Amund: VirágzΣnΣ (19. VándorKrónikák M.A.G.U.S. kalandmodulja)
Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről itt olvashattok és írhattok véleményeket külön is. A helyszín új volt és igyekeztünk egy ehhez illő, új helyszínt bemutatni mélyebben. 12 csapat vágott neki a küzdelmeknek és kihívásoknak, de azt remélem, hogy odafent a fák között mást is találtak maguknak és önmagukban.
Az Északi Szövetséget egy titkos háború első csapásai érik, melyben ismeretlennek tűnik az ellenség és céljai. Haonwell titkosszolgálatának egyik vezetője parancsot ad a Kiméra-művelet elindítására, melyben részt vesznek Doran varázslói, kalandozók és a nemrégiben előkerült Káosz kardja is fontos szerepet kap. A cél sokszor nem csupán a régi szövetségek megerősítése, az elveszett utak újranyitása, hanem ősi titkok felderítése is, majd az idő különös természetének megértésére is szükség lesz, hogyha sikerrel akarják teljesíteni a megbízásokat és boldoggá tenni az Álmodókat.
A kalandmodulhoz készült képek és az egyéb illusztrációk külön tömörített csomagban is letölthetőek a mesélés megkönnyítésére és a játékosoknak vizualizálni az eseményeket esetleg. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a kalandot létrejönni, a kalandmestereknek, hogy vállalták a lemesélését és a játékosoknak, hogy éjszakába nyúlóan kutatták titkait minden asztalnál, minden nap. Kívánom, hogy ne feledjék el és ha leszűrtek maguknak tanulságokat belőle azt őrizzék meg és a kalanddal együtt adják tovább a jövőben.
LETÖLTÉS: Virágzene teljes // Virágzene képek
Észrevehetően az emberélet útjának felén(?) sok kreatív ember talál rá önmagában egyfajta veszélyes területre, zavaros vidékre amelybe a behatolás kockázatát túlragyogja a lehetséges zsákmánnyal járó előny. Nem volt ez másképpen Dante Alighierivel, a Sztrugockij fivérekkel és láthatóan Seres Zsolttal sem. Az utóbbiak esetében talán sokkal erősebb volt a hidegháborús esztétikával megcsapott stalkeres hangulat, aminek következménye aktuális vizsgálatunk tárgya.
A nyár eleje sohasem látott lapozgatós könyv dömpinggel kényeztetett el minket strandoláshoz, s ezek közül a 
"A dűnesámánok tapasztalati mágiahasználók egyes nomád életmódot folytató dzsad törzsekben; jellemzően állatfamulusok segítik őket, és korlátozott, de azért észrevehető befolyással bírnak olyan, a Taba el-Ibara sivatagában a szokottnál is bizonytalanabb jelenségek, mint a szél- illetve homokviharok, és a felszín alatti vizek fölött. Közkeletű tévedés, hogy hasonlítanak a déli nomádok szellemekkel és démonokkal társalgó sámánjaihoz, vagy az északi barbárok sámánpapjaihoz, a dűnesámánoknak ugyanis nincsenek vallásos tanaik, saját isteneik vagy szellemhitük. Egy olyan ősi, még a dzsad nép kialakulása előtti mágikus hagyomány örökösei, amely a szakértők egybehangzó véleménye szerint Galradzsa, Doldzsah és Dzsah papjainak megjelenésével jelentőségét és vonzerejét is elveszítette, és csak leszármazotti úton, de akkor is csak kivételes esetekben élt tovább. Képviselőik olyan kevesen vannak, hogy a második manifesztációs háború előtt az Ibarán kívül szinte nem is hallott róluk senki, maga Roxund is csak egyszer említi őket a Homoki históriában, széljegyzetként."
A nehezen kezdődő 2025 azért beváltotta indulásnak egy tavalyi(?) ígéretét és Szlobodnik Gábor kiadásában megjelent egy új magyar lapozgatós könyv. Önnön besorolása szerint a Távoli Világok Krónikái sorozat második darabja ez, a 