m.a.g.u.s.

Amund: VirágzΣnΣ (19. VándorKrónikák M.A.G.U.S. kalandmodulja)

Lezajlott az idei nyári táborunk, amelyről itt olvashattok és írhattok véleményeket külön is. A helyszín új volt és igyekeztünk egy ehhez illő, új helyszínt bemutatni mélyebben. 12 csapat vágott neki a küzdelmeknek és kihívásoknak, de azt remélem, hogy odafent a fák között mást is találtak maguknak és önmagukban.

Az Északi Szövetséget egy titkos háború első csapásai érik, melyben ismeretlennek tűnik az ellenség és céljai. Haonwell titkosszolgálatának egyik vezetője parancsot ad a Kiméra-művelet elindítására, melyben részt vesznek Doran varázslói, kalandozók és a nemrégiben előkerült Káosz kardja is fontos szerepet kap. A cél sokszor nem csupán a régi szövetségek megerősítése, az elveszett utak újranyitása, hanem ősi titkok felderítése is, majd az idő különös természetének megértésére is szükség lesz, hogyha sikerrel akarják teljesíteni a megbízásokat és boldoggá tenni az Álmodókat.

A kalandmodulhoz készült képek és az egyéb illusztrációk külön tömörített csomagban is letölthetőek a mesélés megkönnyítésére és a játékosoknak vizualizálni az eseményeket esetleg. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a kalandot létrejönni, a kalandmestereknek, hogy vállalták a lemesélését és a játékosoknak, hogy éjszakába nyúlóan kutatták titkait minden asztalnál, minden nap. Kívánom, hogy ne feledjék el és ha leszűrtek maguknak tanulságokat belőle azt őrizzék meg és a kalanddal együtt adják tovább a jövőben.

LETÖLTÉS:      Virágzene teljes     //    Virágzene képek

Dagálytolvaj – a XIX. Vándorkrónikák tábor negyedik hangulatkeltő novellája

- Vidám szivárvány fenn az égen // Nubosse a második neve //Bajnokok hordták nászi éjen // Harminc varázslót sújta le // Gi-Elron megáldotta régen …

- Tudok olyan inkvizítort, aki már csak azért is rakatná a gyújtóst a máglyádhoz, hogy idézel a Himnuszok a teremtő káoszból – Alyr Arkhon elszakította tekintetét a palota ablakán túli fehér habú tengertől – Iriogo Orel azonban valóban páratlan volt a bárdok között, csak egyet ismertem nála, aki kalandosabb életet élt. Igaz, nem sok dalt költött…

Élmények és vélemények az VI. Hullámkirály Szerepjátékos Találkozóról

Idén is megrendezésre került a Hullámkirály Szerepjátékos Találkozó, immáron visszatérő helyszínen, a Pálkövei ifjúsági táborban, ahol idén is a Balaton hűs habjaitól pár lépésnyire koccinthattunk és játszhattunk együtt. Fantasztikus volt látni, hogy évről-évre egyre több az érdeklődő a rendezvények iránt, hiszen ezévben a tavalyinál is több csapat tisztelt meg minket jelenlétével! Tizenkét bátor kalandozócsapat indult útra idén hogy a Kalandok kontinensén keveredhessen ismét izgalmas és fordulatos kalamajkákba. Habár tartjuk, hogy a szerepjáték nem verseny, és a célja az, hogy a játékasztalnál mindenki jól szórakozzon, egy csapatot idén is kiemeltünk fantasztikus játéka miatt! Idén A jó, a rossz és a két csúf csapata nyerte el a Hullámkirály vándorkupájául szolgáló szigonyt. Ők azonban rövid diskurzus után úgy döntöttek, a szigony idén kerüljön vissza a Hammertime caféba – akik idén is kellemes hűsítőkkel támogatták rendezvényünket – ahol többen láthatják dicsőségüket.  Rajtuk kívül idén azonban még egy csapatot fontos kiemelnem. A Slayers századik rendezvény részvétele után úgy döntött, idén mind felveszik a mesélői stafétát, hogy az asztal másik oldaláról élvezzék a játékot.

