Kalandmodul: Virág Laca – A lélek árnyai című kalandmodul (eredetileg a XXIX. KalandorKrónikákon szerepelt)
Mesélő: Messor
Játékosok és karakterek:
- Pepeee: Tintaszagú Angnon, udvari ork Krad-paplovag (6. szint)
- Viii: Jak (Jak Acyr), ember (ex)toroni elitharcos/pszi mester (5/3. szint)
- Nova: Lina (Alina Siellys), félelf fejvadász (6. szint)
1.
Az északi szál
Tintaszagú Angnon és Jak utoljára Beriquelen járt, ahol egy Treen nevű elf erdőjáróval hármasban nyomoztak egy veszélyes, sérült varázstárgyakat kiásó régészeti expedíció után, s e közben belekeveredtek az elarok és gohrok helyi konfliktusába (Virágzene című kaland). Az északi szigetről Sorneck kikötővárosába tértek vissza Erigowba, ahol is néhány nap múlva (amikor Treen már messze járt) egy Arden Zidoran nevű erigowi nagyúr vette fel velük a kapcsolatot, aki egy megbízást ajánlott a duóvá csökkent beriqueli triónak.
A feladatuk az, hogy valahol messze délen, a Hat Várostól nyugatra található Khiddón országában, Lein városa mellett található Pom településéről hozzák el a nemes rokonságát, mert jelenleg zűrös a politikai helyzet arrafelé. A potenciálisan kimentendő és Erigowba kísérendő személyek: Yarden Zidoran, valamint a felesége és 4 gyermekük (összesen 6 fő). Jelenleg elvileg nincsenek veszélyben, de ez a helyzet hamar megváltozhat. Az útra elkísérné a kalandozókat Arden unokája: Barduk is, valamint az ifjú udvari ork testőre: Wog. Ez amolyan tapasztalatgyűjtő „tanulmányi kirándulás” lenne az éppen férfivá érő tizenéves fiú számára – így rá is vigyázni kell, de erre a feladatra van neki saját testőre is, hogy ne legyen gond vele.
A küldetést Jak és Angnon elvállalta, így Barduk és Wog megismerése után útnak is indultak Erigow városába, hogy onnan térkapuval előbb Erionba, majd onnan Új-Pyarronba menjenek. Közben pedig igyekeztek az elme útján történő kommunikáció segítségével helyi vezetőt szerezni maguknak az ismeretlen délvidéki országba.
A déli szál
Lina Új-Pyarronban tartózkodott épp, amikor a lassan már két éve megroppant Ezüst Rend Falka egyik felhajtója, a démonok általi merényletben megölt H’Lagoon egykori közvetlen alárendeltje, a Manifesztációs Háborút megvárt veterán: Horog felvette vele a kapcsolatot. Bár a P.sz. 3717 óta tartó IV. Nomádjárás lassan véget érni látszik (lásd: Kalendárium P.sz. 3725), az egykori Falka maradványainak akad tennivalója azért bőven. Most éppen arra nincs emberük, hogy megfigyeljék a Khiddón nyugati részén, Kránhoz kellemetlenül közel mozgolódó orkokat, hogy mekkora fenyegetést jelentenek. Erre kellene egy ügynök, aki odamegy és megnézi, valamint szemmel tartja őket. Közben pedig a helyi politikai helyzet is zűrös éppen, mert Theoderik két fia, a nyugati részt uraló, pyarroni hitű Laidex, és a keleti részt uraló, domvikánus Haldon között van némi feszültség, amit épp valamilyen egyezséggel próbálnak meg csökkenteni.
Bár Lina inkább városi munkára képzett penge és nem egy vadonjáró, elvállalta a megbízást, és azt is, hogy egy északról érkező „turista csapat” helyi vezetőjeként menjen a térségbe. Ezzel azonban rengeteg problémája volt, és a megoldásukra kevés ideje. Először is Alina Siellysből ő lett Fattyúvári Lina, a vadonjáró Arel-hívő. Ezzel volt a kevesebb gond: néhány új ruha, egy kölcsön íj és egy tegez nyílvessző. Az elf kolóniában ahonnan származik amúgy is Moranna Naranol néven Arelt tisztelik, a Lar-Dorban található Emoras (aminek a jelentése Fattyúvár vagy Fajzatváros) pedig lehet a születési helye egy amúgy Khiddónt jól ismerő félelf erdőjárónak is. A nagyobb gond az, hogy a „fejvadász alapképzésben” lévő alapvető túlélési ismereteken kívül Lina sosem merült el mélyebben az erdőn-mezőn-hegyen mászkálás rejtelmeiben, és Khiddónról is csak alapvető információkkal rendelkezett. Így aztán gyorsan kellett egy Krad könyvtár minél több tudását magába szívnia a terület erdeiről, hegyeiről, flórájáról, faunájáról, történelméről és lakóiról, hogy minél hitelesebben alakíthassa az idegenvezetőt. A találkozási pontnak megadott Viharmadár fogadóba már újdonsült álcájában és frissen szerzett ismereteivel, de némi bizonytalansággal és gyomorideggel érkezett.
A szálak összeérnek
P.sz. 3725, Új-Pyarron, Viharmadár fogadó
A térkapuval északról érkezett Angnon, Jak, Barduk és Wog a Viharmadárhoz címzett, alsó-középkategóriás fogadóban találkozott a helyi vezetőnek „megrendelt” Linával.
Hivatkozások:
2.
Új-Pyarron
A Viharmadár fogadóban az immár öt fősre duzzadt csapat egyeztetett a terveikről, s megegyeztek, hogy felesleges térkaput igénybe venni Új-Pyarron és Equassel között, amikor jól kiépített kereskedőúton, lovon is elérhető az úti cél az Új-Pyarron – Parrand – Daub – Lewgenau – Borgano – Temoran – Lein – Pom útvonalon. Igaz, lova csak Linának volt, mert az északiak a térkapus útra nem hoztak magukkal hátasokat, így először a félelf szakértelmét is igénybe véve vásárolni kellett. Aztán az indulás előtti estét és éjszakát Barduk azzal töltötte, hogy belevesse magát Új-Pyarron éjszakai életébe, míg Wog és Jak arra vigyázott, hogy a fiatalúr eközben biztonságban legyen. Tintaszagú Angnon egy könyvtárban mérte fel érdeklődési köreinek helyi felhozatalát könyvek terén, míg Lina egy másik könyvtárban folytatta a felkészülést Khiddón helyismeretéből. Reggel aztán útnak is indultak.
Úton
A 4 napos út főleg ismerkedéssel, beszélgetésekkel, valamint képességfelmérő, barátságos párbajokkal telt. Ezek tanulsága szerint Barduk elég ügyes ahhoz a karddal, hogy ne kelljen nagyon félteni, Jak és Lina hasonló fegyverforgatói kvalitásokkal bír, a két udvari ork pedig egyaránt nagyon veszélyes, mert méretükhöz és erejükhöz jelentős tapasztalat is társul.
Khiddón, Lein városa
A viszonylag hosszú, de eseménytelen út után Khiddón országában Lein városa volt egy tervezett megállója a csapatnak, mielőtt tovább indulnak a közelben lévő Pom településére a célszemélyekért. Lein azonban érdekes látványt nyújtott az érkezők számára: egyszerre volt vásári, fesztiváli jellegű a hangulat, valamint némiképp mégis feszült, és állomásozott a városfalon kívül egy kb. 2000 fős hadsereg. Lina előre is ment a többiektől egy gyors felderítésre, s kiderítette, hogy az orkok a hegyekben támadják az embereket, de egyelőre erre nem reagál a haderő, mert a két testvér közötti kiegyezést várják, a belső feszültség elmúlását.
