanyarban elrontva a vezetési élméyt még itt is 😀
A hétvégi kalandot én személy szerint élvztem. Segítettünk a már korosodó, de bölcsebb, Arthasnak a szárnyas lényét a hideg északi kontinensre üldözni, és lecsapni. Szegény sárkánynak már csak egy golyója volt, de így is elég hatalom volt még benne, hogy csodát tegyen. A Queen of Blades-t nekünk nem sikerült megmenteni, mint Jim-nek, de egy jót küzdöttünk vele, hogy csak egy párat említsek. Végső soron az egész csapat war-,starcraft, és anime rajongókból állt, vagy ült a kaland során.
Üdv mindenkinek!
A kaland tüzetes átolvasása után késztetést érzek magamban, hogy én is megosszam veletek gondolataimat.
A történet alapvetően tetszett, habár nem vált a kedvenceim egyikéve. Erről kizárólag a szemforgatós részek tehetnek (azok a részek), de a modul(ok) extrém és kalandos alaphelyzete ezeket is bőven ellensúlyozta.
Csapatunkkal az utolsókként regisztráltunk, így egy játékost befogtak közülünk mesélni. Ennek gondolom egy asztalnál sem örülnének, de azt is megértem, hogy szükség törvényt bont.
Mivel a jelentkezési időszakon kívül jutott eszembe szállást foglalni – és a szervezést sem akartam terhelni – magam jelentkeztem a kempingnél. Az áraik rendben vannak, sőt! Kimondottan kedvezőek. A két, egymástól jól szeparált vizesblokk (zuhany és illemhely) nem egy ekkora embertömeg kiszolgálására épült. Értem ezalatt: reggel sor áll a zuhany előtt (is). A melegvízből este nem volt hiány.
Az oda- és visszautat személyautóval oldottam meg – noha a salyátommal azon az úton semmi pénzért nem mennék- de Debrecenből tömegközlekedéssel sem lett volna túl kényelmetlen.
Elmondhatom tehát, hogy azt kaptam, amire számítottam; se többet, se kevesebbet.
Köszöntem a lehetőséget.
Pusztító
Sziasztok!
Ez az első táborom volt, és biztosan nem az utolsó!
Fantasztikus ez a helyszín, már az odajutás is nagyon kalandos volt. A Bükki Nemzeti Parkot átszelő szerpentines út mellett balról szikla, jobbról meredély és hatalmas fák – elvileg 90 km/h-val lehetett menni a legtöbb helyen, de nekünk jó volt a 60 km/h is. Szerencse, hogy Ensirion vezetett, én ennyivel se tudtam volna haladni.
Pénteken érkeztünk, sétáltunk egy kicsit a tábor mögött, ekkor szemtanúi voltunk egy fantasztikus pillangórajzásnak (életemben nem láttam ennyi lepkét összesen, nemhogy egyszerre).
Az este pedig végre alkalmat adott arra, hogy arcokat társítsak a sokat hallott nevekhez! Elképesztően befogadó a közösség, teljesen olyan érzés volt, mintha mindig is a részese lettem volna. Könnyesre röhögtem magam, az este végére a hasam is fájt!
Esténként hűvös volt, de felöltözni mindig lehet, ráadásul a napközbeni forróság után üdítő a friss levegő.
Szombaton a megnyitó után indult is a játék! Caledonia nagyon élvezetesen mesélt, és az amúgy is szuperizgis kaland során teljesen teret engedett a kreatív megoldásoknak és a karakterek személyes céljainak. Mindenhol jártunk, még ott is, ahol nem kellett volna! A csapat szuperkedves volt: felkészülten érkeztek a helyszínre és minden földi jóval elláttak. Nagyon jót játszottunk együtt, a legnagyobb dicséret pedig, hogy kedves mesélőnk a játéklezáró beszélgetésen realizálta, hogy mi nem egy összeszokott csapat vagyunk!
A játék során gyakori volt, hogy a hangos kacagásomat az egész tábor hallotta, de a legjobb, hogy ezzel nem voltam egyedül: legalább még 5 helyről jött a fel-felharsanó nevetés. Az örökmozgó énemnek külön öröm volt, hogy nem egy zárt térben ülünk egy asztal körül, hanem lehet mocorogni, földre ülni, és fadarabot dobálni Django kutyának az erdőszélen.
A játék során a személyesség a szerelmi szálban bontakozott ki: megbízónk figyelmének végül engedett a karakterem, akiről ráadásul kiderült, hogy Amund a férjemről mintázta, az meg külön plusz, hogy mindketten wier-ek voltak. Micsoda szinkronicitás!
Életem eddigi legjobb játéka volt, köszönöm mindenkinek ezt a fantasztikus élményt!
Üdv
Bevallom őszintén, az idei tábort már nagyon vártam. Nem csak azért mert a legutolsóra nem sikerült eljutni, hanem mert nekem, akinek a járda patka is magaslatnak számít, a Bükk által nyújtott hegyvidéki táj mindig is a szívem csücske lesz.
Persze amikor a sátrat állítottuk inkább hátránynak bizonyult ez mintsem örömnek, hiszen ahova letelepedtünk egy talpalatnyi vízszint sem volt. Személy szerint a toalettel és a zuhanyzóval semmilyen problémát nem találtam. A farkasordító hideg szerdán alaposan megtréfált, de a táborozóknak köszönhetően a többi napot már kellemes melegben tölthettem. Ezúton is köszönet nekik.