Ti se tartsátok magatokban a élményeiteket, e poszt alatt szívesen látjuk véleményeteket, élménybeszámolótokat, vagy éppen a játékotokból származó anekdotákat!

És habár ismét véget ért egy rendezvény, de ne csüggedjetek, mert hamarosan vár titeket a XIX. Vándorkrónikák találkozó

Nubosse – a XIX. Vándorkrónikák tábor első hangulatkeltő novellája

Amund jóvoltából megérkezett az első hangulatkeltő novella az idei nyári tábor hétvégi főkalandjához. Tőle már-már megszokottan, a korokon átívelő történet gyökeréhez vezet vissza minket, hogy végül augusztus 10-e estéjére összeálljon bennünk is a teljes kép.

***

Hitük szerint mindig is léteztem és velem így ők is. Tőlem kapták ezt a tudást, de nem a tudásom egészét. Mikor rádöbbentem, hogy szerelmem elég mindannyiunknak megteremtettem őket magamból, s megkapták a szívem hevét önmagukban. A magasból zuhantunk és a mélységből emelkedtünk fel sisteregve, gőzölve, folyva. Otthonuknak a száraz földet találták meg, ahogy belőlem egyre több lett sokasodtak. Az Első Éjjel megszakadtak a síkok és mint bennem úgy bennük is egy vágy és parancs lett hangossá: hódíts! Én vagyok a Halál Ura.

Múlik az idő…

Csapatkereső a XIX. Vándorkrónikák Táborra

Ebben a bejegyzésben (is) kereshettek csapattársakat a nyári tábor főkalandjára, vagy a szabad mesékre.

“Ahol egy kalandozó van … ott előbb-utóbb feltűnik több is.”

Az ősi bölcsesség módjára ebben a bejegyzésben van mód csapatot verbuválni, illetve pótolni a hézagokat a csapat soraiban. Érdemes elérhetőséget is írni a hozzászólásokhoz a könnyebb kommunikáció végett. Jó csapatkeresést kívánunk.

Emlékeztetőül: a nyári táborra való jelentkezési határidő július 6., a szabad mesékre való jelentkezést ezt követően, 7.-én este 18 órakor nyílik csak meg.

A VI. Hullámkirály moduljának hangulatkeltője – Montovani virtus

A meleg évszak tikkasztó hősége az erioni Montovani kúriában - mint minden magát valamennyire is gorvikinak valló családnál - hatalmas volt a tumultus és a hangzavar. A család épp délebédhez készülődött. A felnőttek többsége már az étkezőterem aprólékos hímzésű abraselyem terítővel lefedett asztalánál ült - vagy legalábbis támaszkodott - hangosan vitázva a mellette ülőkkel, vagy épp az asztal átellenes oldalán helyet foglalókkal a legkülönfélébb témákról. Közszájon forgott itt a Perszonálunió aktuálpolitikájától a megemelkedett erioni csatornaadón át a szomszédságról faragott pletykákig minden. Mit sem törődve a felnőttek pörölésével, a sarjabbak vígan sikongatva és kiabálva fogócskáztak a teremben, míg egy anyai füles, vagy atyjuk kivillanó ramierája a helyükre nem térítette őket. A ricsaj még akkor sem csillapodott, mikor a szolgálók ínycsiklandó falatokkal gazdagon rakott tálakat helyeztek a vendégek közébe.

Ám amikor az asztalfőn ülő Lucelli felemelkedett, a zsivajt mintha elvágták volna. A csendben körbehordozta tekintetét az asztalnál ülőkön, hogy megbizonyosodjon róla, mindenki rá figyel. Mikor konstatálta, hogy Arlo, a kövérke unokaöccse szájában is megállt az elcsent csibeszárny, belekezdett mondandójába.Montovani ebéd

Scroll to Top