Felderítés közben a vadonjáró(nak álcázott félelf fejvadász) összefutott egy Dreina-pappal, akivel elbeszélgetett, s a Kermal nevű atya a beszélgetés mellé egy megbízás-félét is ajánlott a két megtermett udvari orkot meglátva. Amiatt aggódott ugyanis, hogy a hamarosan megrendezésre kerülő birkózóversenyen Laidex és Haldon is indul, és ha összekerülnek, vagy egyikük jobb helyezést ér el, mint a másik, akkor az (hirtelen természetüket ismerve) könnyen alááshatja az éppen folyó megegyezési tárgyalásokat. Ha azonban egyikük sem győzne, és hasonló helyezést érnének el… Ennek biztosítására gondolta Angnon és Wog segítségét hasznosnak. A 10 rezes jelentkezési díj nem tartotta vissza a két udvari orkot, és igazán a többnyire helyi katonákból, kovácsinasokból és molnárlegényekből álló ellenfelek sem.
Ennek megfelelően a kieséses rendszernek hála az elődöntőket Haldon és Angnon, valamint Laidex és Wog vívták, míg Barduk, Jak és Lina a nézőtérről figyelték az eseményeket. A tapasztalt udvari orkoknak köszönhetően mindkét elődöntőben veszítettek az emberek, így a két rivalizáló testvér egyaránt harmadik helyezett lett, míg a két udvari ork közül a döntőben végül Tintaszagú Angnon lett a győztes. Ezzel nem csak a potenciális problémát sikerült elhárítani és Kermal atya küldetését teljesíteni, de a megtermett Krad-paplovag a győztesnek járó aranyserleget és a nép megbecsülését is megszerezte. Ezt követően a Dreina-pap meghívta a Pomba tartó csapatot egy vacsorára, amit azok el is fogadtak, mielőtt tovább indulnának Yarden Zidoranért és családjáért.
3.
Khiddón, Lein városa
Miután Kermal atya meghívta a kalandozókat a vacsorára és az esti szerződés-aláírásra, volt még néhány óra felkészülni az estére. Mivel a hivatalos eseményhez méltó ruházata nem volt a csapatnak, Kermal beajánlotta őket egy Arsen nevű kelmekereskedőnél, aki amolyan stílusszakértő-féle is egyben, s a rendelkezésére álló jelentős árukészletből összeállított egy egységes megjelenést tükröző, az eseményhez illő ruházatot. A katonai, kicsit díszegyenruha jellegű viselet azt mutatta, hogy Barduk, a rokonlátogatóba jött erigowi nemes, és a többségében szintén északi kísérete a csapat.
Ezt követően Angnon, Jak, Lina, Barduk és Wog még eltöltöttek pár órát a városban, valamint lepakolták a felszerelésüket a Dreina-templomhoz tartozó egyik épületben, ahol szállást kaptak. Aztán következett a vacsora, ahol Kermal atya mellett Kallan atya is részt vett, a helyi Dreina-főpap. Az Aranyúrnő felkentjeivel való beszélgetés során a kalandozók mélyebb betekintést nyerhettek a helyi politikába, Khiddón gondjaiba, valamint Laidex és Haldon testvéri viszályába. A Domvik-paplovag Haldon inkább a kisebb haderő, erősebb gazdaság vonalon képzelné el az ország útját, és természetesen a Márványtestű hitét is pártfogolja, míg a pyarroni hiten lévő Laidex inkább a haderőre összpontosítaná az erőforrásokat, amire Krán közelsége, és a kráni határvidékről származó, Khiddónba rendszeresen betörő orkok miatt van szükség. Ez a hozzáállás azonban a Pyarroni Államszövetségnek és Dreina egyházának is szimpatikus, így érdekük, hogy Laidex legyen Khiddón egyedüli ura. Ez pedig már a küszöbön áll, ugyanis az egyezség, amit a rivalizáló testvérek alá terveznek írni, éppen arról szól, hogy Haldon lemond a saját országrészéről Laidex javára, cserébe egy jelentős életjáradékért. Már csak azt kell elérni, hogy ez így is történjen.
Az este legjelentősebb eseménye a Khiddón további sorsát eldöntő, az előzetes tárgyalásokat hivatalossá tevő szerződés-aláírás volt Lein fellegvárában. A két testvéren kívül Khiddón nemessége, valamint a pyarroni egyházak és Domvik egyházának helyi képviselői vettek részt rajta, így a Barduk kíséretében érkező kalandozók tényleg egy jelentős, történelmi esemény közepébe csöppentek. A fellegvárat a helyi katonaság biztosította, a vendégek nem hozhattak be magukkal fegyvert, már minden le volt egyeztetve, és elvileg csak egy rövid, formális ceremónia lett volna az egész. De nem így lett.
A fáklyákkal és mécsesekkel megvilágított várudvaron az aláírás előtt közvetlenül egyszer csak egy test kezdett el zuhanni egy torony teteje felől az aláírók felé. Ekkor hirtelen felgyorsultak az események. Mint kiderült, egy friss holttest – méghozzá Mirko, a varázsló holtteste – zuhant a varázsló tornyának ablakából az aláíró pulpitus felé, s ezen testet egy jól megtermett alak, egy ork hajította ki onnan. Lina hirtelen felgyorsulva, mivel aktívan figyelt és időben észrevette a zuhanó testet, el tudta kapni és kigurulni, de látható volt, hogy az öreg varázsló már a zuhanás kezdetekor halott volt, nem a zuhanás ölte meg. Az ork valamiféle hadüzenet jellegű, rövid, fenyegető politikai monológot intézett az összegyűltekhez, s valami repülő jószágot hívott magához az éjszakai égbolt sötétjéből, ám Jak megtámadta őt az elméje erejével, s a mentális támadás hatására az ablakban repülő hátasát váró ork lebénult és zuhanni kezdett nagyjából 15 ynevi láb magasból, miközben egy jókora pteropta érkezett feléje a fekete fellegekből. A repülő szörnyeteg érzékelte a helyzetet, s arra készült, hogy karmos lábával elkapja a zuhanó orkot, mielőtt földet ér, Lina pedig látva a helyzetet eredeti tervén módosítva arra használta fel pszi energiáit, hogy emberfeletti teljesítményt mutatva felugorjon és elkapja a pteropta farkát, ezzel tovább terhelve és valamelyest visszahúzva a lényt, bízva abban, hogy meg tudják gátolni az elrepülését. Az eddig az aláírók védelmére fókuszáló Angnon ekkor a Kradtól kapott erejét felhasználva, ork nyelven parancsolt rá a pteroptára („Hozzám!”), ami meg is indult felé. A lassan eszmélő katonák főleg a fontos személyeket védték, a gyengébb idegzetű és kevéssé harcedzett nemesek a pánikszerű menekülést, önmaguk megóvását választották, így néhány bizonytalan és célt tévesztő számszeríj-lövést leszámítva az érdemi reagálást a kalandozók végezték a helyzetre. Az udvari ork Krad-paplovag egy csapásfallal megakasztotta a rá támadni készülő, s közben földet érő pteropta rohamát, amit közben földközelbe érve a félelf „idegenvezető” is elengedett, s egy gurulással tompította a földet érését. A parancsnak megfelelően Angon elé leszállt, de határozottan agresszív repülő hüllőfélét a legtöbben még mindig döbbenten bámulták, amikor Lina rászólva egy döbbent katonára („Add azt ide!”) elvette a lándzsáját, majd minden maradék mentális erejét beleadva a támadásba átdöfte a kölcsönlándzsával a pteropta egyik szárnyának kar-részét és a földhöz szögezte a szörnyet. A fegyvertelen Krad-paplovag jobb híján egy masszív széket kapott fel, majd minden mentális és fizikai erejét beleadva a támadásba úgy fejbe verte vele a földre szállt lényt, hogy attól a szék és a szörny feje is eltört. A döglött jószág karmai közül aztán élve ki tudták szedni a hadat üzenő orkot, akit gyorsan meg is kötöztek. A kevesebb, mint fél perces akció után aztán a kalandozók átadták a terepet az uralkodóknak és a katonáknak, akik felocsúdva meglepődésükből már intézkedni kezdtek.
