novella

- Nézd, hogy pöffeszkednek! – köpte a szavakat a nagydarab, vörös hajú, ránézésre dokkmunkás egy nem messze elhaladó kompánia láttán.

- Hagyd már Bran! Engedd el! -csitította egy másik, valamivel nyurgább, inasabb társa.

A két jómadár munkásruhában készül nyolcad magával betérni a Matrózok Örömébe, hogy még az indulás előtti este kicsit kiélvezzék azon szolgáltatásokat, amiket - bármekkora is legyen az új hajó – valószínűleg nem lesz lehetőségük ott elérni. Ugyan bizonyosan lesz pár hordó ital is, amit mértékkel lehet kóstolgatni, de lesz ott tiszt is, hogy beugasson majd neki, ha úgy gondolja túl sokat isznak. Van állítólag Ellana szentély is azon a hatalmas, istenek verte bárkán, de oda az egyszerű munkás még Erionban is ritkán teszi be a lábát. Maradnak hát a kuplerájoknál és az utca széli kínálatnál. Talán lehet majd egy-két jót bunyózni, feszültséglevezetésként, de akkor meg mindig jönnek a katonák a fegyelemmániájukkal…

- Nem hagyom baszod! Én megdolgoztam, hogy ott lehessek a Selmon! Onnantól kezdve, hogy behajózott két éve, hogy a mindennel felcuccoljuk, katapulttal, flancos nemesi bútorokkal, minden lópikulával, güriztem szinte minden áldott nap. Ezek meg? Itt pöffeszkednek, mintha övék lenne a világ. Szórják a pénzüket, amit ki tudja milyen sírból csórtak vagy valami drágalátos, betoji nemes a zsebükbe tömött piszlicsáré kísérgetésért! Majd egyszer csak jön valamelyik ezüstkanállal a szájában született és az mondja, „Jaj! Kalandozók kellenek, különben elvesztünk! Jaj!”… - imitálja vékony hangon, grimaszolva.

Pár helyeslő morgás, bólogatás megy végig a társaságon a hangadó szavaira. Egytől-egyig olyanok, akik jogosnak érezték, hogy ez az út – jól fizető, nyugisnak ígérkező – az amiért ők az elmúlt hónapokban, vagy társuk esetében az elmúlt években dolgoztak. Igaz, félelmetesnek tűnik elsőre, hogy kihajóznak a nyílt Nyugati-óceánra, megkerülik a rettegett Kránt és levitorláznak egészen Elfendelig, a Kereskedő Városba, de ha jobban belegondolnak, a tenger felől ténylegesen szinte sosem jön semmi, legfeljebb tengerészek lódításaival megtűzdelt mesék. Krán már rég nem hallatott magáról, a kifelé küldhető emberei, lényei nagyrészét felőrölte a Manifesztációs háború. Ellenben itt, a szárazon mindenki a déli nomádokkal riogat. Hogy nem lehet az egyesült hordát megállítani! Szóval akkor már inkább a fizetett tengeri szabadság.

- Amúgy se tudom mire olyan rátartiak. Én is tudok ám fegyvert forgatni! Öt évet húztam le az erioni városi gárdánál! Nem egy ilyen paprikajancsit csomagoltam már össze a dokkokban.

Ismét bólogatás és elégedett mordulások sora.

- Na majd én megmutatom, hogy ilyen puhányok nem tespedhetnek ingyen felénk. – Mondandója közben legurított még egy pohár rumot. – Csak kerüljenek a kezeim közé, betöröm egy-két bájgúnár orrát, csak hogy tudják hol a helyük a ranglétrán! Brannal nem fognak szarakodni holmi életművészek és szemfényvesztők!

Négy emeletnyi, stukkókkal és apró domborművekkel gazdagon borított márvány falazat, rézzel borított, aranyló tető. Az épp csak egy hintóra elég előkertet és kocsifelhajtót míves, kovácsoltvas kerítés határolja el az utca forgatagától. Lehet egy nemesi kúria, vagy csak egy felvágós, gazdag kereskedő palotácskája a Shíren negyed délkeleti csücskében, a hadikikötő fölött. Külső szemlélő számára oly’ mindegy. Ha túl sokat mereszti a szemét, még a végén kiderül, hogy ez is valami hatalmi játékoshoz, alvilági szervezethez tartozik és kellemetlen kérdéseket tehetnek fel neki az árnyakból leselkedő őrszemek, így az utca átlag embere nem sok figyelmet szentel neki.

