M.A.G.U.S. Eredet #34 és Panteon #5: Rosanna de Lamar, avagy a Kalandozók Hadura
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a '80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint "kobrabőr" vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O'Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
Régen adtunk életjelet eme sorozatunkról, de nem tétlenkedtünk. Sajnos Aranykor lovagjaink hiába járták a távoli helyeket legendák, mendemondák és pletykák nyomában, nem tudtak a remélt grimórumokkal visszatérni. Olykor előfordul, hogy délibábokat kergetünk. Persze maradt még megosztani valónk és tartozásunk, amit most igyekszünk csökkenteni valamicskét.
Fantasztikus munka került ki ismételten Magyar Gergely keze alól, aki a M.A.G.U.S. nagyjaihoz hasonlóan egzotikus tájakon és távolságban tőlünk űzi a hobbit jelenleg, de még mindig saját polgári neve alatt idegenben is. Évszámgyűjteménye eddig is nagy segítségeünkre volt már sokszor kalandjaink megalkotásában, a kalendárium vezetésében és otthoni játékaink során is vagy éppen tisztázni néhány fontos tényt/dolgot parázs viták hevében.
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra 
Egy héttel a rendezvény után nagyon remélem, hogy mindenki kipihente az eseményt, az ott történeteket és az azt követő bulit. Aki nem, vagy csak nem akarta elengedni a kis elfeledett szigetet és visszatérne oda, még egy kicsit barangolni, azoknak elhoztuk hamisitatlanul és minden apró részében tökéletes másolatát annak a kalandnak, amelyet lejátszhattak a kalandozók a VIII. Regélő Főnix Szerepjátékos találkozón. Fogadjátok szeretettel és jókívánságok egész hadával Eniel barátunk első rendezvénykalandját, amibe beleöntötte vágyát ... amit a fantáziavilágok nehezen kiismerhető, olykor lassúnak tűnő, de végtelenül kitartó és jószívű népe iránt érez.
Líthas Kalandozók!
