XIX. Vándorkrónikák – Szabad játékok

/

Természetesen idén is lesznek szabad játékok, amikre várjuk azon Kalandmesterek jelentkezését, akik szívesen megosztanák a Játékosokkal a saját történetüket, vagy egy más által írt régebbi kalandot.

Ugrás a végére a hozzászólásokhoz

A kiírásokat és a szabad játékokkal kapcsolatos kérdéseket az afrad.kronikak@gmail.com címre várjuk.

A kiírás tartalmazza, hogy melyik napon mesélnél, hány játékost vársz, a karakteralkotással kapcsolatos és egyéb információkat (pl melyik karakteralkotás, hány TP, stb.), egy képet, ami hangulatában illeszkedik a történethez és egy rövid hangulatkeltő novellát vagy leírást.

A játékok listája folyamatosan bővülni fog a bejegyzésben egészen a jelentkezés kezdetéig, ami július 7. 18:00.

Fontos! Minden résztvevő csak a saját nevében jelentkezhet a játékokra. EGY kommentben EGY ember jelentkezhet EGY játékra.

 

Augusztus 7. csütörtök

Dobrán(Eniel) – M.A.G.U.S. – A Szalamandra átka – 4/4 BETELT (Caledonia, Gulandro, OODhemoROO, FatWolf)

MagicHorse – M.A.G.U.S. – Ősök útján – 4/3 (Ishidu, somodiniki, Karagash)

Bahamuth – Planvaria a kaptárbolygó – 4/4 BETELT (Kyr, Kacat, Gremor, gszabi)

Nova – D&D 5e – Hold back the Dead! – 4/4 BETELT (Khuriboow, Lilla, Jimmy, Goblin)

An4rkhy – Shadowrun 5th – The Red Sky – 5/2 (Serak, Messor, )

A’frad – Hunter (World of Darkness) – Raven Peak Camping – 4/4 BETELT (Mercury, Penge, Kael, Blurdie)

Augusztus 8. péntek

A’frad – M.A.G.U.S. – Még egy kör – 5/5 BETELT (Karagash, Penge, Serak, Kaalm, Goblin)

Amund – M.A.G.U.S. – Szeszélyes erények – 6/6 (somodiniki, FatWolf, Blurdie, gszabi, Lilla, Jimmy)

Ishidu – Helvéczia – Menedék – ELMARAD

Nova – Star Wars D6 – Matt tíz lépésben – 4/4 BETELT (OODhemoROO, Kael, Antessa, Kyr)

Unity – Warhammer 40k Kill Team (terepasztalos játék) – 10/1 (Ana4rkhy)

 

 

Dobrán(Eniel) – A Szalamandra átka (M.A.G.U.S.)

Időpont: P. Sz. 3725. Alborne tercènek 4. Èbredès havában
Helyszín: Dèl-Ynev, Kelthurr és a Gyepűvidèk
Hangulatkeltő: A közelmúlt eseményei felkavarták a délvidék viszonylagos békéjét. Azon hírek járják hogy Syburr Hercege őrületes elszántsággal igyekszik megerősíteni védvonalait. Az ehhez szükséges erőforrásokat megélénkült kereskedelmével igyekszik kiszolgálni, amelyet Pyarronnal, Lar’dorral a többi pajzsállammal valamint a szóbeszéd szerint magával Kránnal is folytat. Dasantes herceg kihírdettette hogy meleg szívvel és kiváló zsolddal fogadja valamennyi kalandozó segítségét az állam törekvéseiben. Egyik legutóbbi hirdetmény szerint újabban Kelthurr városába várnak rátermett kompániákat és ajánlják hogy keressék föl ott az Acéltülök fogadót.
Karakteralkotás: https://www.kronikak.hu/karakteralkotas-2025/ 8. Szintű karakterek
Tharr és Ranagol hitű karaktereket nem tudok fogadni.
MagicHorse – Ősök útján (M.A.G.U.S.)
Az idei Fanfár a Hősökért tábor modulját mesélném le 4 főnek. Közös karakteralkotás szerint kérném szépen a karaktereket, amiket 450 Tapasztalati Pontnak megfelelő szintből alkothattok meg. A jelentkezőknek célszerű lesz előre egyeztetni, ugyanis a modul alapvetően egy kész csapatnak szól, akik már együtt lejátszották az Anteryn felbolydul című modult. Ennek megfelelően azon modul végéről a társaságnál lesz a Káosz Kardja a játék indulásakor.
A hangulatkeltőket itt és itt találjátok.
Bahamuth – Planvária a kaptárbolygó (saját világ és rendszer)

„Nem is tudom, hol kezdjem gyerekek, nehéz erről korrekt módon beszélni. Tudjátok talán maroknyian, ha emlékeznek a gyerekkorukból a Glonervum-ok előtti időkre és feltételezem, hogy mára jórészük meg is halt. De legyen akkor, elmondom, amit tudok, aztán hagyjatok aludni, mert holnap korán indulok a karavánnal Rozsdalébe újraöntetni a hulladék vasat és venni egy kis alkoholt.

