Hamvak udvara – a XIII. Fanfár a Hősökért Tábor M.A.G.U.S. kalandmodulja
P.sz. 3726, Uwel harmadik havában Erion városában leég egy árvaház, ami olyan események soár indítja be három óriás negyedben is, ami a Hamvak és Csontok ünnepét szokatlanul hevessé tesz. Ötödrangú démonok, elfelejtett istenek és szépkorú kalandozók, a városőrség legalább két gárdája és az orkváriak éppúgy belekeverednek az eseményekbe, mint azok a gyanútlan kalandozók, akik az Ezüst Holdban várják éppen a hideg évszak elmúltát és az újabb veszélyes, de jól fizető kalandot.
A XIII. Fanfár a Hősökért táborról már egy külön bejegyzésben megírhattátok gondolataitokat, most pedig a kalandmodult ismerhetitek meg teljes valójában. Igyekeztünk sok újdonságot megmutatni benne, a 30 éve játszott Erion olyan részeit és titkait is bemutatni, amelyre korábban még nem volt példa, szakítani jópár megszokott konvencióval a különleges tábori hangulat segítségével, de egyensúlyban legalább annyi régi forrásra támaszkodva, hogy senki ne érezze magát elveszve ebben a városóriásnyi útvesztőben.
A hagyományainkhoz híven és a hitelesség kedvéért letölthető egyrészt az a verzió, amelyik a táborban került lemesélésre és amiből a játékosok is kaptak a mese végén, de egyúttal a közben elkészült, eredetileg tervezett végleges, szerkesztett verziót is láthatjátok, amelyet nagyon köszönünk Komattrénak, igazán kitett magáért és a modulíró hibájából/késéséből fakadóan nyert plusz időt igazán tartalmasan használta fel a kaland végső formába öntéséhez.
LETÖLTÉS:
1, Hamvak udvara (táboros, első verzió) és
2, Hamvak udvara 2.0 (Komattre edisön, végleges verzió)
Lemaradva április 1-ről, de éppen ezért még komolyabban árkezett el a Varjúszárny második számba továbbra is erősen Darton-Maremita vonalon, de erősítve sok más világ és téma segítségével. Az első szám pozitív fogadtatása sokban hozzájárult, hogy ez ilyen tartalmas lehessen, úgyhogy reméljük ezt is legalább annyira fogjátok szeretni. Következzenek a szerkesztő szavai, amivel szerényen bevezeti az aktuális számot:
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Fantasztikus munka került ki ismételten Magyar Gergely keze alól, aki a M.A.G.U.S. nagyjaihoz hasonlóan egzotikus tájakon és távolságban tőlünk űzi a hobbit jelenleg, de még mindig saját polgári neve alatt idegenben is. Évszámgyűjteménye eddig is nagy segítségeünkre volt már sokszor kalandjaink megalkotásában, a kalendárium vezetésében és otthoni játékaink során is vagy éppen tisztázni néhány fontos tényt/dolgot parázs viták hevében.
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra 
