Vélemények és élménybeszámolók a 29. KalandorKrónikákról
Pihennek az orc harcidobok, pengék siklanak vissza a hüvelybe és a halottakat (esetleg másodszor is) eltemetik. Khíddón városállamára így vagy úgy (meglátjuk majd az eredményekből), de újabb törékeny és illékony béke száll le a legközelebbi történelmi és történeti megpróbáltatásig. Addig is a tábortüzek és sörivók árnyékos, meleg tüzénél összegyűlhetnek a kalandozók, hogy ki hogy futott neki, miként élte meg és milyen kihívásokkal szembesült, milyen véres vagy éppen békés megoldással ért el sikert.
Úgyhogy eme bejegyzésben várjuk véleményeiteket, ami nem fért fel a lapra és szívesen kiadnátok magatokból tanulságul mások vagy éppen a szervezők felé. A kalandmodul és a rendezvényen készült képek fokozatosan kerülnek majd ki és fel, előbbi a honlapra, utóbbiak több részletben az arckönyvre. A legközelebbi közös kalandig, amely a Regélő Főnix lesz januárban kellemes ünnepeket, boldog karácsonyt és békés új esztendőt kívánunk mindenkinek! A fa alá pedig sok Inventáriumot és Toron kártyát.
A dombok hullámokként terültek el a varázsló szeme előtt megannyi fodor formájában, amiken keresztül kell gázolnia. Üveges zöld szemei a látóhatárt kémlelték, bár messze járt gondolatban, ahhoz a helyhez képest, ahol volt. Beletúrt rövid, de bozontos hajába, hogy a napi verítéket a homlokáról is letörölje, mely az egész napos fáradságos baktatás eredménye volt. Ezt követően a domboldal egyik részében észrevett egy kisebb tanyát. Bár teste elcsigázottnak tűnt, mégis akarata révén a fáradtságot lesöpörte a válláról és megindult a tanya irányába. Oldalán vezette lovát, mely egy kisebb szekeret húzott benne különböző formájú és nagyságú ládákkal, rajtuk erős pántok és díszes rajzolatok. A megkettőzött tempónak köszönhetően hamar a tanya közelébe ért és a földön dolgozó öregasszonyt meg is szólította.
Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről 
Észrevehetően az emberélet útjának felén(?) sok kreatív ember talál rá önmagában egyfajta veszélyes területre, zavaros vidékre amelybe a behatolás kockázatát túlragyogja a lehetséges zsákmánnyal járó előny. Nem volt ez másképpen Dante Alighierivel, a Sztrugockij fivérekkel és láthatóan Seres Zsolttal sem. Az utóbbiak esetében talán sokkal erősebb volt a hidegháborús esztétikával megcsapott stalkeres hangulat, aminek következménye aktuális vizsgálatunk tárgya.