Csendes eső kopogtatott a város ablakain, spalettáin és ezért a helyi lakosok igen hálásak voltak. Az Esküvések hava óta már igencsak elege volt embernek, elfnek és törpének egyaránt Arel szeszélyéből, a tomboló viharokból, felbolydult elemekből. Mert Anteryn felbolydult! Persze, mint annyi minden mást is az emberek korszakában, ezt is – legalább részben – kalandozókhoz kötötték. A Pegazusfészek, a Racklaodú és a Sáskaptár ivóiban mindenhol az a beszéd járta, hogy mióta a három idegen csapat megnyitotta a tiltott tó vizét és lement az Elsüllyedt Palotába, az volt minden baj kezdete. Faji ellenségeskedés, áfium kereskedő tolvajok, kiebrudalt óriás patkányok a csatornákban, már mind-mind kezdett régi téma lenni, megannyi variációban, ahogy szájról szájra terjedtek, torzultak, távolodtak az időben.
Ám az időjárás, az már más történet. Az, hogy hétről hétre egyre szélsőségesebb formákban mutatja meg erejét, hogy valójában mind e csöppnyi lények, kikre jobban nem is illhetne a halandó jelző, csupán hangyák az ég mérhetetlen boltozatához képest, az olyas valami, amit nem lehet elfelejteni. Miután a tó vize visszaállt, először látszólag helyreálltak a dolgok, a mindennapok lassú hullámzása, reggel, delelő nap, este, s a két egymást kergető hold. Mindenkit lekötött az események megbeszélése és csak keveseknek tűnt fel, hogy a zafír kék víztömeg már nem úgy viselkedik, mint előtte. Nem oly’ egyenletesen eregeti ködét, hanem hol elcsitul, hol szinte ontja magából, egyre erősödő ciklusokban. Az első alkalommal, mikor hirtelenjében a város nagyrészét beborította télvíz idején, már kezdtek felfigyelni rá többen, de komoly jelentőséget még nem tulajdonítottak neki. A gyerekek élvezték, játszottak, bújócskáztak benne. A felnőttek inkább csak bosszankodtak, főként, mikor odafagyott minden felületre, útra, ablakokra, ajtózárakra egyaránt.
Aztán a jelenség, mint valami harang, minek kötelét már nem rángatja harangozó, szépen fokozatosan alábbhagyott. A köd lüktetése elült, visszaállt a régi, megszokott módira, hogy csak a város központjának kövezetét, az arra járók ruháját áztatja a pára. Aztán viszont jöttek a viharok, de még milyenek! Először semmi szokatlan, az erős szelek az erdők lombozatának elvesztésével megszokottak voltak a hideg évszakban. Ám, ahogy egyre jobban mart mindenkibe a kaotikus süvöltő lég, mint valami átkozott penge, erre már páran szavuk emelték a söntések melegébe érve vagy otthon a kemence mellett üldögélve. Bár ilyenkor mindig került elő az idősebbek közül olyan – zsémbes törpék főként – akik emlékezni véltek ennél cudarabb telekre is! Aztán mikor először telt meg a vihar elementális mennyiségű fagyott vízzel, hóval és a városban hirtelen nehézzé vált aznap virradóra az élet! Olyannyira, hogy sokan az ajtót nem tudták használni és örült kinek volt emelet a házában, mert az ablakon tudott az utcára kijutni a lehullott fehér zuhatagtól. Akkor már a leghosszabb emlékezetű, helyi elfek is kénytelenek voltak elismerni, hogy valami nem stimmel.
Sokakat kárhoztatott maradásra az időjárás. A város sem volt épp veszélytelen, a hó és jég súlya alatt beszakadtak egyes tetők, vagy az úgy ahogy megtisztított utcán közlekedőkre zúdult rá a cserepeken megült, hirtelen megcsúszó tömeg. Ámde a város környéke is jószerivel járhatatlan volt. Tavasszal az olvadás bőséggel hozott magával áradást az utcákon is. Színültig teltek a csatornák, s már az utca kövén is bokáig lehetett járni a lében. Akinek volt másutt jobb dolga, igyekezett is elhagyni Anterynt és jobb környéket nézni magának, hiába hagytak alább a viharok egy időre. Mint patkányok a süllyedő hajót, úgy pakolt fel a sok kereskedő, ki túl sokáig maradt itt a Maszkok Ünnepe után, s aztán itt is ragadt a télre. Nem érdekelte őket sár és kihívás, nekivágtak az országútnak, szekereikkel felszántva az ázott földutakat.
***
A kőmester saját szobájában ült a hátsó falnál elhelyezett kőasztal előtt. Bár lehet asztalnak kevesen neveznék az óriási kőtömböt, melynek hasábszerű tömege sokak számára inkább egy masszív oltár képét testesítené meg. Előtte szőtt, csomózott füzérek között egy gyermekökölnyi, csiszolatlan rózsaopál és egy jókora, kék színben pompázó hegyikristály volt terítéken. A férfi dúdolt magában és kívülálló számára felfoghatatlan rigmus ütemére ingadozott, derékból apró köröket írva le. Tán nem is annyira dúdolás, mint inkább dunnyogás, halk torokhangú zöngék, amik torka mélyét elhagyták egy idő után. Kezei olykor mintha a kék kristály auráját simítanák, máskor pedig fura ujjtartásokkal, akár holmi szerzetesek ima kéztartásai, lebegtek a formálódó edény fölött. Mert a kristály formálódott. Méghozzá határozottan, egy keskeny nyakú edénnyé. A féldrágakő akárha levedlené megunt ruháját és kivetkőzne magából, mint valami szégyenlős hölgy, lassan csúsztatva le a kelmét, egy váza formája kezdett kibontakozni a kék anyagból. Formálódott, bújt elő az edény szája, nyaka, szélesedett a válla…
Ekkor az asztal masszív kőtömbjén, mi több az egész szobán remegés futott végig. A nap barnította kezek megtorpantak, a torokének abbamaradt és felpattantak az eleddig csukva lévő szemek. Ismét remegés futott végig a helységen. Rengett a föld! A járatokon át, a bejárat felől, eddig is hallotta a vihart, ahogy a zápor hullámokban vert végig a tájon, de az csak halk, lüktető susogás volt számára. A szikla mozgása azonban őszintén meglepte. Nála jobban kevesen ismerték a földet, a sziklát, márpedig tudomása szerint itt nem lett volna szabad ilyesminek előfordulnia. Részben ezért is választották a környéket a menhireknek. Ahogy az állókövek eszébe jutottak, baljós érzés fogta el. Azonnal felkelt és munkáját félbehagyva elindult kifelé a szobából.
Ahhoz, hogy lehetőséget adjunk új, a karakteralkotásba még nem bekerül varázstárgyak használatára, az idei évtől kezdve előfordulhat, hogy találkozhattok a kiírásokban egyedi, pluszban vásárolható felszerelés listával. A karakteralkotásban résztvevők közös megegyezéseként így kívánunk teszt lehetőséget bizitosítani a koncepcióknak, illetve az árazásnak. Ennek megfelelően a mostani karakteralkotáskor lehetőségetek volt bevásárolni akár Anteryn varázsboltjában, ami a csatolt pdf első három tárgya, akár pedig valami módon hozzáférni az új tárgyakhoz a nemrég megjelent cikkből.
A XII. Fanfár a hősökért táborra az alkotásban vásárolható plusz tárgyak