Kedves Kalandozók és Mesélők!
Immár másodszor gyűltünk össze Létavértesen, és reméljük, mostanra már otthonod melegéből, egy jó kis Long Rest közben gondolsz vissza ránk.
Bízunk benne, hogy élményekben gazdag napokat töltöttél velünk – hálásan köszönjük mindannyiótoknak, hogy részesei voltatok ennek a közös kalandnak!
Kérünk, oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, az ajándékról, a helyszínről és az étkezésről – minden visszajelzés segít abban, hogy jövőre még emlékezetesebb élményt nyújthassunk nektek!
A modul szövegét és a táborban készült képeket
a napokban meg fogjuk osztani veletek!
A táborban készült képeket és videókat kérjük, küldjétek el a regelo.fonix@gmail.com címre.
Ha esetleg személyesebb visszajelzést szeretnél megosztani, azt is örömmel fogadjuk.
Azok, akik véleményt írnak és megadják e-mail címüket, megkaphatják a modul egy
korai változatának ötletbörzéjét, vagyis a Megváltó című kalandmodul kezdeményét.
Találkozzunk jövőre, illetve a következő rendezvényeinken:
– VI. Hullámkirály – 2025. június 20–22.
– XIX. VándorKrónikák Tábor – 2025. augusztus 6–11.
– XXIX. KalandorKrónikák – 2025. november 29.
Nagyon vártam a II. Sárkánymondát, egyrészt, mert a csudálatos Warhammer 40k csapatunkkal játszottunk magust, másrészt mert végre – a csillagoknak hála – Antessa mesélt nekünk.
A modul abszolút a zsánerem volt, azaz kellően komor, morális dilemmákkal teli és nyomozós! Nekem hiányzott 1-2 olyan njk, aki szükség esetén feloldotta volna egy-egy helyzet borús hangulatát vagy épp a frusztrációt, amit néhány szereplő hajthatatlansága okozott, de ha már Lui nem gondoskodott a mentális jólétünkről, akkor megtettük mi. Összességében nagyon tetszett, főleg a giga légy. Köszönöm Lui, várom a következő modult, hátha abban meg leszünk villámcsapva.
Antessa igazán nehéz helyzetben volt, mert nagyon rutinos játékosokkal kellett egy asztalhoz ülnie, akik egyben veterán mesélők is, ráadásul a modul hangulata kevésbé illet a szupercuki személyiségéhez. Érződött rajta, hogy nagyon izgult, emiatt néha túlbonyolított dolgokat, de úgy gondolom, hogy remekül teljesített, és bekerült azon mesélők sorába, akikhez bármikor szívesen leülnék játszani. Az njk-k karakterét elképesztően jól hozta, ez pedig kevés mesélőről mondható el, így biztos vagyok abban, hogy ha sikerül leküzdenie az izgulást, elsajátítja az energiaspórolós trükköket, akkor a legjobbak között lesz. Hálás vagyok azért a rengeteg energiáért, amit a mesélésbe és a szervezésbe fektetett!
A helyszínnel nekem vannak gondjaim, ahogy fiatalodok egyre inkább igénylem a kényelmet, de jövőre viszek hősugárzót is, a jurtába betörő meztelen csigától pedig szerencsére MagicHorse megmentett, így mindenki túlélte a hétvégét.
Szerencsére már csak 3 hét, és a Hullámkirályon találkozunk!
A’
Ahoy,
a sűrű tavaszi rendezvényszezonban helyet foglaló Sárkánymonda 2. felvonása sok kérdésre választ adott, ami tavaly óta megfogalmazódott bennem. Igen, messze van, igen, nagyon hideg, igen, eszméletlenül jó a kaja és igen, megint remek a kaland. Most mesélőként vettem részt, mert néhány keresetlen szóval támogattam a kaland elkészültét. Így ebből a perspektívából szemléltem a dolgokat.
