A MásodKor óta élnek Yneven a koboldok. Eredetük a legendák ködébe vész, hogy a világ eredeti lakói voltak, vagy kapukon keresztül érkeztek. Egykor hatalmas erővel bírtak, s alakítói, formálói voltak a világnak. Ősi városaik romjai mélyen még ma is megtalálhatóak, olykor az eredeti leszármazók lakják, de már saját fajuk titkairól sincsen elég tudásuk. A fajháborúkat egy különös trükkel vészelték át: egyik aquir fajhoz vagy szövetséghez sem csatlakoztak, önként mondtak le az ősi nyelvvel járó tudásról és elfeledték hatalomszavaikat, így nem csak semlegesek, de értéktelenek lettek a nagyok számára.
Nem tudjuk milyenek voltak valaha, de mostanra kegyetlen és megkeseredett nép lett, de nem olyan formában, mint az elfendeli elfek. Örömüket más fajok kínzásában lelik, kegyetlenségben találják meg az extázist rabszolgatartás, rituális kínzás és a küzdelem formájában. Jellemüknek mindig része emiatt a Káosz vagy a Halál aspektus.
Elsősorban földalatti barlangrendszerekben élnek párszázas-párezres közösségekben, ott pedig különböző törzsekben, melyeknek vezetői és a törzsfők együttesen vannak alárendelve a királynak. A koboldkirályságok nem tartják egymással sem a kapcsolatot. Manapság háromról tudni bizonyosan, egyikük a Déli Városállamokat és a Hat Várost elválasztó hegyek mélyén található, egy másik pedig az Elátkozott Vidékről keletre, a Sheral lejtőin volt. A harmadik az Erion déli falában rejtőző közösségük, amely az udvari ork és gnóm szolgáikon keresztül kereskedik is a külvilággal.
Alapvetően lusta és kellemetlen lények, akik kevés dologban találnak örömöt. Ezen kivételek az ékszerészet és a fegyverkovácsolás, amelyeket mindannyian sokra tartják és életük során el is mélyednek benne, mert természetes affinitásuk van hozzá. Ez persze nem fogható a törpék képességeihez, de ha nyíltabb lenne a világ felé a koboldok faja, akkor bizonyosan a második legismertebb mesterek lennének az embertől idegen művészeti megoldásaikkal.
Természetük másik meghatározó eleme a szabadságvágyuk. Társadalmuk igen szabados és laza szerkezetű és nem minden konfliktus nélküli. A harcot egymással és másokkal is egészen addig igyekeznek elkerülni, ameddig nem biztosak annak kedvező kimenetelében és/vagy nincsenek tízszeres túlerőben. Mégis, hogyha harcra kerül a sor és hátrányba kerülnek akkor sem adják meg magukat ameddig szabadságukat veszélyben érzik, s utolsó leheletükig küzdenek. Ekkor pedig kiderül, hogy tohonyaságuk milyen valódi erőt és harci képességeket rejt.
Átlagosan másfél láb magasságot érik el, de minimum 75 kg súlyúak. Legtöbbjük szőrtelen testű, de az eltérő törzsek és az egyre több példány, akikről beszámolók érkeznek árnyalják a képet. Mindannyian zöldesen irizáló pikkelyekkel rendelkeznek, de van, akiknek a kor előrehaladtával pikkelyei közül szőrcsomók nőnek ki itt-ott, amely az érettség jele és emiatt büszkén viselik. Egyes törzsek a sárkányoktól eredeztetik magukat, s testükön is olyan elváltozások láthatóak, amelyeket erre vezetnek vissza. Mások vadkutyákhoz lesznek hasonlatossá, s nemesítik is őket fénytelen csarnokaikban, megint mások különböző békákat tisztelnek és a vízimanókkal vallanak közös ősökről. Más törzsek az orkokkal közös barlangrendszerekben maguk is a Farkasszellem gyermeikeihez hasonló jegyeket mutatnak és beszélnek közös eredetről.
Megegyezik azonban, hogy mindannyian két hatalmas agyarral rendelkeznek a szájukban mely legtöbbször az alsó állkapocsból nő ki. Ezeket gyakran díszítik fémbevonással, ami tovább növeli veszedelmességüket. Ezeknek a sebzése közelharcban k6 (+1 ha fémmel díszített), amelyet egy plusz pusztakezes támadással tudnak harcban hasznosítani.
Bár kalandozóként nincsenek megkötéseik, de termetükből fakadóan elsősorban egykezes fegyvereket alkalmaznak szívesen közelharcban, amelyek megfelelően kifejezik szépségükkel a jelentőségüket (pl. csatabárdok, rövidkardok, rövidebb kopjákat és tőröket ritkán) és távolból csak szükség esetén, a taktika és stratégia miatt harcolnak rövid íjakkal, de újabban számszeríjakkal is. Vérteket ritkán alkalmaznak, hiszen természetes védelmük elegendő számukra a harcban, idősebb korban azonban megjelennek kezükben a díszes és vagyonokat érő pajzsok és testszőrüket kiemelő és védő sisakok.
Tulajdonságmódosítóik: Gyorsaság: +1 / Állóképesség: +1 / Akaraterő: -1 / Asztrál: -1
Bár nem látszik rajtuk, de sebességük és gyorsaságuk az átlagos embernél és goblinnál is magasabb, amivel gyakran meglepik ellenfeleiket. Rendkívül jól bírják a nehézségeket és kitartásuk legendás lehetne, ha gyakrabban tudnák rávenni magukat arra, hogy belekezdjenek bármibe. Nehezen veszik rá saját magukat is megerőltető, hosszú kényelmetlenséget jelentő tevékenységre és sokkal inkább vágyaik és a lustaságuk diktálja döntéseiket, mint a józan ész.
