Dögvész – a XIX. Vándorkrónikák tábor harmadik hangulatkeltő novellája
Idén is megrendezésre került a Hullámkirály Szerepjátékos Találkozó, immáron visszatérő helyszínen, a Pálkövei ifjúsági táborban, ahol idén is a Balaton hűs habjaitól pár lépésnyire koccinthattunk és játszhattunk együtt. Fantasztikus volt látni, hogy évről-évre egyre több az érdeklődő a rendezvények iránt, hiszen ezévben a tavalyinál is több csapat tisztelt meg minket jelenlétével! Tizenkét bátor kalandozócsapat indult útra idén hogy a Kalandok kontinensén keveredhessen ismét izgalmas és fordulatos kalamajkákba. Habár tartjuk, hogy a szerepjáték nem verseny, és a célja az, hogy a játékasztalnál mindenki jól szórakozzon, egy csapatot idén is kiemeltünk fantasztikus játéka miatt! Idén A jó, a rossz és a két csúf csapata nyerte el a Hullámkirály vándorkupájául szolgáló szigonyt. Ők azonban rövid diskurzus után úgy döntöttek, a szigony idén kerüljön vissza a Hammertime caféba – akik idén is kellemes hűsítőkkel támogatták rendezvényünket – ahol többen láthatják dicsőségüket.
Rajtuk kívül idén azonban még egy csapatot fontos kiemelnem. A Slayers századik rendezvény részvétele után úgy döntött, idén mind felveszik a mesélői stafétát, hogy az asztal másik oldaláról élvezzék a játékot.
Ti se tartsátok magatokban a élményeiteket, e poszt alatt szívesen látjuk véleményeteket, élménybeszámolótokat, vagy éppen a játékotokból származó anekdotákat!
És habár ismét véget ért egy rendezvény, de ne csüggedjetek, mert hamarosan vár titeket a XIX. Vándorkrónikák találkozó
Amund jóvoltából megérkezett az első hangulatkeltő novella az idei nyári tábor hétvégi főkalandjához. Tőle már-már megszokottan, a korokon átívelő történet gyökeréhez vezet vissza minket, hogy végül augusztus 10-e estéjére összeálljon bennünk is a teljes kép.
***
Hitük szerint mindig is léteztem és velem így ők is. Tőlem kapták ezt a tudást, de nem a tudásom egészét. Mikor rádöbbentem, hogy szerelmem elég mindannyiunknak megteremtettem őket magamból, s megkapták a szívem hevét önmagukban. A magasból zuhantunk és a mélységből emelkedtünk fel sisteregve, gőzölve, folyva. Otthonuknak a száraz földet találták meg, ahogy belőlem egyre több lett sokasodtak. Az Első Éjjel megszakadtak a síkok és mint bennem úgy bennük is egy vágy és parancs lett hangossá: hódíts! Én vagyok a Halál Ura.
Múlik az idő…
Ebben a bejegyzésben (is) kereshettek csapattársakat a nyári tábor főkalandjára, vagy a szabad mesékre.
“Ahol egy kalandozó van … ott előbb-utóbb feltűnik több is.”
Az ősi bölcsesség módjára ebben a bejegyzésben van mód csapatot verbuválni, illetve pótolni a hézagokat a csapat soraiban. Érdemes elérhetőséget is írni a hozzászólásokhoz a könnyebb kommunikáció végett. Jó csapatkeresést kívánunk.
Emlékeztetőül: a nyári táborra való jelentkezési határidő július 6., a szabad mesékre való jelentkezést ezt követően, 7.-én este 18 órakor nyílik csak meg.
A meleg évszak tikkasztó hősége az erioni Montovani kúriában - mint minden magát valamennyire is gorvikinak valló családnál - hatalmas volt a tumultus és a hangzavar. A család épp délebédhez készülődött. A felnőttek többsége már az étkezőterem aprólékos hímzésű abraselyem terítővel lefedett asztalánál ült - vagy legalábbis támaszkodott - hangosan vitázva a mellette ülőkkel, vagy épp az asztal átellenes oldalán helyet foglalókkal a legkülönfélébb témákról. Közszájon forgott itt a Perszonálunió aktuálpolitikájától a megemelkedett erioni csatornaadón át a szomszédságról faragott pletykákig minden. Mit sem törődve a felnőttek pörölésével, a sarjabbak vígan sikongatva és kiabálva fogócskáztak a teremben, míg egy anyai füles, vagy atyjuk kivillanó ramierája a helyükre nem térítette őket. A ricsaj még akkor sem csillapodott, mikor a szolgálók ínycsiklandó falatokkal gazdagon rakott tálakat helyeztek a vendégek közébe.
Ám amikor az asztalfőn ülő Lucelli felemelkedett, a zsivajt mintha elvágták volna. A csendben körbehordozta tekintetét az asztalnál ülőkön, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki rá figyel. Mikor konstatálta, hogy Arlo, a kövérke unokaöccse szájában is megállt az elcsent csibeszárny, belekezdett mondandójába.
A kiírásokat és a szabad játékokkal kapcsolatos kérdéseket az afrad.kronikak@gmail.com címre várjuk.
Részletek és információk a jelentkezésről // Szabad játékok // Csapatkereső
A hétvégi főkaland hangulatkeltő novellái: Nubosse, Tengeren, Dögvész, Dagálytolvaj
Közös karakteralkotás 2025 // Facebook esemény