Nos, elvileg százhúsz évvel ezelőtt a civilizációnk nem így nézett ki és nem is voltak ezek a páncélbőrűek a világunkban. Óriási városokban éltünk és tele voltunk felesleges kajával meg piával. El sem tudjuk ma már képzelni ezt, de mindenki bőségben élt hatalmas épületekben, automata szerkezetekre bízva a számukra alantas munkát. Aztán történt, ami történt. Ükapáink csak ébredésként emlegetik az eseményt. A leginkább hihető elmélet szerint megjelentek ezek a gusztustalan bogárhordák és a felmenőinknek harcolniuk kellett. Komoly háború dúlt az emberiség pedig vesztésre állt. A hatalmas veszteségek során még kilőttek a megapoliszokra pár tucat hidrogénbombát és a tehetős vagy fontos emberek az űrbe menekültek. Így rengeteg város lett oda köszönhetően a bombázásoknak vagy a bogaraknak, minket pedig itt hagytak megrohadni. Aztán erre rájött még az első nagy Glonervum, és akit elért az meghalt, vagy agy nélküli mutáns rabszolga lett a bolyokban és kaptárakban. Ez azóta rendszeresen megtörténik nagyjából hatévente, de ne aggódjatok, idáig az nem ér el, mi messze vagyunk az ízeltvárosoktól. A legutóbbi ilyen akkor volt, amikor Smaragdszemű Rikkancs született. Emlékszem pár fémgyűjtő karaván oda is veszett, de az az ő hibájuk volt.

Hogy miért maradtak ott a karavánok, ha tudták, hogy nemsokára jön a halállég? Úgy döntöttek, hogy az értékes földkábelek miatt kockáztatnak és maradnak még a kilencedik napon is, de bebukták. Esztelen Eugene megfigyelései óta tudjuk, hogy amikor az uralkodók készülnek a Glonervumra, akkor a legsebezhetőbbek és a legtöbb katonát visszahívják a bolyokba, vagy a kaptárakba. Ilyenkor van nagyjából 8-10 napunk a nagy mennyiségű fém- és kincsgyűjtésre. A rabszolgákat és a dolgozókat is sokkal könnyebb kiiktatni a külső területeken, ezért sajnos csak ez az egyetlen nagy lehetőségünk az általános gyűjtögetés mellett.

Neem, dehogy is! A karavánok nem merészkednek be a vasvárosokba. Oda csak a legtöbb telet megélt sztalkerek, Planvaria legtapasztaltabb szerencsevadászai mennek turkálni.

Node elég volt mára, aludjunk! Holnap hosszú nap lesz, és nektek is segíteni kell a pakolásban.”

  • Világ, rendszer, karakteralkotást és karakterlapokat majd küldöm, mert folyamatos fejlesztés alatt van.
  • A karakterek nevei leíró jellegűek legyenek. Például Csapágyfejű Erik, Borvirágos Tekabá, stb.
  • A karakterek ismerik egymást és Kereszt-úti Pihegő közösségnek megbecsült tagjai. A kis falu körülbelül száz állandó lelket számlál, több útvonal kereszteződésében található, ahol az átutazók pihenhetnek egyet és egymással kereskedhetnek.
  • Elérhetőség bahamuthrpg@gmail.com

Ugrás az elejére

Nova –  Hold back the Dead! (D&D 5e)

 

Az új Monster Manual megjelenése apropóján kiadott D&D 5e (2024) hivatalos kalandmodul módosított verzióját mesélném le 4 fő érdeklődő játékosnak a tábor csütörtöki napján. Ehhez vannak előre készített karakterek, akik közül lehet választani: Bobby, Diana, Eric, Hank, Niko, Presto és Sheila (a ’80-as évekbeli Dungeons & Dragons TV-sorozat karakterei felnőttként). 

(Figyelmeztetés: szeretném előre jelezni, hogy ez egy nagyon harci kaland, így akit riaszt a végtelennek tűnő kockadobálás és a hosszú harcok négyzetrácsos alapon figurákkal, inkább ne erre a játékra jelentkezzen.)

Hangulatkeltő

Ironspine Keep erődje az egyetlen, ami Szass Tam sötét seregei és a Kardpart között áll. A Lordok Szövetsége katonákat és kalandozókat küldött Baldur’s Gate és Waterdeep, Neverwinter és Silverymoon városából egyaránt, hogy védjék meg a végvárat az élőholt hordáktól. Vajon képesek lesznek útját állni a sötét áradatnak, hogy az ne mossa el Kardpart városait?

An4rkhy – The Red Sky (Shadowrun 5. kiadás) 

Hangulatkeltő: Seattle távoli körvonalait a vörös izzó éjszaka világította meg. Az Renrakus karaván mellékutakon száguldott a város felé. A megszokott kísérettel ellentétben csak három kocsi kísérte a páncélozott szállító kamiont. Semmi gond nem történhetett a szállítmánnyal, hiszen teljesen titokban csempészik majd be a kutatási telepre Seattle szívébe.

Játékunk a Shadowrun 5th ed rendszere alapján fog játszódni, a karaktereket Run Faster karakteralkotása alapján fogjuk elkészíteni 800 karmapontból.

