Újabb darab az Ynevi Krónikák ősi könyvtárából. Közben előkerestük a régi honlap/honlapok egyes vizuális elemeit is. Kicsit meg is lepődtünk milyen más volt a világ. De így megy ez. Igyekszünk minden íráshoz a régi yk egy-egy régi inkarnációjának vizuális világát megidézni honlaptervekkel, logokkal és amivel csak lehet. A mostani alkalomhoz választott novella is egy hosszabb, komplexebb darab. Jó olvasást kívánunk!
Ynevi Krónikák. Valaha ez a kifejezés volt szinonimája az interneten olvasható rajongói novelláknak. Ezen a néven volt az RPG.hu aloldala Köege főszerkesztése alatt, akihez később Gulandro csatlakozott szerkesztőként. Az oldal több inkarnációt élt meg és igyekezett magával menteni az adatbázisát minden alkalommal. Mostanra ezen írások nagyobb része már nem fellelhető a virtuális sztrádán. Ideje volt, hogy felbukkanjon az információ óceánjából régi mentésekből fokozatosan, írásonként. Következzék az egyik ilyen írás. Rövid, egyperces jelleggel.
"Álmában, édesanyja hívja kisírt, kivérzett szemekkel. Segítségért esdekel, s körülötte húgai fekszenek vérbe fagyva, kicsavarodott végtagokkal. A falut védelmező férfiak pedig az ajtókra szegelve, férfiasságuktól megfosztva sikítoznak.”- Téged akar lányom, menekülj!” Az első álom után verejtékben és vérben úszva ébredt. Szeméből, füléből, orrából dőlt a vér. Tudta, a valóságot látta, hogy az álmot Noir küldte e neki vagy édesanyjával őt összekötő vér ereje ilyen erős e, azt nem tudta, csak azt, hogy tennie kell valamit. Pörén, véresen, ahogy az istenek megteremtették kitámolygott szobája ajtaján, le az emeletről az étkezőbe, ahol ezek a férfiak s pár szájtáti semmirekellő már a reggelijét fogyasztotta. Hephaistos azonnal felugrott, s köpönyegével próbálta testét védeni a kutató tekintetek elől, de ő félretolta erős kezét s lemezvértjébe kapaszkodva, véres foltot hagyva a megannyi óra alatt tisztára súrolt fémen, csak annyit bírt kinyögni. „- Anyámnál van! Megöli a falum asszonyait!” Aztán elájult." (részlet)
Ez a történet egy fiatal boszorkány viszontagságait meséli el, egy olyan nőét aki aki csak falvának szeretne segíteni s ha kell ezért bármin és bárkin átgázol. A felmerülő problémák újra- és újra olyan helyzeteket teremtenek, amikor nincs jó választás.
(a kép illusztráció, forrás: pinterest)
„Lámpások vagyunk mind, lelkünkből Urunk fénye árad, hogy elűzze a sötétséget.”
Ute Betan, Adron kegyeltje
Az erioni Három Sárkányfi fogadóban is nagy a sürgés-forgás A Végítélet Havának beköszöntével. Vendégek, vándorok és kalandozók érkeznek a Városok Városába, hogy kitöltsék a télvízi helyeket az ilyen pihenőkben, ahol forralt bor, tiszta ágyak és meleg víz várja őket hosszú kalandok után. Ki kincseivel, ki pedig messzi földekről hozott hírekkel fizet, mert ilyenkor, Kyel havában mindkettő egyforma súllyal esik latba.
...Leülhetsz ha fizetsz egy italt nekem ...
Egy közösségi oldalon tűnt fel az alábbi, meghatározatlan korú novella a kalandok kontinenséről. Hangulata és témája sok ismert szerepjátékos és M.A.G.U.S. irodalmi hagyományra reflektál. A film-noir hangulata, amely sokak szerint végül az Uwel nevébennel érte el a méltó helyét az Ynevről szóló regények sorában jó helyet lel magának a választott helyszín, Erion hátterébe ágyazva. Főszereplője pedig, mint "detektív Tharr-pap", önmagában is érdekessé teheti sokak számára. Az egészen bizonyos, hogy ritkán van alkalmunk betekinteni ennek a (sokszor félreértelmezett) vallásnak a működésébe és még ritkábban a követői szívébe és lelkébe. Honlapunk (mivelhogy spirituális utódja) az Ynevi Krónikák (yk.rpg.hu) küldetését továbbvíve újabb M* novellát mutat be nektek, amit rajongó(i lelkesedéssel) írt(ak). Fogadjátok szeretettel Juhász Péter Másnap című történetét. Jó olvasást hozzá.
