A forró nyári melegben bárdunk, Komattre, ujjai ismét eljátszottak lantja húrjain, s egy egész albumnyi hangulatfestő zenét szerzett nekünk. Videókat is készített nekünk hozzá, melyeket a Magyar Gergely által írt és szerkesztett világleírások kísértek. Hetente osztottunk meg egyet-egyet veletek Facebook oldalunkon, melyeket Amund jóvoltából egy fiktív levelezés története keretezett, amiben megismerhettük egy ifjú kalandozónő sorsának alakulását.
Ahogy korábban is, az új albumot egyben is elérhetitek a Krónikák Videotéka Youtube csatornánkon. Elérhető önállóan egy videóban is, játék közben háttérnek hallgatáshoz és külön lejátszási listába rendezve is a képi tartalommal. Ezen bejegyzésben külön-külön is, a hozzáírt szövegekkel egyenként megtekinthetőek. A szerző korábbi művei is elérhetőek az alábbi térkapukon át: Just for fun; Pyarron album; Dalok Hat Városból és Kóbor Csillagok alatt.
***
Észak – 02. ERIGOW:
„Édesatyám,
nem az istenek választottak el tőled, hanem kevélységed és az, hogy beleegyezésem nélkül akartál nekem egy kereskedő negyedi kufárhoz adni két hajónyi friss osztrigáért cserébe. Ha nővérem érintetlensége ért legalább három yllinori mént neked, igazán adhattál volna többért. Egy kalandozócsapattal és a családi ezüst nagy részével érkeztem Erigowba. Sajnos itt is sok a kyr, de elviselhetőbbek az otthoniaknál. Legalábbis nem kellett sokat érintkeznünk velük, mikor megbíztak a város alatti alagútrendszerből egy helyi gazfickó kihalászásával. Nem sokban különbözik a város alvilága az otthonitól, talán szárazabb. Meglepődtünk, hogy az ősi, hol belakott, hol fénytelen utcáknak berendezett járatok a hercegi palota falán belülre is elvezettek minket. A Legendák Tornyának tövében kergetőztünk egy gnóm tolvajjal és pribékjeivel, még azt is mondanám megszorongattak minket, mire Krad katedrálisából és az egyetemi könyvtárból odaértek az Aranykör és a Hercegi Vörös Lovagrend tagjai. Dicséretet nem, de gyógyítást és kitessékelést kaptunk tőlük. A megbízó persze fizetett a félembernyi bajkeverőért, amivel a lovagoknak tett ígéret szerint rögtön a legközelebbi térkapuhoz mentünk. Onnan írom ezt, atyám. Bárkit küldesz is, találgathat majd, hogy innen hová mentünk, mert míg a többiek ezen vitatkoznak épp a kapukat működtető térmágusokkal én magam sem tudom.
Weila áldjon téged, testvérkéimet Igere, s jó szülőmet Darton nyugtassa.
Leányod, Adala”
Észak – 03. GIANAG:
„Szeretett atyám,
remélem előző leveled és ez is el- és jó egészségben ért, nem újult ki tőle képzelt császárkórod sem. Végül a gianagi kapu mellett döntöttünk és, szégyen-nem szégyen, egy karaván kísérésére vállalkoztunk. Sinog Kulból Lakkenen át Khún Debgórba szállítottunk egy értékes rakományt, egy kahrei fúrógépet, mellyel a helyi kitermelést tervezik fellendíteni, de ahogy beszéltek róla inkább úgy éreztem, hogy a hagyományos fejtési módokkal dolgozó törpéket akarják szégyenbe hozni.
A Hidrach tó fagyos szépsége, melyet félig körbejárhattunk terhünkkel, elvarázsolt és olyan érzést keltett, mint a legszebb otthoni parkok, csupán a kerítések és falak nélkül. A hegyek egyre csak nőttek, ahogyan közeledtünk feléjük, s egyre kisebbnek éreztük magunkat árnyékukban. Nem volt hiábavaló felfogadni a kompániánkat, aminek lassan nevet is adunk, hogyha sikerül egyben maradnunk. A tó körül táborozva ugyanis egy konkurens bányászkonzorcium felfogadott egy csapat zsoldost, hogy kedvezőbb pénzért juthasson a gépekhez. Vesztükre. Előbb a fegyvereseikkel végeztünk, a tó vízmágusainak hathatós támogatásával, Khún Debrógban pedig bemutattuk a terhelő bizonyítékainkat velük szemben, ami után komolyabb retorzióra is számíthatnak.