Az alkotáshoz felhasználaható könyvek:

  • Shadowrun Core book
  • Run Faster
  • Chrome Flesh
  • Rigger 5.0
  • Run&Gun
  • Street Grimoire
  • Data Trails

Ugrás az elejére

A’frad – Raven Peak Camping (WoD)

Tapasztalt Vadászok vagytok, akik bár nem állandóan, de szükség esetén vállt-vállnak vetve harcoltok a veszedelmesebb lények és entitások ellen.

Nemrégiben elpusztítottatok egy sajátos ízlésű, idősebb vámpírt (gyermekeit és szolgáit egyaránt), aki egy gondozó szolgálatot üzemeltetve csapolta az idős ápoltakat. Ez, és az elmúlt évek eseményei szép kis trauma csomaggal gazdagították a gyűjteményeteket, így megszületett bennetek az igény, hogy kicsit kieresszétek a gőzt. Egy hosszú hétvégét szeretnétek eltölteni átlagos civilekként – távol a túlvilági borzalmaktól, a város zajától és főleg: messze a Szörnyektől.

Ketten a wellness-szállodára szavaztatok a Karib tenger valamelyik bájos kis szigetén, ketten pedig a kempingezésre a Teton Nemzeti Parkban. Végül pénzfeldobással döntöttétek el a vitát. Mind a négyen nagyon várjátok már, hogy végre jó emlékeket is gyűjtsetek, a Raven Peak Campingben pedig minden adott ehhez: a friss levegő, az izgalmas túraútvonalak, a faházatok mellett lévő tűzrakóhely, a térerő hiánya, a lenyűgöző kilátás és a fenyvesekkel tarkított végtelennek tetsző vadon. Jó szerencsét! Mármint… jó pihenést!

Szabálykönyv és karakteralkotás: ITT

/Ha valakinek gondja van az angollal, szívesen elküldöm a karakteralkotás, a karakterlap és a szabályok fordítását./

Karakterek: Az alap karakteralkotáson túl +1 képességpont és +3 képzettség pont, vagy négy előre elkészített karakterből is lehet választani, és azt egyéni ízlésre szabni.

Játékosok száma: max 4 fő

A karaktereket és rövid előtörténeteket az afrad.kronikak@gmail.com címre várom július 31-ig, kérdés esetén pedig keressetek messengeren: @afrad.zsuzsi

Ugrás az elejére

A’frad – Még egy kör (M.A.G.U.S.)

A kalandmodul P.sz. 3718-ban játszódik Észak Yneven, Murgador egykori grófságának területén. Ezidő szerint a Zászló- és Manifesztációs Háborúk puszta történelmi adatok, jelentőségüket elhomályosítja Morgena látványos visszatérése és terjedése, Pyarront lefoglalja belső megosztottsága, melynek során Aurin al Marem már a harmadik Varjúereklye nyomában jár, s Eligor, a Kék Herceg visszatérése északon rendezi át a Szövetség erőviszonyait.

Karakteralkotás 4501 TP-ből: Közös karakteralkotás 2025

A karaktereket és rövid előtörténeteket az afrad.kronikak@gmail.com címre várom július 31-ig, kérdés esetén pedig keressetek messengeren: @afrad.zsuzsi

