Author name: Gulandro

Csik János István: Hidegen tálalva (I. hangulatkeltő novella)

A napnyugta már a tükör előtt öltözködve találta. A pontosság aznap este különösen fontos volt.

A simára csiszolt ezüst lap homályosan adta vissza csontos éles vonásait, de nem kellett tisztább látvány, így is látta az elmúlt három esztendő nyomait.

Arcán látszott legjobban mennyivel szikárabbá tették a megpróbáltatások, a hónapok, mikor sokszor az életéért kellett küzdenie. Ez a világi, látszat életében, Rien Ygresson az erioni kisnemes mindennapjaiban kevésbé volt észrevehető, de az alvilági életét betöltötte a túlélés utáni hajsza fülledtsége. A Leviuurként ismert bűnöző akkor igencsak bajban volt. Bár nemesi státusza megmaradt, de a három esztendővel ezelőtt a Tengercsend ünnep körül forgó események alvilági adósságokba lökték és a Család soraiban is számkivetett lett. Emberei nagyrészt halottak voltak, a Vicsorgó Hastin berendezése pedig az ott vívott összecsapástól állt romokban. Átkozott kalandozók! Aki mögül pedig kihátrálnak, arra hamar az áldozat szerepét osztják az arra éhesek…

Varázslók Könyve (M.A.G.U.S. kiegészítő)

Különleges bejegyzés következik, hiszen több ember több munkája is felsorolásra kerül a M* gazdag történetének több évtizedéből is. A legfontosabb azonban az, hogy hosszú (legalább két éves) munka végeztével Magic Horse végre a nagyközönség elé tárja kiegészítőjét, ami (nomen est omen) a hozzá egyik legközelebb álló kaszt, a varázsló lehetőségeit szeretné körbejárni, bemutatni és (igen) ki is bővíteni. Ezen a ponton pedig következzen egy részlet, a kiegészítő bevezetője a szerzőjétől:

"A varázsló igen sokoldalú kaszt, főként modern, földi tudással keresztezve. Részben ezért sem szeretik ellenzői, beleértve sok KM-et. Ezt a felét a történeknek már Nyúl is kifejtette a vonatkozó Rúna cikkben: A Varázsló, avagy „Hozzám nem állhatsz be varázslóval!”. Az is egy komoly gondolati érvelés ellenük, hogy klasszikusan, ha a fantasy műfaj gyökereit nézzük, egy tipikusan NJK szerepkör. Valaki, aki a hősi küzdelmeket lefolytató főszereplőktől külön utakon jár, esetleg közvetít vagy egyenesen ő bízza meg őket. Többnyire ül a tornyában, laborjában, a tanácsban, netán az uralkodó mellett, és vagy ellene vonulnak, vagy hozzá fordulnak segítségért a protagonisták, mivel ami más halandónak szinte lehetetlen, azt a varázsló pár bűvigével megoldja, legyen az átokfejtés, varázstárgy vizsgálata, készítése vagy utazás a tér/idő egy távoli pontjára. Ezzel együtt sokan vagyunk, akik nem csak a hős fegyverforgatót vagy a trükkös tolvajt szeretnénk megformálni. Mi több, nem is valami mágiával megspékelt egyéb alakot, aki tud egy-két hasznos trükköt, hanem magát a nagybetűs Varázslót. Ezzel a művel egyrészt a hasonszőrű játékosoknak szeretnék némi segítséget nyújtani azáltal, hogy pár dolgot összeszedek kiegészítőkből, a Rúna magazin hasábjairól, illetve próbálok röviden összefoglalni világnézeti kérdéseket, mivel azoknak ismerete a M.A.G.U.S. szemszögéből feltétlenül szükséges a logika megismeréséhez és alkalmazásához. Még akkor is, ha az évek és alkotók sokasága miatt helyenként a rendszer elemei ellentmondásba kerülnek magukkal. Vagy nemes egyszerűséggel az alapok lefektetésekor még nem készültek fel arra, hogy hogyan lesz tovább (pl.: asztrál és mentál szem utolsó sora az ETK-ból kontra membrán az MTK-ból). Másrészt pedig, ahogy a bevezető idézettel is utalok rá, szeretnék egy lehetőséget adni a specializált varázslók megjelenítésére. No nem az összes félére, Adron ments! De több játszhatóval színt vinnék a standard varázslók világába. Tartalommal tölteném meg azon homályos fogalmakat, mint elementalista, mentalista vagy démonlovas. A paletta gazdagsága kedvéért pedig körvonalakban említeni fogok olyan specialitásokat is, amik szerintem nem valók a játékasztalhoz. Ezek általában olyan alkasztok, amiknek amúgy sem zsánere a kalandozás, nem a vérük része a nyughatatlanság, hiszen úgy nem tudnának elképesztő hosszú időket foglalkozni kutatásaik aprólékos, gondosan dédelgetett részleteivel. Nehéz elképzelni a sivatag porát nyelő vagy az erdei sátrat rendszeresen választó tudóst, kinek könyvtár kell és idő benne olvasni, tanulmányozni, vagy a megszállott mágikus tenyésztőt, kinek teremtményeihez hely kell, ellátmány és legfőképp idő, hogy foglalkozzon velük. Végezetül pedig egy forrásjegyzéket is összeállítottam a kiegészítő végén. Jó olvasgatást!"