A 22. Kalandorkrónikák első hangulatkeltő novellájával Enoszukére utazunk el, a Bukott Császárság földjére. Sokszor fogyott el és telt meg a két hold, amióta a Keleti Legendák révén bebarangoltuk ezt az ismeretlenül ismerős, megváltozott tájat. Talán vannak is közöttetek, akik emlékeznek még az akkori küzdelmek, nehézségek és győzelmek ízére. Most mindannyian visszatérhetünk és (Góczi Noémi illusztrációja mellett) egy méltó útitársat, kalauzt is kapunk a következő írás főszereplőjének képében.
Lánglelkű kritikus cikkírónk ez alkalommal is megörvendeztet minket egy számára kedves ynevi téma irodalmi feldolgozásával, amelyben a Tűzkobra követőjének egy történetét és belső világát ismerhetjük meg közelebbről. A téma és a kaszt nem ok nélkül népszerű, sokan találnak rá végül hosszabb-rövidebb időre életút karakterek vagy rendezvényekre visszatérő avatárjuk formájában tűzvarázslókra és papokra, akik északon és délen egyaránt Sogron nevét áldják, és abban is munkálkodnak. Olykor azonban arra is kényszerülnek, hogy addig megszerzett hidfőállásaikat, szent helyeiket védelmezzék, mindegy milyen áron. A novella mellé választott kép a "Sogron akarata" kártya illusztrációja és Rene keze munkáját dícséri.
Erion, egy névtelen raktárban, egy nappal az ünnep előtt
...nemsokára beér a hajó, az álmok megmutatták már közelségét, az Árnyékúrnő pedig számít ránk, evilági szolgáira! – végignézett a lelkes amatőrökből álló csapaton, akik hetekkel korábban csupán Noir sokadik áfiumbarlangjának közösségét alkották. Egy ifjú papnő rajongása és lobogó hite viszont változtatott ezen. Amennyiben az előttük álló próbát kiállja, úgy lehet, viszi is valamire a kyr leányka.
Az egybehangzó éljenzés azonban elmaradt. Látszott, hogy elkél a további biztatás, főleg a sarokban feszengő Kliwert-nek. Az elmúlt pár napban nem volt a helyzet magaslatán. – Tekintsetek magatokra kiválasztottként! Szükség van rátok a Lishia és a vele lévő ajándék biztonságos célba juttatásához, mert ellenségeink számosak, a felprédált hajó is ennek jele volt. Az előttetek álló éjszaka eseményei után nevetek nem merül feledésbe a hit újbóli felvirágoztatásával kapcsolatban! Az Úrnőért! – zárta ezzel a beszédét és ezt visszhangozta a terem is. Mivel az öreg Morris látta, hogy elérte a célját, ezért intett és eddigi ülőhelye, egy pár zsák szalmával kényelmesebbé tett láda felé indult.
Az északi városállamok káoszában, egy hétre Eriontól és az ünneptől
A kocsiszínben olajlámpák imbolygó fényében figyelte, ahogy sürgő kezek, a fogadós fiai, helyére teszik kevés csomagjukat a felkészített kocsira. Magában számba vette a tartalmukat, ahogy a két zsák és három utazóláda egymás után felkerült a járműre. Egy hangosabb koccanást követően ingerülten szólt oda a pakolóknak:
- Óvatosabban, ha kérhetem! Mit nem értettek abból, hogy törékeny!
- Elnézést! Értettük jó uram! – jött a serkenő bajszok alatt eldünnyögött monoton válasz.
Újabb nevesincs porfészek és pár napos kényelmetlen zötykölődés a következő kapuval rendelkező önjelölt hercegségig. – gondolta magában Gel’z és kényszer cselekedetként megtörölgette homlokát a bársonnyal szegett mellényéből előkotort hímzett zsebkendővel, melynek fehér vásznán az on-Barev ház zöld szalamandrája izzadt hasonlóképpen.
