Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a ’80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint „kobrabőr” vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O’Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
Beszéli a (közös mellett) a törpe, az elf és az unikornis nyelvet is (nájsz). Legfőbb érdekesség a vallás résznél érhet minket, ahol „Ynevi mítosz” mellett „Hram.A bárd” védőisten szerepel. Mi ezt a nevet a világ későbbi inkarnációjában már inkább egy ork héroszhoz kapcsoljuk. Kiderül, hogy már ekkor Eligort, mint a hercegét tartja számon a 21 éves arisztokrata hölgy. A felszerelés listájában érdekes tételeket lelünk, varázs-, mese- és verseskönyv formájában, az utolsónak pedig még a címét is megismerhetjük („Lord ???? Cher: Hercegek, kardok, szerelmek„) mely a leírás alapján elf és ó-kyr betéteket is tartalmaz. Olvasnánk…
LETÖLTÉS: Rosanna 1ed ADD
Az első M.A.G.U.S. karakterlapra térve már látjuk, hogy itt harmadik-negyedik szintű a karakter. A beszélt nyelvei már felszaporodtak erv és toron tájszólásaival anyanyelvi szinten és konyhanyelven megy a dzsad és shadoni is. Érdekes, hogy a lapon milyen előkelő helyen szerepel ez a statisztika. Mindig minimum második oldalon láttam eddig. A kezdeményezés még láthatóan kicsit mostoha módon szerepel, DE már legalább van külön olyan. A védőértékhez pedig +25%-ot ád egy varázstárgy. Hmm.
Vannak már képzettségpontok és fájdalomtűrés is, de vagy a teszt kedvéért vagy a karakter nem mindennapi történetéből fakadóan azt láthatjuk, hogy a mana- és pszi-pontjai nagyon el vannak szállva. Mivel ekkor még nincs Intelligencia, így kétlem, hogy abból jött ki 4. szinten az 50 Mp, de akinek van tippje a 464(!!!) pszi-pontra az ossza meg velünk. A lap alján ferdén egy, a karakternél alacsonyabb harcértékű sor látható. Talán egy felbérelt zsoldos, vagy egy hátas/háziállat harcértékei.
A Hadúr(nő) fegyverzete ezen a szinten és ebben a játékban csak egy rövidkard, tőr és rövid íj, ami teljesen megfelelő egy erigowi bárdnak. Képzettségei már ismerősek lehetnek nekünk, egyetlen érdekesség, hogy a csomózás még itt százalékosként szerepel, ami érdekes gondolat. 6850 Tapasztalati pontot áll még itt és varázstárgya egy transzmutálásra képes eszköz, ami érintéssel aktiválódik nemtelen anyagokon.
LETÖLTÉS: Rosanna 2ed Magus
A második M* karakterlap iteráció már egy sokkal designosabb és látszik, hogy erre le lett tisztázva az előző karakter. Ami szemet szúr az a tulajdonságok növekedése 1-1 ponttal és a mana pont duplázódása. A pszi iskola típusa is gondolkodóba ejthet minket: „Alin”. Fegyverzete nem változott. Viselhető súlynál keveslem a 10 kg-ot, de futásnál is annyi, úgyhogy … itt még lehettek változó koncepciók.
Kiderül, hogy a védettségét egy mágikus karpánttól kapja a karakter (epikus ereklye mostantól) és 1000 Tapasztalati pontnyit kalandozott a legutóbbi átírás óta ezzel a lappal, amin immáron ötödik szintű Rosanna. Megismerjük a karakter ynevi születési dátumát (3652) és hogy ekkor 22 éves még. Ekkor már ismerkedik az ilanori és az unió nyelvével (ami itt még dwyl). A csomózás mellett a kötelekből szabadulás is %-os képzettség. Az írás/olvasás és éneklés/zenélés mellé immáron a mágiahasználat(?) és vívás(!) képzettség is mesterfokú.
