Kezdők szerencséje (hangulatkeltő novella)
Fogadjátok szeretettel a közeledő 27. Kalandorkrónikák hangulatkeltő novelláját. A születésnapi alkalomra készült kalandhoz írt történetben már felsejlhet az a különös kapocs, ami a modul egyik fő témája lesz és az eltelt évtizedek alatt, bár mindig is az események hátterében volt akár otthon akár rendezvényen játszottunk, de még nem szólt róla olyan élességgel és konkrétan egyik írásunk sem, mint amilyen az Ensirion keze alatt készülő kalandmodul. Nagy izgalommal és kíváncsisággal várjuk a jeles alkalmat, hogy nektek, hogy fog tetszeni.
Túl az árulók vasmarkán és az Átoktengeren feltárult Új Világ övében, a Hősök és Bajnokok Théa minden szegletéből megérkeztek, hogy a történelemnek új irányt szabjanak karddal, muskétával és ágyúsortűzzel.
Végére érünk Caleb D'Avrem mellékküldetésének és közös kalandjának Isidor de Sedierta lovaggal. Aki szemfüles felfedezheti a korábban már megírt finálé egy epizódját az egykori Elveszett Mesék táborainak háttéranyagaiból, de remélem, (így tíz év távlatából) hogy sikerült a korábban megírt részlethez hozzáírnom a novella szövegét, hogy ne okozzon nagy(obb) zökkenést (mint amit a 8 éves hézag okoz).
„Annyi csillag van az égen.
Habár mi magunk is szeretünk sokat beszélgetni, vitatkozni és írni a varázsló eszköztáráról, ami az eltelt 30 évben kifogyhatatlan témának bizonyult a M.A.G.U.S. rajongói körében mégis külön öröm, amikor egy játékos gyűjtését/segédanyagát/hozzájárulását tudjuk megosztani veletek.
Az Ynevi Krónikák novellagyűjtemény újabb darabjában egy éjszakát töltünk a Démontanya fogadóban. Sajnos nem derül ki (számomra legalábbis), hogy merre található, így kvantum-ellátóegységként bárhová elképzelhető olvasóként és mesélhető kalandozóként. A történet ideje sincs kőbe vésve, de a főszereplő szavaiból kiolvasható Gorvik már-már a perszonáluniós felé hajlik.