A legfelső erkélyen álló alaknak ez így megfelel. Bár nem idevalósi, szegről-végről azért van köze a vérvonalhoz, a tulajdonosokhoz, akik vendégül látják. Bal keze ujjai között gondosan csiszolt kristály pohár, benne hazai bor a roppant kontinens átellenes partjáról. Elgondolkodva nézte alant a hadikikötőben tornyosuló monstrumot, a Selmot. A pyarr flotta vadonatúj büszkesége. Szinte már nem is egy úszó erőd, hanem egy egész fellegvár! Már a főárbócainak alsó építményei kőből épített tornyokat megszégyenítő méretekkel büszkélkedhetnek. A katonák és a kiszolgáló személyzet tömege, amit elnyelni képes a próféta osztályú katedrális hajó, az elképesztő. Bár a déli sztyeppék jelenleg nem engedik meg, hogy az első útra, az erődemonstrációra, teljes egészében belakják ezt a vízi várost.

Eszébe jut a tegnap esti kis összejövetel, amolyan búcsúztató. A nemesi közönség számára tartották, akik jutalmul utazhatnak a Selmoval. Mondván kiérdemelték támogatásukkal, hogy ott lehessenek az elsők között. Sokan voltak, sok-sok család, akik vagyonokkal támogatták a déli eszméket és a panteonuk felsőbbrendűségét hirdető, úszó templomegyüttes felépítését. Zene és mulatság. Bár népes zenekar volt jelen Erion nevesebb művészeiből, most különösen az egyik rangosabb vendég, egy bárd érzelemmel teli hegedű szólója cseng vissza fülében. Észre sem veszi, de öntudatlan elkezdi nemesi pecsétgyűrűjével a felidézett ritmusra kocogtatni a borospohár peremét. És közben mosolyog. Mosolya nem az a meleg mosoly, inkább az elégedett cselszövőé, akinek mesterkedései hamarosan célhoz érnek.

- Jó szelet! – emelte kurta tósztra poharát a Selmo felé, amibe a kifutás előtti este is folyamatosan hordták be az ellátmányt.

... avagy jó széllel hat városi partokra ...

Ebben a történetben NEM TE VAGY a főhős, de még lehetsz az. A soron következő Kalandorkrónikák rendezvény kalandmoduljának több szereplőjét, NJK-ját ismerheted meg és a tágabb helyszínét, Hat Várost járhatod körbe. Közben azt is kitalálhatod, hogy kit is alakítasz és kinek az érzéseit, gondolatait olvasod, de közben a döntései felett is lehet hatalmad. A klasszikus lapozgatós könyvek stílusában játszva akár oda is tekerhetsz a megfelelő pontokra vagy egy kattintással is odanavigálhatsz. Ehhez az utazáshoz nem lesz szükséged ceruzára és kockára, még csak szerencsére sem igazán, de hogyha a rendezvényre eljössz akkor ne hagyd őket otthon. Érdekesség, hogy a fejezetpontok azután is rejthetnek számodra meglepetést, hogyha már egyszer (vagy kétszer) végigjártad az utat. Jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz. Ajánljuk melegen az egyes fejezetpontok mellé tűzött zenék meghallgatását külön ablakban, mert sokat dolgozott velük Komattre és nem hiába. Találkozunk a rendezvényen, ne felejtsetek el időben és teljeskörűen jelentkezni.

Példátlan megtiszteltetés érte oldalunkat, hogy a soron következő rendezvény kalandjához Gáspár Péter (Jan van den Boomen) jóvoltából és a Deltavision kiadó támogatásával megkaptuk a lehetőséget, hogy a szerző egyik ikonikus művét megoszthatjuk.

