A nyár eleje sohasem látott lapozgatós könyv dömpinggel kényeztetett el minket strandoláshoz, s ezek közül a DeltaVision Online könyvhétre becsobbanó újabb Halhatatlanok epizód különös meglepetésnek bizonyult. Egyrészt, hogy nagyobb csinnadratta és előzetesek nélkül tényleg csak úgy megjelent, másrészt, hogy vele párhuzamosan egy, az eddigi kettővel közös világának leírását is kézbe vehetjük, amit a II. FHSZ Expón még csak kíváncsian forgathattunk.
Nouros világára térünk vissza, A Baziliszkusz árnyéka után, de egy egészen más helyen és egészen más szereplővel, szerepkörrel. De mielőtt belevágunk nem szabad és lehet szó nélkül elmenni a borító mellett, ami egyrészt egy kis hideg verejtéket csepegtet a forró hétköznapjainkban (pozitív), zöld színeket tartalmaz (mega pozitív) és egyébként kifejezetten szép, nem utolsósorban kapcsolódik a címhez, ami felette van és a könyv eseményeihez, amik utána következnek. Szendrei Tibor festménye, s a fentiekért együttesen nagy taps a veterán művésznek.
A könyvet a szellemes írói álnév mögött Rajhona János jegyzi, a sorozatnak vele sajnos megtört a vállalt magyar szerzői név használata. Legalább tudjuk ebből, hogy a belső illusztrációkat jegyző hármasból Nagy Gergely, Gréger Tamás mellett Rajhona Csaba valószínűleg rokona is. A képeket én egyébként változatosabbnak és kreatívabbnak találtam mint korábban: nem csak statikus POV-kat kapunk, hanem olykor minket is a környezetbe helyező darabokat, meghittebb pillanatokat, közelképeket … s a témaválasztással együtt nekem nagyon elnyerték a tetszésemet, amellett, hogy illeszkednek az eddigi kötetek képi világába.
Még mindig mielőtt belevágunk ebbe a (borító alapján „titokzatos”) kalandba vessük szemünket a játékrendszerre. Hamar kiderült, hogy itt nem fogok tudni az eddigi szpéjszmarín hangulatban RP-zni, főleg mert a Kecsességet átnevezték Ügyességre … de technikailag ugyanúgy működik, mint eddig. Persze azért lesznek alkasztok és varázslatok most is, de származásról ne álmodjunk, mert az itt most adott: Tharghual szigetén (vagy szigeteinek egyikén), Nouros világának déli fagypontján élünk viking-eszkimó.sherpa közösségben.
Én nagyon szeretem a havas témájú cuccokat valamiért, még akkor is ha gyengébbek (pl. A hó hatalma). Elfogult vagyok. De karakterünk is, aki Manaszövő (az Életfolyamból kivett erővel varázsoló), Vérdühöngő („Szerelmem, olyan vagy mint egy BERZERKER …”) és Hópásztor hivatások közül választhat indulásnak. A Manaszövő többet varázsol, mint a Hópásztor, a Vérdühöngő meg halálosat tud csapni. Én Snowshepherd lettem, mert már a nevében is van hó, meg ígéretes volt, hogy el tud menekülni ahol a könyv megengedi.
A „szokásos” fejlesztési pontokból még erősíthettünk Test és Elme értékünkön is, meg vehettünk plusz varázslatot. Ezek a Jéglövés, Jégpajzs, Fagyos szél, Fagytölcsér neveket viselik. AZZZÉÉÉÉ’ el tudtam volna képzelni egy természeti erők elleni mágiát is, nemcsak Dragon Ballos, Avatáros hideghajlítást. Bár eredeti félelmeim ellenére a könyv nem tartalmazott kiegészítő szabályt sarkvidéki túléléssel kapcsolatban, azért egy Reggeli Vízforralás, Ne Essen Úgy vagy Melegítsd A Lábam varázslatok szerintem népszerűbbek lennének Tharghualban.