Az odaut igen izgalmas volt főleg, hogy Miskolcon is laktam egy ideig és igen nosztalgikus volt újra látni az acélvárost.
Csütörtökön betekintést nyerhettem a WoD Hunter világába, ahol társaimmal Afrad vezénylete alatt sikerült így vagy úgy, de felgöngyölíteni egy igen régi ügyet.
Pénteken sajnos elmaradt a régen várt Helvéczia, de helyette felkészülés a főkalandra filmezés és szocializáció volt a program.
A hétvégén kezdetét vette a főkaland amit a Maradék nevű csapatnak meséltem. Volt már szerencsém mesélni nekik korábban, és most egy új fővel kiegészülve vágtak neki az északi fagyoknak. Eleinte voltak nehézségek, megugorhatatlannak tűnő akadályok, de a második napra olyan szerepjátékot kaptam tőlük amire annyit mondhatok csak, hogy „HŰHA”
Amit nagyon sajnálok, hogy nem jutott egy kis idő átbeszelni a tapasztalatokat még vasárnap este vagy hétfő egész nap. Szerintem elkelne még egy nap a tábor főkalandja után s csak aztán szedni a sátorfát.
Mindent egybevéve jól éreztem magam, és jövőre is biztosan szeretnék ott lenni a táborban.
Addig is irány vissza az eső és a fish&chips hazájába.
-Mercury
Lìthas!
Először is, nagy ölelést ès köszönetet szeretnék küldeni a szervezőknek, modulírónak ès mindenkinek, aki közreműködèsèvel lehetővé tette a tábor és a főkaland lètrejöttèt!
Kissebb szèpsèghibàk ellenère is pozitív véleménnyel tudom zárni a tábort. A nulladik naptòl a vègèig jelen voltam, es úgy hozta a sors, hogz mindenhez hozzá tudok szólni. Ugyanis fahàzat foglaltam, ètkezèssel, míg a férjem kièlte kiscserkèsz àlmait a sàtrazók között ( én pedig akkor harmadik naptòl elhagytam a fahàzat és csatlakoztam hozzá -az Àlmosèknak köszönhetően semmikèpp sem Nomàd életmòdhoz-.)
A faház: kifejezetten jòl jött az extra takarò, és a négy fal a 9 fokos első èjszakàk idején. Ám ezen kívül semmilyen pluszt nem adott. Nem gondolom úgy, hogy megèrte ràkölteni azt a plusz összeget. Előnye, hogy tiszta volt, és semmilyen élősködővel nem kellett osztoznom az àgyon, mint Abàdszalók ezüst bogaraival 2 évvel ezelőtt.
Sátor: Nincs panaszra okom, harmadik èjszakàtòl ott töltöttem az estèket a kis fèrjecskèm mellett. Igazi luxusban voltunk dzsenn kereskedő Àlmos karavànjànak köszönhetően, akik igazán felkészülten èrkeztek és mindenkinek segìtettek Berillel, mint egy kedves öreg, gondoskodò hàzaspàr. Nagy puszi nekik.
Az ètelek: Finomak voltqk, az èn vàlogatòs testem is örömmel fogadott minden falatot ( kivéve túrós csusza, de azt neki adtam az uramnak). A porcio hiànyossàga viszont nagyon nagy hiba ( számomra). Úgy tűnik, nélküle a felnőtt emberek hamar àtcsúsznak gyerekekbe. Nem hiszem hogy az a megoldás, hogy valaki ott àlljon es kiszedje nekünk mint az oviban, de mivel volt nap, hogy tizünknek nem jutott vacsi, lehet hogy tévedtem es tényleg kell egy konyhàsnèni a csapatnak. ( hozzàteszem, mi is kèsve értünk a vacsièrt, ugyanúgy a mi hibánk is) Tudomásom szerint az ètterem küldött ki 6 adagot, de erről nem tudok nyilatkozni, èn nem tartoztam bele ebbe a 6-ba. Az ètterem pizzàja nem volt nagy durranás az àrèrt cserébe. Abàdszalókkal, Domborival es Soltvaddal szemben számomra mindennel együtt ( mennyisèg, rugalmasság, problèma kezelès), alul teljesìtettek.
Helyszín: Meseszèp, Hangulatos! Nagyon tetszett, s bár az emelkedőkön felfelé azt hittem néha, hogy meghalok, nagyon jót tesz az extra kg-imnak. Lement 1,5 kg. XD Többször kéne odajàrnom.
Negatìvumok:
*Büfé ès falubolt kínálat- magasabb àrak, kevés választèk.
* wc es fürdő távolsága!!!!! Nekem ez a halàlom. Olyan mértékig zavart, hogy képes volt beàrnyèkolni a szép napokat. Hajmosàst hideg vízzel fejeztem be, az volt a hab a tortán. De legalább tiszta volt a női rèszleg.
