Május elsején visszatértünk a Börzsöny Turistaházba, hogy egy kellemes időutazáson vehessünk részt és ismét feledhetetlen élményeket adjunk egymásnak.
Arra kérlek kedves Kalandozó, hogy oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, az ajándékról, a helyszínről és az étkezésről, hogy jövőre még jobb élményt adhassunk neked. Ha volt olyan aranyköpés, vagy élmény a tábor során, amin különösen jól szórakoztál, akkor semmiképp ne tartsd magadban, hagy nevessünk addig is, míg az II. Sárkánymonda Táborban május 23-25. között újra együtt koptathatjuk kedvenc kontinensünk utait.
A’frad
Ahoy,
a táborra készülődés intenzívebbnek érződött a szokásosnál nekem. Részt vehettem a tesztmesén és után több verziót is véleményezhettem a végleges verzióig. Pánik nélkül, mert ahogy láthattátok menő és profi módon a kaland már nyomtatva kész volt a tesztmesére. A karakterek megérkezése után nagy örömmel konstatáltam, hogy új arcoknak mesélhetek, ami kalandmesterként mindig egy nagy plusz.
Naptárilag is jól jött ki, mert A’frad jól szervezte, hogy szinte tehermentesen, minden kötelező feladatomat letudva tudtam a táborba indulni. Nem is hagytam itthon semmi fontosat, ami ritkaság. Egyedül a Fanfáros szatyit, mert valószínűleg túl biztonságos helyre tettem magam elől is, de kiváltottam egy reklámszatyorral.
Az út nagyon kellemes volt, nem indultunk korán, Burger King is finom volt és még időben érkeztünk, hogy felkészíthessük a tábort a résztvevők fogadására. Így hogy a 3 KM utazott még egy utolsó mesélőbeszélgetés is belefért, ami fontos. Nagy örömmel láttam viszont a tábort, sok szép emlékem helyszínét, ahol a Változás törvénye nem vagy csak nagyon kis mértékben érvényesül. A hintaágyazás után pedig jöttek a többiek is.
Köszönöm szépen mindenkinek az első napi/esti beszélgetéseket. Azokkal is tudtam beszélgetni akik csak az első, bulis estére jöttek el. Ennek örültem. A szalonnasütés szerintem közösségi élménynek és étkezésnek is nagyon betalált. Magichorse lelkiismeretes tűzmestersége minden este meleget lopott kihülő szívünkbe.
Pénteken elkezdhettük a játékot, s én a Jó, a Rossz és a 2 Csúfnak mesélhettem. Tapasztalt, veterán szerepjátékosok, akik közül volt akit ismertem régi asztaloktól, volt akivel beszéltem már, de az első közös játékunk volt és olyan is, akit először láttam és először dobáltattam kockával.
Mivel úgy éreztem, hogy csapatuk az elmondottak ellenére még nem olyan összerázódott néhol bővítettem az anteryni és az úti eseményeket számukra, de nagyjából ugyanakkor találtak Skara Ebarba, mint a többi csapat estére.
Nyílvánvaló, hogy egy bizonyos tapasztaltság felett már nem is igazán a rendszer- vagy világismeret az ami miatt valaki jó szerepjátékos hanem az, ahogyan az asztalnál a csapattársait, a kalandot és a kalandmestert kezeli. Bár a táborban szigorúan nem állítunk sorrendet a csapatok eredményei között, de voltak olyan húzásaik, gondolataik és jeleneteik, amelyek kiemelték őket a szememben az eddigi évtizedeknek látott játékosok közül. Voltak olyan szerencsétlen dobások, amiket meglepően jól fogadtak, olyan (látszólag a semmiből jött) relevációjuk és így megoldásaik, amelyekkel nagyob előre gördítették a maguk ügyét és a kalandot is.