Rajzolni mérsékelten tudó szemtanú gyors ábrázolása az események egy részéről
4.
Khiddón, Lein városa
Az aláírási ceremóniát megzavaró hirtelen események után mindenki újra magára talált: Haldon és Laidex parancsokat osztogattak, a katonák biztosították a helyszínt, a nemesek megnyugodtak. A foglyul ejtett ork őrzését és kivallatását a helyi erők vállalták magukra – előbbit a vár őrsége, utóbbit Kallan atya. Bár Lina felajánlotta a segítségüket ehhez, a helyiek nem éltek vele – noha a kalandozók érdemeit és gyors reagálását méltatták. A segítségükre számítottak még, de nem itt és most. Így aztán az ork támadó a várbörtönbe került, a kalandozók pedig mehettek a már előkészített szállásukra aludni, azzal a zárszóval, hogy reggel meghallgathatják, mi lett a vallatás eredménye, aztán pedig ha már úgyis Pomba indulnak, egyúttal egy felderítést is elvégezhetnének a környéken.
A reggel aztán gyorsabban jött el, mint várták: kora hajnalban egy izgatott templomszolga ébresztette őket azzal, hogy sürgősen várja a csapatot Kallan atya a várban. A nagy sietség és izgalom oka pedig az volt, hogy az ork fogoly megszökött (remek munka – lemondó sóhaj). A dolgok tehát nem a tervek szerint alakultak, hála a helyi erők inkompetenciájának, és annak, hogy az ork komolyabb képességekkel rendelkezett, mint amit vártak tőle. Kötelékből szabadulását arra időzítette, amikor a pap nem volt a közelében, s több őrt is megölt vagy megsebesített kitörése közben. Mint kiderült, a fegyverei (melyeket szintén össze tudott szedni szabadulása során) egy mara-sequor és egy sequor voltak, ami a Dúlás és a Manifesztációs háború ismeretében erősen utalt esetleges kráni fejvadász képzésére. A keresésbe és a hajtóvadászatba hirtelen bekapcsolódó kalandozók Angnon udvari ork szaglása segítségével megállapították, hogy a fogoly hol jutott ki a várból, majd Krad útmutatása segítségével azt is, hogy már jó tíz mérföldnyire lehet nyugati irányban, arrafelé, amerre Pom és a hegyek is vannak. Mivel a Barduk Zidorant kísérő kompánia eredetileg is oda indult, lehetőség nyílt összekötni a teendőket, így Tintaszagú Angnon, Jak, Lina, Barduk, Wog, és a melléjük adott Kermal féltucat fős csapata úgy indulhatott el Pom településére, hogy számos, egymással összefüggő tennivalójuk volt. Egyrészt vigyázni Bardukra és elvinni rokonlátogatóba, egyúttal kimenteni a rokonságot, ha bajban vannak (ez Angnon és Jak fő feladata). Másrészt felderíteni az orkok helyzetét és arról jelentést tenni (ez Lina feladata Horog felé, és az egész csapaté Kallan atya felé). Harmadrészt pedig lehozni a hegyről Pom lakóit, amennyiben veszélyben vannak (ez Kermal fő feladata). Mindeközben pedig nem meghalni, és esetleg, ha lehetséges, elfogni vagy megölni a szökött orkot.
Ehhez kaptak némi ellátmányt, mászófelszerelést, kötelet és a helyi terephez megfelelő rejtőszínű köpenyeket, valamint egy térképet Pom környékéről. Lina pedig még a készülődés közben a helyzetről elküldött egy gyors jelentést Új-Pyarronba Horog telepatikus kapcsolattartó alárendeltjének, amelyben kiemelten jelen voltak az ork sereg, kráni fejvadász képzés, valamint a helyi erők inkompetenciája kifejezések.
5.
Khiddón, Lein városától nyugatra a hegyekben, majd Pom falvában
Másnap korán reggel elindult a hat fős alakulat a hegyekbe föl: az Északról jött Barduk és testőre: Wog, felbérelt kalandozó kísérőik: Tintaszagú Angnon és Jak, a hozzájuk Délen csatlakozott helyi vezető: Lina, valamint a tényleg helyi Kermal. Igyekeztek sietni, hogy sötétedésre odaérjenek Pom falvához, ezért a lehetőségeikhez és képességeikhez mérten tempósan haladtak – így végül is nem kellett a hegyi erdőben éjszakázniuk. A csapat felderítője: Lina már a fák közül előre kiszúrta a gyanús füstcsíkokat, s Pomhoz érve a hely elég elhagyatottnak tűnt a lenyugvó nap utolsó sugarainak gyér fényében. A félelf így magányos felderítésre indult, figyelve a széljárásra is az orkok szaglása miatt. Pom hegyi települése elhagyatottan, betört ajtókkal-ablakokkal, feldúltan állt és várta a szürkületben vizsgálódókat.
Miután a felderítő szólt az erdőszélen rejtőzködve várakozó többieknek a helyzetről, együtt indultak a szellemfalu átkutatására. Úgy tűnt, hogy orkok támadták meg őket, akik legalább félszázan, de akár százan is lehettek. Úgy egy tucat férfi, köztük Barduk rokona: Yarden Zidoran próbált felfegyverkezve ellenállni nekik, de őket megölték, s most kiterítve feküdtek a falu főterén. A többi lakost összeterelték és elhajtották magukkal az orkok. Azonban nem végeztek alapos munkát, mert a kutatás közben arra lettek figyelmesek a szemfülesebbek, hogy a sötétben három nagy alak áll körbe és zaklatva faggat egy kicsit. Jak eddig titkolt képességének és az elmét óvó pajzsok hiányának köszönhetően a három nagy figura bénultan eldőlt, s közelről fáklyával megszemlélve láthatóvá vált, hogy három ork zargatott egy helyi fiút, aki megúszhatta a korábbi támadást. Mint az a beszélgetésekből és a vallatásból kiderült, Greg a helyi lakos, akit az orkok a történtekről faggattak. Az orkok pedig a Mindentlátók törzsének kitaszított sámánjai (illetve korábbi sámánja és annak két tanítványa: Hjaja, Molo és Djan), akik az új szálláshelyet kereső klánt követik. A Mindentlátók törzsfője Ramn, az új sámánja Bogurt, az új sámán bizalmasa pedig az a Gajdar, aki megzavarta az aláíró ceremóniát, majd megszökött. Az orkok jelenleg itt a hegyen, a kobold bányáknál állomásoznak, úgy fél napi járóföldre Pomtól.
Az új információk alapján volt mit átgondolni. Jak az elme útján üzent a Dreina-papnak Leinbe, míg Lina Horog alárendeltjének Új-Pyarronba, hogy tudjanak a helyzetről itt is és ott is. Aztán az az ötlet fogalmazódott meg, hogy ha esetleg a jelenlegi ork vezetőség (Ramn, Bogurt és Gajdar) elhalálozna, és a kitaszított sámánokat visszafogadná a törzs, akkor ők az új vezetőséget meggyőzhetnék arról, hogy máshol keressen új hazát a Mindentlátók törzse. Ez azonban távlati terv volt, addig is éjszakára a három fogoly orkkal együtt behúzódtak egy viszonylag épen maradt házba, hogy váltott őrség mellett kipihenjék magukat, mielőtt másnap újra útnak indulnak, valószínűleg az említett kobold bányák irányába.