Játékok: első nap, (csütörtökön) Eniel mesèlèse alatt, játszhatam együtt Karesszel, Dominikkal, Luesszel és VÉGRE Amunddal. Utóbbi volt kedves ès megtisztelt azzal, hogy elfogadta a kèrèsem; Játszunk együtt végre ♡
Eniel saját mesèje a szàjìzemnek legjobban tetsző irànyzatot kèpviselte: csak szerepjàtèk, storytelling, nagyon minimális harc. Aki ismer az tudja, hogy nem szeretek harcolni, sem harcot mesèlni, ha nem muszáj. A történet emiatt kedvemrevaló volt. A csapat pedig fantasztikus. Magasan az eddigi legjobb dinamikàval, összhanggal gyűrtük le az ellenfeleket és robogtunk végig a kalandon. Két shadoni lovag, egy Haragszent és egy bárd volt a társam, életem első Adron papjàt jàtszva. Nagyon jól éreztem magam. ♡♡♡
Főkaland: A hétvégén meséltem, méghozzá olyan játékosoknak, akikkel még soha sem ültem egy asztalnàl. Izgultam emiatt, de a játék előtti héten sikerült velük Többször is egyeztetni a karakterekről, így üres lyukak nélkül tudtam leülni közéjük. A csapat annyira jól működött együtt, hogy amikor vasárnap ejjel , a játék után kiderült , hogy ők nem összeszokott csapat, leesett az àllam. Karakter előtörtèneti elemek miatt az első napi esemènyekből minden opciót lemesèltem nekik, hiba lett volna az esetükben bármit is kihagyni, igy elég sokára végeztünk. A második nap eseményei sűrűbben ugyan, mégis, szinte semmi sem maradt ki számukra, csak olyan mely az ő döntésük volt ( pl NJK-k nélkül haladtak a második napon). Elégedett vagyok a csapattal és szerènyen ugyan, de a saját teljesítményemmel is. Fantasztikusan èrkeztem magam, rengeteget nevettünk, sok igazán emlékezetes esemènyt éltünk meg ( 4 fős szerencsedobàs ♡ legendàs lett) , ugyanakkor a komoly szituációkban is lehetett számítani rájuk. Köszönöm, hogy q Csavargó Szemfényvesztők ( Angi, Meran, Peti ès Marci) csapatàt kaptam, Amund ♡ Mindannyian nagyon jól hoztàk a karaktereiket es mondhatom, hogy a tábor legtöbb szerencsèjèt kifogta a csapat a játék során. ( tuti hogy Morgenita a csapat nagyja, nem pedig Noir hívők? Ennyi szerencsèvel a zsebetekben..xD)
A kalandot a lehető legsikeressebben zàrtàk, mindenkit megcipőztek, akit kell, és ők sem haltak meg. És nem azért mert Disney mesélő vagyok.
A modul tetszett, igazán kalandos volt, de a komolyabb kifejtèst csak az ìróval osztom meg. 😛
A nulladik( szerda) ès pénteki napokon volt időm beszélgetni, bar kozel sem annyit mint szerettem volna, mégis akikkel sikerült, azokkal minősègi időt tudtam együtt tölteni. ( Köszönöm Amund, Luesz, a jó beszelgetèst ♡ Sok puszi Jojànak aki minden pillanatot èdesebbè tett a mosolyàval es kedves bájos termèszetèvel. Betekinthettem Baha új szerepjàtèkàba is, s szerintem kaptam miatta egy kis vèdelmet, mert egy bogár/rovar sem támadt meg a táborban. Szerettem volna több időt tölteni a baràtaimmal, de ennél kevesebbet màr tényleg nem tudok aludni.
Köszönöm mègegyszer az èlmènyt. Jövőre találkozunk…. ugyanitt? ♡
Cale
Ui: bocsi a fèlkritikàèrt, ràcsöppent a küldés gombra a vizem, es elküldte, amikor letöröltem.
Líthas!
A helyszín a legjobb volt alergiám szempontjából.
A helyszín varázslatos volt nagyon jó hangulatot hozott el.
Èn magam bán tudom felhozni hogy el volt szeparálva nagyon élveztem hogy szinte minden étkezésnél akár csak egy kávéra vagy étel melegítés okán de sok társak oszthatjuk meg asztalunkat .
Remélem jövőre is ilyen hangulatosan tölthetjük el táborban töltött napokat.
Nagyon hangulatos történetekbe tudtam bele hangtani és meg ismerni új szerepjátékokat.
A főmodul nagyon élvezetes volt lejátszani.
Lithas!
Idén is sajnos csak hosszúhétvégéztem a táborban, és Daryshoz csatlakoztam az utazásban, ami hamar elrepült. Igaz, minden nagyobb állomáson el akartunk menni a McDonaldsba, de valahogy csak a hegy lábánál, Egerben tudtunk lefordulni, és kalóriával feltöltekezni.
Úgy látszik, már hagyománnyá vált, hogy esti sátorveréssel indítjuk a tábort, de minden évben akad segítőkész táborlakó. Idén Lui, Szabi és Kornél (ezúttal is bocs, hogy Konrádoztalak) segítettek megteremteni az otthonos életterünket, amit egyből egy jó kis beszélgetéssel fel is avattunk.
Hétvégén most játszottam mesélés helyett. Három év után végre sikerült csapatot verbuválnom, ami nagyobbrészt bottyániakból állt. Szívesen fogadtuk be Angie-t és vérszomjas fekete fenevadját, Djangót is, akinek több jó dobást köszönhettünk. Együtt így még nem játszottunk: csak én Daryssal, Marci Daryssal, és a mindennapi teendők mellett kevés időnk jutott egyeztetni – de szépen működött együtt a játék. Persze ez nem mellékesen a csodálatos kalandmesterünk, Caledonia érdeme is. Nagyon hamar egymásra hangolódott a csapat és a KM, Caledonia szépen festett le minden jelenetet, több azóta is a fejemben él, az NJK-k pedig saját életet éltek. Kiváló alap volt a kaland is, ami egy igazzy kalandozós, felderítős modul volt.