LETÖLTÉS: Varázslók-könyve

XXIV. Kalandorkrónikák M.A.G.U.S. Szerepjáték Találkozó – 2022. április 9.

„Annyi csillag van az égen.

Nézd, milyen magasan vannak

Van, amelyik vezet és van, amelyik lehull.

Melyiket kövessem én…”

– Cloud Boohen

Líthas,

ismét kinyílnak a kapuk a képzelet szülte, de álmodói révén mai napig bővülő kalandok kontinensére. Ezért idén is megszervezzük a soron következő, 24. Kalandorkrónikák Szerepjátékos Találkozót, amelyet 2022. április 9-én tartunk majd meg. Az alábbiakban az esemény részleteiről olvashattok, s a facebook csoportban is követhetitek a rendezvénnyel kapcsolatos híreket.

A rendezvény új helyszínen, a 10 Minutes Bisztró ban (Budapest, 1082, Futó utca 47-53.) lesz. 9 órakor lesz a gyülekező, 9:30-kor az ünnepélyes megnyitó és egy 9:45-ös mesélői megbeszélés végeztével 10:00-től 18:00 óráig tart majd a játék. 19:00-kor pedig az eredményhirdetést és a díjátadót követően zárjuk a találkozót majd. Ezután még lehetőség lesz dedikáltatás mellett további beszélgetésekre is a helyszínen, a hely zárásáig, 22:00 óráig.

a Navigátor, avagy Antoh paplovagjai (M.A.G.U.S. kaszt)

"Láttam Úrnőm, a vizeidet, S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád méltó, Hogy lábaid mellé ülhessek, Antoh. Odatenném a szívemet, De apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hullámaid morajában Elvész ő gyönge dadogása S ágyam alatt hál meg a bánat: Miért nem tudom hát sokkal szebben? Mint a tengerek és mint a vízesések Szívükben szép kék tüzek égnek Hogy az elfáradt halak mind hazatalálnak, ha viharod közeleg S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott állsz az útjuk végén - Meg nem zavarlak, én Istennőm, Elnézel kardom fölött."