Annak ellenére, hogy nem jártak végül mindenhol szinte mindent kitaláltak és a hiányzó elemeket jól kikövetkeztették. Emellett nagyon odafigyeltek a csapattársaik igényeire, jellemére és a helyzethez való viszonyulásukra. Ha nem is lett minden cselekedetük eredménye az, amit vártak tőle, de jól megoldották a kalandot és én gratulálok nekik. Harcban sem maradt kihívójuk, Humarbival pedig legalább annyira nem akartak megütközni, mint ő velük a kölcsönös tisztelet kialakítása után. (:respect is everything:)
Közben a tábor zajlott, a kiváló ellátás és időjárás mellett a résztvevők is igyekeztek egymásnak minél jobban feldobni a hétvégét boltból szerzett zsákmányokkal, ropogtatnivalókkal vagy moráljavító palacsintákkal, így ízekből nem volt hiány. Az utolsó estére pedig nem csak volt lehetőség az asztaloknál zajlottakat átbeszélni közösen, de tágabb témákról és a fantasy árnyalatairól is sokat beszélgettünk. Ennek mélysége és hossza dacára (hogy lett 3 óra 10 perc alatt?) reggelre tisztára seperve és pakolva adhattuk át a házat és hagyhattuk el a helyet. Még pár percet álltam a kertben, hogy legalább egy évre elegendőnyit szívjak be a hely varázsából és csak remélni tudom, hogy kitart.
A’frad jelezte, hogy rajtam lesz a modulírás sora és nem írhatok SPACE M.A.G.U.S. kalandot még űrhajópiramisokkal, de legalább van miből lejjebb adni. Az biztos, hogy a XIII. előjelű Fanfár révén fel lesz adva a lecke és igyekszem majd minél kompromisszumnélkülibb kalandot adni nektek és akik eljönnek majd.
Addig is mindenkinek jó kalandot, remélem Sárkányon, Hullámon és Vándoron is mindenkit látok majd és köszönöm mindenkinek akivel a hétvégémn együtt kalandozhattam.
A’frad!
Hello!
Kicsit aggódtam az idei tábor miatt, mert az elmúlt időszakban sok zavaró tényező megtalált, így a tavalyi tűpontos tervezés helyett ad hoc intéztem a dolgokat, de végül az indulásra minden hullám kisimult, semmit nem hagytam itthon és meglepően egyszerűen ment minden.
Mire a játékosok sorban megérkeztek, még pihenni is volt időnk, majd Antessa csatatestvérrel előkészítettünk mindent a szalonnasütésre. Izgultam picit, nehogy valaki éhen maradjon, de végül másnap estére is maradt sütnivalónk.
Idén a Slayerst vezettem végig a kalandon, ami nagyon nosztalgikus élményt adott, hiszen az első nyári táborunkban is nekik meséltem. Szeretem őket minden összetételben. Amikor szükséges, akkor komolyan veszik a dolgokat, de az együtt töltött idő nagy részében a könnyedségé és a humoré a főszerep, ez pedig mindig üdítően hat rám. Most sem volt másképp. A kedvencem az volt, amikor rábukkantak a futár holttestére, amit svédasztalnak nézett egy falkányi farkas. Hogy elkergessék őket, az Arel pap vihart idézett, ám sajnos nem tudta irányítása alá vonni a villámokat, így egy tűpontos 01-es dobásnak hála őt találta el, amit követően olyan alacsony sebzést dobott, hogy lábon kihordta. Számunkra a tábor szlogenje a „meg lettem villámcsapva” lett, pláne hogy elő is adták élőben az alábbi verzióban, amit képtelenség elfelejteni: https://youtu.be/z1K803zQszk?si=uSi4BCWW3AmYVHl1
Este a szalonnasütés maradékából Unity, Antessa és a csapatom közreműködésével fergeteges tojásos lecsót főztünk, aminek során minden eddiginél erősebben éreztem, hogy valóra vált az álmom.
Anno volt egy tábor, amin az utolsó estére rajtunk kívül álló okokból nekem kellett főznöm 64 emberre, aminek csak néhány szépséghibája volt:
– még nem tudtam főzni
– nem volt térerő, hogy megkérdezzem az anyukám, hogy mi minden kell a paprikás krumpliba és miből mennyi
– a tizennégy év körüli kissrácokon kívül, akiknek épp meséltem, senki nem volt hajlandó segíteni benne (Amundot pedig jobb nem ilyesmi közelébe engedni)
Finom lett a vacsora, senki nem halt éhen, de akkor körvonalazódott bennem, hogy olyan közösséget szeretnék, ahol nem fordulhat elő, hogy ne együtt oldjunk meg egy felmerülő problémát. Most igazi közösségként, együtt készítettük el a vacsorát, és desszertnek előkerült egy raklapnyi isteni palacsinta is.