Alkony az ösvényen 

A vadon végigkísérte az életét, ahogy ő is végigkísérte annak már minden változását. Az évszakok múlását, ahogyan látszólag csontig pusztítják, hogy a régi vastag törzseken új élet és abból új vastag törzsek szülessenek egyszer. Látta lángba borulni, pernyeként szállni a szélben és tudta, hogy ekkor hamvaik valahol a távolban új alapot adnak az újrakezdéshez, trágyázzák a földet, s a parázs alól is kibukkan előbb-utóbb valami. Ismerte hangot, amivel a szél töri meg a természet gerinceit és sodorja magával pusztító buzogányként a büszke lombokat. Igen, jól ismerte és a megszokott dolgokból gyakran merített erőt.
S most, mikor úgy tetszett a környezete viszonozza ezt a figyelmet, amivel esztendőkön át figyelte azt, most ő fordult életének hideg évszakába és hajának lombja is már a havas ágakra emlékeztettek, ízületeinek recsegése már a fáradt és beteg ágak hangjára hasonlított. Most felette szállt el az idő és fatörzsé szikkadva, lélekig pusztulódva várta … várta, hogy egy váratlan szélroham kilobbantsa mindazt, ami Hardinból, a valaha oly büszke és dölyfös ereni határvadászból megmaradt.
Vajon ő elég erős törzsű e, hogy távozása után valami rá emlékeztető, valami belőle fakadó újjászülessen? Vajon emlékszik e majd rá, vajon életének eseményei, ahogyan mintha egyetlen esztendőbe sűrűsödnének most különbek, mint az őt megelőző vagy az őt követő nemzedékek? Istenfélő ember volt, mindig is, ahogyan az apja. Az istenek tiszteletére nevelte szavakkal és pofonokkal, ahogyan egykor őt a maga apja. Szigorú, kegyetlen ember volt, hajthatatlan és hajlíthatatlan … jó erv.
Hardin is jó erv volt és nagyon jó ereni, mikor gyerekként tucat magával szökött el otthonról a hírre, hogy szomszédos erdőben, gyermeki játékaik színterén, menedékükön az elfek veszedelmes csavargó fajzatai ütöttek tanyát. A felnőttek egész este tervezgettek és ittak, hogyan fogják másnap tűzzel elűzni az idegeneket. De végül hortyogva elszenderedtek ki a kályhánál, ki az asztalnál és ki az istállóban. Sokszor eszébe jut és amikor mesél róla ő az aki a gyerekkori barátait uszítani kezdte arra, hogy maguk intézzék el a nyavalyásokat, ő volt aki leverte a számszeríjrekeszeket őrző láncok vaslakatját.
Valójában nem ő volt, hanem a bátyja, akinek már volt neve, mert már majdnem tizenöt telet ért meg más testvéreikkel szemben. Ők névtelenül hevertek a háztól tisztes távolságban ásott gödrökben, de apjuk döntése szerint látótávolságban a közös gyerekszoba ablakától. Azt mondta, hogy mindig emlékezzenek rájuk. Hardin sokszor figyelte őket a szobájukból, de igazából a felettük susogó lombokból remélte kiolvasni elvesztett testvérei búcsúzását. Szerette az erdőt …
Most megvénülve kaptatott a lassan már egyre kevésbé idegen tájon, de még mindig nem igazán érezte magáénak. Pedig már lassan húsz éve élt itt a legutóbbi Zászlóháború veteránjaként igen nevezetes társaságban és sem panaszra sem szégyenre nem volt oka: társaságát egyformán keresték itt a kimódolt könyvmolyok és a tiszteletlenségben megvénült hölgyek. Talán a tudat kötötte össze őket, hogy egyedül vagy együtt várják az utolsó széllökést, az így is eljön. Hardin tudta, végül minden levél lehull a fákról.
Emlékezett a Vinali csata előestéjén ragyogó szemekre, amint rangidősként a lábai előtt heverő határőr csapatuk csalánt és sündisznót ábrázoló címerét pálinkával öntözte meg és pipájából parazsat szórt rá. Fellobbanó fényében krákogta el utolsó parancsát és szavait az embereihez arról, hogy holnapután már se így se úgy nem lesz senki, aki ezt a zászlót lobogtatja, hogy a helyükre senki sem áll amikor elesnek, mert el fognak esni. Mindannyiukat ő képezte ki, mindannyian készek voltak az életüket adni a Szövetségért, az oldalukon álló Vörös Lobogókért és természetesen Erenért. Mind jó ervek voltak.
Nagyon szerette azt a pipát. De a háború után már nem lehetett jó dohányt szerezni. Azt rebesgették, hogy a fő beszállítóknak a dzsadoknak meggyűlt a bajuk egy saját háborúval és azért. Sohasem bizonyosodott meg róla, más füvekre pedig nem tudott rászokni. Így végül egy alkalommal, amikor már a Sheral bércei között kutatták kalandozó társaival valamiféle mesebeli palota bejáratát más felszerelési tárgyaival egyetemben a mélybe kellett dobnia, hogy megszabaduljanak a súlyfeleslegtől. Az a szarvas démonfattyú pedig, ami odafent és odabent várta őket valószínűleg sohasem értette meg miféle belső tűz hajtotta ellene a sárgafogú, jégdarabokat a hajából kirázó, saját nyelvén káromkodó korosodó határvadászt, amikor a pipa elvesztése fölötti elkeseredésében a szarvak közötti lágy részbe vágta keresztvasig a pap által megszentelt és a szerzetes által összefirkált kardot.
Felért egy dombtetei tisztásra, de reményeivel ellentétben nem látta visszatekintve a falu házainak megnyugtató teteit, csak a távolban égnek szaladó vékony füstcsíkokat. Talán még nem veszett el teljesen. Nem akart túl korán visszatérni, főleg ilyenkor. Amikor a faluban élőkhöz látogatók érkeztek és főleg, valamelyik asszonyához, szinte szekérrel hozták a sok-sok unokát, hangos gyereket, az utódokat. Idegennek érezte magát ilyenkor az ismeretlen arcok tengerében, ezért jószándékúan időben szóltak neki előre és ilyenkorra időzítette hosszabb sétáit. Nem bánta, hiszen szerette az erdőt a gyerekek viszont … megrémítették.
Talán azért, mert nem tudták gyerekként, hogy a falujuk melletti erdőben, amikor felbuzdulva a szüleik dicséretének reményétől kölcsönvett számszeríjakkal elindultak visszaszerezni az otthonukat, halálos csapdák voltak már felkészítve ellenük. Pontosabban a felnőttek ellen, így nem mind kapta el őket a magasságuk vagy a súlyuk miatt, de amelyik igen, az emlékezetes maradt. Meglepően gyorsan fogytak az alattomos karóvermek, az ágakról lezuhanó háncshorgok és hajlékonyabb ágakat kihasználó szögesdrótok húzóereje által. A szüleik nem látták őket, de sokan valóban bátran viselkedtek és haltak meg. Igazi ervek voltak.