Mióta végignéztem a Frieren animét, azóta ilyen kalandra vágytam, hogy játszak vagy meséljek. Elő tudtam venni egy régi karakteremet: egy Morgenita szerpap-orgyilkos BM-et, amivel bármikor játszanék újra, főleg egy ilyen alvilági bandával. A legtöbb helyzetből kidumáltuk magunkat, és Darys illuzionistája több helyen is jó deal-t csinált a tolvajklánjának. Karakterem pedig Világfényénél elérte, hogy az Árnyékból Visszatérő hitére térjen az egész falu. Amikor pedig kellett, odacsaptunk – ebben fő segítségünk a bajvívónk volt, aki egyszerre volt tank és DPS, emellett a női szívek elrablója. Wier bárdnőnk pedig, amellett hogy támogatta a csapatot és szédítette a férfiakat, Vers személyében lelki társra talált.
Szerencsedobásaink tényleg nagyobbrészt bejöttek, és az utolsó, kalandvégi, sorsdöntő dobás, amit négyen dobtunk ki, az elvárt 12% alá, 11% lett – ami még mindig kis csodának tűnik :). Ez a dobás a végére bearanyozta az egész játékot.
A játék sok időt elvett, mindkét nap hajnalig toltuk, ami felettébb jó volt, de nem jutott semmi idő arra, hogy beszélgessek pénteken kívül mással. Pedig kíváncsi lettem volna, ki hogyan élte meg ezeket a napokat, vagy ki hogy van úgy általában.
A helyszínről:
Abádszalók nagyon közel áll a szívemhez, de nekem ez a táborhelyszín összességében jobb volt, és ha lehet, ide térnék vissza. A hegyi levegő, az erdő és az árnyék teljesen lenyugtatott. A kempingben pedig jobban éreztem, hogy az adott terület csak a miénk, mivel a más táborozók el voltak különítve tőlünk. Nekem legalább langyos víz mindig jutott – igaz, korán keltem. A WC-nél csak egyszer kellett várakoznom, és sétálni pedig szeretek.
Viszont az étkezés nem volt jó. Röviden: közepes minőség, kis adagban. Az utolsó csepp a pohárban a hétfői reggeli volt, amikor láthatóan liszttel ütötték fel a rántottát. Ez egy régi reggelit juttatott eszembe Királyrétről, amit Stamival faltunk, és visszaköszönt az esti In Flames koncert során. Szerencsére mérgező nem volt, de állagra és ízre pocsék. Legközelebb inkább elhozom a kuktámat, és készítek magamnak kaját, ha tűztilalom van. Ha pedig nincs, akkor jöhet a bográcsozás.
Sziasztok!
Röviden a helyszínről:
A faházakra kell szúnyogháló, mert pénteki érkezésem után minden éjszaka arra kelltem, hogy izzadok, mint a ló (tudom előtte meg embertelen hideg volt). Legközelebb arra odafigyelünk, hogy 1 faházban csak a mi csapatunk legyen, mert így az eltérő időben való végzés/ lefekvéssel mi is adtunk álmatlan órákat és kaptunk is másik napon. Igaz első nap ágynemű és hely sem volt könnyen elérhető, de ezt a problémát is letudtuk végül.
Ez az erdei, árnyékos környezet szerintem ideálisabb, mint egy vízparti, tekintve, hogy úgysem a vízből játszunk (pedig én nagyon adnám, sőőőt, ha A’frad későbbi meséiben amit mesél nekünk és nálunk lesz a helyszín, a jaccuzinkban ezt meg is tehetjük majd 😀 ).
Az étel van mikor kevesebb jött (itt letelefonáltam az étterem tulajjal, hogy hozzon ki még 9 adagot és nem érdekel, hogy szerinte elég adag volt, mert mindenki 1 tányérral evett akkor is csak, sikerült neki 6 adagot kihoznia 1 órával később (így az érkezett 6 adagból 2 még ott volt a padon a dobozban hajnalban), mint az 1 tányér mindenkinek, valamikor szikkadt kalács volt margarinnal, utolsó nap meg olyat kóstolhattam, mint még soha:
Égett, de mégis nyers, trutyis tojásrántottának gondolt valamit, na ilyen rosszat még nem ettem, de a többi étkezés szerintem rendben volt.
Egészségügyi állapotom javulása okán a 2.napon már nagyon örültem, hogy a wc-ház-játéktér- tusoló tengelyen van emelkedő és a 10ezer lépés simán megvan ezek által 🙂
Maga a játék Nekem „csak” a főkaland volt, de megismertem egy nagyon jó KM-et, maga a mesélés szerintem, ha kicsit több időnk van és a helyezkedés pontos egyeztetésére is van időnk tökéletes +1.
Második napon majdnem szétesett a kalandozó csapat és már-már ősz hajszálakat is felfedezni véltem a drága mesélőnk színes hajszálai közt, de az úton tartott minket minden próbálkozásunk ellenére is.
Nagyon jól esett a dicséret a szerepjátszásunk okán, de azok a combok csak nem nyíltak minden igyekezetem ellenére sem, igaz a borbélyban ezt elintéztük utána rendesen.