Most már tudnék otthon pihenni kicsit, a dudák éles hangja nem helyettesíti az udvari dalnokunk hárfajátékát, s sebeimet sem gyógyítják olyan gyorsan az összeköpködött növényes gyolcsok, mint a vívóleckék után papunk varázshatalma. De ez az élet akkor is több és jobb, mint amit TE szántál nekem. Remélem vőlegényemet már megütötte a guta vagy talált egy kellően szervilis szuke lányt magának.
Tharr áldjon, atyám. A Vértengeren újra látjuk egymást.
Leányod,
Vérmes Adala”
Észak – 04. EREN:
„Végzet által kergetett jó atyám,
azt hiszem még nem éltem idáig. Minden más csupán homályos kelmén keresztül mutatott dolog volt énelőttem. Erenbe vetődtünk el társaimmal, ahol igen hamar újabb fizetős munkára találtunk, reputációnknak megfelelően egy nemes kíséretéhez csatlakoztunk, ki a hercegségi bálon kellett részt vegyen. Hogy kik és miért törtek az életére … őszintén már el is felejtettem. Az este egy pontján rólad és otthonomról kérdezett, de úgy, mint akit tényleg érdekelt. Zavarban voltam, s hirtelen szégyellni kezdtem bőrvértemet, amire nemrég büszkén tettem szert.
Ő azonban átlátott a szegecseken … persze nem úgy. Az első sikertelen merényletkísérlet után felkért és arról súgott fülembe verseket tánc közben, hogy milyen rövid az élet és milyen forró ez az este az évszakhoz képest. A gorviki Carsedától idézett és a káoszkori Tekidiától, hogy nekem vérem hevesebben kezdett dobogni és éreztem, ahogy olyan töltést kapnak a pihék a karomon, mintha villámketrecbe zártak volna.
Ám csapatom egyik tagjai, a délvidéki pyar harcos valamiért nem hagyhatta ezt és észrevette. Szinte kiragadott a nemes karjai közül, szalmaszőke haja sűrűje védelmezett az elképedt tömeg látványától, miközben az ereni vicsorgására a nasti Gülten-Kajmaz szilaj verseinek egyikével válaszolt. Értetlenül néztem ezt a két hegynyi férfit és lassan ráébredtem: értem vetélkednek.
A pillanat varázsát persze a második (és nem az utolsó) támadás robbantotta szét, de társaim résen voltak. A csuklyás alakokat úgy érzem szokatlan dühvel és csalódottsággal csépeltem, ami nem lett volna méltó mesterem kifinomult leckéihez. Nem is tudom … kérdéseim volnának hozzád, anyámhoz … néha úgy érzem az élet …
Még írok. Most beszorítottak minket valami szűk kincstárba és tervezünk kitörni.
Leányod:
Vérmes Adala”
Észak – 05. HAONWELL:
„Túlságosan szeretett leányom,
Fájó szívvel vettem tudomásul szökésedet és könyveltem el a mennyegzői veszteségeket. Családunk mentát pszi mestere tanácsára harmadszor írom meg ezt a levelet. Bizonyára meglep, hogy elérlek, mert bár én tudtam, hogy előbb vagy utóbb felkeresed bácsikádat Haonwellben ha megszorulsz, de te tudtad, hogy nem vinne rá a lélek, hogy segítséget kérjek tőle.
Ez igaz, nem múlik el beszélgetésem vele, hogy ne dicsekedne el elf feleségével és ne hozná szóba a szavatosságát. Kiállhatatlan! De abban igaza van, hogy Erionban alig akad szabadon felbérelhető fejvadászklán, csak olyan orgyilkosok, akik szédülnek és túlszámláznak ha el kell hagyniuk a Fal területét. Rosszabbak mint egy törpe kocsis!