6.
Khiddón, Pom falva
Elég népes csapat tért már nyugovóra az orkok által feldúlt Pom hegyi falvában. Az Északról jött Barduk és testőre Wog, felbérelt kalandozóik Angnon és Jak, a hozzájuk már Délen csatlakozott Lina, a Leinben melléjük adott Kermal, valamint a Pomban „talált” Greg és a három kitaszított vadork sámán: Hjaja, Molo és Djan. A két udvari- és három vadorkból, négy emberből és egy félelfből álló, 10 fős társaság még egy kutyával is kiegészült, akit a félelf felderítő talált, miközben azt ellenőrizte, hogy a faluból a lakosokkal együtt a lábasjószágot is elhajtották-e az orkok (igen). Az épen maradt, két szobás házacskában, megetetett és az ajtó előtti tornácra „telepített” házőrző kutyával, váltott őrséggel készültek az éjszakai pihenésre. Mivel eddigre már teljesen besötétedett, az első őrséget a sötétben is látó Tintaszagú Angnon, Krad udvari ork paplovagja vállalta – és sikeresen el is aludt közben az ablakpárkányt támasztva. Lina, a félelf felderítő valamilyen zajra ébredt nem túl mély álmából, valamint az őrszolgálat bukására.
Sikeresen „becserkészte” az alvó paplovagot, és felébresztése közben a nyakára helyezett ujjaival jelezte, hogy ha osonó támadó lenne, akkor bizony a megtermett lovag atya megtért volna Krad kebelére. Átvette hát az elcsúszott őrszolgálatot tőle, s a Tudás fáradt keresője alig magához térve, pár lépést megtéve, a padlón folytatta tovább az alvást. Lina azonban felpörgött az események hatására, hisz ellenséges terepen az ilyesmi megengedhetetlen (lenne). Csendben magához vette kardját és alkarvédőit (a páncéllal nem akart zörögni az alvók mellett), majd egy őrjáratra indult a ház körül. Még az ajtót őrző, négylábú bajtársuk is elaludt őrködés közben, így a morcos fejvadásznő egyetlen társa a magány volt a hideg éjszakában, ahogy a távoli, közömbös csillagok sápadt fényében, inkább hőlátására hagyatkozva megtette járőr-körét. Legalább is ezt gondolta – egészen addig, amíg gyanús nem lett neki, hogy a befogadott kutya túl mélyen alszik, és mintha a mellkasa sem mozogna. Kardját elővonva, óvatosan közelítette meg a házőrzőt, aki alaposabban megnézve halottnak tűnt – ám még nem hűlt ki a teste. Ezt a pillanatot választotta a megtermett árny, hogy meginduljon a háztetőről, s bár Lina látta suhanását, nem volt már ideje kitérni előle, így egy megtermett humanoid test levitte a földre, s hirtelenjében 120 kg ork alatt találta magát – közben pedig a házban barátságtalan füst kezdett el terjengeni a kemence felől.
A következő események rendkívül gyorsan történtek. Lina az elméje erejét fókuszálva egy mozdulatsor erejéig drasztikusan megnövelte erejét, hogy kiszabadulhasson ellenfele alól – ez sikerült neki, ám ekkor látta, hogy a tetőből ráugró ork másik kezében egy jókora kardot markol, amiben méretei és enyhe íve alapján felfedezni vélte a Leinben látott, foglyul ejtett ork fegyverét: a mara-sequort. Szerencsére a félelf gyorsabb volt, sikerült egy pördüléssel ellenfele mögé kerülnie és nyakon vágnia khossasával (még ha nem is túl mélyen), miközben a bentiek közül a zajra és a füstre csak Angnon ébredt fel, és jelent meg az ajtóban (kezében kardjával, de pajzsát és páncélját nélkülözve). Az udvari ork paplovag és a félelf felderítő felvették a harcot a kráni ork fejvadásszal, miközben a pszi ébresztésre az előzetes egyeztetések alapján beállított jelszót („krumplipüré!”) nem elsuttogva, hanem kiáltva mondta Lina, a bentiek figyelmének felkeltésében reménykedve. A mérgező füstben mélyen és/vagy bénultan alvó társak közül azonban egyedül Jak volt az, akinek sikerült ekkor magához térnie, miközben a házikó bejárati ajtaján kívül gyilkos küzdelem zajlott. Tintaszagú az elméje minden erejét beleadta egy vágásba másfélkezes kardjával, Lina pedig rövidebb és könnyebb pengéjével a páncél által nem védett nyakán, majd fején ejtett kisebb vágásokat az orknak, aki felmérvén, hogy ezt a kettő az egy elleni küzdelmet kevés esélye van megnyerni, inkább menekülni próbált. Ekkor azonban a paplovag megidézve istene hatalmát ráparancsolt, s a bénító hatalomtól a mozgásban megállt kráni ork fejvadász szinte egyszerre kapott egy rövidebb elf pengét a testébe, majd egy jókora kardot, aminek hatására holtan esett össze, mire Jak kiért a házból.
Mint kiderült, a támadó ugyan az a Gajdar nevű ork volt, a Mindentlátók új sámánjának jobb keze, aki Leinben megölte és a tornya ablakából kidobta a varázslót az aláírási ceremónián, majd menekülés közben elvesztette pteroptáját és fogságba esett, de aztán megszökött és erre vette az irányt. Úgy tűnik, most végre elfogyott a szerencséje, de újra kihallgatni immár aligha lehet. Ez után a (kéményen át bedobott, mérgező füstöt eregető csomagtól) lebénult társakat és a harcban megsérülteket sikerült ellátni, Krad kegyével és az elme erejével meggyógyítani, így végül is az egyetlen veszteség ezen az oldalon a csapat legújabb tagja, a szegény házőrző kutya volt. Végül is ezt a küzdelmet szerencsésen zárta a csapat, de a Mindentlátók ork törzse által elvitt falusiak kiszabadítása és a kobold bányák környékének felderítése még mindig rájuk várt, a reggel pedig még mindig messze volt.
7.
Khiddón, Pom falva, majd a hegyekben, a kobold bányáknál
A kráni ork fejvadásztól elvett dolgok között (mara-sequor, sequor, dobótőrök, különös üvegcse és amulett) volt egy tárgy (az amulett), ami némi nyugtalanságra adott okot, hogy vajon mire lehet képes. Felmerült, hogy esetleg egy kráni varázsló azon keresztül tud-e hatni (akár pl. térkaput nyitni) ide, ezért Tintaszagú Angnon felszentelte a házikó étkezőasztalát Krad oltárának, majd a Tudás istenének segítségét kérte, hogy kiderítse, mire képes a tárgy. Mint kiderült, lényegében csak egy mérgektől óvó amulett, amitől nem kell tartani, így az éjszakai pihenésében megzavart csapat újjászervezett őrség mellett ismét nyugovóra térhetett. Ezúttal tudtak már pihenni reggelig, amikor is készülődés közben a három szövetségesként befogadott ork sámán a törzsük szokása szerint elégette Gajdar testét, miközben Lina felderítette a nyomokat, amiket előző éjjel hagyott a támadó. Úgy tűnt, ezúttal gyalog közlekedett.
Még a reggeli órákban küldött egy-egy telepatikus üzenetet Jak Leinbe Kallannak, Lina pedig Új-Pyarronba Horog alárendeltjének. Aztán megbeszélték, hogy Kermal (aki azért jött velük, hogy pomiakat lekísérje a hegyről a városba) elkíséri Greget vissza Leinbe, hogy ők biztonságban legyenek, míg Angnon, Jak, Lina, Barduk, Wog és a három ork pedig továbbmennek, hogy kiszabadítsák a falusiakat, köztük Barduk rokonait. Így aztán 8 fős csapat indult útnak az erdős hegyi terepen a kobold bányák felé – szerencsére a szövetségessé vált ork sámán trió ismerte a terepet, és azt is tudta, hol kell csapdákra figyelni. Jó fél napnyi út után meg is érkeztek az orkok táborához, a bányák lejáratánál.
