Bár sokan dobtak mostanában 01-et, vagy félresikerült szerencsedobást az életben, így én is a szervezés minden lehetséges buktatójában hasra estem, de ebben az együtt töltött három napban talán mindenkinek sikerült egy kicsit feltöltődni. Remélem elegendő lesz ez az elkövetkező hetekre, míg ismét találkozhatunk a III. Sárkánymonda Táborban május 22-24. között, hogy újra együtt koptassuk Ynev utait.
Arra kérlek kedves Kalandozó, hogy oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, az ajándékról, a helyszínről és az étkezésről, hogy jövőre még jobb élményt adhassunk neked. Ha volt olyan aranyköpés, vagy élmény a tábor során, amin különösen jól szórakoztál, akkor semmiképp ne tartsd magadban.
A’frad
Ahoy,
bár már az út legnehezebbe részén, a hazaúton túl vagyunk, de nehéz szívvel váltam el a Fanfártábor több évtizedes helyszínétől. nekem az is egy domus-bhaava, és talán kicsit a maravita is. Ahogy említettem a megnyitón, egy ’90-es évek béli gondolatfüzér végére tettünk itt most pontot játékosan, de a tesztmesén-megíráson át a lemesélésig úgy érzem, most több idő telt el mint szokott.
Szokás szerint egy kalandmesterekkel teli kocsiban érkeztem 2-3 McDonaldsot is csalódottan elkerülve, így még jobban kiéhezve az esti szalonnázásra. Hamarosan Ludi is csatlakozott a zászlófelvonáshoz, területfoglaláshoz, akinek az ajándékok szállítását (is) köszönhettük. Majd megtörtént Kacat régóta várt bevonulása (akinek ezúton is köszönöm a hazautat).
Az első estén a tábor nagyja befutott és közösen készültünk izgatottan a NAGY KALANDRA. Csapatom, a Nomen Mortem amellett, hogy egy kipróbált banda volt, ezalkalommal új tagokkal is erősített Timi, Kakash és Ensirion képében, akik a Unity és Lui törzstagokkal együtt valósították meg az emós, világfájdalmas erioni ifjak koncepcióját a HIM szívtől a szem alatti a festésen át a lánccsörgetésig.
Felvirradva az első játéknapra A’frad főszervező asszony kézműves és menő ajándékokkal lepte meg, árasztotta el a táborozókat, a képeken is látható Fanfáros edzőtáska formájában, ami már az ittlétet is sokaknak megkönnyítette, hát még a hazacuccolás később. Így könnyebb volt belecsapni a lecsóba és elmerülni Erion még fagyos, de lassan felengedő kőútvesztőjében. Pedig az ebéd egy remek bableves volt, ami nagyon ízlett. Jó ütemben végeztünk az első napi szakasszal, s még Ensirion jóvoltából melegszendvicsezni is lehetett, amiért nagyon hálás vagyok.
Második nap már egy kisebb veszteséggel kezdtünk egy játékos nélkül, akinek hiánya a levegőben lebegett (sok minden mással egyetemben, ugye), de a csapat hatázorozottan tört előre az ellenségek és az információk között a céljuk elérése érdekében. Ott egy kicsit megtorpantak, talán el is fáradtunk a nagy felmelegedéstől és az újabb kiadós ebédtől, s elbizonytalanodtak, hogy a sok lehetőség közül melyik a legkomolyabb, s melyik döntésük hozhatj el a legjobb befejezést.
Lehetőségek. Ezeket kellett és akarták megadni a csapat tükörképének látszó NJK-k számára, így a Hamvak Udvarán a konfrontatív megoldást választották (ha nem is az erőszakosat). Elkerülve a nagyobb bajt és beérték a kalandozó becsületük megőrzésével elfogadták a döntetlent, DE egy ideig még emlegetni fogja a kerület a 46(?) hetekig őrjöngő városit, akiknek az égő otthonaik hátterében a kalandozók végül (valóban) ellovagoltak a naplementében.
Én mindőjüknek köszönöm a játékot, erőfeszítésüket, türelmüket és kitartásukat, nem utolsósorban figyelmüket. Remélem a kaland megolvasása több kérdésükre választ ad majd, mint én tudtam volna.
