Idén is megrendezésre került a Hullámkirály Szerepjátékos Találkozó, immáron visszatérő helyszínen, a Pálkövei ifjúsági táborban, ahol idén is a Balaton hűs habjaitól pár lépésnyire koccinthattunk és játszhattunk együtt. Fantasztikus volt látni, hogy évről-évre egyre több az érdeklődő a rendezvények iránt, hiszen ezévben a tavalyinál is több csapat tisztelt meg minket jelenlétével! Tizenkét bátor kalandozócsapat indult útra idén hogy a Kalandok kontinensén keveredhessen ismét izgalmas és fordulatos kalamajkákba. Habár tartjuk, hogy a szerepjáték nem verseny, és a célja az, hogy a játékasztalnál mindenki jól szórakozzon, egy csapatot idén is kiemeltünk fantasztikus játéka miatt! Idén A jó, a rossz és a két csúf csapata nyerte el a Hullámkirály vándorkupájául szolgáló szigonyt. Ők azonban rövid diskurzus után úgy döntöttek, a szigony idén kerüljön vissza a Hammertime caféba – akik idén is kellemes hűsítőkkel támogatták rendezvényünket – ahol többen láthatják dicsőségüket. 
Rajtuk kívül idén azonban még egy csapatot fontos kiemelnem. A Slayers századik rendezvény részvétele után úgy döntött, idén mind felveszik a mesélői stafétát, hogy az asztal másik oldaláról élvezzék a játékot.
Ti se tartsátok magatokban a élményeiteket, e poszt alatt szívesen látjuk véleményeteket, élménybeszámolótokat, vagy éppen a játékotokból származó anekdotákat!
És habár ismét véget ért egy rendezvény, de ne csüggedjetek, mert hamarosan vár titeket a XIX. Vándorkrónikák találkozó
Ahoy,
utánaszámolva több mint fél évtizede van szerencsém részt venni a Hullámkirály rendezvényeken és mindig különleges élményekkel, érzésekkel és emlékekkel távoztam. Ez a mostani sem volt más, csak másképpen. Az utazás Luival és Kakashal már a negyedik Zánkán keresztülvágtatás közben legendássá vált, az indulástól kezdve a Balaton színének elemzésén át a szocializmus szellemének megtalálásáig kaland volt. Az elsőn estén való részvétel megérte nem hajnalban kelni másnap, hiszen így már többekkel tudtunk beszélgetni és étkezni, akinek mind örültem.
A másnap már aznap volt, amikor Messor kalandmestersége alatt az Ynávrávizs csapattal (A’frad, MagicHorse és Balu) egy hitéből kitért gorviki csapattal tértünk vissza a SzentFöldre, hogy kalandozásaink után szövetségeseket találjunk az ősi családi fészek visszaszerzéséhez. Ehhez csupán egy naív Domvik papot kellett kicserélnünk egy ranagolitával. Bár a hittől eltávolodtunk, de a Hét Arcúnak egyikünk sem vált követőjévé. Hamarosan kiderült, hogy nem csupán mi machinálunk a közelgő mennyegzőn.
Sohasem történt még meg velem, pláne egy egész hétvégés elvonuláson, hogy ne kelljen kockát dobnom. De most, végig a szütyőben pihentek a dobótestek miközben mi csak szerepjátékoztunk. A kalandról a mese alapján is jó véleményem volt és elolvasva méginkább az lett. Nagyon jól megragadta a poszt-gorviki világ kérdéseit szerintem, s hogy ki hogyan viszonyul az új-Godonhoz. Régóta levegőben lógó kérdések voltak már ezek nekem is.
Bár csak órákkal az eredményhírdetés után fejeztük be a játékot, de így is volt alkalom másokkal beszélgetni élményeikről, ami azt gondolom, hogy az ilyen alkalmak sava-borsa, s koccintani a közös emlékek elmélyítésére, ha külön asztalnál ültünk is. Illetve fontos volt a közelgő nyári táborról is beszélni, amire már nagyban készülünk. Ezzel kapcsolatban azt tudom milyen jól működik együtt a különböző rendezvények szervezőcsapata és egyre több elemmel, szokással és hagyománnyal követik egymást az alkalmak. Nagyon jó látni ezt.
A Hullámkirály szervezése és helyszíne, ami már tavaly is nagyon jó volt, idén még flottabbnak hatott. Étel volt, választani is lehetett, Balaton volt, meleg is, nem éreztem nagynak a pörgést, sőt, inkább hozzálassultunk kicsit mindenhez úgy, hogy mindenre maradt idő … persze talán csak arra nem, hogy mindenkivel aztán annyit lehessen beszélgetni, amennyit szeretnénk, pedig minden éjjel 3nál hamarabb nem vonultunk el. Úgyhogy ezek az én szempontjaim, amik alapján idén is nagyon jó volt a Hullámkirály és remélem jövőre is lesz.
Köszönöm az élményt mindenkinek.
Üdvözletem!
Akkor kezdjük az elején. A helyszín szerintem tökéletes volt. Autóval vagy vonattal is megoldható az oda- és visszajutás természetesen a külső kürölményektől függően. Közel a Balaton, ha bárki csobbanni akar, tiszta szállás, de úgyis csak aludni jártunk oda, az ételek is jólestek nekem mennyiségben és minőségben is, igaz a kifejezetten jó idő és az otthon készített palacsinták, no meg a frissítő italok hozzájárultak a jó hangulathoz. A főszervező, Unity, és a tábor többi résztvevője is barátságosan fogadtak. Ha a helyszínt leszámítjuk, akkor úgy éreztem magam, mintha Erionban lennék és Torozon tavernájában mulatjuk az időt. Az egész rendezvény számomra egy osztálykirándulásra emlékeztetett, de sokkal kötetlenebb.