Itt azt vették észre, hogy a többezer orkra méretezett táborban csak néhánytucat ork és egy jó tucatnyi warg lézeng, azok is főleg vagy a lejáratot, vagy a fogva tartott pomiakat őrzik. Úgy tűnt, hogy az orkok lemehettek a földalatti járatokba, ki tudja, milyen okokból. Felmerült, hogy vajon lehet-e annyira kiterjedt a koboldok járatrendszere, hogy azon keresztül meg tudnák támadni a Mindentlátók a várost, de mivel erre senki sem tudta a választ, újabb mentális üzenetek indultak útnak az elme útján Lein és Új-Pyarron felé. Mivel a csapatnak rengeteg kérdése volt, és nem akart megkockáztatni egy frontális támadást úgy félszáz ork ellen, némi felderítés és várakozás következett, amíg sikerült találni egy megfelelő célpontot élve elfogásra. Az egyik ork ugyanis bement az erdőbe csapdákat ellenőrizni – ezt használta ki Lina és Jak hogy odalopakodjanak hozzá, majd utóbbi mentális csapásával ideiglenesen lebénítsák. Szerencsére a vadorkok körében az elmét óvó pajzsok nem túl gyakoriak, így a terv működött, csak a jó 120 kg alélt ork elszállítása ment kicsit nehezen. Jak azonban felszívta magát és megoldotta, Lina pedig a nyomokat tüntette el, amit a talajon hagyott a „Gombáshónaljú Bobur” névre keresztelt ork, miközben lábánál fogva húzta az északi fickó (közben összeszedve vele minden ágat-bogat, levelet és gombát). Sikerült tehát egy foglyot ejteni, akitől néhány kérdésre választ remélnek a kalandozók. Aztán ki kell találniuk, hogyan szabadítják ki és juttatják le a hegyről a foglyokat, ami elég nehéz feladatnak ígérkezik.
8.
Khiddón, a hegyekben, a kobold bányáknál
A kobold bányák bejárata mellett lévő, gyéren lakott ork tábor közelében, az erdőben rejtőzködő csapat nagy része a fogoly kivallatásával foglalkozott, míg Lina a látványos nyomokat igyekezett eltüntetni arra az esetre, ha az orkok túl hamar keresni kezdenék eltűnt társukat. Szerencsére a farkasfattyak nem hiányolták „Gombáshónaljú Boburt”, Jak pedig pszi képességeivel kitörölte az arra vonatkozó emlékeit, hogy a „régi” sámánokat száműzték a törzsből, így a jelenleg szövetséges egykori öregsámán ki tudta kérdezni. Elmondása szerint a törzs java már lent van messzebb a földalatti járatokban, hogy majd váratlan helyen törjenek elő a föld alól Lein megtámadására, de az új sámán és a törzsfő még a közelben van, mert intéz valamit a koboldokkal, és a foglyokat is nekik szánják.
A sikeres kikérdezés után Jak kérésére az öregsámán elküldte a foglyot egy fontos küldetésre, hogy hozzon el a nagy villámsújtotta fenyőfától valamit amit otthagyott – mondván nem akarta megölni a foglyot, így meg el lehetett távolítani a környékről. Csakhogy a pszi képessége nem olyan, mint a varázslók mentálmágiája, tudta, hogy az ork emlékei vissza fognak térni, és ez egy komoly nyomást helyezett az egész csapatra. Ki kellett szabadítani a foglyokat, mielőtt visszatérnek az emlékei és visszajön riadóztatni. A nyomeltüntetésből visszatérő Linának ez határozottan nem tetszett, de nem volt már mit tenni. Így aztán a terv végül is a félelf felderítő nomádjárásos harci tapasztalataira építkezve egy katonai jellegű megoldás lett, mi szerint Lina felderíti a tábort, közben elintéz annyi orkot, amennyit csak tud, majd amikor előbb-utóbb úgyis lebukik ezzel, akkor visszarohan az erdőbe a fák közé, oda, ahol a többiek már várják őt és az őt üldöző ork fegyvereseket. Mivel az orkok mind a foglyokat, mind a bejáratot láthatóan őrzik, valószínűleg nem fogják minden harcosukat egyetlen támadó után küldeni, ez pedig lehetőséget kínál arra, hogy a jelentős túlerőben lévő orkokat több részletben semmisítsék meg.
Aztán a terv hamar el is indult, mert Damoklész kardjaként lebegett a fejük felett az ork fogoly visszatérése. Lina lopakodva, rejtőzködve, az időnyomás ellenére sem kapkodva, módszeresen vadászott a magányos, vagy a sátrukban alvó orkokra. Figyelnie kellett, mert bár az ork őrök nem voltak a legéberebbek, a wargok könnyen kiszagolhatták, ha nem figyel a széljárásra is mozgása közben. Egy tucat orkot ölt meg, mire úgy érezte, elfogytak a könnyebben becserkészhető célpontok, – ráadásul az idő is jócskán telt az orkvadászat közben – amikor a sámán sátrából elindult a tarajos hajú, kráninak gondolt új sámán a barlangbejárat felé. Bár a bejáratnál lévő két őr miatt nem volt esélye teljesen észrevétlenül megközelíteni, egy ilyen lehetőséget nem tudott kihagyni, ezért utánaosont és megkísérelte hátbaszúrni. A két őr az utolsó lépéseknél észrevették és hangosan figyelmeztetni próbálták a sámánt, aki ahhoz épp elég gyorsan reagált, hogy a fejvadász ne tudja rendesen hátbaszúrni, csak megsebesítse. Szerencséjére a félelf gyorsabb volt a megsebzett orknál, és következő támadásával nyakonszúrta, mielőtt az támadhatott vagy varázsolhatott volna. Az élet azonban nehezen akarta elhagyni a masszív orkot, és vérző nyakkal hörögve még valamilyen átkos mágiát (amiben Ranagolt is emlegette) szórt Linára, mielőtt az folytatva a megkezdett munkát, elválaszotta fejét a testétől. Mivel a két ork őr gyorsan közeledett, a felderítő csak sietve magához vette a hirtelen kiszúrt üvegcséket és pálcát a kráni orktól, majd egyik kezében véres khossasával, másik kezében a sámán fejével, futva a fák közé indult. Üldözésébe közben egyik oldalról fél tucat, másik oldalról további 8 ork fegyveres csatlakozott be, így összesen 16-an üldözték a merénylőt, nem tudván, hogy a fák között csapda várja őket.
Eközben Angnon, Jak, Barduk, Wog, Hjaja, Molo és Djan sem unatkoztak azért, mert a hosszúra nyúlt felderítés és vadászat közben az elküldött ork fogoly visszatért, méghozzá két, a törzshöz tartozó warg társaságában, s velük próbálta becserkészni és megtámadni őket. Szerencsére a terve nem vált be, a meglepetés erejével az egyik nagy farkas ugyan Angnon karjába harapott és az öregsámán is megsérült, de Jak pszi erejével hamar közbelépett, aminek hatására a mentálisan nem védett támadók béna kacsaként dőltek el az avarban.
9.