Mint ismert, időnként akad olyan Antoh pap, akit a Vizek Hölgye különösen kedvel. Ilyen volt Idelli Merres is, aki p.sz. 3100-as évek elején keltette fel a figyelmét azzal, hogy a teljesen kaotikus északi rendházakat összefogja. Úgy vélte, hogy egy összetartóbb egyház sokkal hatékonyabban tudná képviselni Antohot. Ezzel az Istennő maga is egyetértett. A kegyelt követői mai napig is aktívan tevékenykednek, munkájuk eredményeképp pedig sikerült egységesebbé tenni a kis rendházakat, ám papjai alap mentalitása miatt a mai napig sem értek valódi célt. Megítélésük elég változó: van ahol eretneknek tartják és az egyházszakadás jelének tekintik őket, van ahol lenézés fogadja tagjaikat, de olyanok is akadnak, akik üdvözítik tevékenységüket. A Merresita rend tagjai kívülállók, a Szigonyérsekeket nem fogadják el, de a Hullámok Parancsolójának szava is csak részben befolyásolja őket. Egyedüli uruknak Antohot fogadják el. Talán épp ezért esett a választása rájuk, vagy az évszázadokon át bizonyított kitartásuk miatt, hogy létrehozzák a Navigátorokat. Közülük az első Roo Serenissima lett, Predocból elszármazott harcos, ám a déli rendházak nyomozásai alapján felmerült, hogy valójában gorviki kalóz, vagy shadoni kémnő volt. Roo éppen aznap érkezett Hesseby városába, amikor a Vizek Nagyura üzenetet adott át a rendnek, miszerint Antoh hasznosnak találná, ha létrehoznának számára egy paplovagi rendet. A Merresiták egyértelmű jelnek tekintették ezt az egybeesést, így a tanulni vágyó harcost már Antoh óhaja alapján oktatták.

Mivel az Antoh papoknak eszük ágában sincs kalandozónak állni és a vizektől eltávolodni, így a szárazföldeken a Navigátorok feladata az Istennő képviselete. Ahogy az is, hogy szükség esetén felkeressék a forrásokat és megtisztítsák azokat. Mindazon túl, hogy a Navigátorok majdnem olyan mértékben képesek támogatni egy hajó útját, mint egy pap, fontos feladatuk a tengerek őrzése, megtisztítása és pontosabb feltérképezése is. Odaadással védik és gondozzák a vizek élővilágát, így a korallzátonyoktól kezdve a halakon át egészen a tenger mélyén megbúvó misztikus élőlényekig.

A kasztot írta Vincze Zsuzsanna Anett (A'frad) LETÖLTÉS: Navigátor

Kalendárium: P.sz. 3721

A Shanice bércei között álló kolostorba nem indulnak karavánok és innen sem gyakran lépnek ki a szerzetesek. Munkájuk csendes, olykor magányos. A celláikat elválasztó folyosókon száraz levél zörög csak, s olykor egy egy fiatalabb akolita komótos léptei, ahogy a folyamatosan bővülő könyvtár korábbi iratait menti át az épületkomplexum egy másik évszakra kialakított részébe a nedvesség ellen. A mágikus tollak sercegése szikraként csillog a csuhások arcán, ahogy elégedetten vagy szörnyülködve olvassa a maga által leírt sorokat, hiszen az ihlet, a késztetés nem belőlük származik, hanem sokkal távolibb, misztikusabb forrásból ered…

Köszönjük, hogy idén is sokan csatlakoztatok ahhoz, hogy összeszedhessük az év krónikáját Yneven akár a rendezvényeken való részvétellel vagy otthoni játékaitok beszámolóit, kutatásaitok és kalandjaitok eredményeit megosztva velünk és így egymással. Az utóbbi kategóriába tartozók idén Nerva, Komattre, Thorun, Vampira, Kyrg, Messor, Bahamuth, Shalafi del Necro, Frosty, Ettore, Magyar Gergely és Amund. Köszönjük nekik, reméljük jövőre is megörvendeztetnek minket ás mások is történeteikkel.

Athor R. Chynewa: Vadászat a Kriágra (Fantasy Játékkönyv) kritika

Úgy érzem sok negatív dolgot fel fogok hozni a könyv kapcsán, ami eredendően nem vele kapcsolatos, de kiváltja belőlem, eszembe juttat, úgyhogy hajrá. Az, hogy valaminek „reneszánsza” van éppen lassan olyan elhasznált szitokszónak hat, mint az „epikus” volt-lett a 2000-es évek végén és ’10-es évek elején a videojátékokban. Ahogy akkor sem volt semmi epikusabb, mint korábban, úgy most sincs igazi reneszánsz. Legalábbis nem gondolom, hogy az reneszánsza valaminek, ahogy lassan kifújt vasúti híd alatt terjesztünk kétes értékű dolgokat névtelen eladókkal találkozgatva. Ez inkább hasonlít a ’80-as évek akciófílmjeinek dílerkedéséhez.