Vagyona megkopott valamennyire az előző szinthez képest, de még mindig kitartóan magánál tartja 1800 arany értékű drágaköveit és a hercegi pecsétgyűrű mellett a sajátját is. Ha jól értettem és a kettő nem ugyanazt takarja … lentebb olvashatjuk előtörténeténél, hogy családja az Eligor utáni leggazdagabb. Még lentebb pedig láthatjuk, hogy maga a karakterlap már egy 1991-es „gyártmány” a M.A.G.U.S.-hoz, amire nekünk, földi halandóknak még két évet várni kellett.
LETÖLTÉS: Rosanna 3ed Magus
Talán nem meglepő, hogy egy ilyen enigmatikus alak, mint amilyen Rosanna maga legalább annyi titkot válaszol meg felbukkanásával, mint amennyit teremt. A karakterlapok mellett nem csupán az eredeti Jóslat leirata és magyarázatai szerepelnek vagy a M.A.G.U.S. kolostor (?) furcsán tényszerű leírása, hanem egy mintha magára, a saját karakterének sorsára vonatkozó költemény szavait tartalmaznák ennek a lapnak a szavai. Ajánlom tehát észben tartani őket, hogyha utána/legközelebb Rosanna teljes életrajzát olvasgatjuk a Summáriumban és felfedezzük nyomait a homokban a Vihar Ibara felett olvasása közben …
Rosanna de Lamar élete
A Lan O’Vorn családot hajdanán Eren legbefolyásosabb famíliájaként tartották számon, ám a Pyarron szerinti 3600-as évek végére úgy tûnt, dicsôsége leáldozóban van: a családban egyetlen leánygyermek született, és sem egyenes-, sem oldalágon nem akadt fiúörökös.
A leány a Rosanna nevet kapta. Szülei mindent elkövettek annak érdekében, hogy nemesenszületett hölgyhöz méltó neveltetésben részesüljön, a szokásoknak megfelelôen otthonától távol, makulátlan hírû fôúri házban. Apja, Eligor herceg kamarása abban a kegyben részesült, hogy lányát az erigowi udvarba küldhette kimûvelôdni az etikett, a társalgás, az irodalom, a tánc és a zene mûvészetében. Az említett órák ellen nem is volt kifogása Rosannának, a birtokigazgatási és gyermeknevelési elvek azonban vad ellenkezést váltottak ki belôle, s nem szenvedhette a nôknek szánt hagyományos foglalatosságokat sem.
Miután daccal nem ért célt, taktikát változtatott. Hízelgéssel elérte, hogy kardforgatást tanulhasson – természetesen a legjobb udvari harcmesterektôl –, majd elsajátította a mentális energiák alkalmazásának módozatait, némi mágiaelméletet és gyakorlatot, hozzá az énekmondás minden csínját-bínját. Ahogy cseperedett, úgy vált egyre könnyebbé a helyzete. Mire betöltötte a tizenötöt, már szórakozást keresve osont végig éjszakánként a palota folyosóin, és ki-köszökött valamelyik ifjú lovagjával a kardvívást gyakorolni. Kísérôi oldalán gyakorta mutatkozott Erigow tavernáiban, ahol szülei és nevelôi által kétes hírûnek ítélt férfiak – kalandozók – nemesenszületett hölgyhöz mind kevésbé illô tudományokra okították.
Rosanna bárddá lett, de elégedetlenség töltötte el, valahányszor másokról szólt a dal. Hírnévre és dicsôségre áhítozott, de rá kellett döbbennie, hogy nem veszik komolyan: ha arra került a szó, hogy csatákat vezet majd, és megfejti a kontinens nagy titkait, kétkedésüket legmakacsabb hódolói sem tudták elleplezni.
Nekikeseredetten tért vissza az udvarba, hogy szülei szándéka szerint megfelelô férjre találjon, és fiúörökössel ajándékozza meg. Unalmában sorra csábította el a férfiakat – különösen azokat, akik elôször közömbösnek mutatkoztak iránta –, és kajánul szemlélte az érte vívott párbajokat, tudván tudva, hogy még a gyôztesnek sem lenne sok esélye vele szemben.