Úgy tudom, hogy a Treis nyomornegyedében rejtőzködtök és gyógyultok. Küldök pénzt, hogy legalább a Hano egy jobban védett fogadójába települhessetek át. Testvéreid nagyon hiányolnak, jól sejtetted, hogy kiszemelt vőlegényed hamar kiheveri a megrázkódtatást, amit okoztál. Gyere haza a Meleg évszak vége előtt és megértésre találsz, de ha sokáig folytatod ezt az őrültséget *áthúzott cenzúrázott szöveg*
Szerető és megértő apád:
Luvill Ackhmenton
U.i.: ne ess teherbe …
U.i.2: … rangon alul”
***
Mindennek alapja, kedvenc Haonwelles kalandunk a Kétes hozomány
Észak – 06. Dwyll-Unió:
„Kedves atyám,
köszönöm a költőpénzt … vagy az előleget, amit bácsikám fizetett a fejvadászoknak. Ügyesek voltak, de egyrészt van velünk egy pyarroni pap is, másrészt egy szürkecsuklyás is, aki Erionig fejlesztette a tudományát. Így került hozzám leveled is. Aggodalmad jól esik, még ha irányított is a család pszionistája által.
Mivel tudtuk, hogy minden szálat megmozgatsz oda indultunk, ahová egyik rokonunk keze sem ér el, a Szövetség fekete bárányába, a dwoonok földjére. Életemben nem láttam ennyi napszimbólumot mint itt, s ellenséges fogadóst sem, aki még a borravalót sem köszöni meg. Minden sarkon megállítottak minket a városőrök, egy alkalommal naplovagok csoportja, hogy biztos-biztos nem vagyunk e toroni kémek. Ha legközelebb rákérdeznek akkor is bevallom, ha nem az vagyok. Már csak kíváncsiságból is.
Szerencsére vannak olyan helyek itt, ahová és amikor a tisztességes Ranil hívő sem merészkedik és megfelelő kapcsolatokkal lehet olyat találni, aki szívesen felbérel olyanokat, akinek van bejárása az árnyékvilágba … ami itt jellemzően földalatti épületeket jelent este. Nem vagyok rá büszke, de azért kifosztottuk egy ősi nemesház kriptáját. Mivel itt inkább napba temetnek élőholtakkal nem találkoztunk, csak aggódtunk miatta, de annyiféle denevért kaszaboltunk le, amennyinek a fajtáját sem tudnám megszámolni. Kicsit, nagyot, nagyon nagyot, sikítósat, kutyaszerűt is. Ez denevérország …
Nem hiszem, hogy sokáig maradunk, de remélem ameddig nyomunkat vesztitek igen. Davalon csodálatos, egy város ahol sohasem megy le a nap. A fényes éjszakában hamar elveszti az ember lánya az időérzékét, s hogy meddig adomázik a rangon aluli harcostársaival az erkélyen. Bár egy darabig még szerintem minden vijjogásra odakapom majd a fejemet.
Üdvözlöm bácsikámat, testvéreimet, a mentátunkat és téged is. Gyújts értünk egy gyertyát Ranilnak a családi szentélyben, hogy te is részesülj kicsit fényében ha nagyon hiányoznék.
Leányod:
Vérmes Adala”
***
A Dwyll-Unió ritkábban látogatott helyszíne és témája írásainknak, de kalandmodulok terén A lemenő nap fényében! játszódott ott
novellák terén a klasszikus kalandmodulból írt (Rúnában megjelent) azonos című történet, A nap papok titka (Első / Második / Harmadik és Negyedik rész)
és egy, a Fekete Határ Szindikátusával közösen publikált írásunk, a Tiarniel mélyén
Észak – 07. SINEMOSI LIGA:
„Tisztelt Ackhmenton úr,
a tudomásunkra jutott, hogy szeretett leánya, Adala feltűnt a Sinemosi Liga területén. Kalandozócsapatnak nevezett zsoldostársaival dolgozott itt egy bizonyos Diszkordia úrnő megbízásából a Kék Anyák boszorkányrendjének. Mi magunk, a szabad tengeri testvérek révén maximálisan tiszteletben tartjuk a káoszkori hatalmat képviselő bűbájos asszonyok akaratát … ami azonban nem terjed ki a fegyveres szolgálóira. Mondhatni, őket elsősorban szabad prédának tekintjük.