A tini fejvadász többször volt hasmars-al és mocskos nadrággal a kalandban, mint szerette volna,de túlélte a tinédzser éveit, az elf harcosunknak kár volt ledobni a kesztyűt, mert a földről talán megmenthettük volna, a boszit kihozta a tini testőre a sodrából, a harcművész 1 csapásos smash bro formában leadott ütése (28ÉP volt asszem) meggyőzte a boszmest, hogy ne repkedjen esküvőkre, majd szintén a harcművész nagyon kockás hasa remek dobbantási lehetőséget adott (01-e után) a félIsten fehérhajú csodának a kristály kiiktatásához, így befejezve a fanatikus, elborult agyú Arel pap szenvedését, farigcsálását nyílvesszei által.
Én rendezvény formában még csak 1 naposon voltam, ami nagyon pörgetett és szerintem kevésbé élvezhető, ha valaki nem csak darálni akar, így a 2 napos nagy felüdülés volt modulostul, mindenestől. Jövőre, ha megmarad a csapatunk teljes hosszra megyek az fix.
Köszönöm a szervezést, befogadást, mindent!
Líthas Kalandozók, drága drága barátaim! Végül rajtam is a sor, hogy gondolataimat betűkként vessem számon;
(Magamhoz híven csakis in medias res)
Nagyon imádtam az ijedi tábort.
Az új helyszín a lehető legjobb hangulatot keltette.
Idén első alkalommal sátraztunk együtt Álmival, Mercuryval és később Caledonia-val is. A három sátor alkotta együttes egy közösségi teret varázsolt nekünk, ahol szinte minden kisebb szünetben, étkezésekkor, vagy a nap bármely szakán élvezhettük barátaink társaságát.
Időjárás szempontjából is kedvezett az új helyszín, jómagam sokkal inkább vagyok a csípősebb, hűvösebb időjárás híve, mint a perzselő puszáénak.
Muszáj vagyok megemlíteni, (Álmi szempontból rettenetesen fontos) hogy allergia szempontból is sokkal kedvezőbb, mivel itt szinte minimális volt a parlagfű előfordulása.
Egyetlen egy negatívum volt számomra csupán az egészben, méghozzá a zuhanyzók, melyek többségében engedtek hideg és kevesebbé meleg vizet, s azt is a falra engedték.
(Ugyan én vittem magammal zuhanyfejet is ám a kicserélésére sajnos nem volt lehetőségem><)
Az ételről jómagam nem tudok nyilatkozni, mert mi hoztunk magunkkal elegendő ételt.
A főmodul a körülményeinkhez képest is nagyon élvezhető volt, és millió hála érte a mesélőnknek Unity-nek, aki a nem teljes egészségi állapota ellenére is végigvitt bennünket a modulon, és a csapatomnak is
(✨N.F.M.✨) a rengeteg kalandot.
Egy nagyon jól átgondolt, nagyon kreatív és izgalmas modult játszhattam végig. Emlékezetes marad számomra!
Közel sem voltunk annyian idén, mint szoktunk, ám annál több értékes kalandozó társaságában tölthettem az időt.
Főként nagy örömmel ismertem meg (az eddig még legfiatalabb) pici Voulkát is❤️
Köszönet mindenkinek mindenért!❤️
Ui.: nagy örömöm lenne abban, ha jövőre is itt tölthetnénk a tábori napjainkat❤️
Ahoy,
az idei tábor nekem már a fagyos januárban elkezdődött a kalandmodul megírásával, így könnyebb volt egy erdős, hegyes környezetbe elképzelni a majdani eseményeket. Végül a szervezésbe is besegítettem, ahol tudtam, de a dandárját és ezért a köszönet Unity-t illeti, mert húzta az igát. Azonban köszönöm minden más szervezőnek is, Andornak az idei modullal összeillő ajándékot, A’fradnak a Szabad játékokat, Magicnek a matekot és logisztikát, de mindenki másnak is aki részt vett benne (Wiziernek pl az állandó segítséget az étkezéseknél), nem utolsó sorban a KM-eknek, akik elfogadták a felkérést.
Az út nekünk is kalandosabban indult a vártnál, s hosszabb volt mint vártuk, de a jó társaság, szorosan összekötve biztonsági övvel, mindent tud feledtetni. A helyszín az első pillanattól tetszett és jó volt fogadni a fokozatosan érkező újabb és újabb kalandozó krónikásokat. Az étkezések nekem megfelelőek voltak, amit néha feldobtunk 1-1 pizzarendeléssel, a reggeli tea pedig magát az ÉLETet jelentették egy hűvös hajnalon.
Első játékom Eniel meséjébe vezetett, a Szalamandra átkába, ami már kész kalandra formázott, kinyomtatott modulként sejtette, hogy itt lesznek jó dolgok. Voltak is. A csapattársakkal Cale, Toma, Lui, Fatwolf igen hamar közös nevezőre kerültünk, amire szükség is volt a küldetés meghallgatása után, s az első ellenség nem más volt, mint Mogorva Chei. Azért legyőztük … meg a vörös PacMant is, zsákmányt is szereztünk, temus Malliorral is jóban lettünk. Jó kaland volt, de még sokáig beszélgettünk róla, ami mindig hasznos, remélem mikor legközelebb kiíródik ez a mese megfogadja Eniel a tanácsokat. Szívesen végighallgatnám. Ekkor is, mint minden este, jóval éjfél után kucorodtunk be a házba.