Egy nap népes kíséretével Erenbe érkezett Alidax úrnôje. Senki nem értette, mivel láncolta magához Iriogo Orelt, a kor legnevesebb bárdját; tény mindenesetre, hogy a dalnok a boszorkány hódolójaként tûnt fel. Akik ismerték Rosannát, nem lepôdtek meg, amikor a lány elhatározta: épp ez a férfi kell neki is.
A hetekig tartó küzdelem végeredménye szenvedélyes szerelem lett. Noha az udvar a szerelmesek pártján állt, Alidax úrnôje hamarosan ráébredt az igazságra, és szörnyû bosszút állt: mágikus praktikáival úgy elcsúfította vetélytársnôjét, hogy Rosannának attól fogva csak a legkérgesebb lelkû férfiak tudtak émelygés nélkül az arcába nézni.
Rosanna maga mögött hagyta Erent, hogy gyógyírt keressen az átokra, mely sorra kifogott hazája mágiahasználóin. Abban reménykedett, hogy a legendás anuriai holdfény meggyógyítja. Ebben az idôben vette fel a Lamar nevet: ha ilyen csúfságként kell tengetnie napjait, legalább a családra ne hozzon szégyent.
Erionban csillant fel elôször a remény: bizonyos jelek arra utaltak, hogy a gyógyulás kulcsát Godora Elveszett Függôkertjében lelheti meg. Rosanna és társai – köztük Graum Hegdrok, a jól-rosszul kikupált goblin – bejutottak a kertbe, Weila, a Sorskovács személyesen tárta fel elôttük a régmúlt titkait, az anuriai expedíció mégis késlekedett: a kalandozók a fekete hadurak kelepcéjébe estek, és csakhamar az ugoni ork bányákban találták magukat.
A szökés bonyodalmai valamennyiüket kimerítették: idôbe telt, míg elvergôdtek Anuriáig. Csak itt vált világossá, hogy egyik társuk hivatalos küldetésben jár: a sárkánylovasokat akarta segítségül hívni a tizenharmadik zászlóháború döntô ütközetéhez. Beszélik, a Jóslat szerint háromszor avatkozhatnak be sárkánylovasok az Északi Szövetség oldalán – ez volt a második alkalom.
Rosanna visszanyerte szépségét, és a sárkánylovasokkal együtt vett részt az ütközetben, mely Észak ifjú civilizációinak gyôzelmével zárult. Iriogo Orel nem került elô, sorsáról senki sem tudott közelebbit. Rosanna idôvel elfeledte, és mire évek múltán, egy távoli síkon találkozott a Harmónia Urának fôpapjával, akiben Orelre ismert, már csak barátságot érzett hajdani kedvese iránt.
A békekötés után Rosanna Eligorral, Eren kalandozó-hercegével készült közös küldetésre. Sosem sikerült tisztázniuk, kit terhel a felelôsség azért, hogy a lány végül kimaradt a csapatból. Egy ostoba félreértés nyomán egy boszorkányszekta hosszú álmot bocsátott rá – mire felébredt, küszöbön állt az újabb zászlóháború, Eligornak nyoma veszett, a fekete hadurak pedig hajszát indítottak a megmaradt vörös lobogók után.
Az ezt követô események a krónikákból mindenki számára ismertek, kötelességünk azonban megemlíteni, hogy bizonyos körökben (de Lamar úrhölgy rajongói között) a legendának más változatát ismerik; eszerint a kilencedik lobogó visszaszerzése és az áruló leleplezése kizárólag Rosanna érdeme volt. Akár így, akár úgy, megvalósult egy életcél: a sagrahasi gyôzô, a kalandozó hadúr történetét dalok és széphistóriák sokasága örökítette meg az utókor számára.
A diadalok mellett akadtak persze apróbb kudarcok is: megesett, hogy a vezért rongyosaival együtt elfogták, és zászlójától megfosztva az ifini Tûtoronyba zárták, ahonnét évszázadok óta senkinek sem sikerült megszöknie. Rosanna és társai végbevitték ezt a csodát, a mikéntrôl azonban ôk is, velük együtt kiszabadult fogolytársak is mélyen hallgatnak.