Így esett, hogy szeretett leánya, Adala, a hajónk rakterébe került. Maradandó baja nem esett, s miután megbizonyosodtunk nemesi származásáról (amit ő maga sokszor és határozottan állított a tengeri csata után) természetesen áthelyeztük egy kényelmesebb és fiatal hölgynek megfelelőbb kabinba. Mint azonban tudja, a Quiron-tenger keleti kapujának szigetvilágán minden sokkal drágább, mint máshol, ahol könnyedén beszerezhető a piacokon bármi és a föld magától termi az élelmet.
A koszt és kvártély tételes listáját, melyet szeretett leányára, Adalára, költöttünk eddig megküldjük ezzel a levéllel csatolva. Továbbá hiszünk benne, hogy az ember élet és a szabadság érték, s biztosak vagyunk benne, hogy ebbéli hitünket önmaga is osztja a távoli Erionban. Az értékes hölgy és érintetlenségének védelme prioritás a számunkra. Ami újabb költségeket fial (a lánya helyett, ugye …).
Száz szónak is egy a vége: ha szeretné, hogy leányát és/vagy a megmaradt társait szabadon engedjük (választhat egy lakott vidéket és egy sirályfészek méretű szigetet is, a rászánt összeg függvényében) toldja meg a listaárat szíve sugallata alapján. A részletfizetés is megoldható természetesen, ennek megfelelően a szabadon eresztés is hasonlóan történik: darabokban.
Tudom, hogy mi megértjük egymást.
Tisztelettel:
Vargazó kapitány, kalóz- és kalmárherceg
a Pókmajom fedélzetén, Rawill Taggétől északkeletre (de nem sokáig …)”
***
Sinemosi Liga, egykoron a Tengeri Városoknak (P.e. 698) nevezett laza szövetség a Quiron-tengeren születése óta borotvaélen táncolt függetlenségével. Hol Toron alárendeltjei voltak szigetei, hol a Vörös Hadurak flottáját erősítették. Kapitányait nem a vér kötötte össze sohasem, hanem a szabadság iránti szomjúságuk.
Klasszikus kalandunk, amely itt játszódott a Lagúna, mely időről-időre visszatér a szabad játékaink során azok által, akik egyszer megtapasztalták
Nemrégiben(?) pedig egy kiadós kiegészítőt is olvashattunk róla, ami a Zászlóháborús érájába enged egy vakuvillanásnyi bepillantást, még több élettel és tartalommal töltve fel ezt a világrészt
Észak 08 – TARIN:
„A 12-es márvány rackla-lovas különítmény jelentése:
A szokásos éjszakai őrjáratunkon a Mer’Daray tenger partvidékén Karr Khazadtól északra folytattunk manővereket, amikor Seres Fimtol bányatestvérem különös fényjelekre lett figyelmet. Megszakítva a szokásos körünket, eltávolodtunk a kijelölt útiránytól és csökkentettünk a magasságból. Egy feljegyzetlen karakka vetődött ide a melegebb vizű keletről és éppen egy óvatos jégtáblával küszködött. Mind a magasak közül valók voltak és a legtöbben a Sinemosi Ligából származtak, ami ugyan nem bejegyzett Vörös Lobogós szövetségesünk jelenleg, de egyszer az volt, tehát a segítségükre siettünk.
A hajóra leszállva megnyugtattuk a magasakat, akik még a sötétben sem láttak az orruknál tovább, hogy nincs okuk félni és rackláinkat kikötve a fedélzeten a jégtáblára ugrottunk … óvatosan. A halott fából épített hajójuk jócskán belefúródott az akadályba és nem volt velünk Gáncs Ronthi testvér, Kadal papja, mert a 37. unokatestvére férfivá avatására eltát kért egy hónapra, ami érthető. A fedélzetről viszont mellénk szegődött egy csapat magas, akik ráadásul izgágák voltak, mint azok a felszíni testvéreink akik nem viselnek sisakot hanem hajukat színes taréjban hordják és akik a kilencedik Vörös Lobogót szokták követni a felszíniek kiscsapásai során.