Terjesztésről szólva: emlékszik még valaki a könyvesboltokra? Urambocsá, az újságárusokra? Odamentél, körbenéztél, tetszett valami megvetted. Nekem tökre bejött. Hiányzik. 2022-ben a FOMO magenta felhőjében dohogva megpillantok egy jpg-t feltöltve valahová és remegő ujjakkal írok vadidegeneknek, hogy adják a cuccot. Mindegy milyet. Hátha üt. Aztán utalsz, jelen esetben 2500+1100=3600 pénzt érte és reméled, hogy megjön. Megjön amúgy, tényleg. De azért kibányászva a rozsdás postaládából inkább érzem, hogy a kuriózumért fizettem látatlanban, mint az értékért. Amúgy anno is volt ilyen, emlékszem a világ végén vidékre is kihozta a posta a Sárkányok és Helikopterek képregényt, amit még csekken fizetve rendeltem és csak a kakasok és a Duna hallotta a férfiatlan sikolyomat attól, ami benne volt.

Magyar Gergely: Kritika – A tizedik

A legutóbbi Kalandorkrónikák módulírójaként köszönthettük Oszlánszky Zsoltot, aki Káosz és M.A.G.U.S. regény írása mellett remek fordító és kalandmester is egyben. Eme aktivitása nyomán régi projektünkt is szárba szökkent egy remek könyvét alaposabban górcső alá vegyük és "több szem többet lát" alapon újraolvassuk. Ennek folyamánya első körben ez a kritika, amire a közös olvasás során ihletődött MG és amelyett később még követni fog terveink szerint játéktechnikai és meséléstechnikai cikk is a témában. Fogadjátok hát szeretettel ezt az "időrégész" kritikát.

Horizont kampány, avagy a Végtelen Fürkésze

2020 májusában különös vállalkozásba vágtunk és elindítottuk az online kampányunkat az akkori Vándorkrónikák nyári tábor helyett, de égisze alatt. Az adott évben több rendezvényünket is el kellett halasztanunk és az élőben folytatott játék lehetetlenné vált. A képzelet azonban nem zárható négy fal közé és online játékban tapasztaltabb és kevésbé tapasztaltabb tagjaink is elhatározták, hogy kreatív energiájukat egy közös alkotási folyamatba ölik, s ha "már lúd legyen kövér" alapon kitaláltuk, hogy nyíltan mindenki részt vehessen egy új ynevi világrész, a Horizontnak, a Végtelen Fürkészének elkeresztelt városállam kidolgozásában.

Manninger Barnabás: Karavánkísérők (Fantasy Játékkönyv) kritika

Bár nem definíció szerint nosztalgia az, amit érzek egy új és újabb lapozgatós könyv megjelenése kapcsán, de a TV elől kajánul az ötösökkel felém néző csontszínű kockáim fél méterről is érezhetően bizseregtek, amikor az ünnepek előtt heves FOMO érzéstől hajtva beszereztem a legújabb (második) Vindgardia Hősei játékkönyvet (és ígérem, többet nem viccelek a nevével … annyit).

