Erion, 3715. Felemelkedők hava, hóközép
-…hát nem _csodálatos_ ez az ötlet? Micsoda ünnepség lesz, micsoda műsor… és a megnyitó fénypontjaként egy igazi világhíresség! A részleteket rátok bízom, fiúk-lányok, rohannom kell, egy új kyr tárlatot kell megnyitnom az Egyetemen, jaj, kihasználnak, kivéreztetnek, de pont ezért számítok rátok, ne hagyjatok cserben! – ezzel Mirianda iv-Kryel daViniel, az erioni herceg kuzinja elviharzott, magára hagyva letört udvaroncait.
-…szóval… spontán aratóünnep, világhírességgel… szervezzük le, most, egy héttel az _egyéb_ aratóünnepek kezdete előtt, mikor már az utolsó félsüket gro-ugoni trombitás is leszerződött valahova, nemhogy egy lantképes bárd, főleg, ha „világhíres” – törte meg a döbbent csendet Tony, a hercegi problémamegoldó.
-Egy ünnepséget bármikor összedobunk – nyugtatta meg a keselyűképű, gorviki vérű Alberto Gomperez, az idős hercegi pohárnok.
-A gond a világhíresség beszerzésével lesz – szögezte le a nyilvánvalót nem kevésbé keselyűfejű ikertestvére, Ariberto, a hercegi étekkóstoló.
-No, hát dobjuk be az ötleteket! – lelkesedett az illatos, jólöltözött udvari ork, Elmer gróf, hercegi futár minőségében. – Itt van mindjárt Gorduin…