Ősök útján – Második hangulatkeltő

Rohadt egy téli időszakon vagytok túl, nincs ezen mit szépíteni! Persze van, aki megtalálta a maga szórakozását a csapatból így is. Az ivó, az unatkozó népek, no meg persze a hírnév mind segítenek, ha az ellentétes nemmel ismerkedne valaki, amíg odakünn tombol a zimakó. A kristályfénnyel kereskedő banda felszámolása pedig hozott eleget a konyhára elismerésben, jutalomban. Bár az utóbbiból a hetek, hónapok pergése után már csak kevéske maradt.
Persze maradt más is veletek. Az a különös kard! Ugyan senki nem tudta megmondani mit is tud, de azt a tanácsot kaptátok a sötét csuklyás, különös félelftől, hogy ne is nagyon kérdezősködjetek egyelőre felőle, hiszen bajt még hozhat a fejetekre, így vagy úgy, és még maga sem tudja pontosan mit találtatok. A feljegyzésekben, legendáriumokban nincs ilyen szinten lejegyezve az ezredévekkel ezelőtti ütközet minden mozzanata és részvevője. Ti nem olyan rég járjátok még a kalandozók ösvényét, nem vagytok még feltétlen járatosak minden titokban, ügyben vagy nemesi udvarokban, intrikákban, így többségteknek nem sokat mondott az Alyr név, de olyas valakinek tűnt, aki tudja mit beszél.


“Ahogy nap úszik el életünk horizontja felett,
Visszahódítottuk a Börzsöny Turistaházat, megküzdöttük a vérszomjas katicákkal, minden titokra fény derült, az apák bűneit megtorolták és Rosayenna mama pogácsái is elfogytak, ám a hétvége emlékeit örökre a szívünkben hordozzuk.