Volt közöttük egy nőszemély, aki bár erőben nem, de hangban a kísérői felett állt és még egy-két szavunkat is értette. Közös erővel tüzet raktunk a torlaszon és már sikerült megmozgatnunk a gályát, amin utazott, mikor a jéghegyről rikoltva egy nayan szakadt a nyakunkba. Nem szoktunk ilyen rákféle fehér démonnal verekedni és csak Pantallós Pepp, jobbszárny kettes, önfeláldozása révén tudtuk mindannyian visszaverekedni magunkat a hajóra és rackláinkat eloldozva újra a fenevadra vetni magunkat. A magasak mind elhullottak a nőszemélyen kívül, de fölébe kerekedtünk a jégdémonnak.
Az eset szépséghibája csupán csak annyi maradt, hogy a lány a jégtáblával sodródott tovább, a hajót pedig a szél vitte nyugat felé. Papp viszont nagyon sajnáltatta már a pajzstartó karját, így mivel életveszély tovább nem állt fent, az őrjárat folytatására adtam ki a parancsot. A hajó és a jégtáblán úszó lány sorsra ismeretlen, de a kormányfedélzetről nagyon panaszosan üvöltözött utána az apja, úgyhogy biztosra veszem, hogy még találkoznak majd.
Drágán-megfizet Troff, rackla lovas szakaszvezető és bányászkiképző (de agyagozni szeretnék)”
***
Tarinról sokat nehéz elmondani azon kívül, amit a Summárium és a Karr-Khazad kapui egykor megfogalmaztak, hiszen a törpék népe titokzatos és zárkózott. Jelenünkben már zajlik a Nyolcadkor előtti hazatelepülésük, hogy bezárkózhassanak a világot megforgató évszázad végére. Most azonban még kapu nyitva állnak és minden (nem aquir, ork és goblin) fajút szívesen látnak még egyszer utoljára csarnokaikban.
Ehhez a honlapunkon elérhető adalékok a Trychass ereklye című kaland például
Továbbá Ront’e Rone gróf Kőfogadalom című története novella formájában
Játéktechnikáról pedig egyrészt a Tudók és a törpe mágiáról szóló értekezéssel emlékezünk meg
Illetve a kevésbé ismert törpe istennő, Sarrag papnőivel
Az Ynevi kóborlásokban pedig a klasszikus Kürtszó a ködben című kalanddal tudtok megemlékezni Tarinról a Krónikák legújabb zenéjének hallgatása közben (bár a táborozók is hamarosan megismerik a tájait …)
Észak – 09. TIADLAN:
„Jó atyám,
Életben vagyok. A Velerian-tenger partjára sodortak tőled az istenek, s mire a jégtábla teljesen elolvadt volna alólam Sin Veleris hajósainak egy dzsunkája felvett. Hálával tartozom neked azért, amit Sinemosban tettél értem és társaimért. Sajnos nem tudtuk végül meghálálni neked és veled tartani Erionba. Meglehet, a Quiron keleti végéhez még nem voltunk elég tapasztaltak és érettek.
A Köves- és a Keleti-Elya között átutazva egy féldrágaköveket szállító karavánnal jutottam el a fővárosba, ahol a rizsporos arcú erv kereskedők az otthoniakat is szégyenbe hozva konspirálnak és ármánykodnak egymás ellen. A korun, a duin és a dorcha birodalmában úgy tetszik minden társadalmi kaszton belül megvan a hatalmi harc, ha már egymás ellen nem fenekedhetnek. A Howa folyó mocsaras vidékén jártunk, amikor védenceimet hozzájuk hasonló ruházatú és fegyverzetű kardmesterek támadták meg.
A nagy forgatagban hamar összezavarodtam ki-kivel van és végül csak a rám bízott fiatal kereskedő-örököst és ágyasát menekítettem még mélyebbre a lápvidékre, abban a reményben, hogy az üldözők nem akarják majd bepiszkolni színes selymeiket. Egy Velart imádó rejtett közösség fogadott be minket, akik ugyan nem látták át az intrikát, ami minket ide űzött, de istenükben bízva menedéket nyújtottak.