Morogva indult vissza a fogadó fő épületébe és út közben ismét a bensőjét mardosó komor gondolatok szegődtek társául. “Szerényen élj, de gazdagon!” – mondogatta mindig a nagyapja intelemként. Mekkora ökör volt, hogy nem hallgatott a családi igazságra és a nemesi cím ígéretéért ritkán látott csodákat tett a hercegi udvarokban... most meg kutyabőrrel ugyan, de itt remeghet az életéért és a család jövőjéért. Az egyik fogadott testőre néma biccentéssel jelezte az ajtóban, hogy a csomagok nem maradnak figyelem nélkül. Egy volt a három közül, képzett harcos és világjárt ember mindahány, drága aranyakon szerzett biztonság.
Elkélt a jelenlétük, Riegoy-tól idáig nem volt veszélytelen az út, főleg, ha az ember a Barrakudák visszautasíthatatlan ajánlatát mégsem fogadta el. Mindent megtettek a baj elkerülésére, ezért is volt az elmúlt hetek vesszőfutása kaputól kapuig, hogy biztosan nyomukat veszítsék. Ismét megtörölte az arcát egy nagy sóhaj kíséretében.
Nem tudja mi lett volna, ha a kedves kis unokahúga, aki elvileg tanulmányait töltötte a Városok Városában, nem állít be az ajánlattal. Mennyit változott! Viszont az időzítés tökéletes volt, Ő pedig megragadta az alkalmat. A családja életét a saját kezében akarta tudni, de azt, ami múltjukat és a jövőjüket jelentette Lishiával küldte el és csak remélhette, hogy jól döntött.
Még pár nap, még pár ugrás és Erionban kiderül…
Valahol Erion mellett a tengeren, 2 hónappal az ünnep előtt
Őszinte örömöt érzett, a szabadság örömét, ahogy csodás időben lehetett kint a Godorai Öböl vizén. Bár másoknak ez szélcsendet és napfényt jelentett volna, neki a vad szelet és a felkorbácsolt hullámokat a piszkosszürke felhőkkel borult ég alatt. Kecses kis hajóját röpítette előre a dagadó vitorla, ahogy egyre merészebb íveket húzott vele a mind feljebb tornyosuló hullámokon. Hófehér haját tépte a szél, nap barnította arcára sós vízpermet csapódott, de vigyorogva rántotta újabb irányba a köteleken és csigákon keresztül a vitorlát. Itt kint mondhatni egyedül lehetett, a testőrök háromárbocosát már messze a látóhatáron hagyta. Kijárt neki némi egyedüllét a kastély fojtogató levegője, az intrikák és az etikett kiszámított mozdulatai után, melyeket ki nem állhatott mióta visszatért.
“Hercegként megtehetem! Lyr Da Viniel-nél, ki negyedik ezen a néven, e tájon nincs hatalmasabb úr!”
Egy perccel később rájött mennyire elhamarkodott és merész gondolat volt ez, mikor egy árboc fölé érő víztorony játékszerként gyűrte hajóstul a víz alá. A sötét víztömeg hideg ölelésében, a levegő fojtogató hiányától pánikolva csak egy gondolat sikoltott elméjében: “Hol késik a teleport?!” Majd minden elsötétült…
Elöljáróban: a kalandmodul P.sz. 3718-ban játszódik Észak Yneven, Murgador egykori grófságának területén. Ezidő szerint a Zászló- és Manifesztációs Háborúk puszta történelmi adatok, jelentőségüket elhomályosítja Morgena látványos visszatérése és terjedése, Pyarront lefoglalja belső megosztottsága, melynek során Aurin al Marem már a harmadik Varjúereklye nyomában jár, s Eligor, a Kék Herceg visszatérése északon rendezi át a Szövetség erőviszonyait. (egyéb világtörténelmi változásokról érdemes megolvasni az oldalon megtalálható kalandmoduljainkat és M.A.G.U.S. irodalomban megjelent kapcsolódó műveket) és most következzék a rendezvény hangulatkeltő novellája, amelynek címe 'Alkony az ösvényen' a kaland egyik társírója, az Amund tollából.