Khiddón, a hegyekben, a kobold bányáknál
Az erdőben aztán komoly összecsapás bontakozott ki. A 16 ork fegyveres mellé 4 warg is betársult az üldözésbe, gyorsaságának köszönhetően azonban Lina előnye kitartott és elérte a megbeszélt helyet. Az üldözők szerencsére az üldözéssel voltak elfoglalva, ezért bár volt köztük, akinek eszébe jutott, hogy errefelé ők csapdát telepítettek, úgy féltucatnyian így is belefutottak az álcázott, beszakadó veremcsapdába, amit társaik áshattak korábban a tábor védelmére. A beszakadó verem peremén épp csak megálló egyik orknak még Jak segített nyílpuskával egy lábonlövéssel, hogy ő is megnézhesse a mélyedés alját. A túlerő azonban így is jelentős volt, a jókora verem miatt pedig annak két oldalán lényegében két front alakult ki. Az „északi fronton” érkező ork harcosokkal a nyílpuskáját a tanonc sámánra bízó Jak vette fel a harcot, míg a „déli fronton” támadó, nagyobb létszámú ellenfél feltartóztatására a közben Kradhoz fohászkodó Angnon indult. A mágiájával társait fanatizáló paplovag elég komoly kutyaszorítóba került a túlerő által közrefogva, ezért a Jak megsegítésére induló Lina Wog és Barduk párosát a Tintaszagúhoz küldte erősítésnek. A kalandozók oldalán álló szövetséges ork sámán trió főleg a wargok csitításával próbálta kivenni a részét a harcból, miközben feltűnt a színen keletről egy jókora warg hátán érkező hatalmas ork vezérféle, méretes kőgolyót lóbálva.
Az öregsámán által felismert vezér érkezése felborította a kialakult harcrendet, ugyanis Angnon újabb fohásza eltöltötte őt a Tudás istenének erejével, és a hit hatalma alatt meglátta a Mindentlátók törzsének főnökében a méltó ellenfelet, a körülötte álló orkok pedig mintha megérezték volna, hogy itt egy vezéri párbaj következik, félreálltak az útjából, hogy az udvari ork paplovag és a vadork törzsfő összecsaphassanak. Angnon rohama a vezér wargját érte, aki sérülten hemperedett arrébb, miközben a törzsfőnök leugrott a hátáról, s talpra érkezve, hatalmas golyóját lengetve várta ellenfele támadását. A másfélkezes kardot forgató Krad-lovag még jelen állapotában is csak kisebb találatokat tudott elérni, miközben a láncon lóbált golyóbis többször is bordarepesztő erővel találta el. Közben az ork harcosok lassan, de biztosan hulltak el a frontokon, egyik a másik után, s bár Barduk és Wog megsérültek, úgy tűnt, hogy egyre jobbak az esélyek a csata megnyerésére. Ekkor azonban a verembe esett, sérült orkok kimásztak a felszínre, hogy beszálljanak a küzdelembe (igaz egyikük szinte azonnal csúszott is vissza verem aljára, egy könnyű elf penge által leszúrva), a két nagy harcos párbaja pedig a rossz irányba látszott eldőlni, ahogy Angnon elterült a földön egy találat után, s nem kelt fel onnan.
A megfordult hadiszerencse idején aztán Jak megvillantva egy különleges képességét az ork harcosok és vezérük fölött az aléltan heverő Angnonhoz lebegett (szinte repült!), és beletöltötte őrizgetett gyógyitalát, amitől a paplovag magához tért és felpattant, mire a visszaérkező törzsfő láncos kőgolyójával rohanva megpróbálta mindkettejüket letarolni. A vadork vezér támadása célt tévesztett, majd Krad paplovagja elméjének minden erejét egyetlen támadásra fókuszálva páncélján keresztül is óriási sebet ejtett másfélkezes kardjával a Mindentlátók főnökén. Lina a száműzött öregsámánt próbálta védeni az őt kiszemelő harcosoktól, amaz pedig végre aktívabban használva mágiáját szétzúzta a sérült vezér kőgolyóját. A fegyverét vesztett törzsfőnök így már nem tudott megállni Angnon ellenében, s harcosai is sorra hulltak el, miközben a csata alatt többször csitított és kissé összezavarodott wargok elfogadták a sámánok parancsát, lényegében átállva hozzájuk. Az összecsapás így aztán az ork vezérnek és harcosainak, valamint két wargnak a halálával, a kalandozók oldaláról halálos áldozat nélkül (igaz több sérülttel, köztük egy nagyon súlyossal) ért véget.
10.
Khiddón, a hegyekben, a kobold bányáknál
A kemény, de győzedelmes harc után gyors tanácskozás következett. A kalandozóknak az volt a benyomása, hogy az ork törzsfő élőholt lehetett, a páncélzata pedig egy minden bizonnyal nem orkok által készített fém teljes vértezet. Nem viselt azonban mágikusnak tűnő tetoválásokat vagy bélyegeket a testén. Ebből a Tudás istenének paplovagja, Angnon, és Jak, a toron boszorkánymestereit ismerő északi arra jutott, hogy ha a Lina által leszúrt és lefejezett új sámán valóban Kránban tanult boszorkánymesterséget, amennyiben elég nagy hatalmú volt, úgy képes lehetett arra, hogy a törzsfőt nem egyszerű zombivá, hanem olyan, tudattal rendelkező élőhalottá változtassa, akinek húsbörtönében maga az egykori törzsfő szelleme lakozik.
Nem volt azonban idő sokat agyalni, mert várható volt, hogy a táborban lévő további orkok (akik látták, hogy társaik és a törzsfő az erdőbe sietnek) hamarosan további harcosokat küldenek megnézni, mi a helyzet. Ezért aztán hiába lett volna igény a sérülések alaposabb ellátására, imádkozásra és meditálásra, helyette csak annyira szedte össze magát a csapat, hogy magabiztosnak és veszélyesnek tűnjenek, miközben a törzsfő és az új sámán karóra tűzött fejével bemasíroznak a táborba. Ez a veszélyes akció a korábban megbeszélt tervre épült, mi szerint, ha a törzsfő (Ramn) és az új sámán (Bogurt) halott, akkor a száműzött régi sámán visszakövetelheti helyét a törzsben, majd visszaszerzett befolyását arra használhatja, hogy a Mindentlátók törzse szépen elköltözzön innen valahova nyugatra vagy északnyugatra, ahol nem zavarják Pyarron érdekszférájának köreit. Az egykori öregsámán két tanítványával vitte is a szót, miközben Angnon, Jak, Lina, Wog és Barduk igyekeztek olyan benyomást kelteni, mint akik bármilyen kihívóval ugyan úgy fel tudják törölni a padlót, ahogy tették azt a törzsfővel és harcosaival. A sámánok visszatérése sikeres volt, a „hivatalos” verzió szerint az öregsámán párbajban győzte le az új sámánt, míg Angnon szintén vezéri párbajban a törzsfőt. Azt is sikerült letárgyalni, hogy a fogvatartott falusiakért cserébe visszaszolgáltatjuk a halott törzsfő páncélzatát, amit így megörökölhet és viselhet majd a hatalmi harcban győzedelmeskedő új törzsfő. A meglepően simán zajló tárgyalások után alkalmi szövetségeseink: Hjaja, Molo és Djan a táborban maradtak a népükkel, míg a kalandozók a kiszabadított falusiakkal (köztük Barduk még életben lévő rokonaival) elindulhattak útjukra.