Eredetileg a Legendák & Enigmák sorozat Erioni regék című antológiájában, majd legutóbb a Kőerdő, szellőkör és más történetek lapjain találkozhattak olvasók a Jutalomjáték és Kráni krónikák kultstátuszához hasonló novellával, mely nem titkoltan Coppola Keresztapa trilógiája előtt tisztelegve mesélte el az erioni Racchini família és Imeko torony béli enoszukeiek alvilági háborúját.

A 24. Kalandorkrónikák kalandmodulja ugyanis ennek a konfliktusnak és szereplőinek meséli el több mint húsz év múlva a sorsát, végzetét és egy újabb fejezetét a harcuknak. A szerző maga több hasznos tanáccsal és észrevétellel segítette tevőlegesen a szervezők és írók munkáját, hogy a végén a leginkább illeszkedjen a közösen megálmodott, elképzelt és játszott világ színfalai mögé.

Ajánljuk tehát mind a rendezvény játékosainak és mesélőinek is, illetve mindazoknak akik anno esetleg lemaradtak erről a remek írásról, de azok is találhatnak benne érdekes újdonságokat, akik töviről hegyire ismerni vélik az eredeti szöveget, ugyanis a jubileumi kiadásra új szerkesztést és alaposabb átnézést kapott a kisregény. Ezúton is hálásan köszönjük Gáspár Péternek az írást és a segítséget, kívánva további írással töltött hosszú és sikeres éveket.

LETÖLTÉS: Lagy_szellel_lazacszin_hold_alatt

A hosszú távúnak gondolt bérleményében a nyomozó az asztalon nyugvó papíros felett töprengett, majd az irónért nyúlt ahogy az eddig bent tartott pipafüstöt kieresztette, hadd csatlakozzon a többihez, ami már kezdte megülni a szoba levegőjét. Krad legfőbb tanítása, hogy csupán az írott tudás maradandó, de nem véletlenül nem használt tintát, mivel még maga sem látta át az ügy szereplői és kérdései hogyan kapcsolódtak egymáshoz. Erre pedig a legjobb módszer volt a viszonyok átláthatóbb formába öntése, de ez nem mindig ment elsőre.

A hideg évszak végnapjaiban, a Kővár gyomrában az oly sok családi egyeztetést megélt tárgyalóban vita zajlott. A meszelt falakon megelevenedtek a díszek, ahogy a gyertyák fénye a falitartókban meg-meg remegett. - …ez lenne a terv. Sokaknak ez csupán egy bál lesz, Nekünk viszont egy nagy lépés a felemelkedés felé. Bár minden könnyebb lenne, ha a megfelelő érdekházasságot ki tudnánk eszközölni Rantinak, az biztosabban előre mozdítaná az ügyünket. - villantak a consultar almazöld szemei az említettre. Unokaöccse dacosan állta a mélyre látó tekintetet míg a visszavágáson gondolkodott. - Saját erőmből szeretnék előre lépni, nem egy asszony révén. Ez lenne méltó a családhoz és az előttem járó conradonokhoz. Dialmo elmosolyodott, arca fiatalkorában barátságos lehetett, de szája szegletében megerősödtek azok a ráncok, amelyek igazán kegyetlenné varázsolták.

A napnyugta már a tükör előtt öltözködve találta. A pontosság aznap este különösen fontos volt.

A simára csiszolt ezüst lap homályosan adta vissza csontos éles vonásait, de nem kellett tisztább látvány, így is látta az elmúlt három esztendő nyomait.

Arcán látszott legjobban mennyivel szikárabbá tették a megpróbáltatások, a hónapok, mikor sokszor az életéért kellett küzdenie. Ez a világi, látszat életében, Rien Ygresson az erioni kisnemes mindennapjaiban kevésbé volt észrevehető, de az alvilági életét betöltötte a túlélés utáni hajsza fülledtsége. A Leviuurként ismert bűnöző akkor igencsak bajban volt. Bár nemesi státusza megmaradt, de a három esztendővel ezelőtt a Tengercsend ünnep körül forgó események alvilági adósságokba lökték és a Család soraiban is számkivetett lett. Emberei nagyrészt halottak voltak, a Vicsorgó Hastin berendezése pedig az ott vívott összecsapástól állt romokban. Átkozott kalandozók! Aki mögül pedig kihátrálnak, arra hamar az áldozat szerepét osztják az arra éhesek…