Ha eddig nem tetszett volna a felvezetés (de), akkor a Háttértörténet kitisztázta a fülszöveg festővásznán széles ecsetvonásokkal feldobott témái közül a valót: egy Family Frostot sosem látott kicsiny viking-eszkimó-sherpa közösség tagjaként félvígan lékhorgásztunk egész életünkben a közénk kavarodott bács-kiskuni Öreg Isten papjaival, akik lelki nyugalommal szemléltetik velünk, hogy szeretteink életközépi válságuk elérkeztekor megkapják a Hívást a True Detective 4. évadjából és (remélhetőleg a legközelebbi Harley Davidson szalon irányába) nekivágnak utolsó útjuknak, amiről aztán soha senki sem beszél.
Most a mi nemzőnk várta nyugtalanul ezt a pillanatot és miután jól lebeszélt minket egy eszkimó távkapcsolatról (a csajunk két napnyira lévő faluban lakott) egyik reggel eltűnt. Mi pedig apák napja hangulatban ezt nem akarjuk annyiban hagyni és késre, szigonyra és hótaposóra kapva eldöntjük, hogy apci helye a családi tűzhelynél van és utána akarunk menni. Tök jó! Semmi világmegváltás meg kincsvadászat, csak belső indíttatás. Adom. Persze előbb az Öreg Isten papjait is ki kell cselezni, hogy hagyjanak elmenni családegyesíteni, aztán indul a tíz napos tájmlimitö, mert állítólag akkor már az öregek megkapják a Harley kulcsokat hitünk szerint és visszafordíthatatlan a folyamat.
Szóval érdekes és ígéretes a felcsapás. 300 fejezetpontnyi titokzatos kaland áll előttünk, aminek első felében (bár talán nem is tudjuk), de tényleg nagyon szorít az idő. Más könyvekkel ellentétben nem önti ránk a felvehető cuccokat a könyv, de azokat legalább számkóddal látja el ha ritkán rájuk is találunk (cseles …). Aztán a karakter nagyon sokat bandukol eseménytelenül és állandóan aludni akar, hogy fogyjanak a napok … sokszor nem a sikeres próba vezet minket a helyes cél felé … sőt. Az első nekiveselkedésem kifejezetten szenvedősre sikerült, miután minden megkóstolt, harapott, csípett, benedvesített és látszólag egy borz volt az egyetlen társam/főellenségem kitartóan meneteltem a kitűzött célom felé, amire a könyv arcul csapott egy Kalandod véget ért felirattal. Hmmm…
!!!Spoiler!!! hogyha azt írom, itt valami trükk van? Egyrészt a könyv olykor dezinformál a nyomokkal szerintem, másrészt a végére érve határozottan úgy érzem, hogy moralizál és metajátékra kényszerítve sokszor úgy éreztem magam, mint a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji videojátékoknál (és azon belül kalandjátékoknál) hogyha nem úgy döntesz, ahogy az író szeretné, ahogy az ő értékrendje szerint kell a történetnek folytatódnia, akkor egy idő után nem is fog. DE még fejezetpontokon keresztül hagy szenvedni/kalandozni csak igazából a sorsod már régen el van döntve és onnantól nincs jó megoldás. Sőt, néhol úgy éreztem, hogy a kockáktól is elvárja, hogy úgy guruljanak ahogyan ő azt elképzelte a történet megírása közben (pl. a lavina jelenetnél).
A történet egy „folytáspontjánál” szerzett tárgy megléte/felhasználása később konkréten fix rossz befejezést jelent, amit tovább árnyal az, hogy egyes részek kétszer szerepelnek/vannak megírva csak más-más fejezetpontokra vezetnek. Így például a 107-es pontra mutat egyszer egy duplikált döntési helyzet, ahol konkrétan nem úgy és nem azzal folytatódik a történet mint kellene. Később kiderül, hogy voltak testvéreink és anyánk is … de ők az elején sehol sem voltak. Pár napja fejeztem be a könyvet és azóta gondolkozom azon, hogy ez így nekem tetszik e vagy mit gondolok erről, de nemigen jutok dűlőre. Persze, újrajátszásra sarkall és így a szavatossága a kötetnek magasabb … de nem érzem, hogy azt jó szándékú eszközökkel érnél el.