Az ork táborban zajló tárgyalások eredményeként azonban az is kiderült, hogy az agyaras sereg java már lent van a járatokban, és hamarosan Lein városára tervez rontani onnan. Ezért aztán hamar pihenőt tartott a menekülteket kísérő csapat, hogy az elme útján megüzenhessék a híreket Leinbe és Új-Pyarronba is. Ekkor már sor kerülhetett a szükséges gyógyításokra és a további gondolkodásra a helyzetről. Szerencsére a Lein felé vezető legrövidebb út Pom falván keresztül vezetett, így először otthonukba tért vissza a csapat a kiszabadított falusiakkal. Miközben a pomiak magukhoz vették, amit tudtak (élelmet, értéktárgyakat, mindent, amit hozni akartak magukkal), Angnon Lina kérésére a Tudás istenének felszentelt oltár-asztalon nekiállt kivizsgálni a Bogurttól, a kráni ork új sámántól szerzett pálcát, amit valamiféle varázspálcának vélt a félelf. Krad kegyelméből a csapat megtudta, hogy a varázspálca lényegében naponta egyszer képes térkaput nyitni oda, ahol a használója már járt, ha használatakor elég erősen az adott helyre gondol, és közben kimondja a bűvös szavakat. Mivel a bűvös szavak Angnon által nem ismert nyelven hangzottak, szükség volt némi kommunikációra az elme útján megint, de végül is sikerült rájönni a tárgy használatának pontos mibenlétére, ez pedig komoly előnyhöz juttatta a kalandozókat.
Ennek következtében ugyanis, miután a falusiak összeszedték a holmijukat, Tintaszagú Angnon a pálca segítségével térkaput nyitott Pom falva és a Lein városa melletti mező között, majd az összes megmentett falusival együtt Angnon, Jak, Lina, Barduk és Wog is átkelt ezen, így még napszállta előtt Leinbe értek – egy nappal hamarabb, mint ha le kellett volna jönniük a hegyről gyalog a sok fogságból mentett falusival.
Khiddón, Lein városa
Bár nem tűnt úgy, hogy Lein városa ostromra készülne, azért érzékelhetően figyelmesebb volt a város őrsége, akik hamar be is engedték a pomiakkal visszatérő csapatot a városfalon belülre, ahol Kallan atya is gyorsan előkerült a fogadásukra. A Dreina-pap meghallgatta az események hosszabb elbeszélését a csapattól, lévén telepatikus úton csak rövid üzeneteket kapott, és szerette volna pontosabban látni a helyzetet. A hosszú beszélgetés során kiderült, hogy a Horog által küldött orkvadász csapat még nem ért ide, de hamarosan megérkeznek, viszont Kallan le tudta fordítani Bogurt utolsó szavait, amelyekkel a kráni ork sámán megátkozta Linát utolsó erejéből. Ez segített abban, hogy Angnon aztán el tudja űzni Krad erejéből az átkot, és a félelf visszanyerje vitalitását. Szóba került még a halott varázsló (Mirko) tornya is, valamint az, hogy 3 varázstárgy eltűnt a gyűjteményéből. Mint kiderült, ezek egy jáspis amulett, egy gyémántot tartalmazó pálca és egy szelence voltak – a háromból kettő pedig később a főbb orkoktól került elő: a mérgektől óvó jáspis amulett Gajdartól, a gyémántos varázspálca pedig Bogurttól. Ez a kérdés még további vizsgálatot kíván, azonban minden jel szerint közeleg az orkok támadása a város ellen, így a kalandozók az elmúlt sűrű napok után megengedtek maguknak egy hosszabb pihenést rendes ágyban, mielőtt folytatnák a helyiek megsegítését.
11.
Khiddón, Lein városa
A helyzet nem volt teljesen egyértelmű a kalandozók számára. Jak és Angnon eredetileg Barduk és Wog segítésére szerződtek Északon, és a még élő családtagokat sikerült is kimenteni az orkok fogságából, így jelenleg a városfalakon belül, viszonylagos biztonságban pihenhetett az északi nemesifjú, az udvari ork testőre, valamint a fogságból megmentett pomiak. Lina folyamatosan, szorgalmasan küldözgette a jelentéseket telepatikusan Horog alárendeltjének Új-Pyarronba, így az ork fenyegetésről minden új információ szinte azonnal eljutott az Örök Városba is, onnan azonban új parancsok nem érkeztek a félelf ügynök számára. Mivel mindannyian hittek a pyarroni istenekben, a jóság erejében, a rend szükségességében és a pyarr út igazában, igyekeztek segíteni a helyieket. Ennek a mikéntje azonban nem volt egyértelmű, a helyiek pedig nagyrészt a maguk feje után menve hozták meg a döntéseiket, nem kérték ki holmi Krad-paplovagok, világlátott testőrök és nomádjárásos veteránok tanácsát.
Ennek eredménye az lett, hogy miután a 3 kalandozó átkutatta Mirko tornyát esetleges nyomok után, látva, hogy a korábban a város mellett állomásozó, nagyjából kétezer fős sereg elhagyta a várost, felkeresték először Kallan atyát, majd audienciát kértek volna Laidextól is, ő azonban nem volt elérhető. A korábbi egyezség értelmében jelenleg uralkodó Laidex a kapott információk alapján elment a hadsereggel a hegyek felé, ahonnan az orkok érkezése várható, míg Haldon közben egy jóval kisebb, néhányszáz fős őrséggel Leinben maradt védeni a várost, a városlakókat, valamint az ide menekült környékbeli lakosokat. Bár a kalandozók máshogy vélekedtek a helyi vezetők taktikai döntéseinek helyességét illetően, végül arra jutottak a Dreina-pappal, hogy a városban maradva segítenek.
A leghasznosabb segítségnek pedig végül is az tűnt, ha ellenőrzik azt a két beomlasztott járatot, amin keresztül elvileg az orkok bejuthatnak a föld alól a városfalakon belülre. Ehhez meg is kapták a pontos helyszíneket és megközelítési útvonalakat Kallan atyától. Az első hely a temetőben, egy mauzóleum aljából induló járat volt, ami a városfalon kívül egy dombhoz vezetett. Bár maga a beomlasztás tisztességesen elvégzett munkának tűnt, az már jókora hanyagságnak tetszett a helyi erők részéről, hogy nem állítottak ide legalább egy kisebb őrséget, akik folyamatosan figyelik a helyet, és azonnal jeleznek, ha bármi változást tapasztalnak. Bár a járat kiásása és megtisztítása hosszú munkának tűnik, mivel nem tudni továbbra sem, ki áll a kráni orkok mögött, azt sem tudni, hogy az ork harcosok fizikai képességein kívül mivel lehet még számolni. Angnon szerint például egy nagyobb erejű földelementál képes lehet a járat gyors megtisztítására, ilyen esetben pedig, ha nincs folyamatos megfigyelés alatt a hely, könnyedén behatolhat rajta jelentősebb ellenséges erő is, mire feltűnik az ittlétük.
Nem volt azonban idő sem az ezzel kapcsolatos aggodalmakat és az őrségállítás igényét megosztani Kallannal, sem a másik lezárt járatot megnézni, mert a temetőben egy különös, döndülő hang vonta magára a kalandozók figyelmét. Mint kiderült, egy kripta ajtaja nyílt meg, s belőle egy élőholtnak tűnő ember jött ki. Lina lopakodva-rejtőzködve derítette fel a terepet, míg Angnon és Jak nyíltan haladtak a temetői úton, s kiderült, hogy Mirko, a meggyilkolt varázsló tért vissza a kárpiton túlról. Még a temetőben belefutott a Darton-papba, aki szerint végül nem megszállott, hanem bosszúálló lett belőle. A halott varázsló szándéka az volt, hogy megöli azt, aki megölette őt, s szerinte ez Tremmer del Lesque, de a kalandorok korábban Arsen, a szabó formájában találkoztak vele. A tervétől eltérni nem szándékozó, ám kommunikációra hajlandó bosszúálló élőholt a varázstárgyaival való kapcsolat révén érezte elmondása szerint, hogy ő a jogos bosszújának célpontja, így végül is az lett a gyors megbeszélés eredménye, hogy a három kalandozó követi az élőholt varázslót, azzal a szándékkal, hogy kiderüljön az igazság, és közbeavatkozzanak, ha kell. Mivel Mirko nem vár, jobb híján a másik beomlasztott járatnak és Kallannak kell várnia rájuk, miközben a távolabbi, a falak felől érkező hangok alapján a vártnál korábban megindult Lein ostroma az orkok által.