Maximális képességeik: Erő 17 / Állóképesség 21 / Gyorsaság 20 / Ügyesség 18 / Egészség 19 / Szépség 15 / Intelligencia 19 / Akaraterő 17 / Asztrál 17 / Észlelés 19
Választható kasztok: harcos, gladiátor, tolvaj, pap, boszorkánymester, tűzvarázsló
A törzsüket elhagyó koboldok elsősorban harcos kasztúakká válnak könnyedén, de ritka esetekben megszólíthatja őket egy külvilági entitás is, hogy szolgálja őket. Az bizonyos, hogy bár saját mágiájuk rendkívül elkorcsosult és már inkább varázstárgykészítésben magasodnak ki a tapasztalati mágia úgy vonzza őket, mint lepkét a láng és rendkívüli affinitással mélyednek el a varázslatok megtanulásába. Hogyha lenne iskola, ami befogadja őket a jövőben a magas mágiát is könnyedén elsajátíthatnák, ha nem lenne akadály a Pszi képesség hiánya.
Korkategóriák: I. 21- 42 / II. 43- 90 / III. 91- 140 / IV. 141- 165 / V. 166- 200 / VI. 201-
Speciális képességek:
- Megkapják az Értékbecslés Af, Szakma (Kovács) Af, Barlangjárás Af képzettségeket.
- Pszi képességeik nincsenek, tanulni sem képesek és elméjükre sem tud hatni vele más. Asztrálmágiák viszont dupla erősséggel jönnek létre ellenük.
- Természetes mérgek elleni ellenállásuk révén az első korkategóriában +10 járul az Egészség próbájukra, ez azonban a kor előrehaladtával és ha elhagyják fajuk természetes közegét csökken korkategóriánként 1-el.
- Természetes vértként működik pikkelyes testük és ez 3-as SFÉ-t biztosít mindenütt a testükön. Mivel nem szokásuk páncélt ölteni, így megszokniuk is nehezebb. Ezért játéktechnikailag a Nehézvértviselet képzettséget másfélszer drágábban tudják csak megvenni és minden páncél felöltve, aminek 0 lenne az MGT-je is minimum 1-es lesz.
- Vörös szemeik vannak, melyek infra és ultra tartományban is látnak 200 lábnyira. 50 láb után azonban a félhomály módosítók vonatkoznak rájuk.
- Napfény zavarhatja őket, ilyenkor zavaró hátrány szenvedhetnek el (KÉ, TÉ, VÉ,CÉ -10), ám egyes egyedek ezt drágaköves sisakokkal kiküszöbölik.
- Ork és goblin nyelveken kívül minden mást nehezebben, dupla Kp-ért tanulnak meg. Kalandozóként nem kapják meg karakteralkotáskor a Közös nyelvet, csak a sajátjukat.
A kobold nyelvről: bár van írásbeliségük, de a kevés leletből ítélve a saját nyelvüket is inkább szóbeli módon tanulják meg. Sokkal több mássalhangzót tartalmaz, mint magánhangzót. Utóbbiakat, ha van a szavaikban elnyújtva, torokhangon ejtik ki. Tanulatlan fülnek egy párbeszéd kihallgatása úgy hangozhat, mintha a „kobold” szót ismételgetnék változó intenzitással és intonációval. A támadásiakat a beszámolók szerint előszeretettel kísérik a „Nyávájjá!” csatakiáltással.
A koboldok fegyverzetéről: ahogy már szóba került, a mélységlakók tehetsége kiviláglik a különleges eszközök elkészítésében és azok forgatásában is. Jellemzően a fegyverzetüknél felsorolásra került fegyverekből készítenek egyedi, a felszíni világban mesterműnek tetszó egyedi darabokat. Kétségtelen, hogy valamilyen formában bírják a Drágakőmágia tudását is, mivel a fegyverzetükben használt kristályok és porrá örölt ékkövek az egyedi kovácsolási technikákkal szokatlan képességekkel ruházzák fel eme tárgyakat. Alap esetben az eredeti fegyver tízszeres árán képesek olyan darabokat készíteni, amelyek játéktechnikailag +1 KÉ-t, +3 TÉ-t vagy CÉ-t, illetve +1 sp-t biztosítanak. Az ilyen darabokat azután dupla áron értékesítik a felszínen élőknek.
Ezen felül az eredeti fegyver tizenötszörös árán olyan műveket készíthetnek, amelyek képesek a csak mágikusan sebezhető ellenfeleket is megsebezni (beleértve a légieseket is), igaz a sebzésük feleződik ebben az esetben. A fegyverek ekkor sem számítanak mágikusnak. Az eredeti fegyver hússzoros áráért olyan (félmágikus) eszközöket készíthetnek, amelyek áthatolnak az Elemi erőből emelt védműveken is, s hasonlóan a sebzésük felét képesek okozni olyan mágiahasználóknak is, akik biztonságban érzik magukat a fizikai támadásoktól. A rúnavértek bónusz SFÉ-je sem érvényesül ellenük. Ám ilyen fegyvereket nem-koboldok számára sohasem készítenek (nekik is csak 5. szint elérése után, ha a törzsnek tesznek egy kimagasló szívességet) vagy adnak el és nagy titokban tartják, ritkák is. Előállításának titkát pedig jobban őrzik, mint Ifinben az abbitművesség formuláit.
Az észrevételeket és ötleteket köszönöm MagicHorsenak, Magyar Gergelynek és Messornak. Az illusztrációkat köszönöm Merannak.
***
