novella

A szerző a XIV. Zászlóháborúról szóló pályázatos iker-novellás kötetben mutatkozott be elsőként ugyan, de novelláját eredetileg a Darton Lovagjainak szentelt Taknyos Varnyú Vendégfogadó oldalain publikálta legelőször. Most lehetőségünk van, hogy egy újabb, javított, átgondolt és szerkesztettebb verziót adjunk közre belőle. Főszereplője kulcsszerepet kap majd a szerző későbbi műveiben (remélhetőleg egy regényben is majd). Írásaival leginkább Darton halálkultuszát járja körbe, éles és pontos képet festve az ortodox és a maremita irányzat követői között. Emellett azonban nem feledkezik el arról sem, hogy ápolja a fantasy hagyományait mellbevágó új nézőpontokkal és szokatlan fordulatokkal.

A lassan többműves novellistává növekvő szerző újabb ifjúkori írását osztja meg velünk 2000 februárjából. Témája a nemrég újra felfedezett Dúlás és amit rövidsége elvonna az értékéből azt jócskán kompenzálja azzal a stílussal és hangulattal, amely az akkori kor Ynev-szeretetét tükrözi vissza a nyitott elméjű olvasóra. Büszkén és örömmel közöljük tehát ezt a művet is. Mindig jó ilyen elveszett mesékre bukkanni.

Bár régi játékos- és harcostársunk, Csík János István mégis csak most jelentkezik honlapunkon első ízben saját írással, ami a kiegészítésekkel és érleléssel együtt is elmondható, hogy immár fél évtizede várt a megjelenésre. Mi nagyon örülünk, hogy közre adhatjuk és annak is, hogy szerzője is csatlakozik immáron víg alkotói körünkhöz. Reméljük több írással teszi majd és kicsit nagyobb gyakorisággal.

Történetében a dél-ynevi Shadon Birodalmába kalauzol minket, ahol is hiánypótló módon egy boszorkányvadász mindennapjaiba és lelkivilágába invitál minket feltárva az Egyetlen és mégis Hétarcú Isten országának fonákságait, árnyas oldalát. Nem akarok többet elárulni, mert én már sok verzióban élveztem az írást, inkább átadom a szót magának az írónak.

Az idei nyári folytatásos novellánk elkészültéhez nemcsak sok év kellett, hanem többek között a korábban már elkészült Ikrek szektájáról és fejvadászklánjairól szóló kiegészítő is. Ebben az anyagban sok olyan magyarázat van kifejtve, amelyből jobban megérthető a novella főszereplőjének háttere, egyes kifejezések eredete. Ezzel is szeretnénk az olvasott és a játszott Ynev közötti kapcsolatot fenntartani.

Az előző rész tartalmából: Caleb d'Avrem eléri Davalont, a Dwyyl-Unio fővárosát. Hamarosan megismerkedik egy északi lovaggal, akiről kiderül, hogy hasonló céllal érkezett mint ő maga. Miután együtt úsznak meg egy éjszakai rajtaütést szobát bérelnek egy fogadóban és felkészülnek a küldetésük következő lépésére, amit már egymás segítségével képzelnek el végrehajtani. A dwoon nép legszentebb városában azonban nem tudni elsőre, hogy ki a barát és ki az ellenség ...

Nagy örömünkre szolgál, hogy folytathatjuk azt a novellát, amely a honlapunk (sokadik) újraindításakor nyitotta meg az Yneven játszódó rövidebb-hosszabb történetek sorát. Alkalmazkodva ahhoz az időszakhoz, amihez talán a legjobban tartozik címadásánál szigorú VHS hagyományokhoz ragaszkodtunk. Ezzel (is) szeretnének felvezetni a csakugyan ikrekkel foglalkozó következő novelláját a szerzőnek és a már szerkesztési fázisban lévő átfogó cikket az Ikrek szektájáról. A helyesírási hibákat és a szerkesztetlen szövegeket szándékosan hagytuk meg a begépelés során, ezzel is érzékeltetve azt a 13-14 éves szakadékot, ami a megjelenés és a megírás között tátong.

Caleb d'Avrem életútja sokkal inkább zajlott a Krónikák mitológia hátterében eddig. Bár szinte a honlap minden inkarnációján megjelent belőle egy-egy darab, kalandmodulok terén is inkább a hangulatkeltőkben volt róla szó korábban. Ez az írás még sohasem látott napvilágot és kora ellenére megőrizte őt grafit színeivel az archívum sok-sok éven át. Így mondhatni ez a premierje az elveszett részletnek a Lelkek című regényből, ami ilyen darabokban, szinopszisban áll több mint egy évtizede.

Az előzményekről: P.sz. 3660-as években, az Északi Városállamok, Lammo városában két Iker fejvadász rejtőzködik a közelgő Zászlóháború vihara elől. Kemyron, az oroszlán viszont eltűnik és Caleb, a Farkas magára marad az idegen terepen, ellenséges kultúrák gyűrűjében. Jobb híján maga próbál a barátja nyomára akadni, de próbálkozásai sikertelenek. Kemyron utána jött ide, ahová olyasvalaki elől rejtőzött, aki a lagossnál is mélyebb sebet hagyott benne.

D'Avrem felfogad egy kalandozócsapatot, kétes, szél által összehordott tagokból. Egy becsületét vesztett korg barbár, egy száműzött gnóm mechanista, egy a városban láthatóan ismerősen mozgó veterán falanxharcos és egy titokzatos őszhajú ilanori bárd, aki úgy tűnik többet tud a Farkas származásáról, mint ő maga. Dolga végeztével az újdonsült felhajtó visszaindul rejtekhelyére, hogy felkészüljön elveszett klántársa keresésére...

"– Alucard Ront’e Rone grófja, Szépmező küldötte, Eleronte örököse, Shentemolan előljá..

– Elég, elég. Ebből biztosan levágják ki vagyok."

(Vörös és kék, részlet)

Hasonlóan korábbi cikkünkhöz, ahol Axel Ragaen előtörténetéről és statisztikáiról rántottuk le a leplet jött el az idő egy újabb ikonikus Krónikák-mitológia szereplő részletesebb bemutatására. Földi időszámítás szerint 2005-ben indult kalandozni, hogy az "ikerkaszt" is legyen tesztelve a 'Tetemre Hívás' típusú karakteralkotásban, majd mesélők képességeit mérte le számtalan kalandban (kalandmesteri vizsgák) mielőtt az Ynevi Vándorlások és több történet során az az enigmatikus felhajtó karakter lett, akinek sokan ismerhetitek mostanra.

Felsorolni is nehéz lenne, hogy hol is jelent meg eddig oldalunkon, kalandjainkban és írásainkban személye, legutóbb a Virágkapuk ostroma lapjai között szerepelt és hogy onnan hová és merre vezet az útja az akár a Nem Játékos Karakterként őt felhasználó Kalandmestertől is függhet. Ugyanis az évek során nemcsak én játszottam és meséltem őt, hanem többen is hozzátettek mítoszához. Így mostanra egy teljesen önálló, élő karakter lett Yneven, a kalandok kontinensén.