Miután a zászlóval fennálló köteléke révén sikerült a mentálsíkon eljutnia a lobogóhoz, és egy abasziszi boszorkánymester legyôzésével visszaszereznie azt, Rosanna nyereségként értékelte a kalandot. A volt rabtársak egyike Rosanna kedvese lett – útjaik csak akkor váltak el, mikor az illetôrôl kiderült, hogy sheenwali smaragdmágus, s hogy minden bizonnyal azonos azzal a Weila-pappal, aki korábban Eraman Mac-Lier alakját viselte.
Rosanna ekkorra meglehetôsen sokat tudott – vagy sejtett – Ynev titkos történetérôl ahhoz, hogy ráérezzen, milyen kérészéletû saját dicsôsége. Neve fennmarad ugyan, ám csak a Hetedkor végéig, további pár száz esztendeig. Ki tudja, mi következik azután, kire-mire emlékeznek majd az óhatatlanul beköszöntô káoszkor emberei? Arra is ráébredt, hogy hiába tett szert világhírre, az igazán fontos emberek, a valóban nagy kalandozók között még mindig akadnak, akik mosolyogva legyintenek a neve hallatán – az ô véleményük pedig fontosabb, mint az udvarok és tavernák népéé.
Ekkor kezdôdött Rosanna életének második, az elôzônél is zavarosabb szakasza: egyre-másra keveredett olyan kalandokba, melyekrôl már csodálóinak sem beszélt.
A fekete hadurak új cselfogása csaknem sikerrel járt: átvették a hatalmat a M.A.G.U.S. felett, átírták a közelmúlt történelmét, így Rosanna egy olyan világban találta magát, ahol barátja és leghûségesebb társa, a Koldusként ismert Timul cwa Anrem az Északi Szövetség zsarnoka, az Eraman Mac-Lier maszkjában utazó smaragdmágus pedig Toron császára volt. Minden megváltozott, kilenc ember kivételével, akiknek szobra változatlanul ott állt a Shanice bércei közt megbúvó kolostorban. Rosanna az ô segítségükkel állította vissza a rendet, és rendkívüli jutalomban részesült: róla és tetteirôl többé nem szólt a krónika, így az istenek sem tudhatták, merre jár, mit forral éppen.
Elônyét kihasználva kutatni kezdett a szobrok eredetijei után. Némelyeket – Tier Nan Gorduint, Eligort és Mogorva Cheit – ismerte, másokat viszont sosem látott. Szenvedélye mellett a háborúval is törôdnie kellett: néhány vörös lobogó változatlanul a toroniak birtokában volt, s bár Rosanna hadúr-társai érezték közelségüket, a Boszorkánybörtönbe nem tudtak behatolni értük. A lány kíséretével együtt felkerekedett, hogy utat találjon a rettegett erôsségbe. Felbérelte a Halál elsô nagymesterét, aki – noha egyik „testvére” korábban a szép kalandozónô életére tört – jó befektetésnek bizonyult.
A Hetedkor folyamán még nem fordult elô, hogy aki bekerült a börtönbe, ki is szabadult onnét: az örök sötétségbe merült kôlabirintusban a legegyszerûbb varázslatok is csôdöt mondanak, a fogolyhordák torzsalkodásai közepette pedig gyors halál leselkedik minden behatolóra. Rosanna a rongyosok, az embervadászok és a szolgálatába szegôdött korcssárkányok segítségével talált utat a lobogókig, és súlyos veszteségek árán bár, de élve távozott a falak közül – mondják, voltaképp ekkor, s nem egy évre rá, Vinali mezején vívta ki a gyôzelmet a Szövetségnek.
Már csak egy feladatot kellett teljesítenie: kiszabadítani Eligor herceget, aki egy távoli síkon raboskodott. Rosannáéknak sikerült meglelniük és használniuk a toroniak ôrizte Kaput, Eligor és a többi északi fôrend kiszabadítása azonban nem volt könnyû feladat: azon a síkon Ynev halandói isteneknek minôsültek, nem hagyhatták el a síkot, de még otthonukat sem, nehogy magukra vonják a sík ôshonos halhatatlanjainak dühét. Rosanna Orel és a Koldus közremûködésével lett úrrá a nehézségeken, semlegesítette a sötét kötéseket, és tucatnyi hôst vezetett vissza távoli otthonába.