Három éjszakát tölthettünk el itt nyugalomban, s mély, elgondolkodtató beszélgetéseket folytattam egy női kardművésszel tea mellett. Közösen jutottunk át a Tlais felé állított csapdán és ott már a kereskedő adósai védelmükbe vették az örököst és a vele tartó lányt. Mi azonban nem nyugodhattunk, hiszen tartottunk az elvtelenek bosszújától és Yappával az oldalamon a határ felé indultunk, abban a reményben, hogy két kalandozóhoz, hamarosan majd csatlakozik egy harmadik is … ha Velar is úgy akarja.
Atyámnak nem kívánhatok mást, mint boldog Kettős Hold ünnepét, ami hamarosan beér minket és az első lesz, amit nem otthon töltök vagy a függőkert főnixeit bámulva. Legyen azért neked és testvérkéimnek is boldog, akikre sokat gondolok utazásaim során.
Vérmes Adala”
***
Tiadlan a kezdetek óta népszerű helyszíne az ynevi kalandozásoknak különleges hangulata, elnevezései és keleti vonzereje miatt. Nem csoda, hogy archívumunkban is találni róla anyagot szép számmal.
Első alkalommal a Fakó ígéret során látogattuk meg
Majd a Veszélyes Elemek csábítottak minket a földjére
Nemrégiben is egy hangulatos kampány nyitánya játszódott itt az Aznap éjjel daloltak a csillagok során
az Elveszett Mesékben két írással is megemlékeztünk róla, előbb A tánc során
Majd a Ville erdejében
Észak – 10. ILANOR:
„Kedves Atyám,
Ilanorba átérve újdonsült társnőmmel a széthullott csapatom nyomait kutattam. Mindannyiukért aggódtam, kit hol vetett le magáról egy-egy elszabadult jégtábla és életben maradtak e. Ez, mint kiderült, Szépmező földjén nem olyan egyszerű. Büszke és mély érzésű emberek lakják e gyepűket, akiknek szinte minden gondolata halál és becsületük körül forog. Akaratlanul párbajokat robbantottunk ki amerre jártunk, amikor fiatal csikósokat és vágtatókat igyekeztünk a magunk kultúrái szerint visszautasítani.
Egy idő után kiderült, hogy a misztikus elnevezések mögött rejtező isteneik nem is olyan idegenek a mieinktől, talán csak ősibb szertartásokkal tisztelik őket, más neveken és történeteik olyan mélyen gyökereznek a lovaik patája alatti földben, hogy maga Selmo sem tudná megértetni velük az azonosságot. Egy Kruh-Beran paptól kaptunk segítséget, aki velünk tartott a keresésben, de ha nem tudom, sohasem mondom meg róla szent ember voltát. Durva egyenessége, vérszomja az idegenek és igazságtalanság láttán a barbárok rettegett harci lázára emlékeztetett.
Segedelmével igazodtunk el erdőkön és mezőkön, hol cölöpfallal, hol azzal sem védett településeik között. Bár nyelvük egyes szavait magam is megértettem lassan, de elsajátítanom talán az élet sem lenne elég. Nyargaltunk vad lovak ménesével, háltunk egy medve barlangjának szomszédságában, láttunk íjász versenyt, ahol csak a bírák tudták megkülönböztetni a nyerteseket és a határpuszták lovagjait, akik nagy megbecsülésnek örvendenek itt.
Sajnos mire elhagytuk Szépmezőt két társunkat csak eltemetni tudtuk, egyiknek csak hírét hallottuk, így arrafelé folytatuk utunkat, de a szőke pyarroni harcostársam meglett a fővárosban, ahol a thán őrségébe jelentkezett éppen, de végül kedvünkért tovább folytatta a kalandozást. Így csupán Kruh-Beran papjától köszöntünk el, aki egy sor solymász társaságában távozott magasan reptetve a nemes vadakat az égen … és nem tudtuk eldönteni bánja e az elválásunkat, vagy egyáltalán örült e, hogy összeakadtunk vele. Igazi ilanori volt.
