Tege: Béke (M.A.G.U.S. novella)

Raddan da Tod báró komoran üldögélt itt-ott még parázsló kastélyának romjai között. Előtte két férfi feküdt ájultan; egész kis birodalmából ennyi maradt neki: a pohárnok és a testőrkapitány. Nemrég a környék leggazdagabb uradalma volt az övé, most pedig a tartomány minden boszorkányvadásza őt kutatja. Hiába, sok lúd disznót győz. Emlékei a múltba szálltak vele; tehették, hisz egy óránál is több ideje maradt még. Elsőnek a hazatérés. Ez jutott eszébe leggyakrabban.

Bizalmatlanul fogadták, s ő nem hibáztatta érte az egyisten papjait. Tucatnyi emberrel – inkvizítorokkal, bíborosokkal és ki tudja, még mifélékkel – kellett vitatkoznia, és mindannyiszor Domwik szemét érezte magán… pedig csak azt vizsgálták, igazat mond-e. Így hát nem hazudott nekik. Elmondta, miért hagyta el Gorvikot egymagában, s miért éppen Shadonba jött. Tudta ő jól, hogy nem látják majd szívesen. De a nagyapját innen üldözték el, s az ősök földjének imádatát Raddan is megörökölte. Visszatért hát, annyi pénzzel az utazóládájában, amennyitől még a leggazdagabb nemesek is bamba arccal meredtek rá, utóbb kedvesen mosolyogtak és barátjuknak nevezték. Csak a háta mögött szórták rá az átkokat. Végül mégis megbékéltek vele. Hisz igazat mondott: nem vágyott másra, csak békességre és szerető családra. Ezért jött haza. A birodalom legszélén kapott földet, de nem is várt mást. Kastélyt építtetett és zsoldosokat fogadott: mindig csak annyit, amennyit az egyisten lovagjai engedélyeztek számára. De megtanulta, hogyan lehet kevés katonával győzni; a határ menti barbárok pedig azt, hogy tiszteljék az erejét és az eszét. Utóbb feleséget is talált. Olyat aki őt szerette, s nem a pénzét vagy a hatalmát. Shimla helyes teremtés volt, alig húsz esztendőt látott… senki sem értette, mit szerethet a negyvenes évei felé közeledő férfin. De Raddant ez nem érdekelte. Szerették egymást, s miután az ég egy gyönyörű kislányt adott nekik, a báró úgy érezte, elérte azt, amire igazán vágyott; békesség lakozott a szívében.

Ám a mai nap gyökeresen megváltoztatta mindezt.

Dél körül érkeztek. Tucatnyi nehézvértezetű lovag. Az élükön pedig a sunyi képű boszorkányvadász.

Jöttek és vádoltak. Azt állították, Shimla boszorkány. Az áldott Shimla! Hogy is lehetett volna boszorkány? Hiszen betegesen irtózott a mágiától. Nem, ez ostobaság… vagy ármány. Igen, Raddan biztos volt benne, csak ármány lehet. Feleségét a szeme láttára kötözték a máglyára, s ő semmit sem tehetett. Hűséges katonái csak a parancsot várták, hisz ők is, mint mindenki a birtokon, rajongva tisztelték urukat. Igen, ott volt már az egész személyzet, és ő egy szót sem szólt. Hogy is szállhatott volna szembe a hétarcú isten papjával? Ám mikor a beesett arcú inkvizítor kirángatta a kastélyból Belt, alig hatéves kislányát, azzal a szándékkal, hogy az anyja mellé kötözze, a báró agyára szürke köd borult… Ez a köd most a szívét takarta. Ez a köd sarkallta a bosszúra. A köd, és az egyetlen igaz isten törvénye: hagyj békét az erősebbnek. Hirtelen sötétbe borult az ég: a vörös hold bukott le a látóhatár mögé, a kék pedig még nem dugta elő sápadt orcáját. Raddan keze olajozottan mozdult: sok mindent csinált már életében, de sosem hagyta, hogy bármi elvonja a figyelmét arról, ami valóban fontos. Pedig ő csak békességre vágyott…

Gyakorlott mozdulattal vágta át a két férfi torkát, kiömlő vérük az odakészített lavorba gyűlt; alkalmasabb edényt nem talált. Ajkán tíz éve elfeledett igék kéltek életre, mégsem remegett meg a hangja, mikor homlokán újra felizzott a rég eltűntetett kosfej. Megnyugodott. Bármi történt is az elmúlt tíz évben, még mindig a Legnagyobb Úr áldása kíséri lépteit…

(2003.február 18.)

Novellák

Versek, költemények

Adanos: A kripta (2002-09-10)

Auer: Ki utolsónak marad…

Belfegor: Így kezdődött… (2002-01-16)

Brutalis: Könnycsepp (2000-01-10)

Brutalis: Győzelem (1999-10-07)

Dark Halfdan: A bosszú

Gangler: Becsület és büszkeség

Gene LaMacchia: Talen

Gene LaMacchia: Ébredés