Átjutott a dombon és már nem gondolt a falu közelségével, mozdulatai megszokottabb ütemre jártak és úgy hajtották félre a leveleket, mintha mindenütt csapdákat sejtene és csak olykor fordult hátra óvatosan, hogy valaki nem követi el a susogó lombok magasában. Mert történt már ilyen, újra meg újra és ahogyan az esztendők fogytak egyre többször így hát muszáj volt biztosítania az útját vissza. Önkéntelenül fonta meg az erősebb liánokat maga körül, vetett hurkot és a mindig övében tartott széles pengéjű késsel halkan dúdolva hegyezte ki az útjába kerülő lehullott ágakat.
A Vinali csata előestéjén nem aludt, nem aludt egyikük sem. Azt tették, amihez a legjobban értettek, amire Hardin tanította őket: minden eszközzel távol tartották a maguk fajtákat a másik oldalról a végső megmérettetésre készülő főseregtől. Rekedt nevetéssel emlékezett, hogy egy ügyesebb Iker fejvadász az alvók sátráig jutott, mielőtt hátulról a nyakába drótot vetett és hangtalanul rántotta vissza a sűrűbe, ahol a bokor alján tizenhat szúrással tette harcképtelenné és mozdulatlanná egyszer és mindenkorra.
Akkor a toroni vért törölte le a homlokáról dolga végeztével, most az erőlködéstől gyöngyöző verejtéket űzte el a szeme elől. Lám, az idő nem volt vele kegyes, ahogy ő sem ellenségeivel. Így helyes talán ez. Így gondolta és így hitte, ahogyan imbolyogva egyre növekvő lázzal tántorgott tovább, egyre kegyetlenebb nyomokat hagyva maga után az ösvényen, amiket azonban talán csak maga, vagy csak a Zászlóháborús korában volt maga tudott volna felfedezni. A csapdák most mögötte, de akkor régen körülötte voltak. De akkor is átjutott rajtuk, amikor azt sem tudta, hogy milyen csomót érdemes egy felnőtt ember súlyával működő önműködő akasztófához használni. Bohó ifjúság.
Mint a bátyjáé a csúcson, egészen pontosan azon a ponton ahol az övé véget ért. Úgy bámulta a holttestét, mintha játszópajtásaikat nem az előbb szaggatta volna szét az erdő és nyelték volna el örökre a vermek félbeszakadt sikolyaikkal együtt. A bátyjáé más volt, hiszen ő volt a legidősebb, már volt neve. Az ő halála megrázóbb volt, az ő mozdulatlansága valahogy véglegesebb. A fa mögül kirepülő dárda szinte hangtalanul nyársalta fel, minden előjel nélkül s nem hagyott módot arra, hogy elbúcsúzzanak, hogy valami utolsó bölcsességgel hidalhassa át bátyja az élők és a holtak közötti ösvényre lépésének pillanatát.
Ekkor érezte igazán a csendet, ami körülvette, hogy rajta kívül senki sem mozog, neszez és lélegzik, a fák is csak lassabban, pedig valaki még itt ólálkodik lélegzet visszafojtva, hogy a társai kitartását és rendíthetetlenségét semmissé tegye és maga dicsőségévé változtassa. Azt már pedig nem! Szerette az erdőt és tisztelte az isteneket, jó erv volt. Hozzájuk fohászkodott, persze csak gondolatban, amikor felmászott egy fára a bátyja holttestéhez közel. A testvérei sírja feletti fák közönyös susogására gondolt, ahogyan próbálta lenyugtatni magát, megzabolázni önnön szívének verését.
Nem csalódott ösztöneiben. Ismerte az erdőt, tudta, hogy a vadász előbb vagy utóbb elmegy az elejtett prédáért. Hogy bárki is ejtette el a testvérét, meg akar majd bizonyosodni a győzelméről. Talán fél óra telt csak el, de ő legalább kettőnek érezte lassan a levegőhiánytól ájuldozva, de egyszer csak kilépett az egyik fa mögül egy hosszú hajú, alacsony, vékony alak. Nem tűnt nagyobbnak a bátyjánál és ahogy óvatosan körbejárta és kutyaként a levegőbe szagolt, mintha megbizonyosodott volna arról, hogy egyedül van.
Az istenek kegyelméből a bátyja halálában elengedte magát és ilyen közelről az elf nem érezhetett mást kifinomult ösztöneivel, mint az erős keserű szagot. Mikor kihúzta a testből a dárdát és hozzá látott volna, hogy az elejtett zsákmányból trófeát csináljon Hardin megnyomta a számszeríj elsütőkarját. Égzengésnek hatott a számára, de valójában csak annyi hangot adott, mint amikor egy érett gyümölcs elengedve az ágat földre esik. Az elf azonban dacosan állt, szegmensekig mozdulatlanul birkózott a halállal, de végül csak eldőlt. Hardin még egy fél órát ült a faágon, mire rávette magát, hogy lemásszon hozzá, addig szinte pislogás nélkül nézte.
Látszólag nem sokban különbözött tőle, gyermekalkatú valami volt, leszámítva persze a füleke és az ibolyakék szemet és a rendezetlen hajzatot. Ahogy azonban a még mindig ziháló lény szemében nézett tudta, hogy talán nemcsak nála vagy bátyjánál, de az összes barátjuknak együttvéve sem volt annyi hideg évszak a háta mögött, mint ennek a lénynek a lábainál. Erre gondolt, amikor tapasztalatlanul és ösztönösen trófeát csinált belőle. Arra ért vissza, hogy a szülők kiáltozva keresik őket és már azt rebesgetik, hogy az elf ragadta el őket a házaikból. Később legalábbis így hallotta vissza ő is a szomszéd falvakból.
Hardin, aki ekkorra gondolatban és idős korában is az ismert erdei ösvény végére ért kifújta a levegőt mellkasából. Érdekes, évek óta nem gondolt arra, hogy a bátyja nevét viseli, hogy a Vinali csata győzelmét a Drenai papok szanitécsátrában üvöltve élte meg és hogy mennyire hiányzik a jó dohány. Mostanra tudta, hogy a kis lény, ami akkor egy híján minden falusi fiúval végzett jó eséllyel csak félelf volt: egyik azoknak a számkivetetteknek, amik „megtörténnek”, hogyha időben nem végeznek az anyával. Nagyon nehéz jó ervnek és még nehezebb jó ereninek lenni.
Visszafordult az ösvényen és most, órák óta először csak azt látta ami, egy békés késő délutáni ösvénynek, amiről tudta, hogy mérföldek hosszán keresztül kanyarog vissza a faluig és jó tempóban is sötétedés után érne csak vissza. Homályosan viszont érezte, hogy ezen az ösvényen csapdák vannak, amiket valaki az ő szakmai tudásával helyezett el, amelyek arra készültek, hogy megöljék azt, aki az ő nyomában jár. Sokkal könnyebb lenne végigmenni rajtuk, hogyha emlékezne hol vannak és micsodák is azok.
– Segítség?! – suttogta rekedten Hardin, megfeledkezve magáról, szinte gyermekhangon.

