Elérkezett az idő, hogy veletek is megosszuk (mi már nagyon sokat olvastuk) a III. Sárkánymonda Táborunk kalandmoduljának nem egy…nem is kettő ….HANEM EGYBŐL 3 HANGULATKELTŐJÉT!!! Természetesen nem azért mert ennyire szorgalmasok vagyunk, hanem a mára már hagyománnyá vált szokást szeretné az írópáros ismét használni, hogy könnyítsük a bemesélést, mert lesz mit tenni a játék napján és kérünk mindenki, hogy a csapatok jelentkezésénél, a közös karakter előtörténetbe MINDENKÉPPEN tüntessék fel, hogy a csapat melyik opciót választotta.
A jelentkezés határideje 2026. április 26. éjfél (azaz vasárnap 24:00-ig).
Valamint a napokban érkezni fogunk nektek egy kis előzetessel is a rendezvény napjára publikálandó kiegészítőből, méghozzá egy kasztpárossal (azaz két új kaszttal vagy alkaszttal) amiket már ki is próbálhattok akár a rendezvényen (azaz már hozhatjátok ezeket a kasztokat) és szorosan kötődnek a történethez, és a helyszínhez és ami a legfontosabb, hogy helyet kapnak a kiadványban is 🙂
Ennél a pontnál engedjétek meg, hogy ismét jelezzem, amit már egyszer leírtunk a beharangozó posztban is, hogy JAVASOLT AZ ANTISSJÁRÁS KÉPZETTSÉG. Ezt vegyétek csak sugallatnak!
Na de akkor következzék a három főszereplője ennek a bejegyzésnek:
I. Jó bemesélés
Torozon Tavernájának szertárában egy kis csapat toporog feszülten. Figyelmük egy parányi ágyra szegeződött, amely túl parányi volt, hogy akár csak ketten ráhajtsák fejüket. Parányisága azt a hatalmas terhet is takarta, amely a toporgó kalandozók mindegyikében úgy-ahogy megfogalmazódott már.
– Akkor legjobb lesz, ha csak én megyek… – suttogja egyikük. A többi egyetértőn bólint. Természetes, hogy az álomjárás mesterét küldjék tárgyalni. A Titkosszolgálat emberétől aligha várhattak máshogy dupla fizetséget. Egy szemvillanás múlva már emeli is fejét az ágyacskáról, és lapos pislogás mellett rendezgeti emlékeit. A többiek várnak. Tudják, hogy az álomjárást mindig minden fejfájások anyja – néha inkább nagyanyja – követi. Azon pedig már meg sem lepődnek, hogy odaát az idő más szabályok szerint folyik.
Az éles emlékek lassan rendeződtek, és kerek kis mesévé rendeződtek az antissjáró előtt.
A csendes gömbben egyetlen tükör állt. Se nem álmodó, se nem álomlakó: egy kontrapció, amit Noir egy követője – aki Pyarron titkosszolgálatának hűvzagja is egyben – lelki erejének feláldozásával alkotott, méghozzá művészi gondossággal. Ajtót hiába is keresnént egy ilyen biztonságos kalitkán, ilyen síkok közötti zsebben. A megfelelő kulcs nélkül se ki, se be nem juthat senki egy ilyen helyről. Az egyetlen dolog, amit a kalandozó tehetett, hogy belenézett a tükörbe, elindítva annak üzenetét. A tükörkép egy ezerarcú alak – nyílván a hírvivő védelmében – hangját visszhangtalanul nyelte a csendes buborék fala.
– Üdvözlöm, Ügynök! Értesülésünkre jutott, hogy a messzi Északon egy egész világunkat érintő szerentsétlenség van kialakulóban. Az Égi Fény és a világ rendje forog kockán. – Ekkor pillanatokra megállapodott a kivehetetlen arcok és hangok között Sonor, a Fehér Páholy nagymesterének karakteres alakja – Megbízható asztrológusaink a szférák baljós konjunkciójára és bizonyos korrelációk megerősödésére figyelmeztettek nemrég. Az érintett világok félsíkok, melyek egy kivétellel, a Káoszt szolgáló varázslókon kívül senki számára nem is ismertek, és magunk között szólva veszélytelenek is ránk nézve. A probléma forrása az az egyetlen kivétel, amelyet a kyrek Antiss, korunk gondolkodói Álomsík néven ismernek. A komplikációk, melyeket ezúton nem is részleteznék három ponton keresztül “tekereghetnek” Satralisra. – A varázsló-tükörkép ismét egy megfoghatatlan, behatárolhatatlan senkivé vált. – A feladat, ha vállalja, a három kulcspont legkritikisabbjának biztosítása. A kulcspont valahol Balaga szuverén városban található. A városban Államközösségünk rendelkezik követséggel, amit használhatnak operációjuk központjának. A csapata összeállítása után egy héten belül jusson el Belagába és fordítsa meg az Álomsík kihatását! A képességei elengedhetetlenek mindannyiónk biztonsága érdekében. Pyarron bízik magaban. – A tükörből előnyúló tenyéren parányi kulcs. A kiút kulcsa, semmi kétség. Majd ismét az előre plántált hang…
– Az álom pillanatokon belül szertefoszlik.
A szertárat elhagyó kalandozók ugyanazok, aki az előbb feszülten toporogtak. Ugyanazok, de mégis mások. Toporgásukat erős léptek váltották fel, feszültségük pedig céltudattá vadult. A tudatos cél pedig nem más: Belaga.