A kalandban a Jó a Rossz és a Csúf tagjaként vettem részt. Még a hangulatkeltő megjelenése előtt jeleztem a többieknek, hogy gladiátor karaktert kívánok hozni. A Kalandmesterünk Rozsomák lett, akivel először találkoztunk és játszottunk. Számomra nagyon jól mesél és úgy érzem a kalandmodul megfelelően tálalta. A kalandban megjelenő helyszín számomra nem volt eddig kifejezetten preferált eleddig. Azért írom ezt, mert a kaland és a szereplők és a háttérben szereplő mozgatórugók kellően inspirálttá tettek engem, hogy Ynev ezen részét jobban feltárjam. Nem egyik napról a másikra fog zajlani, de érzem megtörtént bennem egy irányváltás, amit ezúton is köszönök a kaland megalkotójának. Az eredményhirdetéskor szerintem a mi csapatunk lepődött meg a legjobban. Hatalmas megtiszteltetés ért minket, úgy érzem egyfajta felelősségérzet, vagy inkább karakterváltozást is érzek magamban. Nagyon jó volt hallgatni a többi csapatot, hogy milyen csapatfelállásban vettek részt és milyen megoldásokat alkalmaztak a feladatokra. A kalandot sikerült befejezni az eredményhirdetés után, Rozsomákkal, Messorr-ral, Wolio-val és másokkal is éjközépig beszélgettünk koccintottunk többször is. A vasárnapi távozás nehezen ment természetesen, mert sikerült kiszakadni a hétköznapokból. A hazaúton igaz fáradt voltam, de az élményekkel telítődtem, így ötletelni kezdtem, egy brainstorming-ot. Egy kaland fogalmazódott meg bennem, melynek a hangulatkeltője, az eleje, a közepének a váza és a lezárás is megfogant a fejemben. Természetesen még sok munka van vele kidolgozás terén, de azt elmondhatom ez a rendezvény egyfajta ihlett-forrásként is szolgál.
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, a helyszínen dolgozóknak és a többi résztvevőnek, hogy jó hangulat kerekedett, a HammerTime Café-nak, hogy a Vándorkupát megőrzik a főhadiszállásukon és közszemlére teszik és a hűsítő söröket is köszönjük. Jövőre a következő Hullámkirály rendezvényen találkozunk.
Bence
Líthas!
Zsinórban a negyedik Hullámkirály találkozóm volt, zsinórban a negyedik mesélésemmel. A korábbi három kifejezetten jól sikerült, úgyhogy lelkesen szervezgettem az utat meg az egész hétvégét. Ahogy lenni szokott, most is jó társaságban utaztam, triónk Amunddal és Kakashsal sokmindent látott – főleg Zánkát meg A Boltot ami elméletileg nyitva van -, sokmindent hallott (hála az utóbbi úriember lejátszási listájának) és sokmindenről beszélgetett. Nem a kalandról, mert a másik két delikvens játszani érkezett. Ismerve a modult irigykedtem is rájuk egy kicsit.
Pálköve üdülője nekem az egyik kedvencem az eddigi rendezvényhelyszínek közül, pedig elég erős a verseny. A kaja jó, a vidék gyönyörű, a személyzet, akivel érintkezünk kifejezetten kedves, és a szobákban is el lehet férni. Még akkor is, ha egy lelkes csapattag külön nyomtatót hoz magával (csak karakterlappal készülni innentől kezdve elég sovány).
A kaland tetszik, szívesen működtem közre megalkotásában. Antessa egy kifejezetten kreatív és hangulatos történetet vetett papírra. Amit lehet csiszolni ezen, az a modul megírásának módja, az elrendezés ergonomikusabbá tétele.
Egy számomra eddig ismeretlen csapatnak, az Aiur Gyermekeinek mesélhettem. Szerintem már az elején jól összehangolódtunk, és a srácok nagyon jó érzékkel álltak hozzá az eseményekhez, nagyon érdekes szituációkat létrehozva ezzel. Nagyon jó védőhálót hoztak létre ahhoz, hogy mindent fel tudjanak deríteni. Ötletes megoldásaiknak és elképzeléseiknek sajnálatos módon egy robbanás (pun intended) – az ő szavaikkal – szuboptimális eredményt hozott, ettől függetlenül egy nagyon jó hangulatú és izgalmas játéknak lehettem a részese általuk. Bízom abban, hogy – akár rendezvényen kívül is – lesz még alkalmunk játszani egymással.
A rendezvény most a korábbiakhoz képest is egy nagyon társasági esemény volt. Sokan voltunk, mind jóban egymással, örülök annak, hogy mindkét este remek emberekkel remek beszélgetéseket lehetett folytatni a feneketlen whiskeys poharak és A’frad vicceinek társaságában.
Remélem, hogy jövőre körülbelül ugyanekkor, és ugyanitt találkozunk. Addig is köszönöm a Szervezőnek és a Modulírónak, a csapatomnak és az útitársaimnak, hogy egy remek hétvégét biztosítottak má’ megint.