Létavértesen belül már GPS-el eligazodtunk, keresve az ismert tájékozódási pontokat. Éppen egyszerre érkeztünk A’fradékkal, aminek nagony tudtam örülni (mert a következő Hullámkirályon is együtt játszunk). Nagy öröm volt mindenkit látni, de ki kell emelnem Számelt, aki révén a DragonMyth the 2nd rendezvény így már nemzetközi alkalom, másrészt ritkán van mód beszélni vele és tavaly neki (is) köszönhettük a Toroni eposzt, ami sok kellemes órát okozott nekünk.
Antessa nagyon nagyon figyelmes táborvezető asszony, bár késtünk, de a vacsoránk egy Meleg zekéhez hasonló varázstárgyban várt minket. S a táboros ajándékbögremerch ideálisan fogadta magába vacs mellé a felkinált tömény italt. Az idő megtámadott, így a mesélőmegbeszélés után csak 3 órával tudtam bepakolni a kocsiból, de majdnem hajnalig tudtam másokkal beszélgetni (ez főleg Dobran Acolyte kritikájának csoportos meghallgatásából állt, de sajnos nem vettem fel, úgyhogy meghallgatnám majd megint).
Másnap szembekerültem a csapatommal, akik igazodva a hangulathoz Sárkány pikkelyei(?) néven lehetnek ismeretesek és egy közeli város szerepjátékos klubjának kiképzett veteránjai … vagy nem ez a nevük és nem tapasztalt játékosok. Eilas Jurin (Kyr) egy arel papként, Hulvar egy tengeri félóriásként, Lirael egy wier bárdként, Meira (Vivi) egy félelf tolvajlányként és Morg Dovaf (Goblin) egy serfőző törpe harcosként tüntetett a jó ügy mellett.
Az események krónikásan alakultak (ez már részben Lui kalandjának, az Árnyak vétkének volt köszönhető) mikoris a csapat össszerázódott Antessa előmesélése révén egy erdőpillékkel teli történet során, így már jobbára egy egységes csapatként érkeztek meg Darec városába Smaragdköd hívására, aki egy még titokzatosabb megbízó közvetítője volt. Hamarosan előkerült a Káosz kardja és a csapat, bár el-elkeveredett a ragetta ünnepi forgatagában, végül dicsőségesen összeállt a holtági csata jelenetére, amikoris Hulvar hősiesen feltartott két ellenséget is, miközben a harmadikat szigonyával tartotta az iszapban, miközben a sőrfőzőmester félrohamozva bugyborékolt és megmentett egy VIP veteránt, s a csapat másik fele a partról támogatta az akciót. Kyr Arel papja kiváló hadvezérként oszlatta az ellenséges tömeget és jelölte ki a csapat íjászainak az elpusztítandó célpontot, akiket a Bátorság dala, Fanatizálás mellett a kocka is igencsak segített, hogy méltó helyükre kerülhessenek a város legendáriumában.
Ennél több már spoiler lenne, de az nem, hogy az ebédre kapott töltött káposzta és a vacsorára érkező original slambuc megmelengette a testünket annyira, hogy nem sokkal éjfél előttig tudjuk játszani a kalandot és még belehallgathassunk mások történeteibe is, miután alaposan átbeszéltük a történéseket. Igazán remek csapat volt, amivel és akikkel külön-külön is szívesen találkozom újra kalandmesterükként, már csak azért is, hogy láthassam mennyit fejlődtek. Mesélőként megtiszteltetés valakinek a második vagy harmadik szerepjátékos élményénél jelen lenni.
Az eredményhírdetés csak másnap következett, s az idő is kedvezőbbre fordult. Fantasztikus bögrénk mellé újabb csodás ajándékok kerültek, mint pl. az itt debütáló csillagjegyek összefoglaló égbolttérkép. Én az Életerő sert szereztem meg, ami már a többi között ágaskodik büszkén. Volt Viadomo és Hat Város kiegészítő is, feltűnően sok M.A.G.U.S. regény mellett, szóval a díjak asztala kifejezetten gazdag volt. Nagy örömömre Álmos is jelen volt, akinek csapatosan megköszönhettük az évek óta büszkén lobogó pyarroni pantheon zászlókat.