“Ahogy nap úszik el életünk horizontja felett,
Ahogyan a fény tűnik el a messzeségben.
Hajósok, tengerek vándorai születnek és halnak meg
Otthonuktól távol, idegen vizeken,
Uram add, hogy vándor lehessek egyszer.”
– Cloud Boohen
Kedves Kalandozók és Mesélők!

Immár másodszor gyűltünk össze Létavértesen, és reméljük, mostanra már otthonod melegéből, egy jó kis Long Rest közben gondolsz vissza ránk.
Bízunk benne, hogy élményekben gazdag napokat töltöttél velünk – hálásan köszönjük mindannyiótoknak, hogy részesei voltatok ennek a közös kalandnak!
Kérünk, oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, az ajándékról, a helyszínről és az étkezésről – minden visszajelzés segít abban, hogy jövőre még emlékezetesebb élményt nyújthassunk nektek!
A modul szövegét és a táborban készült képeket
a napokban meg fogjuk osztani veletek!
A táborban készült képeket és videókat kérjük, küldjétek el a regelo.fonix@gmail.com címre.
Ha esetleg személyesebb visszajelzést szeretnél megosztani, azt is örömmel fogadjuk.
Azok, akik véleményt írnak és megadják e-mail címüket, megkaphatják a modul egy
korai változatának ötletbörzéjét, vagyis a Megváltó című kalandmodul kezdeményét.
Találkozzunk jövőre, illetve a következő rendezvényeinken:
– VI. Hullámkirály – 2025. június 20–22.
– XIX. VándorKrónikák Tábor – 2025. augusztus 6–11.
– XXIX. KalandorKrónikák – 2025. november 29.

"A dűnesámánok tapasztalati mágiahasználók egyes nomád életmódot folytató dzsad törzsekben; jellemzően állatfamulusok segítik őket, és korlátozott, de azért észrevehető befolyással bírnak olyan, a Taba el-Ibara sivatagában a szokottnál is bizonytalanabb jelenségek, mint a szél- illetve homokviharok, és a felszín alatti vizek fölött. Közkeletű tévedés, hogy hasonlítanak a déli nomádok szellemekkel és démonokkal társalgó sámánjaihoz, vagy az északi barbárok sámánpapjaihoz, a dűnesámánoknak ugyanis nincsenek vallásos tanaik, saját isteneik vagy szellemhitük. Egy olyan ősi, még a dzsad nép kialakulása előtti mágikus hagyomány örökösei, amely a szakértők egybehangzó véleménye szerint Galradzsa, Doldzsah és Dzsah papjainak megjelenésével jelentőségét és vonzerejét is elveszítette, és csak leszármazotti úton, de akkor is csak kivételes esetekben élt tovább. Képviselőik olyan kevesen vannak, hogy a második manifesztációs háború előtt az Ibarán kívül szinte nem is hallott róluk senki, maga Roxund is csak egyszer említi őket a Homoki históriában, széljegyzetként."