12.
Khiddón, Lein városa
A bosszúálló élőholt Mirko céltudatosan lépkedett előre a fellegvár felé. Néhány csodálkozó katona elgondolkodott rajta, hogy az útjába álljon-e, de a kalandozók jelenléte meggyőzte őket, hogy ez nem szükséges. Aztán a dolgok gyorsan újabb fordulatot vettek, amikor az öregtorony fogadótermében négy halott katona mellett haladt el Mirko és az őt követő 3 kalandozó. Komolyabb vizsgálatra nem volt idő, de az első ránézésre is látszott, hogy az őröket nemrég ölték meg, méghozzá valószínűleg orvul, nem klasszikus szemtől szembeni küzdelemben.
Mirko menetelt tovább felfelé egy csigalépcsőn, egy emelettel feljebb, ahol aztán egy újabb földön fekvő, remegő, de életben lévő sebesült képében Kallan atyával találkoztak (akinek elvileg most még vagy már a falon kellett volna lennie a városkapunál). Kallant mérgezett pengével szúrták meg, s úgy tűnt, hogy a végét járja, ám a bosszúálló varázsló csak haladt tovább a célja felé. Jak gyorsan megpróbálta ellátni az atyát, ám hamar rájött, hogy a méreg az igazi probléma, abba fog belehalni, azzal azonban ő nem tud mit kezdeni. Ezért utána kiabált segítségért a továbbnyomuló Krad-paplovagnak, így Tintaszagú Angnon visszafordult, hogy mágiáját vesse be Kallan atya megmentése érdekében, miközben meghallgatta, mit állapított meg eddig a mágia nélküli gyógyításhoz egyébként jobban értő Jak.
Ebből következően Lina egyedül maradt Mirkoval, aki rá se hederített a létszámcsökkenésre. Egészen egy felrajzoltnak tűnő kosfejes szimbólummal ellátott ajtóig jutottak, ahol az élőholt varázsló megállt egy pillanatra. A félelf fejvadász próbálta tanulmányozni a szimbólumot, de azon kívül, hogy Ranagolhoz köthető és valószínűleg veszélyes, nem tudott többet megállapítani róla. Mirko aztán mégis megindult, s valamiféle mágikus csapás érte a szimbólumból, ami azonban úgy tűnt, nem viselte meg túlságosan túlvilági testét.
A szobába lépve Haldon, az uralkodó-jelölt Domvik papja, valamint három katona fogadta őket, akik közül az egyik épp elhanyatlott, de azt nem lehetett látni, mitől. Néhány szívdobbanásnyi zavartság után (nem úgy tűnt, mint ha Haldonék harcolnának valakivel, inkább csak ők sem értették, mi történik éppen) Lina elkiáltotta magát, hogy „Hol van a Ranagol-pap?”. A válasz egy láthatatlanul indított hátbaszúrás formájában érkezett, aminek célpontja a Domvik-pap volt. Bár a Hétarcú szolgálója elhalálozott, ezzel felfedte a láthatatlan támadó helyzetét, így miközben Mirko már amúgy is indult abba az irányba, Lina a másik oldalról igyekezett elvágni a lehetséges útját. Bár nehéz volt küzdeni egy láthatatlan ellenféllel, az asztallal, székekkel és emberekkel zsúfolt szoba nem volt kedvező terep a számára sem. Amikor pedig Mirko támadását hárította, Lina kikövetkeztette, hogy hol kell épp állnia, s ahogy odavágott pengéjével, vér fröccsent a semmiből. A magához térő Haldon is próbált beszállni a küzdelembe lovagkardjával, Lina pedig egy jó érzékkel és szerencsésen indított vágással csontig hatolóan szelt pengéjével a láthatatlan támadó lábába, aki a hangok alapján el is dőlt. Ezt kihasználva a félelf felkapott az asztalról egy tintatartót, s azt vágta oda, ahol a földön vérző ellenfelet sejtette, így „megfestve” a célpontot Haldon számára, aki nemes egyszerűséggel átszúrta kardjával az illetőt. A Kallan megmentésével elidőző északiak már arra értek be, hogy lefoszlott a láthatatlanság az áldozótőrét markoló Ranagol-papról, Mirko pedig (aki ütött még eggyet a leszúrt hullára a saját bosszúja jogán) bosszúját beteljesítve eltávozott az élőholt testből, ami így szintén összerogyott.
A Domvik-paplovag által megölt Ranagol-pap átkutatása során az áldozótőrön, méregfiolákon, és Ranagol-szimbólumon kívül előkerült egy levél: valami macskakaparás-szerű írással írt jelentés-féle, amiben a kráni ork fejvadász közli vele Mirko elintézését. Bár az ellenség nagy terve nem egészen állt össze, és úgy tűnt, hogy nem is maradt már, aki elmondhatná, Haldon és Kallan megmentése jót tett Lein védelmének. Bármit is terveztek az orkok a város elfoglalására, az láthatóan nem jött be, Laidex terve viszont végül is működött. Miközben a túlerőben lévő orkok a városfalakat támadták (nem tudtak bejutni titkos járaton vagy valamilyen trükkel a falakon belülre), Laidex megérkező lovassága oldalba kapta őket. Nagy vérontás volt, aminek az orkok álltak a rosszabbik végén, akik sem a városba nem tudtak a falakon át betörni, sem a város melletti nyílt terepen nem tudták állni a sarat a lovassággal szemben. Közben a korábban Lina által telepatikus úton kért segítség (egy kisebb elit orkvadász csapat Új-Pyarronból) ideért végszóra, s a csata forgatagában utat vágtak maguknak az ork vezérhez, majd miután az amúgy is rossz helyzetben lévő agyaras sereg a vezérét is elvesztette, az addig azért derekasan küzdő farkasfattyak megfutottak. Laidex lovassága még (amíg a terep engedte) üldözte és kardélre hányta a menekülőket, így végül is a khiddóni erők viszonylag alacsony vesztesége mellett az orkok katasztrofális vereséget szenvedtek. A túlélők minden bizonnyal újraszerveződnek majd, de így már nem lesz nehéz a visszatért régi sámánoknak meggyőzni őket arról, hogy mégis máshol keressenek új hazát a törzsüknek, Khiddón pedig egy időre biztosan megszabadul ettől a fenyegetéstől.
A győztes Laidex ezek után könnyebben kezdheti meg uralkodását az egységesített Khiddónban, míg Haldon azzal a tudattal fogadhatja el életjáradékát, hogy segített megvédeni az országot és ott helyben meg is torolta Domvik-papjának halálát a Hétarcú egyházának egy régi ellenségén, a magát kelmekereskedőnek álcázó Ranagol-papon. Jak és Tintaszagú Angnon elvégezték eredeti küldetésüket, és azzal a tudattal mehettek dolgukra (és kísérhetik északra a Zidoran család túlélőit), hogy segítettek jobb irányba terelni ennek az országnak a történelmét. Lina pedig a történtek után beszervezte a megmentése miatt amúgy is hálás Kallan atyát, hogy legyen Horog (és az Ezüst Rend Falka maradékának) helyi kapcsolattartója, hogy ha olyan gond van Khiddónban, ami igényli Pyarron és rátermett kalandozók beavatkozását, akkor legközelebb gyorsabban menjen az információáramlás a helyiek és Új-Pyarron között.
2026. 05. 15.
Novák Róbert (Nova)