Bár reméltem, hogy a törpe boszorkánymesterrel többet tudok beszélgetni estve, de erre sajnos nem került sor az idő látszólagos töredezettségmentesítésének köszönhetően (23:57 után, hogy jön azonnal 01:58? nem értem soha), s másokkal sem tudtam annyit beszélni mint szerettem volna, de köszönjük az ajándék felajánlást MG nek a két erv országokat ábrázoló térkép formájában, Aquirnak és a M* kártyának a Krónikás novellát tartalmazó kiadványát, Meononak a Rowont és a Varjúszárnyat, de legfőképpen a másik két kalandmesternek, A’fradnak és MagicHorsenak, hogy rendíthetetlenül elmesélték a „hülye” ötleteimet.
Soká van az az egy év, mikor újra kinyithatom a kertkaput úgy érzem. Tuulenuxom oda vágyik még most is. Biboxolnék még egyszer majd mindenkivel újra, s remélem mások is így érezték. Addig jó kalandozást kívánok mindenkinek!
Líthas!
Valaki a lakásban pont Mátrix filmeket néz újra a két macskájával, és pár másodperccel ezelőtt érkezett a gondolat, hogy minden dolog, aminek kezdete van, egyszer véget is ér. Ez az egyetlen dolog, amit nem szoktam szeretni a szerepjátékos rendezvényekben, és a Fanfár esetén érzem ezt leginkább. Ahogy A’fraddal megállapítottuk, a Tűz Ló éve mintha univerzálisan nem lenne kegyes hozzánk, de a Börzsönyben két napig játszani meg együtt lenni szeretett emberekkel elég terápiás jellegű. A helyszínt nagyon szeretem, az egyetlen kellemetlen dolog amit tapasztaltam az egy Danny Gloveres (jó színész) predátorozás egy poloskával (nem derült ki, hogy ki kicsoda ebben a párharcban). Bár a fürdőszoba-felújítás tényleg romantikusra sikeredett, örülök annak, hogy ezt Unityvel tapasztalhattam meg.
Frissebb emberekkel kiegészült csapattal érkeztünk a lassan már megszokott Nomen Mortem név alatt. Lágy, edgelord és enyhén emo koncepciónkat a külön az útra készített YouTube playlist azzal koronázta, hogy a Welcome to the Black Parade a Borsosberény táblánál csendült fel. Jó jelnek vettem. Tetszett a felállás, tetszettek az új játékosok, tetszettek a karaktereik, és a saját magam Tooma-metróját is élveztem. Szívesen csiszolódnék még összébb ezekkel az emberekkel az asztal körül, és remélem, hogy lesz is rá lehetőség, mondjuk nyáron. Vett rajtunk erőt bizonytalanság egyszer, ami miatt innen is elnézést kérek mindenkitől, aki elfáradt benne, pláne Amundtól. Nagyon élvezetes játékot tolmácsolt, régóta vártam, hogy újra aktív szereplője is lehessek egy mesélésének, és örülök, hogy ez volt az. Mesélői szuperskillnek tartom (több mint Mf) mikor valaki ennyire jól, effektíven használja a szavakat képek, hangulatok lefestéséhez.
A kaland az általunk lejátszott élmények és a játék utáni beszélgetések alapján tetszett, eredeti magkoncepciónkhoz is közel állt. Várom, hogy olvashassam is, addig pedig mindenkinek ajánlom a lejátszását.
A’frad jókat főzött, MagicHorse jó tüzeket csinált, a rendezvény nálam 5/5 (ami 10/10), a táskának meg annyira örülök, hogy mióta itthon vagyok néha csak nézegetem, hogy mekkora menő leszek ezzel legközelebb, ha megyek vele valahová. Köszönöm szépen mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvényhez jelenléttel, segítséggel, bármivel. Kifejezetten kíváncsi vagyok MagicHorse beharangozója után a jövő évi Fanfár kalandjára. De örülök, hogy addig azért remélhetőleg sokatokkal találkozok még.
