„Ó, herceg engedd meg, hogy elvonjalak sürgető teendőid mellől. Látom eljött az idő, hogy elmeséljem neked atyád egyik legfontosabb történetét. Elég idős vagy már, hogy halld és értsd talán ennek a kalandjának a jelentőségét. Jól figyelmezz, mert mondandóm eltér majd a hősi énekektől, amiket eddig hallhattál tőlem Conan királyról.”
„Kelet felé már virrad is, az ég pereme sugaras,
a városfalra fölrepül, kukorít a kevély kakas.
Lejárt a vízióra már, de a korhely tivornya áll,
dal halkul, hold, csillag kihuny, a hajnal a városra száll.
A hal alakú kulcs forog tízezer kicsi kapuban,
a Palota, a Vár fölött a szarka száll, varjú suhan.”
Bana-Misingsei, a falak, a költészetek, és az egymással viaskodó iskolák városa… és persze még oly sok minden másé is, hiszen az egyik legnagyobb város messze a birodalomban. A legendák szerint óriások építették falait, nem csoda hát hogy bevehetetlennek mondják. Három gyűrűjével és megannyi algyűrűjével, vízi útjaival, és páratlan felvonó rendszerével méltán vált híressé birodalom szerte. Vándorok érkeznek messzi vidékekről, a gyorssodrású folyókon suhanva, vagy sokökrös fogaton vánszorogva, messzi pusztákról, vagy a mennyek kapujáig érő hegyek öléből, olykor haragvó tartományokból, olykor magából a császárvárosból, de a kíváncsi szemek árja elapadhatatlan.
Még csak a külső falat hagytuk a hátunk mögött, ahogy a keleti folyamon felfelé hajózunk, mellettünk az elővárosi gazdaságok legelői és istállói sorakoznak, de az alsó gyűrű falai már alig állják a zsibaj útját. A mulatság ideje közeleg amott, a napvilág is átfordulóban már, az égi császárnak csak a koronája kandikál elő a falak mögül, lassan nyugovóra tér. Ezzel egy időben ébred az éjszaka úrnője, a csalfaság óráit hozva el. Nyílik is már a vízi kapu, és szökőárként szakadnak ránk a pezsgés és a hangzavar hullámai. Kétes érzés ez, még egy sokat látott katona számára is. Egyszerre izgalmas, félelmetes és borzongató, hívogató balsejtelem, akárcsak az a sötét kapualj … Olvass tovább
A VI. Vándorkrónikák tábor első szerepjátékos napján - azaz a 2. nap: augusztus 12.-én - kerülne sor erre a M.A.G.U.S. rendszerében és világán játszódó mesére. A kalandmester nem más lenne mint jómagam /Phinix/, a játékos karaktereket pedig a a szokásos Krónikás karakteralkotással lehet megalkotni, azzal a kivétellel hogy ezúttal 8000 Tapasztalati pontból lehet garázdálkodni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy még több hátránnyal rendelkező karaktert várok, hanem azt hogy alapvetően egy alacsonyabb szintű partira számítok. A kaland címe: Mesterek nyomdokain, 3-5. szintű karakterek számára ajánlott, és maximum 5. jelentkezőt várok rá. Csapatkoncepció nem szükséges, a karakterek nem kell hogy ismerjék egymást, de ettől független az előtörténeteknek mindig örülünk.(Újabb rövid játékbeszámoló, ezúttal Cloud Boohen karakterétől és "Pénzverők" Orome meséléséből, mely a Kyel akaratából kalandmodulon alapult)
„Életed egyetlen gondolatról egyetlen gondolatra haladva éld.”
(a történet Goldgruber "Kacat" Árpád kalandmester formabontó 'Brilliáns meló' meséjéből született)
Egy készítés alatt álló magyar , a Hősök Kora című szerepjátékhoz kapcsolódó írást küldött egyik mesélőnk, Martin Máté. Reméljük ezzel az írással sikerül felkelteni iránta többek érdeklődését is.
„Nem kis erőfeszítést kíván, ha rossz szokásainkat le akarjuk vetkőzni. A kecskedarázshoz kell hasonlítanunk. Még az örökbefogadott gyermek is hasonlítani fog rád, ha úgy neveled.”
A XII. Kalandorkrónikák első hangulatkelőt novellájában a modul egyik kulcsfigurájának, Cruz de Basilionak a szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket elindító hátteret.
Forró nyár köszönt Syburr hercegségére és az egyébként is vehemens természetű pyar nép fiai és lányai ilyenkor különösen makrancosak tudnak lenni.
Hogy ki is ő, honnan jön és hová tart rejtély. Egykori játékalkalmak kedves karaktere, kalandmodulok visszatérő megbízója. Alucard Ront'e Rone először ebben az írásban lépett színre évtizedekkel korábbinak tűnő régiségben. Emlékeztetőül, hogy a legéltebbnek tűnő karaktereink és mi magunk is voltak és voltunk fiatalok és bohók ... Karmester, zenét! Fényeket, függönyt fel és Tessék!
Új cikksorozatunkkal szeretnénk a karakteralkotás előny-hátrány rendszerének részeihez egy kis hátteret nyújtani kibővített lehetőségekkel és példákkal. Első körben a Nyugati Városállamokban játszódó kalandmodulokban szerepet kapó Építő hitéről rántjuk le a leplet a titokzatos entitás egy kiválasztott tanújának, Axel Ragaennek a krónikájával. (az írás egyben részlet Örsi "Marciklon" Márton kalandmester Elátor maradéka című meséléséből)
Az alábbi novella Belfegor tollából származik, s még anno az Ynevi Krónikák berkein belül látott napvilágot. Oly ízesen festi le egy kocsmai verekedés képeit, hogy az már önmagában is hangulatkeltő, élve a „Minden kezdet nehéz” –felkiáltással. Egészségünkre!
Az utolsó KalandorKrónikákhoz írt utolsó hangulatkeltőben régi szövetségesek és ellenségek is feltűnnek, csakhogy egy még hatalmasabb veszedelem eljövetelét jósolják meg. Nem minden búcsú végleges ...
A soron következő második (vagy ha úgy tetszik harmadik), de mindenképpen utolsó hangulatkeltőjében egy egészen hagyományos, nosztalgikus módon szeretnénk a játékosoknak bevezetést adni az előttük álló kalandba.