Ugrás az elejére

Amund – Szeszélyes erények (M.A.G.U.S. kaland)

A tábor pénteki napján mesélném le a tavaly debütált M* kalandmodult, maximum 6 fő részére. A karaktereket a Közös Karakteralkotás szerint kidolgozva várom 10 001 Tp-ből megalkotva (az azóta megjelent Sacrator is játszható, harcos főkasztba tartozó, III. csoportos kasztként számolandó). A kaland P.sz. 3724-ben játszódik és Ifin városában veszi kezdetét, ahová Oliana Wane, egy vívóiskolát üzemeltető kisnemes, felhajtó invitálja meg a kalandozókat egy küldetésre.

Hangulatkeltő: Rengeteg legenda szól róla, hogy miként bukott el a birodalom, Kyria. A kristálykönyvtárak mélyén megannyi változtathatatlan emlék ragyog sápadt fénnyel róla, de amint ez a tudás napvilágra kerül és hús-vér hordozókban él tovább, történetmondók, majd bárdok ajkáról pereg megváltoznak szavai. Egy másik korban talán kutatnák ennek az okait, de a Hetedkorban csak élvezői vannak, jobban mondva: közönsége.

A Kyall tartomány északnyugati végeire sohasem jutott el Orwella eredetijének, Avida Dolornak a mételye. Ám sokan mégis itt érezték meg elsőként a repedéseket, a diszharmóniát. A semmiből törtek elő, váratlanul csaptak le és felszólítás nélkül pusztítottak és terjesztették a káoszt: Tharr lovasainak nevezték őket a túlélők. Egy démonimádó szekta egyre erősödő tagjai voltak: hajuk fehér varkocsokba csavarodott, de vérük a szolgaemberekkel vérével keveredett és így magukénak érezték azok hatalomvágyát is, amit túlvilági patrónusok akarata fűtött.

Nem voltak még papjaik és nem mágiát forgattak. A vad nomádok fegyverzetét ötvözték a dologtalan zsoldoskompániák eszközeivel. Délebbre sorra fennakadtak a komolyabb őrjáratok szakrális mágiával támogatott vérteseinek erődeinél, de a védtelen falvak itt állandó zsákmányt biztosítottak nekik. Persze, azok kértek segítséget, de a Birodalom figyelme ekkor már a magasabb belügyek felé fordult és katonai ereje nagy részét lefoglalta a Kígyószív ellen kiterjedő harc, pedig sokan már a vértjük alatt is viselték a jelét.

A névtelen település alig egy hete ünnepelte a betakarítást, csendben és visszafogottan. Okkal tartottak attól, hogy szomszédjaik sorsára jussanak és az idegeneket visszafordították a falu határából, magtáraikat pedig fegyveres családfők és elsőszülöttek védték megkettőzve. Az elöljáró minden második este tanácsülést tartott, de nem jutottak dűlőre, hogy ki menjen és mikor a piacokra a felesleggel, vagy az egész falu kerekedjen fel ha tud és térjenek vissza, amikor vetni kell.

