Az Elveszett Mesék Társaságának aranykorában született több mű is az azóta inkább zeneszerzőként kimagasló Komattre tollából. Ez az írása, amely egy szatírikus Warhammer 40.000 történet 2006 februárjából származik, felteszem valamelyik éjszakába nyúló Dawn of War partink ihletésére. "Szóljon" ez a történet, ezen a nosztalgikus éjszakán.
„Holdak halotti rétje,
vért rejt a földek árka.
Öreg vér pusztasága.”
Egy igazán különleges novella egy különleges alkalomra, Gulandro tollából.
Megkésve bár, de... fogadjátok szeretettel a VII. Fanfár a Hősökért tábor hangulatkeltő novelláját!
Helyszín: Sinemos-tenger
Idő: P.sz.: 3713. esztendő
A következő novella eredetileg egy, a Manifesztációs Háborúval foglalkozó antológiában jelent volna meg. Később különböző okokból, más írásommal egyetemben, kimaradt belőle. Fogadjátok szeretettel ezt az elveszett történetet tőlem. Főszereplője ismerős lehet a krónikás kalandokból is, helyszíne pedig az a Taba-el-Ibara, amelyiket idén két évtizede járom a fantáziámmal.
A mozaik utolsó darabja a tábor előtt. Aki ma jön azt mindjárt látom, aki pedig holnap annak jó utat és pihenést mára.
Lassan az utazás ideje is elközelget, lassan a történet minden darabja a helyére kerül ... előbb vagy utóbb.
Egy kicsit elszaladt velem a ló a hangulatkeltő novella rám eső részének megálmodásakor. Így a háromrészes mű terveim szerint naponta frissül majd, de azt remélem kicsit, hogy aki szereti olvasni ezeket, az élvezni fogja és akkor nem hiába teszek így ... (jól van na, elfelejtettem, hogy szeretek írni)
Egy meglepő történelmi esemény után, talán nem meglepő, hogy Shadon bölcsei jobbára megosztottak lettek és ki magába nézve, ki a világba kitekintve merengett tovább a sors különös ecsetvonásain. Így tett a legnevesebb udvari magiszter is, Kronus Magra, aki egy Lar-Dorban tett látogatása során tartott előadását aztán írásban is közkinccsé tette, ami Ynev minden magára valamit is adó tanintézménye is eljutott (kisebb-nagyobb kalandok után).
A most következő összefoglaló egy-két ponton eltérhet az ismert történésekről. A kalandot eredetileg (afféle tesztként) egy olyan kalandozócsapatnak meséltem, akik már a Zászlóháború kezdetétől részt vettek az eseményekben, hovatovább személyesen alakítói is voltak.
Elközelgett a Krónikák következő szezonja, a mágikus hetedik is. Ez alkalommal a hamarosan debütáló új rendezvénysorozatunk, a Lombok Árnyán őszi tábor első hangulatkeltőjét olvashatjátok a kalandmodul írójától, Sixy tollából.
Fáradtan, magába roskadva ült az ágy kemény kerevetén. Fásultan és – ha magában nem is tudta bevallani, de legbelül már – megtörten forgatta a keze ügyébe akadt tőrt. Egyetlen mozdulat és vége lenne… Dicstelenül és szégyenben, de legalább nem orvul az éj leple alatt. Vagy kiékelje vele az ajtót? Ugyan minek… hiábavaló, mint minden más az elmúlt négy napban.
Lemondóan legyintett, aztán mégis feltápászkodott, és hangos nyögéssel hajolt a küszöbhöz. Mégis kiékelte az ajtót. A sarokba húzta az egyik rozoga háromlábú széket, és rátelepedett. Az ócska tákolmány bántó reccsenéssel tiltakozott a hirtelen terhelés ellen. Kétélű, oroszlánfejes markolatú kardját az asztalnak támasztotta, és beletörődő, lassú mozdulattal készített az asztalra egy vaskos kódexet. Elrendezte a csorba ónkancsót és a két kopott kupát, majd rövid gondolkodás után mellé helyezte a pipáját is.
Ideje van bőven… Óh igen, most már bőven van.
A vörös hold félkaréja eltűnt a horizont mögött, hogy átadja helyét hideg ezüstszínben ragyogó testvérének, de előtte még pár percre sötétségbe borult a világ, s a csillagok, mint megannyi riadt szentjánosbogár ragyogtak félősen az ég halotti leplén. A háztetőn mozgás kélt. Árnyék vált el hangtalanul a ház falától, és óvakodott nesztelenül a tető pereméig, majd egy szemvillanás múlva eltűnt az egyik ablaknyílásban.
A deszka nem reccsent meg, csak két puha nesz kísérte az árnyat, ahogy belendült az ablakpárkányról a gyér csillagfényben fürdő szobába. Az ablak félhomályos négyszöge az ágy lábánál kikandikáló csizmás lábra vetült, de a szoba többi része éji homályba burkolózott. A sötét csuklyába burkolózó árny csupán egy pillanatra tétovázott az … Olvass tovább
Sok idő eltelt mióta a M.A.G.U.S. kolostorból híradásokat kaphattunk volna a kalandozók és a világ ügyes-bajos dolgairól a négy égtáj felől (és a különleges „ötödikről”). Azonban nemrégiben egy kimerült, de mosolygós gróf érkezett a Torozon Tavernájába, hogy az érdeklődőknek elhozza a vázlatos summáriumát mindannak, amit Dreina szerzeteseitől megtudott.