Reményteljes szívvel utolsó barátunk miatt üdvözöl lányod,
Vérmes Adala”
***
Ilanor sokkal inkább szolgált hátteréül és forrásaként elképzeléseknek, mint színhelyül. Könyvtárunkban két fontos elem magasodik ki vele kapcsolatban, egy NJK leírás, melyhez több mű is kötődik, amelyekben megcsillan a Szépmezőn születettek vérmérséklete, így Alucard Ront’e Rone életrajzában is
Illetve egy játszható kasztként a Kai-Meada is szerepel, amellyel már magamnak is voltak pozitív tapasztalataim játék terén
Észak – 11. DORAN:
„Dorani Titkosszolgálat jelentése
a Via Grom Krad havában kapott megbízást, hogy egy szökött menyasszonyt felderítsen és Erionba visszaszállítson. Mivel a célterület egész Észak-Ynev volt, a feladat mértékének megfelelő erőforrást vetettünk be a célszemély, becenevén Vérmes, Adala Ackhmenton megtalálására. A feladatra szánt összeg nem terjedt ki erőszak bevetésére és ezért kerültük az erv honfitársak vérének ontását, egyszersmind együttműködtünk a különböző hercegségek hatóságaival, hogy a legkevesebb fennforgást okozzuk. Ez azonban meghosszabbította a vadászatot.
A kirendelt Rőt Farkasok a Vittadora kocsiszolgálat elfogott leveleiből értesültek és kissé lemaradva követték a hölgy útját Erigow-Gianag-Eren-Haonwell-Dwyll Unió- Sinemos-Tarin-Tiadlan-Ilanor vonalon keresztül, mire a legvalószerűtlenebb helyen bukkant fel: Doranban. Mint utóbb kiderült, egy elveszett kalandozótársa egy sikertelen tengeri utazás után hazatért a Szarvtoronyba és itt látogatták meg harcostársai, köztük a hölggyel. A Vigyázók közül jelentkezett lovag kíséretében tájékoztattuk a kutatásról és, hogy ezennel visszaküldjük térmágusaink révén otthonába, Erionba.
A család előreküldött követsége átvette tőlünk a foglyot és ezzel a küldetést befejezettnek tekintettük. Csupán a fizetség fennmaradó részéért bejelentkezés után derült ki, hogy a család követsége valójában ugyanazon kalandozócsapat illúzionistájának varázslata volt, ami mostanra olyan kifinomultnak bizonyult, hogy a mi fürkészeinket is becsapta. A kapun átlépésük is hamisnak bizonyult és csak a mágikus mérföldkövek jelzéseiből jöttünk rá, hogy a Doran körüli senkiföldjén távoztak gyalogszerrel.
Luvill uraság parancsára azonban a kutatást befejeztük. Valamit a meleg évszakkal kapcsolatban mondott és igaza volt, hamarosan véget ér. A fejvadászok visszatérnek a titkos falvaikba az Arowin-hegy körül várva a következő megbízatást. A velük tartó nekromantát természetesen mentalistáinkkal továbbra is követjük. Ha változik vagy új megbízatás érkezik MI tudjuk majd, hogy hol találjuk meg.
***Jelentés vége***
Ellenjegyezte:
Alyr Arkhon”
***
Az északi varázslóiskola a kezdetek óta fontos origója és háttere a M.A.G.U.S. történeteknek.
A különböző Varázslókról és specializációikról a Varázslók könyve nyújt minden korábbinál részletesebb betekintés
A belőlük kivált Illúzionistákat külön cikként, a Dalok Hat Városból kiegészítő részeként és egy alternatívaként is megtalálhatjátok a honlapunkon
A Dorani Vigyázók (NJK kasztként) a Lovagok könyvében találhatóak meg
Novellák terén egy ritka lelet, a dorani ügynök története repíthet minket hozzá közelebb
a Meloran által írt Dorani igazság az Ynevi Krónikák közül
A farkas és a lenyugvó nap egy hangulatkeltő novellából kinőtt részletes körtúra Doranban a Dorcha látogatásakor három részben, Első / Második és Harmadik
Új varázstárgyak listája, melyek Doranban is készülhetnek
Profánmágikus tárgyak, melyek a varázslóknak szinte csak ujjgyakorlatok
… és még újabb varázstárgyak, made in Doran, de már hamisíthatják is őket
Észak – 12. ANTERYN:
„Tisztelt Ackhmenton úr,
a Via Grom üzletfeleim révén értesültem leánya távozásáról és kalandos utazásáról. Arról is, hogy miként keveredett ilyen slamasztikába. Társaival nemrég otthonomba, Anterynbe érkezett és felkeltette a figyelmemet ez az eladósorban lévő leányzó. Kalandozótársaival megpihentek egy nekem kedves és igen hírneves szálláson, a Pegazusfészekben. Pár napot itt töltött és töltöttek és ez idő alatt igencsak megkedveltük egymást.