TEA/ÉLET után másnap a Szeszélyes erények következett. A fordított fokozatosság elve kissé szétzilálta a csapatot és a kitűzött 20:30-as befejezés előtt végeztünk. De legalább tudtunk róla beszélgetni és olyanokkal játszhattam, akikkel már régen akartam vagy éppen megtisztelő volt elsőre. Mindenkit várok vissza szívesen legközelebb is a játékra, hogy más irányban, más megoldásra jussunk és még többet derítsenek ki a kalandból. Hab-el-Raj kapitány mindenkit szeretettel vár a Fülemülén! A kalandot már tavasszal elkezdtem begépelni, de csak feléig jutottam, remélem ősszel sikerül befejezni és ki is kerülhet.
A főkalandot a Kráni éknek meséltem, akiket régóta ismerek. A meleg azonban sokszor lecsapott ránk és a tervezett káoszba és vérbe fullasztása a helyszíneknek felemásan sikerült, nem mindenki számolt a Káosz Kardja rejtett képességeivel. Második napon újult erővel és algoflexxel vetettük magunkat a hideg tájakra, akkor több babér jutott mindenkinek és Bhendoltól Layardékig tartó szakasz jó értelemben meseszerű volt. Egy másik csapat által Rambosnak és Predatorosnak titulált részen azonban kiderült, hogy miért hívják annak a Delejköpőket, amiknek és ez a jól kitervelt taktikát alaposan „megrázta”. De kiderítettük, hogy Sirály > Kócsag és hogyha a csapat betartja ígéretét még találkozunk egy másik (jós)álomban.
Sokaktól hallottam, hogy rövidelték a közös napjainkat és szokás szerint magam is úgy éreztem, hogy nem tudtam mindenkivel annyit beszélgetni, mint szerettem volna. Ezt általában jó alkalmak után érzem igazán, úgyhogy ezt a tábort is annak értékeltem. Örömmel hallgattam mások játékait merre járnak és miként boldogulnak, s bár voltak eltérések az élményekben, de úgy tűnt a mesélők is játékosok is jól érezték magukat az utolsó két napban így nem éreztem kidobott időnek, ami január óta eltelt.
Bár addig még sok másik rendezvény lesz és olyanok is, amiket nem szervezek, de világ minden ismeretlen civilizációjából származó veszedelmes kincséért sem cserélném el már fél szemmel érdeklődve várom a HUSZADIK VándorKrónikákat jövőre. Én már tudom ki írna rá kalandot és ettől még izgatottabb vagyok. A cél, hogy legalább ilyen jó legyen, a sok véleményezés pedig feltölt azzal a jó érzéssel, hogy nem hiába csináljuk, amit csinálunk, ezt pedig minden játékosnak köszönöm, hogy velünk tart.
Sziasztok!
Én megvártam amíg leülepszik egy kicsit az élmény, de így is azt mondhatom, hogy jó volt összességében! Én és a csapatom java része nem a tömegközlekedést választottuk, így vállalható volt az odautazás. A helyszín nekem igazán tetszett! Nincs bajom az emelkedővel, mert a hegyvidék igazán az én terepem 🙂 A melegvízből általában jutott, csak ki kellett tapasztalni a megfelelő idősávokat. A kaja szempontjából viszont az ellátó cég nem igazán volt a helyzet magaslatán. Én problémás kajálós voltam, ezt az első nap vették figyelembe, a többin az „ahogysikerül” volt 🙂 Nem baj, ez is tanulság, legközelebb máshogy kell megoldani….
Kalandok; első nap MagicHorse prezentálta kalandját az Ősok Útján címmel. Szerintem ez egy igen jól sikerült játék volt! Jó kis csapat verbuválódott. Kifejezetten örültem neki, hogy így le tudtam játszani kalandozótársaimmal 🙂
Második nap Khuriboow társaságában rettegtünk Arkhamban de szerencsére hamar bezáródott az összes kapu így megmenekült a város.
Főkaland: sajnos egyéb okok miatt kicsit sietnünk kellett vele és nem tudtunk csapatunkhoz híven mindent felderíteni. De hangulatos, jó kaland amit a törpe bandánkkal próbálunk megoldani.
Viszont azt sajnálom, hogy fele annyi régi és új kalandozótársammal sem tudtam fele annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna 🙂
W
Előjáróban annyit el kell mondjak, hogy a táborra egy nem túl alkalmas mentális állapotban érkeztem, s amit nem is nagyon tudtam levetkőzni teljesen. Családi dolgok, amik persze nem álltak meg a hegy aljában, hanem jöttek velem füldugulás és utazási rosszul lét mellett. 😀
Illetve pluszba közben észrevettem magamon valamit már egy ideje, ami nekem is új: egyre inkább hallgatok, mint beszélek mostanság. Ez alapvetően nem tragédia, meg talán kell is nekem, csak hát az asztali szerepjátékokban pont nem egy előny, ha a karaktered mögött ülsz, de te magad közben elnémulsz, stb. Mintha kívülről nézném a dolgokat, nem belülről élném meg kellően.
A helyszín kétség kívül szép helyen volt, hegyek, amiken lehetett elmerengeni, a csillagos ég, stb. Szúnyogból kevesebb volt hál isten, mint vártam, ami végülis kisebbfajta csoda. A valaha volt legfiatalabb krónikás megjelenése is mindig üdítő volt, ez valahogy ellensúlyozott sok apró bosszúságot, de én tuti nem mertem/akartam volna erre vállalkozni, ha én lettem volna a helyzetükben.