Addig meg játszatok sokat, lehetőleg helyettem is.
Sziasztok!
Számomra ez egy tökéletes hétvége volt.
A játék nagyon-nagyon-nagyon tetszett! Imádtam a történetet, a Mesélőt és a Csapatomat is. Amund annyira jól mesélt, hogy közben végig forgott a film a fejemben, teljesen beszippantott. Szuper volt.
Eltelt pár óra, mire ténylegesen megérkeztem a játékba és mertem is játszani/ beszélni végre, de szerencsére türelmes, szórakoztató és nagyon segítőkész emberek vettek körül.
Ezer köszönet mindenkinek mindenért!
Líthas!
Nagy izgalommal vártam ezt a hétvégét, és hogy végre első kézből tapasztalhassam meg a Fanfárt, amiről már olyan sok jót hallottam – aztán végül mindenféle magánéleti hangyafoci miatt kegyetlen szar állapotban érkeztem meg Borsosberénybe, amit minden igyekezetem ellenére sem tudtam levetkőzni az ottlétem alatt. De! Ez a tábor még úgy is nagyon szuper volt, hogy tulajdonképpen végig borzasztóan éreztem magam, és azt hiszem, ez mindent elmond.
Az odaút egyszerű és számomra nosztalgikus tájakon át vezet (bár fontos tanulság, hogy a Waze nem pontosan a házig visz, Google térkép megbízhatóbb!), ráadásul nincs messze a fővárostól, ami szintén nagy előny (a fővárosiaknak).
A helyszín klasszikus kulcsosház, ami tökéletesen megfelelő egy ilyen családias, kisebb létszámú tábornak. Persze, az ágyak lehetnének hosszabbak-szélesebbek, meg azt is lehetne, hogy a wc-k dőlése miatt ne legyen állandó pocsolya a mellékhelységekben – de mindezek eltörpülnek a végtelen nyugodt környezet, a praktikus kialakítás és a megfizethetőség mellett.
Az ételek szintén abszolút megfelelőek voltak (A’frad mindenki tálját teletöltötte), a melegszendvics-sütő jól jött, és kávégépből is vittünk négyen négyfélét, úgyhogy nem lehetett ok panaszra semmilyen ellátmányra.
A szervezésből én nem sokat tapasztaltam, rendezvényszervezőként viszont tudom, hogy ez azt jelenti, hogy minden simán és flottul megy. Nagy hála főszervező asszonynak és minden segítőjének ezért – a kézműves sporttáskáról meg nem is beszélve, ami nagyon-nagyon menő!
Amund asztalához egy jól bejáratott csapat, a Nomen Mortem újonc nomád sámánjaként ülhettem le. Korábban Timi kivételével mindenkinek volt már szerencsém mesélni, de egészen más élmény ez játékosként. Rendesen izgultam is előtte (az ember mégsem játszhat minden nap ilyen illusztris társaságban), és akkor is nagy és jó élmény volt, ha ez nem mindig tudott látszani az arcomon. Amund mesélői jelenléte, pontos szavai és az együtt lélegzése mind a rendszerrel, mind a történettel, mind a karakterekkel pedig példaértékű számomra. Én is így szeretném, ha egyszer nagy leszek.
A modul kimondottan jónak tűnt, nagyon kíváncsi vagyok a leírt változatra, és egy kis cheat sheet segítségével még én is megugrottam a nomád sámánságot, sőt, olyan (perverz) örömöm telt benne, hogy úgy érzem, lesz még dolgom ezzel a kaszttal.
Összességében, bár a szombat este kicsit túlságosan is sikerült, és még emellé szarul is voltam egész hétvégén, mégis NAGYON nagy örömmel és hálával jöttem el (a kicsit mindig szomorú) vasárnap reggel a Fanfárról. Jó volt jó emberekkel lenni – szuperFruttiról és Gusról nem is beszélve (szintén nagy öröm, hogy utóbbival – ismét – jóban vagyunk! Remélem, egyszer majd egy sör mellett elmeséli, hogy miért volt ez a mosolyszünet, de király volt újra megsimogatni).
Jövőre találkozunk! 🙂