Nagyon köszönöm a tábort mindenkinek, különösen azoknak, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre. Remélem a lelkesedés jövő évig kitart és lesz még ilyen. Viszünk fűtőtestet. Kíváncsian várom Lui kalandkezdeményét az email címemre (gulandro@gmail.com). Mindenkinek remélem fele olyan jó volt mint nekem és jó kalandokat kívánok a következő közös krónikázásig.
Addig is A’frad!
Fantasztikusan éreztem magam az idei Sárkánymondán.
Létavértesre érkezéskor egy rövid íjászbemutatót néztem végig, ahol Mercury megmutatta, hogyan lőttek őseink, ami illeszkedett az otthonos jurtatábor hangulatához, és jó kis ébresztő volt.
Ezúttal kicsit felkészültebben érkeztünk (hangsúlyozva hogy kicsit), magam készültem hosszabbítóval és extra extra alvókabáttal, pokrócokkal és takarókkal. Ezeket javaslom egyébként minden táborozónak. Ezután kezdődött a félig improvizált főzés, amit kisebb kommunikációs és eszközgondok nyújtottak el, de éjfél körül sikerült finom csirkepaprikással bevacsorázni.
Szoba-, és játéktársaim az Erő és Igazság csapata, illetve mesélőnk, MG. A játékba szerintem sikerült belelendülni, a csapatban az előre megbeszélt karakterinterakciók és dinamikák tökéletesen jöttek elő, ahogy beleártottuk magunkat egy északi városka politikai életébe és lelkeibe. Jómagam csapatunk morális (ellen)iránytűjeként tevékenykedtem, és pyarr eszméken nevelkedett professzionálisok idegeit és érveit fárasztottam (szinte) tökéletes terveimmel. Karakterem sajnos tragikus halállal zárta a kalandot, de én minden percét élveztem. Sírkövén ezen túl virít a „Jó toroni.” felirat.
A kaland maga érdekes volt, tetszett, hogy volt benne lehetőség kutatni, politizálni, voltak érdekes karakterek (a választásokat mélyítheti, ha a karakterek kinézete nem ordít róla azonnal, hogy ki a „rosszfiú”), és a rejtély és annak megoldása is tetszett. A KM pedig szerintem jól átadta a kaland hangulatát és az élményt.
A tábor további előnye a remekül kinéző bögre, amit kaptunk, Antessa, aki igyekezett mindenütt ott lenni és helytállni szervezőként. Egyetlen kifogásom, hogy legközelebb válasszon jobb időjárást az eseménynek 😉
Köszönöm a szervezőnek, csapattársaimnak, és Magyar Gergelynek, és a megannyi főnixnek a különleges élményt! Remélem jövőre is ilyen lesz.
Líthas!
Vártam. Több szempontból is. Egyrészt tavaly nagyon jól éreztem magam, a jurták kifejezetten menő emlékként éltek a fejemben, jó volt a kaja meg a társaság is, szóval minden okom megvolt arra, hogy lelkes legyek az idei miatt.
Egyáltalán nem csalódtam – a hely tetszik továbbra is, a fővárosból tömegközlekedéssel se nehéz megközelíteni (tegyük hozzá megint jó társaságom volt az útra), illetve kifejezetten tetszik, ahogy az egész tábor kinéz. A kaja most egy ponton okozott csalódást, én a másik megye káposztáit szeretem, minden más viszont nagyon finom volt (preferenciámtól független a töltöttkáposzta is biztosan). De igen, el kell ismernem, hogy kegyetlenül hideg volt, és a jurta nem egy tauntaun, szóval hiába bújik bele az ember. Persze az időjárást nem róvom fel Antessának, mert szerintem nagyon jó munkát végzett a szervezéssel immár másodjára, szóval ez feltehetően nem is véletlen. Az ajándékbögrét meg imádom, egyenesen duzzogok, ha másból kell igyak.
A mesélői megbeszéléssel kapcsolatban voltak félelmeim, de az is egy jó időtöltésnek bizonyult.