Az azonban biztos, hogy nem a borító gerjesztett vásárlásra. A magyar szerző okés, együtt nőttük ki asszem ezt a fárasztó kötelező nyugati álneves korszakot. De a cím és a semmilyen borítókép (pedig amúgy szép, hasonlóan a belső illusztrációkhoz) nem ösztönzött volna önmagában vásárlásra. Inkább a tudat, hogy valaki a PANDA ellenére is igyekszik és próbálkozik önmagában elismerésre érdemes tőlem. Így bizalmat szavaztunk neki a kockákkal…

… és tettük azt jól egyébként. A szerző(k) ígérete szerint nagy hangsúlyt fektettek ebbe a kötetben a világ kidolgozására-bemutatására és ez látszik is. Van például térkép (EZZAZZZ!!!), legalább másfélszer vastagabb, mint az elődje, de legalábbis csak annyival drágább (2 990 Ft). Ennek ellenére gyakoribbnak tűntek a belső illusztrációk is (amik mint említettem elég jók és Juhász Ernő munkái). 300 + 25 fejezetpont (van erre valami vájtfülű kifejezés?) szerepel a könyvben, de ez itt most kicsit megtévesztő, mert egy-egy több oldalon keresztül tart. Szóval van anyag. De mi is az anyag?

M.A.G.U.S. Eredet #30 és Magyar Szerepjátékos Fanzinok 10 – MOHA R.P.F. Szerepjáték Magazin, avagy az amazonok eredete(?)

Milyen szép dolog is a szimmetria. S ahogyan a két egymásból kinőtt, táplálkozott és fejlődött cikksorozatunk egy (újabb?) közös sarokkövéhez érkezünk még könnyen el is érzékenyülhetünk, hiszen többször hittük már a kutatás évtizedei(!!!) alatt, hogy vége, nincs több, s még a mesés kincsekkel teli '90-es évek sem tartogat már semmi újat a legnépszerűbb magyar szerepjáték számára. Aztán pedig de. Krad örül, mi örülünk és egy, az idő végtelenjében sóhajtásnyinak tűnő pillanatra idézzük fel együtt ezt a gyöngyszemet.

Tanti: Fenyegetés Kínából (CoC kalandmodul)

Az ünnepek végére befutott Tanti CoC kalandmodulja, amin majdnem egy évig dolgozott serényen, bár ennek ellenére sem vallja a magnum opusának. Saját szavaival az alábbi jellemzőket emelné ki a nagy műből:

 - két amerikai (az egyik Maine, Stephen King kedvenc állama) és egy svédországi helyszín - tengernyi NJK - transzatlanti hajóút - novellaszereplők, hivatalos NJK-k és valóban létezett személyek az NJK-listában - tapasztalt nyomozóknak való modul - újságcikkek, térképek, alaprajzok - a harmadik fejezet afféle fél-sandbox

Akit esetleg a fentiek nem győznének meg (ki vagy te?) kiemelnénk, hogy Tanti kalandjai legnagyobb ereje a korhűség, amivel olyan részletesen jár utána, kutatja ki a valóság és a mítosz mezsgyéjén rejlő szereplőket, helyszíneket és eseményeket, hogy sokszor könnyen hinnénk lovecraftinak egy-egy elemet ami pedig a valóságban gyökeredzik. Jó olvasást, mesélést és játékot kívánunk idei évzáró kalandjához!

LETÖLTÉS: FENYEGETÉS-KÍNÁBÓL

Auer: Ki utolsónak marad… (M.A.G.U.S. novella)

Egyik személyes kedvenc novellám a 2005 előtti időkből. Szerintem még ma is őrzi azt az erőt, lendületet és kompromisszum nélküliséget, ami egyrészt jellemezte azt a kort, másrészt jól képviseli a "hiányzó generációt" a M* irodalomból. Az ötszázéves háborúban játszódik, Kyria és Avida Dolor (itt még a szövegben Orwella) tusakodása idején kyr pusztítókkal, elf szövetségesekkel és "már" yrch-nek nevezett orkokkal. Még mindig úgy gondolom, hogy a Gyűrűk Ura: A két torony legendás csatajelenete a Helm szurdokban egy meghatározó filmtörténeti jelenetsorozat és nem hiába találkozuk ebben az időben sorra várvédős fantasy történetekkel még legalább egy fél évtizedig.

A szerzője később visszatekintve kissé beismerően és lemondóan nyilatkozott erről az írásról, miszerint fiatalkori zsenge révén már kevéséb tartja vállalhatónak (ez kb 8-10 éve volt), DE ez sem csorbít semmit az olvasmány élén és bátran ajánlom veterán és a világgal ismerkedő olvasóknak is. Nagyon kevesen múlott, hogy ez is része lehessen az Elveszett Mesék sorának, de a fent taglalt érvek miatt (is) megmarad annak ami: az Ynevi Krónikák kiemelkedő írásának.

Magyar Szerepjátékos Fanzinok 9 – ELANOR, a „proto Rúna”

Filológiai kutakodásunk egy nagyon fontos mérföldkövéhez érkeztünk el ezzel a darabbal. 1990-ben járunk, amikor a fiatal magyar szerepjátékos szcéna még csak forr, alakul, de már a színen vannak többen is, akik később együtt vagy külön-külön meghatározhatják ennek az underground világnak az elkövetkező évtizedét. Ekkor és így is született meg az (első és utolsó, jelenlegi tudásunk szerint) ELANOR magazin. Nevét a Gyűrűk Ura könyvek egy fehér virágáról kapta, ami Mordor földjéből is kinőve a "remény" szimbóluma az utazóknak.

Az áthallás nem véletlen: a Magyar Tolkien Társaság szerkesztésében készült, illetve a Magyar Fantasy Egyesület támogatásával, szinte az akkori teljes Atlantisz magazinnál fegyverbe szólítható alkotó részvételével. A beszámolókból kitűnik, hogy ez volt az egyik lehetséges út Novák Csanád és barátai előtt, hogy az ELANOR-t támogatva és segítve, inkább fanzinként folytassák az addig elkezdett munkájukat vagy még több erőfeszítéssel (és időveszteséggel) később egy professzionálisabb magazinnal önállóan jelenjenek meg.

Amper: Lindigass (M.A.G.U.S. vers)

Ezer ének hangja kopog, Fakasztja a vérfolyamot, Tőrrel magunk vágjuk utunk Érted villan, Káosz-urunk, Ahol vértenger háborog. Hivők hangja halkan morog, Fogadd el az áldozatot, Örökkön senki sem élhet, Rántsd magadhoz lelkét végleg Ahol vértenger háborog. Villan sötét acél s horog, Húsba tépő, vérző tagok, Sikolya a magasba száll, Sötétségben hozzád talál, Ahol vértenger háborog. Bosszút kiált sok-sok torok, Igaz hívőd sírban forog, Halott gyermek nézzél le rank, Vakon Látó, fogadd imánk, Ahol vértenger háborog. Tanulni fog mind a mocsok, Tharr kezében sorsuk forog, Változások nagymestere Haragjában tekint ma le, Ahol vértenger háborog!

***

Novellák Versek, költemények
  Adanos: A kripta (2002-09-10) Auer: Ki utolsónak marad... Belfegor: Így kezdődött... (2002-01-16) Brutalis: Könnycsepp (2000-01-10) Brutalis: Győzelem (1999-10-07) Dark Halfdan: A bosszú Gangler: Becsület és büszkeség Gene LaMacchia: Talen Gene LaMacchia: Ébredés Gulandro: Vörös és kék Gulandro: Lelkek icke: Gyilkos az árnyékban Komattre: Hajnalcsillag Mario Ian Bridger: Dalpárbaj Mario Ian Bridger: Testvér és tenger Meloran: Dorani igazság Meloran: Vándorló lélek naotius: Nhil Bhog (2003-02-20) Nephir: Árnyéktánc (2001-09-10) Németh Gábor: Az őrszem Sajo: Dan ab Aclona Slam: A hóbestia legendája Tege: Bardon serlege (2001-10-02) Tege: Béke Thaur R'Draugh: A sárkány                 Amper: Bocskor, Kard, Istenek... Amper: Lindigass Gwalker: Udvari ork versek Szekam: Egy szerelem emléke Thaur R'Draugh: Caedoni bordal Többen: Dalpárbaj Quest: Szülőföldem Quest: Párbaj előtti párbaj  
Scroll to Top