Mindig öröm a barátaimmal táborozni, de különösen izgalmas, amikor új arcok is csatlakoznak hozzánk, főleg ha korábban voltak rossz tapasztalataik más rendezvényeken, emiatt pedig évekig nagyívben kerültek minden hasonló eseményt. Jutalom volt hallgatni, ahogy a második napon már a Sárkánymondát és a nyári tábort tervezték. Hálás vagyok azért, hogy adtak egy esélyt, és örülök, hogy a közösségünk részévé váltak!
Amikor MagicHorse először vázolta nekem a modult, nem igazán tetszett, de végül olyan történetet alkotott, ami felülírta minden korábbi hasonló témában szerzett negatív élményemet. A világ, amit elénk tárt végül, lenyűgözött, és élvezettel meséltem.
Elégedett és boldog vagyok. Köszönök nektek minden pillanatot, élményt és hangulatot!
A’
Líthas!
A tavalyi tábor elég erős lenyomatot hagyott bennem, így idén nagy lelkesedéssel vártam a kezdeti dátumot, ezúttal egy – részben – másik, de nem kevésbé ismert csapattal. Furcsa volt, hogy ezúttal a My Alchemical Romance és road-jai [azaz a csapat- a ford.] nem velem utaztak, dehát így jár az, aki elköltözik. Az útra persze így se lehet panasz, egyrészt mert volt kivel menni, a fővárostól azért hamarabb is oda lehet érni, mint Debrecenből, harmadrészt pedig szép táj tárul az ember szeme elé a vonatablakokon keresztül Borsosberény felé. Az odafelé tartó útban viszont innentől kezdve mindig csalódni fogok, elvégre nem hiszem, hogy bármikor talál az ember félúton egy random Kacatot.
A helyszínt nagyon szeretem, ezúttal nem volt se katietnám, se polokauszt, szóval tudtam a beszélgetésekre meg az emberekre fókuszálni. Nagyon jól esett a lelkemnek az összes éjszakai beszélgetés. Sajátos hangulata van a Fanfárnak, amit imádok, legalább annyira, mint az új kulacsomat.
A szívfájdalmas kalandozó tinicsapat barátságosan kísérelte meg a modult teljesíteni, ami sikerült is. Mi a modulíró, MagicHorse tolmácoslásában kaptuk a kalandot (ezt mindig kifejezetten szeretem), akivel ráadásul még nem ültünk így egy asztalnál. Nagyon jó élmény volt, alapvetően mint mesélő felkészült és tapasztalt, remek eszköztárát nagyszerűen használja ki a történet és hangulat átadására, úgyhogy mindenképpen javaslom mindenkinek, hogy ha lehetősége adódik rá, akkor játsszon nála egyet. Amit javaslok, az egy megírt előtörténet, és egy átgondolt karakter, illetve kérdezzétek meg tőle, hogy hogyan csinálják a vízágyat. Szóval nem csak a táborban tartózkodás, hanem a játék is egy kifejezetten jó élmény volt ismét.
Várom a következőt, azt még nem tudom, hogy örülök-e annak, hogy nem lesz SPACE M.A.G.U.S, de így is minden követ megmozgatok, hogy ismét ott lehessek. Aki hozzájárult, mert modult írt, mesélt, szervezett, mindenkinek köszönöm, és bízom abban, hogy – persze a többiekkel is – mihamarabb találkozunk.
U.i.: Az A’frad által említett Slayers előadáshoz dukál egy zöldborsó főzelék bécsi szelettel. Eddigi tapasztalataim alapján annak kíséretében többször is végig lehet nézni – ha akarja az ember, ha nem.
Hello!
Akkor ahogy a szervezői oldalról elhangzott, hogy szeretnétek visszajelzést, így a saját részemről szeretném ezt megtenni.