Magamról annyit, hogy előkelő erigowi családban születtem, s szívem mindig is hű maradt a pyarroni hit erényeihez, az Északi Szövetség ügyéhez és annak hierarchiájában irigylésre méltó magasra jutottam, amivel megvásároltam önállóságomat is. Költeményeimet egy időben sokan ismerték, de mint ahogy ön is biztosan így érzi, művészi pályafutásomat csupán ifjonti hóbortként kezeltem, s sokkal inkább érdekelt a magaspolitika és a gazdasági élet.
Jó kapcsolatokat építettem ki itt is, Anterynben, ahol éppolyan jól megférnek egymás mellett a különböző fajok, mint Adala hazájában, Godorában. Nemrégiben egy jövedelmező vállalkozást is sikerült beindítanom itt, amelytől azt remélem, hogy a Szövetségnek munkám mellett olyan életet tud biztosítani, amelyre az ön nagybecsű lányának sem lehet panasza, de talán megadja neki azt a szabadságot, amiért elindult erre a veszedelmes útjára.
Mint a város előkelő polgára természetesen a helyi úr, a Patrícius engedélyével egyetemben kérném öntől becses leánya kezét. Csatolom az ő levelét és igazolását is személyemről, hiszen az ilyen zavaros időkben a bizalom, bármekkora erény, de luxus is, hogy elsőszülötteinkről volna szó. Bátorkodok továbbá félszáz arannyival hozzájárulni az elmaradt esküvő költségeihez jószándékom jeléül.
E levelemet természetesen kedves leánya kézbesíti önnek, akit meggyőztem, hogy az apai szeretetnél semmi sem lehet erősebb. Mi tudjuk, hogy a Család a legfontosabb. A mellé adott testőreim addig is gondját viselik, ameddig otthon jár. Igen, dicső masgarita lovagok … akik tartoztak nekem ezzel. Büszkék, de megbízhatóak. Sajnos nem tudtam személyesen tiszteletemet tenni, mert egy üzleti kötelességem maradni késztetett. Remélem meg tudja érteni.
Szeretettel várom hát önt és kedves leányát mihamarabb, s ha reménykedhetek az ön hozzájárulásában három holdforduló múlva megülhetjük a frigyet, amire leánya és én is épp egyformán áhítozunk. A meleg évszak múltával várom válaszát és önöket, hogy az eljegyzést formálisan is … a helyi aun szokás szerint elvégezhessük. Anteryni humor, a leánya majd elmagyarázza.
Zárom soraimat és szerelmes szívvel, csörgő erszénnyel, vágyakozva tekintek a Kalandozók Városa felé.
Legmélyebb hódolatommal,
Ranó”
***
Anteryn egy különálló uradalom, ami mindenkié és senkié egyszerre. Ősi családok és fajzatok lakják, de mégis sok újdonságot rejtett, amikor a Káosz Kardja kampány első részeként, akkor még önálló kalandként bemutatkozott az előző KalandorKrónikák során
Első szintű kalandmodulként kiváló kezdés bemutató játéknak, első mesélésre vagy újrakezdésre is akár, de a veteránoknak is tartogathat meglepetéseket szép számmal. Folytatásaival pedig a karakterek egészen 4-5. szintig is eljuthatnak organikusan.
Vérmes Adala életének ezen fejezete befejeződött, de új otthona révén a kalandjai még nem értek véget teljesen. Köszönet érte Komattrének, akinek zenéi megelevenítették a történet helyszíneit, s Magyar Gergelynek, hogy kontextusba helyezte, kifejtette őket. Ha lesz érdeklődés és újabb album jövőre, akkor ez is folytatódhat vagy egy másik kezdődhet el. Ez azon múlik nektek hogyan tetszett mindez.