A vörös hold fényénél érkeztek meg, ahogy a róluk szóló történetek szerint a vértengeri túlvilágban hittek. Napok óta figyelték a mozgást távolról, mint acsargó farkasok, keresve a gyenge pontokat. Ott támadtak, ahol a legerősebb védelemre számítottak, hogy utána az összezáruló lovasgyűrű fenntartása a legkisebb ellenállásba ütközzön. Hosszú lándzsáik fekete villámként hasítottak át az éjszakán és tűzték fel az épületek falára a kevés fegyverest, aki éber volt.

Majd belovagoltak. Bőrpáncéljukon talizmánok és trófeák, korommal bekent arcuk és hajuk túlvilági ördögöknek tüntette fel őket a házakból kirohanók szemében. Ők szembenézhettek a démon harcos szektásaival, karddal és íjjal védhették meg az otthonukat. Eleshettek Kyria közönyös isteneinek nevével a szájukon. A győztesek, mint egy félbarbár horda, tort ült a vesztes falun. Házról házra jártak és még gyújtogatniuk sem kellett. Tudták, mérföldekre nincsen már élő szomszéd, aki az éjközépkor felcsapó sikolyokra válaszul segíthetne bárkinek is.

Mondhatni, a válasz nem is ebben a világban érkezett meg. Mint jól lakott ragadozók szállták meg a falut és élték fel és élő és élettelen javait, majd megtelt bendővel bűnük nyoszolyáján elnyújtózva megpihentek az ajkukon vér és bor ízével … kielégülten. A kék hold pályája csillagok legkülső körén fordult át, a legmagasabban, amikor az asszonyok megérkeztek. A kevés részeg őr torkát görbe szertartás késekkel vágták el, csintalan sikkanással merítették a bordák közé hátulról, mielőtt a hortyogó sereg felé fordultak.

Tharr lovasainak álmai szokatlanul kegyetlenek voltak aznap éjjel, talán túl gyorsan és túl mohón falatoztak a megerőltetés után, talán túl sokat vártak étlen-szomjan a zsákmányra. Hánykolódtak, vergődtek rémálmukban, ahogy bűneiket a lelkük gyorsan fogyatkozó lényének olvasták fel túlvilági hangok borzalmas kínok között, amelyek biztosították őket, hogy testük vére és szellemük, sohasem éri el az ígért Lindigass vértengerét. Csak vezetőjük rázta le magáról a bűbáj láncait és fehér sörényének fonatait morogva rázta ki arcából. Az egyik falusi lány még mindig vérző testét ellökve magától kikászálódott az ágyból, majd meglátta harcosait a lába előtt vonaglani az álom és az ébrenlét közötti állapotban, sokukat nyitott, szemmel, holtan, olyan torz arckifejezéssel, mintha villám csapta volna meg.

Nem velük foglalkozott, egy rövid lándzsát szabadított ki a házigazda teteméből és arra támaszkodva menekült ki a házból. Odakint kék színű, ezüst szegélyű köpenybe csavarodott asszonyokat látott házról-házra járni és véres fegyvereikkel végezni a magatehetetlen martalócokkal. Mikor csak feltűntek egy ajtóban, mosolyuk egyre elégedettebb volt művükkel és ajkukon egyre hangosabb volt a hálaének istennőjüknek. A vezér nem feledte a maga iszonyatos álmait, nehezére esett szétválasztani a körülötte történő eseményekkel. De igyekezett összerakni a képet.

Szédült, még mindig a lándzsára támaszkodva a főtér felé sántikált, talán úgy képzelte több levegőre van szüksége a vér és rémségek fülledt szaga után. A házak közötti nyílt részen egy nő állt mozdulatlanul. A kezében neki is lándzsa villogott, de látszólag nem lovasharcra készült, mint a vezéré: sokkal inkább tűnt rituális eszköznek, három fémhegye volt, kettő a bot végén, egy pedig középen, ahonnan áttetsző kristálypenge nőtt ki, mint borostyán  az elfeledett sikátor falán. A nő, ellentétben gyilkos nővéreivel, észrevette őt és felé fordult:
– Ma éjjel mind megbűnhődtök a kíndémonotok és saját magatok bűneiért …
– Mert teneked ki parancsol, szuka? – köpött ki a férfi – Hogy még hátulról sem mernétek támadni, csak hiénaként, keselyűként … más prédáját dézsmálnátok.
– Nem vágyunk a máséra, csak amit úrnőnknek maguktól ajánlanak fel. Ti viszont erővel vesztek el, piócaként szívjátok a vért egy erős birodalomból, a gyengét vadászva kerestek helyet magatoknak.
– Oroszlánok vagyunk, asszony – nyújtotta ki a lándzsát a nő felé még mindig szédülve – elvesszük, ami nekünk jár és amit más megvédeni képtelen. Ha kell, a birodalomtól. Ha Kyria a mi utunkat járta volna, mi nem is lehetnénk, ha gyengesége helyett erejét kereste volna meg Avida sosem talált volna utat a szívéig.
– Tudom, hogy erőtök növekszik és egyszer majd nagyobbak lesztek, mint akik igaz isteneket követnek – csillant a nő szemében azúr szomorúság egy pillanatra – de azt is tudom, hogy az sem fog örökké tartani és amikor erőtök elfogy, mi újra itt leszünk, hogy Morgena nevében az utatokba és kevélységetekébe álljunk.
– Akkor ne húzd az időt beszéddel, te szajha – lendült előre lándzsájával a vezér és támadott – Ne hátráltassuk annak a jövőnek az eljövetelét, ahol Tharr az úr!