Most akkor valószínűleg tényleg az van, hogy ezt a morális üzenetet akarta átadni, amit, megfosztva a hasonló kalandok megszokott befejezésétől és úgymond a győzelemtől, de az erre használt állandó Kalandod véget ért és most vonulj el átgondolni az életed hol döntöttél rosszul megoldás nekem nem esett jól (ebben a nyári melegben). Pedig alapvetően lehet, hogy egyet is értenék vele … de a titokzatos kaland során nem érvelt mellette, mert ragadozókat és havat dobott csak a nyakamba. Vagy azok is szimbólumok? feltételezett !!!Spoiler!!! vége
Az tény, hogy az ambivalens érzések miatt az eddigi legemlékezetesebb Halhatatlanok lapozgatós könyv nekem. Én ezért sem tudnék TOP 10-et írni, mert mindig kíváncsi vagyok és mindig örülök az újabb dolgoknak. Az itt megismert(?) Halhatatlan az eddigi legpotensebb. Tükör és füst játékát sejtem itt, hogy a kezdeti döntések és választások súlytalanok kissé a végkimenetel szempontjából. Az atmoszféra szerintem eddig a legjobb az induláskor, még teljes vértezet nélkül is élvezhető.
A képek nagyon eltaláltak, a kaland kevésbé titokzatos, mint csavaros, ami nem baj. A szöveg nagyon kellemesen olvastatja magát akkor is, amikor nincs akció. Azon vettem észre magamat, hogy amikor egész oldalas fejezetpontra jutottam kicsit örültem is, hogy most kicsit olvashatom a hátteret, világot jobban. Ezek szerintem jó jelek. Kívánom az írónak, hogy ő meglelje a szerinte helyes válaszát az Öreg Isten kérdésére, a magamét nem erőltetném rá szívesen.
A sorozat jövőjét illetően legközelebb „már” az egész értelmi szerzője, Gréger Csaba kalandját olvashatjuk, amit nagyon kíváncsian várok. Látom, a címadások terén nem sikerült megfogadni a tanácsokat senkitől (miszerint ne ilyen „valaminek-valamije” legyen az összes 4 évtizede …). Sajnálom, elfogadom, kíváncsian várom a Vipera szemét majd a Pókúrnő tornyát a Téboly erődje szerzőjétől. Igazán érdekes egyazon világra ennyiféle írót látni alkotni, eddig jól összepasszoló hangulatban, témában és szabályrendszerben. Tartson ki a lendületük!
A könyv a Sárkánytűz üzletekben és a DeltaVision honlapján vásárolható meg.
Nagyon köszönöm az érdeklődést, a végigjátszást, és a kritikát. A jövőben igyekszem hasznosítani a leírtakat.
A magam részéről azt teszem hozzá, hogy akik találkoztak velem a hétvégén a Board Game Expón vagy a Könyvhéten, azoknak elmondtam, hogy a könyv rezonál a játékos döntéseire, és ha azok nincsenek összhangban a viking-eszkimó-serpa világgal, akkor büntet. Ezek közül egyik – a fagy – elég hamar nyilvánvalóvá válik, a többire egyes fejezetpontok felhívják a figyelmet. Tisztában voltam vele, hogy egyes próbák, ahol a környezet módosítja a dobás értékét nem feltétlenül lesznek népszerűek, de némi töprengés után úgy döntöttem, inkább bevállalom ezt, mintsem megtagadjam önmagamat. Az időlimit pedig, hát igen… Az valóban tudja szorítani az embert a kietlen tundrán.
Még egyszer köszönöm az érdeklődést és a kritikát. Kifejezetten örülök, hogy sikerült elérnem az egyik kitűzött célomat, és olvasmányosnak találtad a könyvet.
Időközben megértettem Gulandro megjegyzését a 107 fejezetről. Nagyon sajnálom, egy hiba került a könyvbe, így a 151. fejezetről a 107-re mutat a továbblépés a 96 helyett. Minden kedves olvasótól elnézést kérek.
Tehát azt aki a 151. fejezeten azt a lehetőséget választja, amelyik (hibásan) 107 fejezetre vezet, kérem, lapozzon helyette a 96. fejezetre.
Valamint Gulandro (és mások) visszajelzése alapján többé nem fogom alkalmazni a kritikában is megemlített, a lavina jelenetnél használt eljárást.