A rendezvényről: Én szoktam rendezvényekre járni, bár inkább csak az utóbbi 1,5-2 évben jártam újra M.A.G.U.S.-os rendezvényen és én meglepődtem mennyire jól szervezettekké váltak ezek.
De hogy konkrétabb legyek: szerintem a játék előtti szervezés jól működött, ha kérdés volt, kaptunk választ. Amit elszámoltam a karakterlapon, arra jött visszajelzés, hogy el van számolva – tehát valaki megnézte a karakterlapot és átszámolta, ami szerintem tök jó.
Kaja: Én nem gondolom, hogy ennél többet bárki kívánhatna: Ebéd (leves, főétel, desszert), a plusz vacsoráért köszönet, a reggelire a zabkása meg szerintem elfogadható kompromisszum – azt szerintem irreális elvárni, hogy valaki ennyi embernek rántottát fog csinálni vagy bundáskenyeret. A Teletál egy teljesen jól működő dolog, nekem tetszett. Aki ennél többet szeretne, az nyilván oldja meg maga.
Ami nekem tanulság, hogy lehet, hogy a 2 napos rendezvényekhez már öreg vagyok, meg mivel én horkolok, nem cél, hogy mások pihenését tönkre tegyem.
Én magam általában a játékra fókuszálok, nekem a kötetlen része mindig kevésbé érdekes, de ez csak engem minősít, a mi csapatunkban is van olyan, akinek erre nálam sokkal nagyobb igénye van, én azt gondolom, hogy ha legközelebb jövünk, akkor ő élni fog azzal a lehetőséggel, hogy már az első estétől szocializálódhasson.
A mese: Én magam nem rajongok az időutazós témáért, de mivel itt a történet adott mellé egy felfedezhető világot, ez engem kárpótolt ezért. Még nem olvastam végig a kalandot, csak játék végén pillantottam bele, így ennél többet nem hinném, hogy tudnék írni.
A mesélés: Én játszottam már Amund-dal együtt is, meg olyan játékban, amit ő mesélt, szóval azt nem gondoltam, hogy könnyű menet lesz – eljövünk, poénkodunk és miénk a loot , viszont a másik oldalról én szeretem azt a mesét, ahol meg kell dolgozni a sikerért, mert akkor ér valamit a győzelem, ha kihívást jelent elérni azt. Ezért is tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy bár a csapat kollektíve meghalt, én nem voltam csalódott, mert a mese mozgatórugóira rájöttünk, a megoldási javaslataink szinte mind jók voltak csak csináltunk egy hülye hibát, ami végzetesnek bizonyult.
Ahogy Amund-nak is jeleztem, én kb. 7-8 éve játszottam nála utoljára, de ahhoz képest szerintem sokkal türelmesebb lett, illetve – az én megélésem szerint legalábbis – volt egy csomó minden, amibe régebben beleállt volna erőből vitatkozni, most meg elengedte (elmondta a véleményét, akit érdekelt, meghallgathatta, de el tudta engedni, hogy vita legyen belőle) – ezért mondtam én a játék végén is, hogy én látok fejlődést, szerintem jobb mesélő lett. De én azért szeretek nála játszani, mert mindig kihívás – nincs az, hogy a mesélő átrugdosta a csapatot a kalandon. Ha nála megcsináljuk a küldetést, akkor tényleg megérdemeljük a játék végi jutalmat.
Másrészt viszont így, hogy meghaltunk, legalább volt időnk arra, hogy a játék végén rászánjunk 2 órát a visszajelzésekre és a mesélő is elmondhassa, mit látott, és a játékosok is elmondhassák, ők hogy élték meg a kalandot. Szóval én köszönöm a mesét, én jól szórakoztam!
Végezetül szeretném megköszönni a saját csapatomnak a játékot! Mivel a játék végén erről sokat beszéltünk, itt már nagyon nem ragoznám.
Nem voltunk összeszokott csapat, én leginkább ennek tudom, be, hogy végül elbuktunk, az 5 főből hárman szoktunk együtt játszani, és ketten erre a játékra csatlakoztak hozzánk és bár mindenki jól hozta a saját karakterét és mindenkivel jó volt együtt játszani, de érezhető volt, hogy nem minden problémát ugyanúgy akarunk megoldani, nem minden kérdésre ugyanazok a játékosi válaszaink és én alapvetően ennek tudom be, hogy itt most nem lett meg a száz százalék. De köszönöm, mert mindenkivel jól lehetett együtt játszani.
Végezetül a tábor kapcsán ha egy kritikám lehetne: ezt a visszajelzést gondoljátok át, mert nehéz úgy visszajelzést adni, ha a felület nem engedi.
üdv:
fodor richárd
Üdvözletem mindenkinek!
Afrad kérésének megfelelően írásban is kifejtem az általam átélt tapasztalatokat a hétvégével kapcsolatban. A táborra sok szempontból is készültem. Tekintve, hogy ez volt az első ott alvós szerepjátékos rendezvény, melyen részt vettem, úgy képzeltem el, mint egy középiskolai osztálykirándulást, csak tanárok nélkül 😀 A csapattagok egy részét személyesen is ismertem, mert többször is játszottunk együtt, mind otthoni, mind valamely rendezvény során. A többiek lehet, hogy idegenek voltak még, de úgy érzem könnyen egy hullámhosszra tudtunk kerülni. A meglévő csapattagokkal pénteken utaztunk a rendezvényre, így nagyrészt a játékélményt éltük át. A többiek által tett beszámolók alapján úgy képzelem el a nyitó és a zárónapot, mint egy nyáresti tábortűznél, vagy egy téli estén a kandalló melegénél történő regélés régmúlt titkokról, legendákról, mítoszokról. Ezt az élményt pótolni szeretném a közeljövőben, lehetőleg az elkövetkezendő 25 ezer éven belül. Külön öröm volt számomra, hogy az általam készített és hozott palacsinták pozitív fogadtatásra leltek. Azóta tesztelésre került az újabb változat, a csokis-őszibarackos, mely pozitív fogadtatást kapott a tesztelőktől. Eszembe ötlött a tábor folyamán, hogy ott a helyszínen is lehetne sütni, természetesen a szervezőkkel szorosan egyeztetve.
A helyszín számomra nagyon hangulatos volt, az erdő mellett, ahol tényleg magunk voltunk és senki nem szólt, vagy korlátozott bennünket. Kielégítően tudtam aludni, igaz köszönhető annak, hogy a sokáig fenn voltunk és a lefekvés előtti pálinkával koccintás segítettek a jó alvásban.
A kaland sokféle tapasztalattal szolgált nekem. Először is, a csapatunk ténylegesen úgy állt össze, mint valamely szerepjátékban egy „nagyobb kalandra összeverbuválódott csapat”. Amunddal is ott találkoztam először, célom volt úgy hozzáállni a mesélési technikájához, mint ahogy a többi játékostárs is hozzááll az én kalandozói mentalitásomhoz. Eleddig „legendákat” hallottam róla, mind alkotói, mind kalandmesteri tevékenységéről. A játék folyamán sok olyan játéktechnikai dologra is rávilágított, mely játékosként vagy éppen kezdő kalandmesterként elkerülte a figyelmemet. Maga a kaland számomra inkább kihívás volt az időutazás miatt is, ráadásul a hosszúra nyúlt kaland miatt a fáradtság kiütközött rajtam. Így néhány nap után számos hadicsel, ötlet, mágiahasználat merült fel bennem. Habár a kaland során a karakterek az enyészetté váltak, számomra megvolt a sikerélmény. Nem merem kijelenteni, hogyha legközelebb Amund lesz a kalandmester nagyon felkészült és sokat tapasztalt leszek, de mindenképpen sokkal szélesebb lesz a spektrum a játék során. Külön öröm volt számomra, hogy a játék után volt idő és igény a játék és a játékosok értékelésére, így számos nem látható hibára fényt sikerült deríteni. A számomra új játékosokkal is tervben vannak további játékok, így a hétvége sok élményt és megtapasztalást adott számomra.
Mindent összegezve számomra nagyszerű élményt nyújtott számomra, tervezem, hogy részt vegyek további alkalmakon. Addig is az égiek segítsenek mindenkinek.
Bence
Halihó!
Mint hogy oroszlán részem volt a mostani táborban a rendezvény modulja révén, úgy gondolom nekem is tisztem hozzátenni a magam észrevételeit.
A tábor, a Börzsöny turistaház hangulata utánozhatatlan. Az a nyugalom ami ott van, a kis létszámú, családias-barátias hangulat nem különben. Az időjárás abszolút kegyes volt hozzánk, nem volt olyan hőség mint tavaly. Nekem eleve szentimentális az ott lét, hiszen itt volt az első szerepjátékos táborom, ebben a műfajban még csak alig több mint egy évtizede vagyok rutinos.
Az első esti szalonnázás szerintem nagyon jól sikerült és a hangulata is meg volt. A másnapi bográcsos lecsó pedig csak hab volt a tortán, hogy képzavarral éljek.
A játékra a Nomen Mortem csapatát kaptam, akik csupa Káoszt felvonultató jellemükhöz mérten igen visszafogottan viselkedtek, de ezt betudtam a karakterek fiatal bizonytalanságának. Lassú, kellemes indulás után az első este úgy érzetem majd’ minden karakternél/játékosnál betalált a szent főzet a játékon belül, ami jobban sült el mint gondoltam. Másnap délután kezdtünk csak igazán belepörgetni a dolgokba, de a végén minden visszakerült a helyére az idő szövetében.
A kalandról szólva:
Számomra nagyon furcsa, hogy mindenki az időutazást emeli ki belőle, mintha az határozná meg a kalandot, holott az számomra csak egy eszköz volt! Egy megoldás arra, hogy egy a karakterek tudásától nem teljesen független helyen lehessen játszani, ne egy zárványvilágban, de mégis újdonságokkal teli és felfedezési lehetőségekkel gazdagon. Valamint egy eszköz arra, hogy a Tíz Mechanika Mesterével kapcsolatos apróságokat el lehessen ejteni a jövőre nézve. Azaz nem az időutazáson van számomra íráskor a hangsúly, az csak a médium volt, ami lehetővé tette a felfedezést.
Az már a játékosok rutinja, hogy egy idő után mindent elkezdenek sztereotipikus osztályozással leegyszerűsíteni, és itt ez az egy szó, ami markánsan megmaradt bennük, ha röviden kéne jellemezni.
Remélem mindenki élvezte ezt a kis kikacsintást egy régi kor felé! Így, hogy már Bence lelőtte nyilvános hozzászólásban a történet meglepetését, mertem róla írni.
Hi!
Lassan de csak megtaláltam a szavakat,
Én kifejezetten nagy jól éreztem magam, tetszett a kétnapos ámde ,,chill” kalandozás. A helyszín az még mindig kellemes, csendes s hangulatos. A közös szalonnázás remek ötlet volt.
Nagyon szépen megszeretném köszönni a Nomen Mortem csapatomnak és minden táborozónak a hangulatott, a hajnalig tartó beszélgetéseket de leginkább a szervezőknek! Végre Magic Horse is mesélt nekem! :3 A modulról spoiler mentesen annyit, hogy magyon színes és messzíre is repít! 😀
Mindenkinek tudom ajánlani, hogy ha még nem voltak Fanfáron jővőre próbálják ki!
Üdvözletem!
Először azt gondoltam, hogy remek táborozásnak nézek elébe, csakhogy tévedtem, mert végül hihetetlen élményben volt részem és még kulacsom is lett. Emellett nagyon pihentető is volt az a néhány nap. Végre ismét mesélt nekem A’frad. Öröm volt a Slayers név alatt kalandozni. Olyan dolgok ezek, amiket az ember vagy bármely más fajú lény szívesen megismételne. Utólag visszagondolva, a Fanfár gyorsan jött és gyorsan elment, hamar megtörtént, mint egy villámlás. Muszáj ezt a szót használnom, mivel „meg lettünk villámcsapva” úgy, ahogy az kalandozóhoz illik. A kaland valami olyanra épült, ami engem mindig is nagyon érdekelt. Nem egyszerű ám ezt jól kivitelezni, viszont az írónak sikerült. Hatalmas pacsi jár neki érte.
Örömmel tettem vissza idén Borsosberénybe, és örömmel megteszem jövőre is.
(Egy kósza goblin gondolatai)