A szabad játékok vegyesek voktak számomra.
Dobrán M.A.G.U.S.-a jó alapötlet volt, de nekem kicsit túl adhoc, túl lassú mesélés, és a csapatból sem az jött ki, úgy, ahogy lehetett volna talán. Ettől függetlenül érdekes volt végre látni olyasmit, ami nem szokásos úgymond: elf, amund, krán – ilyesmi nem nagyon fut bele az ember modulokban.
Nova Star Wars-a megint jó volt. Szeretem, ahogy mesél, a csapat sem bénázott, csak hát este eltűntem egy órára (amiért még mindig kicsit szégyellem magam), de végülis végigvittük a küldetést.
A főmodulnál igen érdekes helyzetbe ugrottam, hisz egy megszokott csapattal játszhattam speckó konstrukcióban, full törpe team. Slayers Underground. A mesélőnknek nehéz dolga volt, mivel törpékre kellett átformálnia egy olyan modult, ami bár törpe földeken játszódik, nem nagyon veszi számításba a törpéket mondhatni, de szerintem elvoltunk. Érdekes volt látni egy olyan csapatot, akik évek óta együtt játszanak, ismerik egymást, folyamatosan kontráznak/reagálnak egymásra, stratégiáznak, együtt dolgoznak – emiatt kissé ki is lógtam, hisz nem is voltam eléggé jelen, nem is voltam elég tapasztalt, de azért örülök, hogy eltűrtek és segítettek ahol tudtak – szépen haladtak is amikor kellet, RP-zgettek is, szóval mindenképp fontos és hasznos élmény volt, tehát jó. A modul maga nekem annyira nem jött be, kissé csőszerűnek éreztem, mivel ha egy kicsit is letértünk volna az útról, igazán semmi nem vitt volna vissza, csak max pár 10 arany meg hűde misztikus kalandvágy. Törpe területeken 0 törpe.. fura, még ha az aktuális lore ezt is akarja épp. De azért voltak benne poénok (a nevek, gyilkos leming sereg, noir papok, stb.), meg menő pillanatok is, amikhez egyéb okokból kifolyólag már fáradt voltam kellően jelen lenni lélekben.
Amugy nyilván nem volt rosszul megírva természetesen, nem rossz modul, csak nem az én ízlésemnek való összeségében, de az is lehet, hogy a TTRPG-k azok, amikbe olyanokat akarok belelátni, amik nincsenek is bennük, s így értelmetlen is kissé az álláspontom, de kitudja. ♂️
A helyszínen nem volt elég wc, messze volt a házaktól, úgyhogy még reggel sem tudtam csak úgy elsétálni intézni a dolgokat – kényelmetlen és fura. De legalább volt stabil meleg víz a közös zuhanyzóban.
A házak is fura logikával lettek összerakva: hűtő van, wc nincs. Konektor kevés, ágy rengeteg. Maga a hely zsugori, de valahogy viccesek voltak a tulajok: a piros pozsgásos apuka és a főnökasszonyság. A büfé legalább nem volt drága, ez pluszpont. De összességében a hely nehezen megközelíthető, és rosszabb élmény volt, mint Abádszalók – csak éppen olcsóbb nem lett igazán. (Csak ehhez tudom hasonlítani igazán, túl sok kempingben nem voltam még:D Eddigi listám:
1. Tiszaújváros 10/7
2. Abádszalók 10/5
3. Bodajk 10/3
4. Bükkszentkereszt 10/2)
A kajánál érződött a „porció nincs, kontroll nincs” jelleg, ami nem feltétlenül a résztvevők hibája, inkább szervezői felelősség lenne, hogy legyen felügyelet, adagolás, akár minimális pluszköltséggel. Amúgy is furán zsugor… khm házias volt a kaja: szalonna nélküli csusza, borsó nélküli brassói, kisebb adagok, vizezett leves. Tipikus menza vibe. Pedig szerintem beleférne ha kicsit drágább volna, hisz nem diákok, rászoruló gyerekek, meg rokkant nyugdíjasok a tábor célcsoportja főként.
Random ötlet legközelebbre: Lehetne közös novella felolvasás, kicsit beleélős minimál-LARP, vagy csak zenével aláfestve.
Meg lehetne novellaelemzés előre, hogy a szöveg mögötti rétegeket ne csak az kapja meg, aki ismeri, hanem aki szeretné, az tudjon tanulni belőle, és közben Ynev világáról is többet szívhassunk magunkba, stb.
Köszi a szervezést! Félre értés ne essen, összességében nem bántam meg, hogy elmentem. Nem bántam volna egy hotelben vagy legalább apartmanban lenni inkább, s lehet csak a kemping téma nem nekem való, de lehet inkább a jövőben a civilizációhoz közelebb eső helyekre fogok menni! 😀
Toma Dominik, a Dhemor
&✌️&
Üdv
Teljes terjedelmében vettem részt a táborban, az utazáshoz pedig kedvező feltételeket teremtett nekem Ishidu. Az egyetlen potenciális veszélyt egy Miskolci piros lámpánál tapasztaltam ahol egy feltehetően helyi egyén, fókuszáltan megfigyelt engem a lakóautóban. Szerencsére a statikus pajzsaimon nem jutott át, s ugyan csak mázli hogy nem ez volt a célváros. Odafent egy egészen festői táj tárult elénk s az elhelyezkedés is gördülékenyen ment. A konyharész számomra megfelelően fel volt szerelve, a zuhanyzásnál nem ütköztem várólistába, a mosdók esetében is legfeljebb kétszer vagy háromszor ám az is hétvégén ahogy többen lettünk. Amennyiben nagyon sürgető a mosdóhasználat úgy bizonyosan kényelmetlen a távolsága a házikóktól. A büfében kedvező termékek voltak, véltem felfedezni olyanokat amelyet én pl. írtam a kérdőívbe. A házikók melletti asztal és székek lehetőséget teremtettek, jó hogy voltak.
