Úgynevezett kalandozók… – A XX. Vándorkrónikák központi moduljának második hangulatkeltője
A késő délutáni fény tompa aranyként simult végig Equassel ódon negyedének palafedeles háztetőin, miközben Sina, a hallgatag fejvadász, Aden, a délceg harcos, Gorab, az udvari ork és Ulyess, a könnyed léptű tolvaj a szűk utcák zegzugában haladva megérkezett ahhoz a szerény, ám kifogástalan ízléssel berendezett épülethez, ahol Shao Shin-Kao advocatus várta őket a megbeszélt időpontban. A szuke jogtudor híre messze földön ismert volt, hiszen nem csupán a törvény paragrafusait forgatta kivételes éleselméjűséggel, hanem olyan ügyeket is vállalt, amelyekbe mások még belegondolni sem mertek, ezért egyikük sem számított arra, hogy a nehéz tölgyfaajtón belépve nem maga az ügyvéd fogadja őket, hanem egy halálsápadt, kezét szüntelenül tördelő írnok, akinek tekintetében a rettegés olyan mély nyomot hagyott, hogy első pillantásra is nyilvánvalóvá vált: olyasmit látott, amit ember nem kívánhat magának.
– Meghalt… meghalt az úr… – hebegte a fiatalember, miközben ajkai remegtek, és úgy kapaszkodott az íróasztal szélébe, mintha lábai bármelyik pillanatban cserbenhagynák. – Én… én találtam rá… az irodájában… Erik Dorn úr… ő már elrohant a városőrségért… bizonyára perceken belül visszaér…

P.sz. 3726, Uwel harmadik havában Erion városában leég egy árvaház, ami olyan események soár indítja be három óriás negyedben is, ami a Hamvak és Csontok ünnepét szokatlanul hevessé tesz. Ötödrangú démonok, elfelejtett istenek és szépkorú kalandozók, a városőrség legalább két gárdája és az orkváriak éppúgy belekeverednek az eseményekbe, mint azok a gyanútlan kalandozók, akik az Ezüst Holdban várják éppen a hideg évszak elmúltát és az újabb veszélyes, de jól fizető kalandot.
Lemaradva április 1-ről, de éppen ezért még komolyabban árkezett el a Varjúszárny második számba továbbra is erősen Darton-Maremita vonalon, de erősítve sok más világ és téma segítségével. Az első szám pozitív fogadtatása sokban hozzájárult, hogy ez ilyen tartalmas lehessen, úgyhogy reméljük ezt is legalább annyira fogjátok szeretni. Következzenek a szerkesztő szavai, amivel szerényen bevezeti az aktuális számot: