zene

Királyok, tündérek, lovagok, sárkányok

Időrendben visszafelé haladva ezúttal a tavalyi esztendőben napvilágot látott album hivatalos publikálására kerül sor a Krónikák hasábjain. Zenei utazásunk a fantázia birodalmába invitálja a kedves hallgatót, barangolásaink során népies dallamokkal, és a középkori régizenét idéző hangsorokkal ugyanolyan jó eséllyel találkozhatunk, mint electro és industrial elemekkel, vad szintetizátor refrénekkel, vagy  katonás, menetelő ritmusokkal. Izgalmas zenei kísérlet ez a különféle stílusok, néhol teljesen ellentmondásosnak tűnő hatások összevegyítésére.

Mortiis: a maszk, és ami mögötte van


Magam sem tudom miért nem jelent meg eddig cikk a krónikákon a fantasy-metal-industrial zenei világ egyik legkülönösebb figurájáról. Pótolva az űrt a következőkben egy olyan különc előadóról olvashattok, aki mind megjelenésével, mind zenei teljesítményével az ezredforduló egyik legszínvonalasabb alternatív-gótikus produkcióját hozta tető alá. Ígéretes indulását követő hosszas művészi metamorfózisa jelenleg inkább a mainstream felé sodorja, mint ahogy számos más előadótársát is, aki valami nagyon egyedivel robbant be a köztudatba. Remélhetőleg azonban ez is csak egy állomása pályájának, és az eljövendőkben képes lesz a megújulásra.

Athelas – Gyógyító a levele

Ogre barátunk már több ízben felhívta figyelmem az Athelas netről való eltűnésére. Pótolva a hiányt, ezúton újból lehetőség nyílik a Dr. Rex álnév mögé rejtező zenész sokak által kedvelt szerzeményének meghallgatására.

Loreena Mckennitt – The wind that shakes the barley

Abban a korban, amikor az előadók versengeni látszanak a vásárlók kegyeiért, hiszen egyre vadabb tartalmakkal látják el a zenei cédés kiadványokat (képregények, dvd mellékletek, szobrocskák) vannak olyan alkotók, akiknek nincsen szüksége ilyesmire. Ilyen előadó Loreena is, akinek rajongói miután letöltve meghallgatják legújabb albumait pironkodva haladnak el minél előbb ugyanazt eredetiben is megvenni. A varázs része ez is.
Mi a titka annak a nőnek, akinek koncertjein gyakorlatilag szívesen ázik el a közönség? Mindenekelőtt az őszinteség, ami sugárzik dalaiból. Minden kinyilatkozása, minden megnyilvánulása olyan természetes nyitottságról árulkodik, amit minden nő megirigyelhet és minden férfinak vonzó lehet. Ez akár egy jól sikerült marketing fogás, akár a valóság lassan második évtizede tartja hatalma alatt a kitartó és többgenerációs rajongótábort.
Az új album megjelenése előtt már lehetett az interneten belehallgatni a közelgő dalokba és megízlelni azok zamatát. No nem mintha az a veszély fenyegetett volna, hogy egy erőteljes stílusváltással trash-metál köntösben üdvözölhetjük viszont az érdekes arcú dívát: az album inkább erőteljes visszatérés a gyökerekhez mint bármi egyéb.
Erőteljes nép dalok és masszív háttérzene az új album gerince, ami kilenc számot foglal magába. Mindegyik szám olyan amire egy szüreti ünnepen jó kedéllyel kérnéd fel azt a lányt akit már egy éve nem mersz megszólítani („The Star of the county down.”). A címadó dal ezzel ellentétben inkább a misztikus kelta hangulatra épít, amitől még a jeges, ír partoknál tomboló óceán is visszatartja a lélegzetét, hogy a fövenyen  halkan daloló nő jobban hallatszódjon.
A cím egyébként könnyen párhuzamba hozható a 2006-os ír szabadságharcos film témáival (otthon,
Olvass tovább
Scroll to Top