Ugrás az elejére

Ishidu – Menedék (Helvéczia)

„Valaha egy kisebb majorság állott a völgyben, de mára csak az útmenti fogadó, a tanyán élő család, az öreg vízimalom és egy elhagyatott templom emlékeztet a virágzó közösségre. A sűrűn járt kereskedőútnak köszönhetően a fogadó még mindig virágzik, és a tanyasiak is meg tudnak élni. A kis völgyben azonban most olyan veszedelem fenyegeti, amelynek a kibogozása még egy harczedzett kompánia képességeit is próbára teszi!”

Karakteralkotás: Miután a csapat megszerveződik, leegyeztetjük a részleteket, de többnyire személyesen szokott a játék napján, közösen megtörténni.

Ugrás az elejére

Nova – Matt tíz lépésben (SW D6)

A X. jubileumi Star Wars Legends találkozó kalandmodulját mesélném le 4 fő érdeklődő játékosnak a tábor pénteki napján a magyarul is megjelent D6 szabályrendszer szerint. A kaland a Baljós árnyak előtt játszódik, a játékos karakterek a Köztársaság ügynökei. Fogok készíteni karaktereket, akik közül lehet választani, de ha valaki saját karaktert szeretne alkotni, jelöljön be facebookon (Novák Róbert néven keressen) és írjon rám, megbeszéljük privátban. (Figyelmeztetés: a kaland egyes részei egyesek számára felkavaróak lehetnek, karakter- és teljes csapathalál is  előfordulhat, hangulatában a kaland inkább Zsivány Egyes és Andor jellegű, nem a családbarát Star Wars 12-es karikával.)

Hangulatkeltő
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…
A Köztársaság ezer éve tartó békéjét élvezi. A Szenátusban azonban tombol a korrupció, ezért a milliónyi rendszer számtalan problémájára elviselhetetlen lassúsággal érkezik megoldás…
ha érkezik egyáltalán. Ki foglalkozna egy alig ismert, a figyelemtől távol eső bolygócska segélykiáltásával, mint amilyen Manress? Hiszen még szenátoruk sincs! Manress alig képvisel értéket: őslakói, a stokhli nomádok, ugyan kifejlesztettek egy különleges, máshol nem található vadászfegyvert, a szórópálcát, de ha nem érdekel a vadászat vagy a fejvadászat, akkor aligha hallottál róluk. Kit érdekel, hogy tucatjával tűnnek el a stokhlik, olykor egész nemzetségek? Ezúttal azonban a segélykiáltás választ kap. A Köztársaság – vonakodva bár, de – egy csapatot küld a bolygóra, hogy kiderítsék, mi vagy ki áll a rejtélyes eltűnések mögött. Ám a csapat is nyomtalanul eltűnik. Manress, a maga végeláthatatlan erdeivel, zöld pokollá változott. Vajon miért? A ti feladatotok kideríteni…

Ugrás az elejére

 

Unity – Warhammer 40k Kill Team (terepasztalos játék)

A Negyvenedik évezredben csak a háború látezik. Az emberiség kontinensnyi csatatereken vívja harcát a ocsmány xenók és tisztátalan eretnekek ellen. A frontvonalakon Leviatáni hadigépeik feláldozható katonáik ezrei csapnak össze. A háború azonban világok rejtett zugaiban – elfeledett xeno romokban, hátrahagyott ork hadállásokon, üresen sodródó űrhajókon – is zajlik, ahol kislétszámú specialista osztagok – úgynevezett “kill team-ek” csapnak össze egymással, hogy saját frakciójuk előnyhöz juthasson a véget nem érő küzdelemben. Meginvitálunk egy emlékezetes összecsapásra a Warhammer 40k világában, kipróbálhatod magad egy kill team parancsnokaként ebben a skirmish játékban, vagy ha érzed magadban az elhivatottságot, egy egész sereg stratégájaként is összemérheted másokkal ítélőképességed és szerencsédet!

 

Ugrás az elejére

 

58 thoughts on “XIX. Vándorkrónikák – Szabad játékok”

  33. Afrad

    A WordPress több kommentet is jóváhagyásra visszatartott, így módosultak a jeletkezések:

    Dobran – A Szalamandra átka – 4/4 BETELT Játékosok: Caledonia, Gulandro, OODhemoROO, FatWolf
    Ishidu – Menedék – 5/5 BETELT Játékosok: Caledonia, MagicHorse, Mercury, Lilla, Jimmy

Hozzászólás írása

Scroll to Top