A szerda hátralévő része effektíve barátkozással zajlott. Csütörtökön volt egy M.A.G.U.S mesém, amelyhez saját modullal készültem. Nagyon sok meglátást, s vélemény közöltek a játékosaim a végén amelyből rengeteget tudok fejlődni, így ez nagyon hasznos tapasztalat volt. A pénteken szabad foglalkozást választottam, végül többedmagammal KM-i workshopot tartottunk órákon átívelve. Az Ynevi kószáknak mesélhettem ezúttal ám nem először. Az első nap gördülékenyen ment, a második nap sem volt különb ám mivel a srácoknak már délután indulniuk kellett így korán kezdtük a folytatást, de így is sikerült végig jutni a történeten. Azután pedig hol itt hol ott bukkantam fel belehallgatva hogy megy a többi csapatnak, ezáltal olyan helyeit is bejártam a vidéknek ahol nem jártam azelőtt s szívtam magamba a környezetet mint egy kiéhezett varázstárgy.
Amelyek talán a leginkább megviseltek az némelyik estén 25-30 szárnyas hangya és egyéb mászó-aquirok szisztematikus kiirtása az én s társaim fekhelyéről, illetve az 1400Ft-os jégkrém amelynek ízét ugyan már igen de terhét nem felejtem azóta se…
Pro
-Meghitt, idilli környezet
-Jól felszerelt konyharészleg
-Személyre szabott büfé
-Kedvelhető házikók
-Padok s székek ameddig a szem ellát
-Rendszeresen feltöltött és takarított vizesblokkok
-Elviselhetőbb hőmérsékletek
Kontra
-Nincs sétatávban elérhető kereskedelmi/vendéglátó egység( A büfénél több lehetőséget kínáló)
-Az elpusztított ízeltlábúak után nem lett gold skin a papucsom
-Ideálisabb lehet a vizesblokkal ellátott szállóhely
Összességében a hiányok személyes preferencián alapulnak.
7.8/10
Sziasztok.
Bár kicsit későn de elég sokáig tartott nálam a Post tábor szindróma ezért nem akartam annak érzelmi negtív töltetével írni-e sorokat.
Számomra ez volt az első több napos kaland modul amin részt vettem Lui régóta tartó győzködésére (amit utólag is köszönök). A jelenlévők egy részét már szerencsére ismertem a Hullámkirály után így nem volt teljesen vad idegen a csapat ezért kicsit kevésbé éreztem idegennek magamat. Szombati napon érkeztem reggel bár eléggé kimerülten hála annak, hogy gyermeki izgalmam miatt kevésbé akart elnyomi az álom. Az érkezésem szó szerint csattanó, de szerencsére minden probléma nélkül zajlott. A helyszín számomra nem volt teljesen ismeretlen, hiszen a környéken nőttem fel körülbelül tudtam mire számíthatok. A faház este kellemesen hűvös volt az alvással nem volt problémám az ágy az én méretemben kényelmes volt. A kaja minősége változatos volt bár ár értékben szerintem teljesen okés volt. Ami egyedül zavart a mosdók mennyisége. 2 Wc ennyi emberre szerintem édes kevés volt. De összeségében az egészet egy okésnak mondanám ha valahol el kellene helyeznem. A lényeg számomra úgysem ez volt hanem maga a játék amit nagyon vártam hiszen Amund írta így igazából biztos voltam benne, hogy maradandó lesz az élmény. (spoiler: az volt). A Nomen Saltatio Mortem büszke kompániáját szinesítettem ahol Magic Horse volt a mesélő. A modul első napját borzasztóan élveztem. A csapat dinamikája szerintem jó volt és Magic Horse mesélése felejthetetlen a számomra. Bár még eléggé kezdő vagyok a világban örültem, hogy olyan csapattársaim voltak akik tapasztaltak a világban és a kérdéseimre is szívesen válaszoltak. Úgy éreztem az első nap végén, hogy elég jól tudtunk haladni és össze dolgozni. A modul második napján, bár kicsit fáradtabban de rendületlenül haladtunk tovább a kalandban. Rendkívül rossz érzés volt, hogy Lui karakterét elvesztettük a kalandmodul végén és, hogy nem tudtuk őt vissza hozni. A kaland zárásával egy hatalmas ürességet éreztem eléggé sokáig. Bántam, hogy véget ért a kaland és hogy nem tudtuk azt a végkifejletett elérni, amit szerettem volna. A kalandot magát nagyon élveztem és tervezek menni a többi eseményre is amit a srácok szerveznek addig pedig igyekszem bővíteni a tudásomat ebben a világban. Köszönöm, hogy részt vehettem rajta és köszönöm Luinak a nyüsötélést, hogy vegyek részt rajta.