Vinali után számtalan kalandban vett részt egyenrangú félként a Kék Herceggel – mi több, Eligor volt az, aki bátorította és segítette Rosannát, mikor a lány a Kilencek és és Ynev teremtésének legvégsô titkát kezdte feszegetni.
Eljutott a világ Hatodkorába, találkozott néhány ottani Jelhordozóval, akik szövetkeztek, hogy kijátsszák eleve elrendelt végzetüket. Többször felkereste a helyet, ahonnét a Kilencek aktuális énjüktôl független része vigyázta a ciklusok rendjét. Megismerte a Kapuk Palotájának kyr matematikára alapozott mûködési elvét, így már nem csak a zászló által lehetôvé tett utazási mód állt a rendellkezésére: a továbbiakban bárhova eljuthatott a síkok között, akár járt ott valaha, akár nem.
Nem érdekelte, mekkora bajt okoz a világnak azzal, hogy tovább kutat: eljutott Sheenwalig, ahol sikerült megindítania azt a hadsereget, amelynek az utolsó ciklus – a Kilencedkor – végén kellett volna Ynevre támadnia. A kontinensen csökkenni kezdett a mágia ereje, káosz lett úrrá mindenütt. Hogy tettének következményeit elhárítsa, Rosanna visszatért az idôben arra a pontra, amikor a ciklusokat megtervezték, és kéréssel fordult a Nagyokhoz: tervezzék be vagy akadályozzák meg az általa okozott katasztrófát. A jelenbe visszaszökkenve nyomát sem találták a felfordulásnak, csak a Kilencek emlékeztek halványan egy különös álomra az idô elôtti végpusztulásról.
Rosanna ekkor ébredt rá, hogy nem csak saját kíváncsisága szabta meg kutatásainak irányát – hogy valaki vagy valami más is közrejátszott a történtek alakulásában, s hogy ez az erô egyre komolyabb, egyre nehezebben hárítható eszközökhöz nyúl. Csapdába akarták ejteni egy alternatív Yneven, és hiába menekült el, újabb kilenc, szinte teljesen egyfoma világ közül kellett kiválasztania saját otthonát. Istene, Weila síkján át találta meg a hazavezetô utat, barátai, a Koldus, a rongyosok és Eligor azonban csapdában rekedtek. Rosanna megértette, hogy immár nem uralkodók vagy birodalmak, hanem egész Ynev sorsa a tét: egy aprócska információért egymaga szegült szembe Mogorva Chei birodalmával – ezt a botorságot csak úgy sikerült megúsznia, hogy a konfliktus elôtti idôbe visszatérve kiegyezett Yllinor legendás uralkodójával.
Megtudta, kik készítették a vörös és fekete lobogókat. Téren és idôn át eljutott a vörös lobogók megalkotójának síkjára, hogy feltegye kérdéseit, ám elég volt néhány napot eltöltenie a boldog, békés világban – amilyenné a ciklusok végén Ynevnek válnia kell – hogy eldöntse: ez a befejezés nem ízlése szerint való.
Hazatérve búcsút vett barátaitól, hatalmas vagyonát Torozonra bízta, aztán nekivágott megint, hogy titokzatos ellenségével szövetkezve új irányt szabjon a történelem menetének. Mikor elveszettnek hitt társaival együtt ismét felbukkant, már nem foglalkoztatta Ynev sorsa. Élte a kalandozó hadurak életét, csaták, küldetések követték egymást, míg rádöbbent, hogy a férfi, aki mellett boldogan élhet, esztendôk óta az oldalán harcol: Rosanna harmadjára Timul cwa Anremet, a Koldust választotta társául.
Hogy megváltozott-e Ynev jövôje – ki tudja? A kalandozók számára útmutatást adhat a Tongoriában ôrzött Jóslat egy lányról, egy tönkretett világról és önmagunk legyôzésérôl, mely — az idôk teljességében — a félelem legyôzéséhez vezet.