Hercegi hangulat (1. hangulatkeltő)
Valahol Erion mellett a tengeren, 2 hónappal az ünnep előtt
Őszinte örömöt érzett, a szabadság örömét, ahogy csodás időben lehetett kint a Godorai Öböl vizén. Bár másoknak ez szélcsendet és napfényt jelentett volna, neki a vad szelet és a felkorbácsolt hullámokat a piszkosszürke felhőkkel borult ég alatt. Kecses kis hajóját röpítette előre a dagadó vitorla, ahogy egyre merészebb íveket húzott vele a mind feljebb tornyosuló hullámokon. Hófehér haját tépte a szél, nap barnította arcára sós vízpermet csapódott, de vigyorogva rántotta újabb irányba a köteleken és csigákon keresztül a vitorlát. Itt kint mondhatni egyedül lehetett, a testőrök háromárbocosát már messze a látóhatáron hagyta. Kijárt neki némi egyedüllét a kastély fojtogató levegője, az intrikák és az etikett kiszámított mozdulatai után, melyeket ki nem állhatott mióta visszatért.
“Hercegként megtehetem! Lyr Da Viniel-nél, ki negyedik ezen a néven, e tájon nincs hatalmasabb úr!”
Egy perccel később rájött mennyire elhamarkodott és merész gondolat volt ez, mikor egy árboc fölé érő víztorony játékszerként gyűrte hajóstul a víz alá. A sötét víztömeg hideg ölelésében, a levegő fojtogató hiányától pánikolva csak egy gondolat sikoltott elméjében: “Hol késik a teleport?!” Majd minden elsötétült…