Korábban modulíróként még nem volt alkalmas mesélni rendezvényen. Bizonyos szempontból sokkal könnyebbnek éreztem, elvégre így elég volt szimplán a csapatomból felkészülni. A Slayers Underground jó élményt biztosított. Törpe csapatukkal ügyesen és céltudatosan vették az akadályt, karaktereiket remekül játszották ki, és egy számomra szimpatikus módon próbáltak Darec városán és annak bizonyos lakóin segíteni. Egyaránt voltak epikus pillanatok, nagy röhögések, komikus kockadobások. Szívesen mesélek nekik máskor is, akár a jelenlegi, akár másik felállásban. Úgyhogy részemről megy a hálás taps Nílsznek, Dabninak, és Tarin ökleinek, azaz Ogridnak, Rógnak és Gráimnak
Szabad perceimben jól esett körbemenni, és meghallgatni néhány csapatot, hogy ki hol tart, és mit csinál éppen. Kifejezetten örültem annak, hogy úgy tűnt, az emberek szórakoznak, végső soron ez volt a célja a megírt modulnak is.
Azt sajnálom, hogy keveset sikerült most beszélgetni emberekkel összességében, bár mindegyik társalgást élveztem, amelyikben részt vettem. Remélem a következő Hullámkirályon ezt fogom tudni pótolni.
Következő találkozásunkig mindenkinek nagyon jó időt kívánok, továbbra is csapkodó villámok nélkül, sok duplanullát, és jó játékokat.
U.i.: Abban az esetben, ha a bejegyzésben megnevezett dokumentumra igényt tart valaki, Gulandrohoz hasonlóan vagy tüntessen fel egy e-mail címet ahová elküldhetem az anyagot, vagy keressen meg privátban.
Üdv!
Nagyon élveztem a II. Sárkánymonda tábort, sziasztok.
Na jó, kicsit bővebben 🙂
A tavalyi jól sikerült első tábor után én is vártam az ideit, hogy milyen lesz majd, milyenné kristályosodik ki a Sárkánymonda- hangulat. Úgy gondolom, hogy pozitívumot megőrzött az indítás óta a szervezőcsapat, és remélem, ezek maradnak jövőre is.
Az utazásban voltak kalandos részek, amit Amund segítségével áthidaltunk, és így navigátorrá előlépve utazhattam le ebbe a jó messze található táborba.
A helyszín már ismerős volt, befogadható mértékben nomád, a sátor hangulatos is, a kaja szerintem nagyon jó és bőséges. Egyedül a hideg – most nem akarok pudingnak tűnni – de a beriqueli hideg volt, ami MÁJUSBAN lecsapott ránk. Kifejezetten haszonosnak bizonyult a tavalyi ajándék pulóver. Egyébként az idei bögre is nagyon hasznosnak bizonyult, köszönet érte.
A csapatom az Erő és Igazság volt, a tagok közül többnek, de nem mindegyiküknek volt már alkalmam mesélni, ezért már előre számítottam arra, hogy inkább élményekkel, mint gondokkal fogunk szembe nézni. Úgy éreztem, hogy jó játékkal, kellő érdeklődéssel, pozitív hozzáállással és egyfajta játékosi profizmussal vágtak neki a kalandnak, és megmaradt a lendület végig, a hideg, a fáradtság – előző esti buli – és az elfogyasztott, arányaiban sok alkohol utóhatása ellenére is. Köszönöm nekik a játékot, én igazán jól éreztem magam és sikerült kerek egész történetként megélni együtt a modult, és egyfajta megoldást kikerekíteni a végére. Megdolgoztak/kínlódtak vele, Lázlow pedig hősiesen viselte a karaktere halálát – a kocka sosem hazudik!
Jó volt sok ismerőssel találkozni, közülük most csak Andort emelném ki, meg Johannát… 🙂
Köszönöm azoknak, akik elviselték, hogy bele-belehallgattam a játékukba, igaz, csak Ricsiknél volt csoki… 😀
Köszönöm a szervezőknek, hogy megszervezték másodjára is a Sárkánymonda tábort, és azt is, hogy mesélhettem egy jót, kellett már.
Útitársamnak, Amundnak pedig ismét köszönöm a lassan külön műfajjá érő – forró csokival együtt – MAGUS-konstruktív utazás élményét.
Remélem, jövőre is találkozunk, és a megfázás veszélye nélkül tudunk akár a szabad ég alatt is játszani. 🙂