II. Rossz bemesélés
A Quana Dokuna kristálygömbje fölé hajolt. Szerette ezt a csapat kalandozót szemlélni. Mindig tudta, hogy a legelvetemültebb végkifejletet választják, ha csak a legkisebb hasznuk válik belőle. Megpróbált belenézni a trónterem padlójának hideg márványára simuló fejekbe. Agykoponyát, szürkeállományt, egy pöttöm Fürkészt és egy kevés agyvizet látott. Dühösen ciccentett. Ezeket mind ismerte már rég, hisz figyelte, mikor azok a helyükre kerültek. A legérdekesebb volt, mikor a pöttöm varázstárgyat helyezték be, melynek segítségével a Boszorkánymesterek bármikor tűhegynyi pontossággal megtalálhatják a kalandozókat Ynev térképén. Másodszorra már sikerült a Szemlélődőnek belenézni a trónterem márvanypadlójának egyre keményebb mozaikjához feszülő fejekbe. Félelmet, fegyelmet és egy kicsike haragot látott. Látta a trónon ülő alak legutolsó elhangzott szavait és a márványpadló arany oroszlánját. Csupa sekélyesség. Nem úgy a mozgatható és állandó pajzsok alá bújtatott gondolatok: a rejtett ambíciók, véráztatta vágyak, az ellenszemv és a büszkeség. A Szemlélődő izgalmában összecsapta tenyereit, ha csak a közeljövő izgalmaira gondolt.
A közeljövőre gondolt és összecsapott tenyerekkel ült a koronás alak is – bár nem annyira ült, inkább felruházta a trónust császári méltóságával. Merev ujjainak magasztos mozdulatlamsága eleven ékként meredt a kristálycsillarra. Azért is emlékeztetett ékre, mert a kalandozók és a császar közti mozdulatlanságában ott lappangott, hogy a század végéig előbbiek nem kapják meg a szólás jogát ezutóbbitól. XIII Rounn Lyechard, a Verben Fürdő Oroszlán, Tharr Evilági Helytartója, az Első Fekete Hadúr és természetesen Toron Birodalom császara olvadt ezüstként csorgó szavaival töltötte be a termet.
– Azért kegyeskedtünk színünk elé parancsolni benneteket, hogy ismét Birodalmunk érdekeit érvényesítsétek bűnös eszközeitekkel. Túl sokáig mérgezte a szajhák árnyékistennője vagyonunkat, alattvalóink lelkét. Elmentek egy távoli nyugaton hanyatló városba, Belagába, és levágjátok Morgena Ynevünkbe vájt karmait. A tisztelendő emessir Chram Hryssus, Lélekőrünk szíveskedett értekezni a csillagokkal, amik a vállalkozás idejét érre a hónapra korlátozzák. Ebben az időben eltépitek az alsó szférákat anyagi biláginktól és vérbe fojtotok mindenkit, aki ebben gátat szab kinyilatkozásunknak. Járjatok Császárotok becsületére, és elnyeritek méltó jutalmatokat. Ha viszont nem sikerülne példat statuálnotok az árnyak hívein, akkor az engedetleneken fogtok. – Talpának erős koppanása véglegességet hordozott. Vége az audenciának.
A Quana Dokuna remegő lába hangosan csapódott a barlang kövére. Tekintetét mélyen a gömbölyű üvegbe mélyesztette. Először látta benne a füstleplezte várost, Belagát…
III. Csúf bemesélés
Xiao Vare, Szkara Morganios Hercegkapitány bizalmasa több volt egyszerű verőembernél. Ügyintéző volt, aki nem csak azt határozza meg, hogy ki kapja a verést, de azt is, hogy kinek az öklén keresztül. Minthogy az antissjárás fölötte állt, kapcsolatba lépett a megfelelő kalandozókkal. Olyannyira megfelelőek voltak, hogy ettől megfelelőbbeket ennyi idő alatt nem is találhatott volna. Sápadt arcán őszinte elegedettség táncolt: ferde szeme pengevékonyra húzódott, a koponyájába ékelődött abbitcseppek ezer színben verték vissza a gyertyafényt, szája sarkában félmosoly alól bújtak elő a szavak.
– Megfelelőek lesznek a feladatra, semmi kétség. Mint már tudják, a Morganios házat reprezentálom ebben az egyezségben, és mindannyiónk legjoob érdeke, hogy ne szakítsanak félbe. Az idő pénz. A legtöbb magikus nagyhatalom – Doran, Toron, Új-Pyarron és minden bizonnyal Krán – kémeket küldött egy Kaoraku háta mögötti államocskába Kahre mellé. Nem volt sok különbség a spionok érkezése között, és a céljuk is nyílvánvalóan azonos. Ahol ennyi mancs nyúl a bödönbe, ott bizonyára van méz is; méghozzá biztosan tudjuk, hogy mágikus természetű. Morganios úr legnagyobb érdeke, hogy üzletpartnereinek ő juttassa el a “mézet”, legyen az bármi is. A díjazás ennek megfelelően minden zsákmányolt értéktárgy és az érintett varázstárgy, vagy bestia – megjegyzem, e definíció alól az elf megtartók sem képeznek kivételt – alapján kötött üzletben 37%-os részesedés. Több, mint fair, és ezt önök is tudják. Habár antissjárással még ma ott lehetnének, emlékeztetem önöket, hogy az ilyesmi fölöttem van, tehát hús-vér testükkel kell leszállítaniuk az árut. Ha készen állnak, lépjenek a szoba végében lévő pentagrammába. A térutazás költségeit a becsült díjazásból már levontuk. Jó utat és szép álmokat! – A székéből felálló Xiao fakósárga arcán még mindig elégedettség feszült. A csöppnyi abbitdarabok viszont sokkal sötétebben törték a gyertyafényt. Ezt az élénk sötétséget azonban nem láthatták a kalandozók, akik több ezer mérföldre voltak már, a sötéten élénk Belagában.
